Az  Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár  a legnagyobb éves seregszemle, találkozás a hagyományt, a népzenét, táncot, kézművességet  kedvelők számára.

Nem véletlen, hogy a rendezvényen  többször eszembe jutott egy 15 évvel ezelőtti személyes emlékem.

New Yorkban történt, jóval éjfél után a párommal betértünk egy kihalt helyre szendvicset enni.  Próbáltunk megegyezni, hogy mit kérjünk és mit ne, mikor a fiatal eladósrác megszólított:

-Are you Hungarian?

Mondtuk, hogy igen. Azt  felelte, a beszédünkből rögtön  tudta. Merthogy magyar  muzsikát hallgat, és sorolta: Sebestyén Márta, Muzsikás….

"Nagyon jó lehet magyarnak lenni, nagyszerű zenéitek vannak, csodálatos hagyományaitok! Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok!" - tette hozzá.

Ez a jelenet nem véletlenül pergett le előttem a táncháztalálkozón újra meg újra.  Valóban jó magyarnak lenni, és fontos, hogy tudatában legyünk, milyen kincseink vannak.

Ezt is átérezhetjük a hagyományosan húsvét előtt megrendezésre kerülő táncháztalálkozókon, melyet 2015-ben már 34. alkalommal rendeztek meg. Már a mozgalom  hőskorában megjelent az igény egy közös összejövetelre, amolyan ünnepi jellegű éves találkozásra.  

A Táncház Egyesület által szervezett Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár 1982 óta minden év tavaszán várja az élő népművészet kedvelőit.  Évről évre egyre nagyobb lett a híre: idén már háromnaposra kerekedett.

Kallós Zoltán 2015-ben a rendezvényen

Sokszor hallhattunk a táncházmozgalom vitathatatlan jelentőségéről. A táncháztalálkozó története a szervezők és részt vevők egy részének személyes élménye, ifjúságának meghatározó eseménye volt. Az első táncházra 1972-ben, Budapesten került sor, így a táncházmozgalom 2012-ben volt 40 éves. A Táncháztalálkozón részt vevők nagy százaléka akkor még nem is élt.

Bizony, mára háromgenerációssá fejlődött a Táncháztalálkozó: a hajdani ifjak ma már az unokáikkal érkeznek.  Ez nagyszerű dolog, hiszen a folytonosság és az állandó utánpótlás jelenti minden mozgalom és rendezvény jövőjét.

Gyermekek a színpadon - aprók bálja...

... de kézműveskedni is volt sok-sok lehetőség

Csúcsidőben a küzdőtér szépen megtelt, éppúgy, mint a Folkkocsma - meghatározó törzsközönség alkotja a résztvevők magját, évről évre újak is jönnek, és nemcsak a felnövekvő generációból.

De az emeleti termek változatos és színvonalas programja is sok részt vevőt vonzott.

 Néhány kiragadott pillanat:    a Kodály Zoltán - teremben  a " Cifra szoba Mérából" kiállítás adta a hangulatos hátteret a könyvismertetőkhöz, a zeneiskolák koncertjéhez, a népzenei kamarakoncertekhez.

A Lajtha László-teremben a Magyar Hangszermíves Céh szervezésében Bársony Mihály (1915–1989) hangszerkészítő hagyatékát tekinthettük meg mai hangszerkészítők művei mellett.

„A parasztzseni” – Bársony Mihály és a táncházmozgalom kapcsolata címmel külön kerekasztal-beszélgetést is szerveztek többek között Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Kobzos Kiss Tamás és Havasréti Pál közreműködésével.

Bársony Mihály Népművészet Mestere, tekerős, klarinétos, citerás, hangszerkészítő volt.
"Parasztzseni" - mondta róla a legnagyobb elismeréssel Clode Flagel népzenekutató.
"Miska olyan vót, mint a szalonnazsír. Mindenhöz jó volt. Mikor minek volt a szezonja, azt csinálta." - emlékezett róla felesége.

"Történt egyszer a hetvenes évek elején, hogy egy fiatal egyetemista, Sebő Ferenc meghallgatott Budapesten egy koncertet, ahol Clode Flagel francia muzsikus tekerőlanton játszott. Ez a hangszer annyira lenyűgözte őt, hogy utána odament a művészhez:
- Ne haragudj. Hol szerezted ezt a remek tekerőt?
- Itt vettem Magyarországon, egy Bársony nevű parasztembertől, a Tisza mellett!

Így fedezte föl a táncházmozgalom Mihály bácsit, és így lett mindannyiunk tanítómestere.
Innentől kezdve szédületes tempóban készültek a hangszerek, haláláig 213 darab tekerő és számolatlan citera."

"Hihetetlenül precíz, végtelenül találékony mester volt. Villany nélküli tanyáján ugyan olyan minőségű munkát végzett, mint bármelyik mesterhegedű készítő. Minden szerszámát, sablonját maga készítette, minden hangszerének vevőjét fölírta. Saját magát "gyűjtötte"!- Tudhattuk meg a kiállított tablókból, sőt Bársony Mihály műhelyét is  a kiállításba csempészték, amint az a fényképen is látszik:

Ugyanebben a teremben Henics Tamás Feketetó / Negreni című új fotóalbumának képeiből nyílt kiállítás, a megnyitót Feketetóhoz kapcsolódó népzene és tánc tette még élvezetesebbé:

A termekben számos népzenei lemezt is bemutattak, hagyományőrzők műsorait láthattuk vagy éppen gyerektáncházba kapcsolódhattunk.

Kubinyi Júlia - ezt is mindenki tudja...

Szombaton este teltházas teremben láthattuk Szomjas György HB – Hosszú búcsú Halmos Bélától című portréfilmjét is, amely a táncházmozgalom egyik elindítója, a 2013 nyarán váratlanul elhunyt népzenész emlékére készült. Nagyon remélem, hogy a filmet hamarosan a televízió műsorán is láthatjuk.  Informatív, persze, emellett egyszerre szomorú és felemelő. Megtudhatjuk hogyan jött létre a táncházmozgalom- kezdetben senki nem gondolta, hogy hamarosan divathullámként söpör végig országban az érdeklődés.

Halmos Béla a dolgozószobájában (fotó: Abkarovits Endre)

A  legendává vált  első táncházra 1972. május 6-án került sor a Liszt Ferenc téren, és jött a folytatás.
Később, azért, hogy a táncolni tudókat ne zavarják a  kezdő érdeklődők, bevezették a táncoktatást, kialakították azt a módszert, amelyet 39 évvel később, 2011-ben az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága felvett a „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterébe, mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modelljét.

Azóta folyamatosan alakulnak, (és tűnnek el ) zenekarok, táncházak. Budapestnek szerintem minden kerületében találni jó pár, különféle táncházat.

A vasárnap esti koncert: a Csík zenekar és barátaik, például Lovasi András és Rúzsa Magdolna, vagy Lakatos Róbert és a Fitos Dezső Társulat szélesebb rétegek felé is nyitott.

A találkozóra  ugyanis olyanok is kíváncsiak, akik népzenét önmagáért sosem hallgatnának - ma még!

Halmos Bélától származik a mondás, hogy a magyar népzenére rátalálni olyan, mint visszatérni a Paradicsomba.

A táncháztalálkozó is kicsit ilyen  visszatérés, s híd múlt, jelen s a jövő között. Jó érezni, látni, hogy élünk a szokás hatalmával!

Tánczos Erzsébet írása

A Budapest Bélyegmúzeumban 2015. március 30-án különleges kiállítás megnyitóján vehettünk részt: bemutatásra kerültek a Mosonyi Éva "Magyar Kézműves Remek” díjas népi iparművész által meghirdetett Mail-Art-Egg projektre beérkezett munkák, és a művész hímes tojásai is.

-2012-ben hirdettem meg először a Mail Art Egg pályázatot. Vagyis alkottunk olyan küldeményeket, amik a tojást, mint formát idézik. Készült művészeti alkotás gyerekek, felnőttek által, Brazíliától Anglián keresztül Magyarországról is. Olyan postai úton feladott mail art küldeményeket (képeslapokat, leveleket), műalkotásokat kértem és kaptam, amelyeknek külső felületén a tojás, mint forma szerepel. Technikai megkötöttség a pályázaton nincs: lehet grafika, kollázs, montázs, fotó, sőt 3 dimenziós alkotás is. A kiállítás után minden borítékot átadok a Bélyegmúzeumnak – mesélte el Mosonyi Éva, a Mail Art Egg kitalálója.

- Mi a mail art?

- A mail art egy, az Egyesült Államokban az1950-es évek óta hódító küldeményművészeti ág , mely kifejezési eszköztárába beépíti a posta kezelési jeleit.. A mail art küldemények üzeneteket visznek a borítékon a feladótól a címzettnek, méghozzá képek, művészeti alkotások formájában.

NÉHÁNY KÉP A 2015-ÖS MAIL ART EGG ANYAGÁBÓL

-Miért pont tojás?

- Tojásíró népi iparművész vagyok. Hímeseim, melyek közül több is látható a Bélyegmúzeumban a kiállításon, adták a Mail Art Egg ötletét.

- 2008 – ban az Ön hímeseiről készült a Magyar Posta húsvéti bélyege.

- Igen, szép hagyomány hogy népművészek, népi iparművészek alkotásaiból készül el a Magyar Posta húsvéti bélyege. Nagy megtiszteltetés, hogy a húsvéti bélyeggel az egész világra eljutnak hímes tojásaink.

- Mikor került kapcsolatba a hímes tojásokkal?         

- Hamarabb tanultam meg a tojásírást, mint a betűvetést. Kékesden, egy baranyai kicsi faluban élő nagymamám vezetett be a horgolás, hímzés meg a tojásírás rejtelmeibe. Maga mellé ültetett, s megtanított mindarra, amit ő is a nagymamájától tanult.  Kislányként nem gondoltam arra, hogy együtt élek a hagyományokkal. Furcsa is volt, mikor először láttam múzeumban olyan tojásokat, mint amiket a nagymamám festett, de hamar célommá vált a kékesdi mintakincs megőrzésé, s a Kárpát-medence mintakincsének rendszerezése.

KÉKESDI MINTÁJÚ HÍMESEK A KIÁLLÍTÁSON

-A nagymama mellől egyenes út vezetett a népi iparművészségig?

-Nem, kezdetben csak az a vágy hajtott, hogy a húsvéti asztalra minél szebb hímesek kerüljenek. Csak később, akkor is a család és a barátok biztatására álltam ki munkáimmal a nyilvánosság elé. A tojásírás a szenvedélyem, nem a munkám. Eredeti végzettségem és életfelfogásom szerint tanító vagyok.

MOSONYI ÉVA  HÍMESEKRŐL  MESÉLT  GYEREKEKNEK A MEGNYITÓN

A szó bővebb értelmében is, hiszen igen sokakat vezethettem be a tojásírás rejtelmeibe. De voltam marketing menedzser, szakközgazdász végzettségem is van, jelenleg a Csoko-láda kézműves boltot vezetjük.

-A pedagógusi vénáját a megnyitó előtt is megmutatta.

-Igen, iskolásoknak meséltem a hímes tojásokról, a mintákról. Tojást is írtak, festettek. Az ilyen foglalkozások mindig nagy örömet jelentenek a számomra.

Bércziné Szendrő Csilla esztergomi népi iparművész, a Népművészet Mestere a magyar nyelvterület hímestojás-mintakincsének egyik legjobb ismerője. Néprajzi gyűjtőmunkával, főként a tojásírás továbbadásával foglalkozik. Bejárta a Kárpát-medence minden zugát, ahol valaha szokásban volt írott tojásokat készíteni, sőt a katolikus horvátok hatása nyomán egészen Boszniáig jutott. Gyűjtési területei Bereg megye, Csík, Gyimes, Moldva és Háromszék, s a Garam-völgyi falvak. A gyimesi népi kultúrát évtizedek óta kutatja és dokumentálja.

A tojásírás szokása című előadását a Hagyományok Háza Baráti Körének klubestjén hallhattuk 2015 márciusában. A hiteles és személyes hangvételű beszámoló mellett az előadó saját készítésű diaképei tették szemléletessé a gyimesi húsvéti népszokásokat tárgyaló előadást.

A program két részből állt: első felében az előadó bemutatta a népszokásokat, különös tekintettel a tojásírásra. Megtudhattuk, hogy a tojásfestés szellemi központjának az erdélyi Gyimest tartják, számtalan minta származik erről a vidékről. Tyúkláb, tőtött rózsa, csillagos, szegfűves, fecskefarka, bárányláb, békasegge, kakastaréj, cserelapis, bojtágas, kupás ... ezeket a réges-régi, úgynevezett „ óvilági” mintákat Gyimesben manapság is ismerik. Húsvét közeledtén – meghatározott időpontban - egy-egy gyimesi házban akár háromszáz hímes tojás is készül.

A diaképek illusztrálták, hogy mi is a tojásírás hagyományos menete: felforrósítják a viaszt, majd kezdődhet az írás. A viasszal teli edénykében több kesica, gica , azaz íróka is sorakozik, ezeket váltogatva dolgoznak a tojásokra. Gyakorlott mozdulatokkal osztják fel a tojásokat, négy, nyolc vagy tizenhat részre - az ősi motívumok szinte mind szimmetrikusak. Az asszonyok pillanatok alatt megírják a tőtött rózsát, csillagot, hatrózsát, csipkerózsát és a többit. De  Bércziné Szendrő Csilla népi iparművész kérésére ( és a maguk örömére is ) szívesen lerajzolják a motívumokat, dokumentálják ezeket a kincseket. Pedig pár évtizede Romániában papír sem igen volt, toll sem volt, ezért nem volt egyszerű a minták megörökítése.

 A képeket Bércziné Szendrő Csilla készítette

A viasszal megírott tojást langyos festékbe teszik. Nem forróba, mert akkor leolvadna a viasz.

Megtudtam, hogy bár a Gyimesekben főként piros tojást festenek, más színek is előfordultak. Ritkaság a kék tojás – ezt annak adja a lány, akinek az udvarlását nem fogadja, gyakorlatilag „ kiteszi a szűrét”. Erre persze egy legény sem büszke, ezért a kék hímeseket megsemmisítik. Árok partján összetörve találni, de múzeumban, gyűjteményben nagy ritkaság a kék hímes.

Miután a festőből kiemelt tojás megszikkad, egy megforrósított rongydarabbal a megírott tojásról ledörzsölik a viaszt.

Moldvában maratott tojások készülnek - a pontos technikát is megtanultuk, sőt,  kézbe is foghattunk egy szépséget:

Miután  az elméleti tudással felvérteztük magunkat, ki is próbálhattuk a tojásírást. A képen  Bércziné Szendrő Csilla tanít:

Ha nem is lett közönség által megírt minden tőtött rózsa és vétett utas olyan, mint a mintaalbumban, mindenki jó hangulatban tanulhatott fortélyokat és trükköket.

 Bércziné Szendrő Csilla hímeseit pedig idén is beszerezhetjük – papír alapon: a Magyar Posta a 2013. évi húsvéti bélyegek folytatásaként – idén is Bércziné Szendrő Csilla tojásíró népi iparművész a hímes tojás különlegességeit jelentette meg bélyegen. A Míves Tojás Gyűjtemény (Zengővárkony) hímes tojáskülönlegességei  egyszerre archaikusak és a ma emberéhez szólóak.

 Tánczos Erzsébet beszámolója

.

Népművészet Pest-Budán ...Létezik ilyen? Bizony létezik,  s a 2001-ben alakult Pest-budai Kézműves és Népművészeti Közhasznú Egyesület budapesti és környékbeli kézművesei a kiállításon ezt be is bizonyítják.

 Az Egyesület célkitűzése  a szakmai és esztétikai szempontból egyaránt hiteles népművészeti, kézműves és iparművészeti tevékenység szolgálata és képviselete, a jól használható és szép emberi környezet megteremtése, és az élő, alkotó népművészet ápolása és gazdagítása.

„Kiemelt missziós feladatunknak érezzük a nagyvárosban élő emberek figyelmét fölhívni a hagyományos népi tárgykultúra értékeire. A fiatalabb nemzedék de  az egész társadalom számára hasznos az a tevékenységi kör, melyet az Egyesület kínál a szabadidő értékes eltöltésére, az egyéni kreativitás fejlesztésére és a közösségi összetartozás megélésére.” – ez az Egyesület ars poetikája.

Az Egyesület magas szintű tevékenységét bizonyítja, hogy több tagjuk elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész címet, több Gránátalma díjas alkotó is részt vesz az Egyesület munkájában.

A hagyományos kultúráról hasonlóan gondolkodó tagok népi kismesterségek képviselői. Fazekas, mézesbábos, szövő, szalmafonó, fafaragó, tojásfestő, viseletkészítő egyaránt található közöttük. Az ő munkáikból nyílt kiállítás a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum időszaki kiállítótermében.

 A vendégeket Tüskés Tünde, az Egyesület elnöke köszöntötte. Rendhagyó beszédében Hamvas Béla: Az indián mese című művéből idézett. Tüskés Tünde elnökasszony a szépséges mesével az alkotás értékére hívta fel a figyelmet: „Van birodalom, ahol a tárgyak és a dolgok és a gondolatok megvannak. És a világra mindig döntő jelentősége van, ha abból a birodalomból sikerül valakinek valamit áthozni, akár gondolatot, akár eszmét, akár igazságot, akár tudást, akár gőzmozdonyt, akár fűzfa kosarat.”

 A kiállítást Kustánné Hegyi Füstös Ilona múzeumpedagógus, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummunkatársa nyitotta meg.

Márai Sándor Füveskönyvéből vett idézettel támasztotta alá az alkotás fontosságát, mely örömteli kötelesség. Az elhangzott idézet egyik legmegkapóbb része így szól: „Kényelem, szöszmötölés, gyávaság, lustaság néha késleltetik feladatod kivitelét, noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idő telítve van azzal, amit rajtad keresztül el akar mondani, s egy pillanatot sem mulaszthatsz, mert elmondja más helyetted, s nem úgy mondja el, ahogyan te jónak és igaznak hiszed. Tudományban, művészetben, irodalomban, közéletben vannak ilyen sürgető pillanatok, amikor egy igazság megérett és ki kell mondani. S ha úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki e feladatra a sors, ne késlekedj, mint a rossz színész, aki elmulasztotta a jelenet végszavát. Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül meg van a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani.”

Kustánné Hegyi Füstös Ilona múzeumpedagógus nem elégedett meg a közönség passzív tetszésnyilvánításával, meg is énekeltetett mindannyiunkat. Sajnos felvételt nem készítettem a különleges eseményről, de ez a kedves népdal képezte a repertoárunkat a megnyitón: "Bundát, bundát, bundát, bundát, túri bundát vegyetek. A túri jó, a túri bunda jó! A túri bunda, recece, ez a passzió! "

A képen:Kustánné Hegyi Füstös Ilona összehangolja a rögtönzött kórust.

Muzsikával tette még élvezetesebbé a baráti hangulatú ünnepséget Gyenes Tamás szuszékkészítõ, fafaragó népi iparművész furulyán kísérte felesége énekét, és Somogyi Sándor cserépsípon játszott.

Gyenes Tamás furulyaszóval emlékezett meg, s búcsúzott a héten elhunyt Pál Pista bácsi tereskei mesemondó s dudástól. Pista bácsi az utolsó hagyományőrző magyar dudás volt, képviselője annak a műveltségnek, mely korábban a Palócföld jelképe volt. Az ő hatására fiatalok tucatjai kezdtek el dudálni. Pista bácsi  most már az égi pásztor dalát fújja, billegteti dudáján. Dalaiban, hangszerjátékában azonban tovább él.

A kiállítás megnyitója családias, meghitt hangulatban folyt dacára annak, hogy a kiállítóteremre kitehették volna a " megtelt" táblát, annyi résztvevője volt az eseménynek. Ez csupán azt eredményezi, hogy újra- s nagy örömmel meg kell nézzem a Népművészet Pest-Budán  című kiállítást.

 A megnyitóra 2015. március 5-én került sor a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum időszaki kiállítótermében (Szilágyi Dezső tér 8.), a kiállítás 2015. március 5.–május 1. között tekinthető meg.

Néhány kép kedvcsinálónak:

A kiállítás rendezője: Pölös Andrea, berendezők  Borbényi M. Éva, Pintér Piroska voltak.

Jó volt a hangulat a Pest-budai Kézműves és Népművészeti Egyesület  zászlaja alatt:

Tánczos Erzsébet írása

Közeleg a Húsvét, a hímes tojások „szezonja”. Ha bárki szeretné kipróbálni a tojásfestést, Nemes Hajnal segítségével biztosan örömét leli az alkotásban.

- A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek, a természet megújulásának, s ehhez kapcsolódóan Jézus feltámadásának jelképe is. Régen a keresztszülők adták keresztgyerekeiknek a tojást. Termékenységvarázslás volt, a lányokat egy vödör vízzel lelocsolták, ami mostanában már kölnivízre szelídült.  Hímes járt a húsvéti locsolásért cserébe. Egyes falvakban voltak olyan asszonyok, akik másoknak is készítettek hímes tojást – meséli Nemes Hajnal tojásfestő, aki számos ősi és modernebb tojásdíszítő technikával díszít tojásokat, és a technikákat be is mutatja az érdeklődőknek.

- Hogyan ismerte meg a hímesek világát? – kérdezem az alkotót.
- Tíz éves lehettem, mikor édesapám segítségével festettem először húsvéti tojást. Érdekes, hogy az a ritkább, ecettel maratott technikával készült.  A megfestett tojásra ecettel írtunk, ami lemarta a festéket, így kirajzolódott a minta. Nekem nagyon tetszett, de aztán sok év eltelt, amikor újból a kezembe kerültek a hímes tojások.

- A családban foglalkozott valaki kézművességgel?
- Nálunk mindenkinek jó a kézügyessége. A két gyermekem is nagyon ügyes kezű. Édesapám gyönyörű fafaragásokat készített, édesanyám munka mellett csodálatosan hímzett.  Anyai nagyanyám szövőszéken szőtt, de azt én már nem láttam, mert már idős volt. A régi szövéseiből néhányat nagy becsben őrzök.  A szövésnek csak az alapjait tanultam meg szövőkereten, hobbiból.

- Mikor derült fény az Ön kézügyességére?
- Édesanyám igen hamar, már általános iskolában felfedezte, hogy nekem ebbe az irányba lehetne valamit tanulni. Otthon sok mindent kipróbálhattam. Többször vásároltam kézművességgel foglalkozó könyveket. Még nem volt ennyi lehetőség népi mesterségek tanulására, mint mostanában. Ezért középiskolásként rajzszakos osztályba jártam.

- Hogyan alakult ki a „tojásdíszítés-szerelem”?
- Sokféle területen dolgoztam, az irodai munkát nem kedveltem. Dolgoztam kerámia műhelyben, segédmunkásként, ekkor tetszett meg a kerámia és a fazekasság is. A teljesség igény nélkül, betanított kerámia és porcelánfestéssel foglalkoztam, dolgoztam porcelán restaurátorként is. Később elvégeztem a játszóházi foglalkozásvezető tanfolyamot, ahol több népi technikát tanultunk. Ez nagyon tetszett nekem. A porcelánrestaurálással és festéssel is nagy örömmel foglalkoztam, és – nyilván nem véletlenül – ekkoriban akadt a kezembe Monoriné Rohlik Erzsébet: A varázserejű hímes tojás című könyve, ami régóta a polcomon „tündököl”, mert alapmű. Ebben a könyvben láttam, hogy tojásokat lehetne gravírozni, lyukasztgatni is. Megpróbáltam.  Először nem lettek valami szépek, csak gyakorlattal alakult ki, hogy milyen mintákat készítsek. Sokat próbálgattam, ez is a hobbim lett, egészen máig is az.

- Ehhez  valamiféle speciális szerkezet szükséges?
- Igen, de a gép beindítása előtt még fontos, hogy erősebb héjú tojásokat válogassunk. A mintákat grafitceruzával célszerű előrajzolni, mert annak a nyoma ebben az esetben eltávolítható. Ezután fogunk egy gravírozógépet – ma már a barkács- és hobbiboltokban nagyon sokféle kapható.  A mintát kilyukasztjuk a gép fejével.  A lyukak formája tetszőleges, de az lényeges, hogy maradjon annyi ép tojáshéj, ami egyben tartja a tojást.

- Milyen mintákat lyukasszunk?
- Sokféle mintát lehet készíteni. Nekem a népművészetből először az ó-kalocsai minták tetszettek meg, később kezdtem a fehérhímzéseket nézegetni. A minták körvonalait akrilfestékkel is hangsúlyozhatjuk.

- Ez egy újkeletű technika?
- A magyar népi tojásdíszítésben nincsen hagyománya az áttört tojásoknak. Maga a technika azonban igen régi. Ezt bizonyítja, hogy találtak ó-egyiptomi áttört kőből készült tojást.

- A tojás belsejét tehát el kell távolítani a héj alól.
- Az áttört tojás esetén nem is maradhatna a héjában. A más technikával díszített hímeseknél el kell dönteni, hogy keményre főzött tojással, vagy kifújt tojással dolgozunk.  A magyar néphagyományban a főtt tojást díszítették. A tojást egy órán keresztül kell főzni, és ezzel nagyon sokáig eláll. Később összeszárad a belseje, és lötyög, ha megrázzuk. Az összeszáradt belsőből régen ékszereket készítettek, mert olyan keményre száradt, hogy a borostyánra emlékeztető színe lett. Az utóbbi időkben alakult úgy, hogy a hímes tojásokat dísztárgyként megőrizzük vagy elajándékozzuk.

- Hogyan fújjunk tojást?
- Sokan azt mondják, hogy nehéz tojást fújni, de ha elsajátítunk néhány fortélyt (erről bővebben itt olvashat – a szerk.), akkor sikerül.

- Az áttört tojásokon kívül milyen tojásdíszítési technikákat alkalmaz?
- A tojásfestés, tojásdíszítés elterjedt az egész világon, mindenhol más motívumokat, technikákat alkalmaznak. Számomra nagyon kedves az írókázás. Az egész Kárpát-medencében nagy hagyománya van a viaszolt technikával díszített tojásoknak. A tojásra méhviasszal mintákat írnak, a viaszolt területen megmarad a tojás eredeti színe, ott nem fogja be a festék.  A tojást langyos festőlébe teszik. Minél tovább ázik a festékben, a tojás színe annál intenzívebb lesz. Festés után eltávolítjuk a viaszt, ekkor előtűnnek a minták.

- Mi az íróka, és honnan lehet beszerezni?
- Ennek az eszköznek vidékenként más és más a neve: kandé, gica, kesice, íróka és még sorolhatnám.  Az íróka segítségével a forró viasszal "írni", rajzolni tudunk a tojásra. Boltban is beszerezhetjük, de az elkészítéséhez (bővebben itt olvashat arról, hogyan készül – a szerk.) csak egy kis időre van szükség.

- Miként írjunk mintákat a gicával a tojásokra?
- Aki először próbálja ki a tojásírást, inkább keményre főtt tojáson dolgozzon, azon könnyebb elkezdeni, de hagyja kihűlni. Ez fontos praktika, hiszen ha a meleg tojásfelületre dolgoznánk, könnyen megolvadna rajta a viasz, szétfolyna és nem látszana a minta. Miután kihűlt a tojás, és tisztára mostuk, megszáradt, kezdhetjük az írókázást a felületére. Ezután gyújtsunk meg egy mécsest, és írókánk hegyét forrósítsuk fel, tegyünk bele méhviaszt. Az első cseppet koppintsuk le, mert az könnyen lecsöppen, nagy pöttyöt ejthet a tojáson, s akkor az már ott marad, nem lehet eltávolítani teljesen.  Ez sem nagy baj, mert szép pöttyös tojásokat is lehet készíteni. Határozott mozdulattal kezdjünk vonalat húzni a tojásra. Kezdetben érdemes egyszerű mintákat választani.

- Ceruzával előírhatjuk a mintákat?
- Nem, az írókázásnál semmiképpen ne rajzoljuk elő, mert nem tudjuk eltávolítani a grafitot a felületről. Ha bizonytalanok vagyunk, egy papírra próbálgathatunk vonalakat húzni, és utána a tojásra is. Miután megírtuk a tojásunkat, tegyük hideg, vagy langyos festőlébe. Ne melegbe, mert leolvad a viaszolt minta! Készíthetünk festőnövényekből festőlevet. Többek között a vörös és lilahagyma héja, a cékla, kamilla, csalán, diólevél alkalmas erre. (A festőnövényekről bővebben itt olvashat. - a szerk.)

Előállíthatunk festőlevet a boltokban beszerezhető festékből is. Minél tovább áll a lében a tojás, annál intenzívebb árnyalatot kapunk. Ha elértük a kívánt árnyalatot, vegyük ki a léből a tojásunkat, és hagyjuk megszáradni.  Ezután akár hajszárítóval is leolvaszthatjuk a tojásról a viaszt, megkapjuk a szép hímes tojásunkat. Fényes és tartós lesz, ha szalonnabőrrel átkenjük.

Batikolt tojás készítésekor az előbbi technikát alkalmazva, ha csak piros festőlében volt a tojásunk, szép élénkpiros írott tojásunk lesz. Lehet természetes növényi festékeket is használni. Abban egy kicsit tovább kell a tojást tartani. Ha több színt szeretnénk, mindig azt a színt fedjük le méhviasszal, amit meg akarunk tartani. Utána tesszük a sötétebb festőlébe. A világos festékkel kezdjük, aztán haladunk a sötétebb felé, amíg kész lesz. Mindig megszárítjuk a tojást, amikor lefedjük a következő festés előtt. Ha úgy döntöttünk, hogy már több színt nem szeretnénk, megszárítjuk és eltávolítjuk a viaszt.

- Jellegzetesek-e a magyar írott minták?
- Igen, az írott tojásainknak jelképrendszere van. Az ősi jelek a régi magyar élet és hitvilág tükrei. A rajzokban felismerhető a természet, termékenységvarázslás, bajelhárítás és a világmindenség ábrázolása. Tojásaink sok motívuma mutat vissza kereszténység előtti eredetre, a kereszténység előtti hitvilágot tükrözve. A magyar hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő ábrák voltak. Legtöbb mintánk a felület felosztásával kezdődik, függő­leges és vízszintes tengelyek mentén. Vannak olyan ősi minták, amelyeken nincsen a felület felosztva. Ezek kis gyakorlás után szintén könnyen írókázhatók. A felület felosztása kicsit segít elhelyezni a mintát. A legtöbb mintánk osztott, az írást is az osztókörök megrajzolásával lehet kezdeni.

(Forrás: Antalné Tamkó Mária: Gyimesvölgyi írott tojások)

A tojásírás hagyománya olyan régről való, s olyan mélyen a mienk, sem az idő, sem új szokások nem tudták velünk elfeledtetni. A hímes tojás eredendően szakrális tárgy, csak mostanában vált dísztárggyá. Ezt jó, hiszen a hímesek fennmaradását biztosítja ez a változás.

- Mit javasol azoknak, akik kezdők vagy gyerekekkel akarnak tojásokat díszíteni?
- A viaszolt technika is egy kis gyakorlással megy.  Még könnyebb sikerélményhez jutni a berzselt vagy levélrátétes technikával.

A berzselt minta így készül: a növényi levelet vizesen rátesszük a tojásra, (a nedvességtől tapad a tojáshéjra a levél). Ezután  harisnyával szorosan rákötjük, hagymahéjas vagy piros festékben megfestjük. Kérdés, hogy hogyan készült a nejlonharisnya előtti időben! Úgy, hogy cérnával körbetekerték a levelet a tojáson. Így helyezzük a festőlébe.  Egy kis idő múlva kivesszük, és kibontjuk, megszárítjuk a tojást. Ezután jól kivehető a levélminta. El sem lehet rontani, csak arra kell ügyelni, hogy a levelet szépen a tojásra simítsuk, majd azt szorosan burkoljuk a harisnyába. Zsenge levelek híján papírból kivágott alakzatokat is illeszthetünk a tojásokra. Úgy készül, mint a berzselés.

- Érdeklődnek az emberek  a  különféle tojásdíszítési technikák iránt?
- Azt tapasztaltam, hogy a családok szívesen díszítenek tojást, mert bármely korosztály elkezdheti, és együtt alkothatnak. Nem kell a gyerekeknek más elfoglaltságot keresni, vagy valaki másra bízni, amíg készülnek a tojások. Örömmel díszítenek együtt, sokszor a gyerekek bátrabban kezdenek hozzá a hagyományos díszítésekhez.

Fotók : http://users.atw.hu/pestbudai/tag.nemeshajnal.html Nemes Hajnal, Tánczos Erzsébet

http://szinesotletek.blog.hu/2011/04/17/husveti_himes_tojasok_diszitesi_technikak

„Egyben kultúrfölényünk van minden európai nép fölött: népművészetünkben.” írta Dr. Viski Károly, a jeles néprajzkutató. Népművészetünknek ez a gazdagsága szembetűnő, ha a húsvéti ünnepkör szokásait vizsgáljuk, s Fekete Ildikó „ Hímesek bűvöletében” című kiállításán megláthatjuk, hogy a tojásírás és a hozzá kapcsolódó szokások Kárpát- medencei hagyománya mennyire gazdag és változatos.

Dr. Lovász Irén  egyetemi docens, a néprajtudomány kandidátusa  népdalénekes, a néprajztudomány kandidátusa nyitotta meg a kiállítást. Kiemelte, hogy Fekete Ildikó Magyar Kézműves Remek –Díjas népi iparművész a hímesek bűvöletében él, közben az ELTÉ-n matematikus diplomát szerzett.

A matematikusság és a tojásírás nagyon különböző, a fiatal alkotó azonban a hímesek motívumaiban is kutatja a matematikát, ami igen különleges megközelítés.

Lovász Irén beszédében bemutatta a hímes tojások jellemzőit. Rámutatott, hogy a tojás fontos jelkép, hiszen az élet forrása. Számos nép teremtésmítoszában, például a Kalevalában a világtojásból keletkezett. A tojás díszítésének kezdete homályba vész. Hazánk területén a legrégebbi tojástöredék az avarkorból származik. Ezen karcolt minta látható. Tojással kapcsolatos szokásaink, így a tojás díszítése is a húsvéti ünnepkörben kapnak helyet.

Lovász Irén ismertette, hogy a tojásra viasszal írt minták jellemzője a vízszintes és függőleges osztókörök rendje,  a szimmetria pedig a legfontosabb rendező elv. A hímesek színe leggyakrabban a piros. A hagyomány szerint azért piros a hímes tojás, mert a Golgotán felállított kereszt tövébe helyezett tojásokra Jézus Krisztusnak ráfolyt a vére. A piros tojás Jézus kiontott vére következtében a feltámadás és az örök élet jelképe lett.

Kiemelte, hogy a méhviasszal, írókával írott hímes tojások mintakincse ősi eredetű. A minták jelentése mára elveszett, de régen mindenki ismerte, hogy mit jelentenek. Fontos volt, hogy ki kinek milyen mintával díszített tojást adott. Fekete Ildikó, Magyar Kézműves Remek - díjas népi iparművész viasszal írt tojásain megláthatjuk ezeket az ősi szimbólumokat.

Lovász Irén felhívta a figyelmet arra, hogy a tojásírás ideje nagypéntek volt. A hiedelem szerint a nagypénteken főzött és írott tojás nem romlik meg.

Az előadó kiemelte, hogy húsvéti hagyományaink hungarikumok, melyeknek megőrzése és továbbadása érték, és az alkotás örömét is jelenti.

A megnyitó beszéd után Keindl Marietta alcsúti ifjú népdalénekes népdalcsokorral tette teljessé az élményt.

Ezután Tánczos Erzsébet, a netfolk szerkesztője mutatta be Fekete Ildikó népi iparművészt.

Kiemelte, hogy a fiatal alkotó, aki országszerte több kiállításon is bemutatta már hímeseit, a viaszolt tojásírásos technikával kisgyermekkora óta foglalkozik. Műveit látva úgy érezzük: ebbe biztosan beleszületett, a családjából hozta magával. A család szerepe fontos, de Alcsúton, ahol Ildikó nevelkedett, nem volt hagyománya a tojásírásnak. Kisiskolás korában húsvétról húsvétra édesanyjával íratta a tojásaikat. Tíz éves volt Ildikó, mikor édesanyja, azt mondta:” most már elég nagy vagy, meg tudod írni a tojásokat magad is.”

„Nem volt más választásom, a lelkemnek szüksége volt ezekre a csodákra, ezért minden húsvét előtt megpróbáltam”- emlékezik vissza Ildikó, s húsvétról húsvétra nekifogott a tojásírásnak, középiskolás kora óta már egész évben írja a tojásokat.

Fekete Ildikó középiskolás volt, mikor felkereste Báling Lászlóné Aranka népi iparművészt, hogy a tanítványa lehessen. Aranka erre így emlékezik vissza: „Ildikó nagyon szerényen megmutatta az írott tojásait, ezeket látva azt gondoltam: ha ez a kislány elég kitartó, csodákra lesz képes. Hamarosan megmutatkozott, hogy Ildikó szerénysége, mekkora szakmai alázattal és igényességgel jár együtt!”Aranka mellett Balogh Ildikó kaposvári népi iparművész is segíti Ildikó fejlődését. A netfolk Fekete Ildikóval már beszélgetett: http://netfolk.blog.hu/2013/09/17/fekete_ildiko_a_matematikus_tojasiro

Ildikó kutatja matematikát a hímesek motívumaiban, főként a gömbi geometriával kapcsolatban. Ez teljesen újszerű megközelítés. Ahogy az is, hogy karácsonykor a betlehemi jászol kiállításra gyimesi csillagos mintákat írt üveggömbökre – így vált a húsvéti szimbólumból betlehemi csillag, s két nagy ünnepünket így kapcsolta össze a csillag motívum. Célja, hogy minél többen megismerjék a magyar tojásírás hagyományait.

Ezek fontos lépések abban a folyamatban, hogy meglássuk és megmutattuk: a tojásírás hagyománya szellemi és kulturális örökségünket képezi, megőrizni és továbbadni örömteli kötelesség.

 A kiállításon a vitrinekben számos tájegység motívumai megtalálhatóak. A dunántúli, a csángó, muravidéki-felvidéki vitrint megfigyelve megtapasztalhatjuk, hogy a tojásírás és a hozzá kapcsolódó szokások Kárpát- medencei hagyománya mennyire gazdag és változatos. A tojásírás eszközeit meg is megfigyelhetjük, ahogy azt is, hogy milyen sok munkafázis kell ahhoz, hogy megszülessen a tojásból többszínű megírt hímes.

Csillagos, szíves, tulipános és keresztes minták variációit is kiállította az alkotó. A keresztes vitrin az egyik idei újdonság. Láthatunk ecettel maratott tojásokat - az első írásos emlékünk a hímes tojásokról ezt a technikát írja le.

Fekete Ildikó díjazott munkái: például a Magyar Kézműves Remek, s amivel kiérdemelte a népi iparművész címet – is megtekinthetőek.

Nézzük nagy örömmel, vigyük haza a szívünkben –lelkükben, amit látunk, és ki-ki a maga módján és lehetősége szerint emelje át ezt az élményt a saját húsvéti ünnepébe.

A kiállítás  2015. április 5-ig, naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg.

Aki csak a dalból ismeri, ne habozzon, próbálja ki „élőben”! A dödölle  jó ételválasztás, hiszen önmagában fogyasztva húsmentes étel, hagyományos magyar  finomság többféle változatban.

Tapasztalat, hogy a válogatós gyerekek is elfogyasztják, először kedvet csinál a dal, aztán meg kiderül, hogy finom. Elkészítése egyszerű és gyors, íze finom, és ráadásul laktató. Hab a tortán, hogy olcsó is!

Réges-régen mindennapos volt a fogyasztása, még pénzbe sem került: a hozzávaló megtermett a kertben. Egész Magyarországon máig népszerű a dödölle, csak   máshogy nevezik, vagy icipicit másképp készítik el.

Egy kis dödölle-történelem

Igen hosszú ideje élünk a dödöllével, ehhez azonban a burgonya térhódítása kellett. Amerika felfedezése s a burgonya étrendünkbe simulása előtt búzából, rozsból, kukoricából, kölesből készített kásákon éltek őseink. A kásaételeket magukban esetleg zsírral, tejföllel, túróval, és apróra vágott tepertővel fogyasztották. Édességként kevés cukorral, vagy házi lekvárral gazdagították.

1792-ben írták le először a dödölle szót, akkorra már elterjedt hazánk több területén. A krumplikása keményebb lett  mint a pépes-folyós gabona kásák, de a hozzá kínált „feltétek” sora mit sem változott.

A dödölle születésénél közvetve ott bábáskodott maga Mária Terézia, hiszen ő rendelte el a burgonya termesztését és fogyasztását hazánkban az éhínség legyőzésére.

Ez az étel nem is mindenhol dödölle, merthogy számos elnevezése van.

Minek nevezzelek?

Zala és Vas megyében dödölle, de krumpligánicának is hívják, mert  hajdanában kukoricából készítették. Baranyában és Somogyban gánicának nevezik. A Mátra alján és a palócoknál gáncá, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében cinke, Baranya és Somogy megyében gánica vagy pipice az elnevezése, de ha  pipice vagy chamulya nevű étellel találkozunk, akkor is a dödölle „rokonát” köszönthetjük.

Látható, hogy mindenütt szeretik! És ez nem véletlen.

Olcsó alapanyagból minél laktatóbb, ízletesebb ételt készíteni – számos népi eledel született úgy, hogy a felsorolt igényeknek meg kellett felelnie. A dödölle prímán kiállta a próbát, s lett a különböző tájegységek jellegzetes, egyszerű falusi tápláléka, amit önálló ételként, de köretként is fogyasztanak.

Érdekes, hogy változik az étel elkészítési módja az idők folyamán - anno nem pirították meg a falatkákat, ma viszont már el sem lehet képzelni a csábos pirult kéreg nélkül. Szebb, ízletesebb és gusztusosabb is így.

Dödölle karrier?

Népszerűségégének egyik kulcsa, hogy a dödölle igazi átváltozóművész. Lehet egyszerű, de ízes egytálétel tejföllel nyakon öntve, szerény „statiszta” vadpörköltek mellett, rafinált főétel, fenséges ünnepi fogás, de még kényeztető „édes csábítás”is.

A dödölle ezer arcát fedezetjük fel  Prikryl József mesterszakács A dödölle című könyve segítségével, mely  a 10. Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztiválra jelent meg.  Az elmúlt évek alatt Prikryl József annyiféle-fajta dödöllét ismert meg, mint égen a csillag. A könyvből kiderül: nagyon sokféleképpen elkészíthető ez a finomság. „A határ a csillagos ég, folyamatosan születnek újabb és újabb változatok. A dödölle ugyanis tipikusan az az étel, mely mindig képes a megújulásra” – mondja a szerző.

Ezerarcú dödölle

„A klasszikus, hagymás-tejfölös dödöllén kívül készítettem már aszalt paradicsomos, illetve vargányás dödöllét. De találkoztam mascarpones dödölle tortácskával és diós, vagy mákos dödöllével is, tehát még édességnek is szenzációs csemege” – tudjuk meg Prikryl József mesterszakácstól.

A hajdani szegényétel ma már vendéglők, sőt, már némelyik exkluzív hely étlapján is szerepel. Ebben nem egyedülálló, de zászlóvivő a keszthelyi Helikon Hotel, ahol Prikryl József konyhafőnök, s igyekszik a vendégek asztalára csempészni a dödöllét.

Így fogjunk neki

Számos alapreceptet találunk kisebb-nagyobb különbségekkel. Ez a bevált recept Prikryl József  mesterszakácstól származik.

Hozzávalók  5-6 főre

80 dkg lisztes fajtájú burgonya, só, 30 dkg liszt, 6 dkg sertészsír, 2 kis fej vöröshagyma

1. A hámozott, megmosott burgonyát közel azonos nagyságúra szeleteljük, és egy nagyobb fazékban annyi vízben tesszük fel főni, hogy éppen ellepje, sóval ízesítjük.

Ha puha, még forrón, burgonyatörővel a saját levében összetörjük.

2. Alacsony hőfokúra állítjuk tűzhelyünket. A masszába öntjük a lisztet, fakanállal jól elkeverjük. Akkor jó, ha a lisztet mind felveszi. Folyamatosan kavarjuk a masszát, míg a krumpli befogadja a lisztet. (Ekkor már olyan kemény az egész, hogy alig bírjuk dagasztani. Jobb, mint a konditerem: dödöllével a karizmokért!- ez a cikk szerzőjének személyes tapasztalata.)

 Egy laposabb edénybe átrakva kissé hűlni hagyjuk.

3. Egy kisebb lábasban vagy serpenyőben a zsírt felolvasztjuk, a megtisztított, finomra vágott vöröshagymát beletesszük, aranysárgára pirítjuk.
4. Tálalás előtt egy serpenyőben vagy lábasban sertészsírt forrósítunk, erre rakjuk a kisszaggatott dödöllét és mindegyik oldalát megpirítjuk. A pirítás befejezése előtt tesszük rá az aranysárgára pirított vöröshagymát, amellyel még kissé összesütjük. 

Ha sok éhes száj számára készül, akkor sertészsírral kikenhetünk egy tepsit, abba szaggatjuk a dödölletésztát, majd a tetejét meglocsoljuk aranysárgára fonnyasztott finomra vágott vöröshagymával. Előmelegített sütőben is szép pirosra, ropogósra sütjük.

Ehetjük főételként önmagában tejföllel, vagy salátával. Szaftos húsételek körteként is nagyon finom.  Főételnek tejföllel leöntve nagy kedvenc, de Zalában szarvas vagy vaddisznó pörkölt mellé kötelező-, na, akkor már nem „böjti” étel.

A spenót szerelmeseinek íme a parajos dödölle sült fokhagymával és tejföllel - Prikryl József mesterszakácstól.

Hozzávalók a dödölléhez: 70 dkg lisztes fajtájú burgonya, 4-5 gerezd fokhagyma, só, 25 dkg friss paraj, 30 dkg liszt, 6 dkg sertészsír.

Hozzávalók a sült fokhagymához: 8-10 gerezd fokhagyma, étolaj a sütéshez.

Hozzávalók a tálaláshoz: 2 dl tejföl

1. A hámozott, megmosott burgonyát közel azonos nagyságúra szeleteljük, és egy nagyobb fazékban annyi vízben tesszük fel főni, hogy éppen ellepje, reszelt fokhagymával és sóval ízesítjük.
2. A parajt megmossuk, lecsepegtetjük, a leveleket lecsipkedjük a száráról. Amikor a burgonya megfőtt, hozzátesszük a parajleveleket. 2-3 perc forralás után botmixerrel pürésítjük.
3. Alacsony hőfokúra állítjuk tűzhelyünket. A masszába öntjük a lisztet, fakanállal jól elkeverjük. Akkor jó, ha a lisztet mind felveszi. A kihűlt dödöllemasszát olvasztott zsírba mártogatott evőkanál segítségével kiszaggatjuk.
4. A megtisztított fokhagymagerezdeket vékony szeletekre vágjuk. Nem túlságosan forró bő olajban aranysárgás színűre, ropogósra sütjük. Papírtörlőre szedve leitatjuk róla a felesleges zsiradékot.
5. Tálalás előtt egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a sertészsírt, erre tesszük a kiszaggatott dödöllét, aminek mindkét oldalát megpirítjuk.
6. Tálaláskor a parajos dödölle tetejét megszórjuk a sült fokhagymával. A tejfölt külön kínáljuk hozzá.

Az ötletek ezzel még nem merülnek ki, merthogy készíthetünk édes dödöllét birsalmasajttal és mákparféval, s persze variálhatunk ízlésünk és a kamránk tartalma szerint bátran. Dödöllézni kreatív dolog!

Tánczos Erzsébet

Forrás: Prikryl József mesterszakács; Balogh Krisztián:  A dödölle (2013) Nagykanizsa, ISBN 978-963-08-7245-4

Fotók: Balogh Krisztián

2015. február 7-én rendezte meg a Pro Minoritate Alapítvány  és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség a XIX. Csángó Bált a Petőfi Csarnokban. Az évről évre egyre sikeresebb rendezvény célja  a moldvai és a gyimesi csángó magyarok  ősi és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása. A rendezvény idén is teltházzal zajlott, a hajnalig tartó mulatságon minden korosztály megtalálhatta a neki kedves elfoglaltságot.

 Már hagyomány, hogy az eseményt délután  gyermektáncház nyitja  a kisgyerekes családok nagy örömére.

  Sándor Ildikó hangszerekről mesél gyerekeknek a  a Kőketánc Gyermektáncházban

Áder János köztársasági elnök köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a nemzeti összetartozás, a nemzeti kultúra épp úgy nem lehet divatjamúlt, mint ahogy a testvéri szeretet sem lehet. 

„Csaknem húsz éve nincs báli szezon Csángó Bál nélkül, olyan alkalommá vált az esemény, mint amikor távol álló testvérek adnak egymásnak randevút, hogy reményt, jókedvet merítsenek a találkozásból, egymásból” – mondta el a köztársasági elnök.

Az államfő megnyitó beszédében így fogalmazott: "A nemzeti összetartozás, a nemzeti kultúra épp úgy nem lehet divatjamúlt, mint ahogy a testvéri szeretet sem lehet az. Magyarnak lenni annyi, mint magyarul gondolkodni, magyarul imádkozni, magyarul vallani szerelmet, magyarul becézni gyermekeinket. Ebből fakad érzelmi világunk minden rezdülése, ez ad keretet gazdag és sokszínű kultúránknak. Sokan mondják, hogy a globalizáció nem kedvez a nemzeti kultúráknak, de ha körbenéznek itt, könnyen belátható, hogy tévednek, akik így gondolják."

A bált megtisztelte jelenlétével az amerikai nagykövet asszony, Colleen Bell is. Áder János felidézte, hogy amikor az új nagykövet átadta megbízólevelét, arra biztatta, ismerje meg a gazdag magyar népi kultúrát is. Köszönetet mondott, hogy a nagykövet ilyen hamar elfogadta az invitálást.

A köztársasági elnök beszédét egy gyimesi mesével zárta, amely becsület megőrzésének fontosságáról szól.

A szerencsés nézők kóstolót is kaphattak

A tavalyi bál színpadi műsora a csángó lakodalmas szokásokkal nyűgözte le a jelenlevőket. A műsor lelkes fogadtatása okán az idén ismét Gyimesből és Moldvából érkező vendégekkel mutatták be a tájegység gazdag népszokásait. Diószegi László  és  Benke Grátzy   szerkesztette és állította színpadra a műsort.

Az idén a fiatal pusztinai-gyimesfelsőloki pár „babalátóba” invitálta a nézőket, ahol a saját élményeik alapján mutatták be a csángó „radina” gazdag hagyományát a majd’ kétórás műsorban.

Szép és előremutató felvetés volt a „ csángó menyekező” után a gyermekáldásra helyezni a hangsúlyt, és egy képzeletbeli csángó radina, vagyis babalátogatás köré építeni a tematikus műsort. Bár a központi téma a „bubalátó" volt, ezen túlmutatva számos, a gyermekkorhoz kötődő szokást és népdalt is megismerhetett a közönség, a kivetített fotókon pedig Csoma Gergely a csángó gyermekeket ábrázoló felvételeit láthattuk – a gyermeknevelés jelentőségét ez is hangsúlyozta a kultúra megtartásában.

A bubanézőbe érkező vendégek a hagyománynak megfelelően élelmet, terményt vittek ajándékba, a büszke apa pedig pálinkával fogadta az érkezőket. Az asszonyok (falvanként más és más) varázsszövegekkel védelmezték a kisbabát, az ifjú anyát pedig számos ősi praktikára képezték ki.

" Egy éves koráig le ne vágd a baba körmét!" - hangzott az egyik rontáselhárító tanács.

A látogatás jókedvű énekléssel és fergeteges tánccal végződött. "...Hadd el babám, domborodjék, hogy a magyar szaporodjék.... " énekelték a pusztinaiak.

A műsorban közreműködtek a Gyimes-völgyi, pusztinai, forrófalvi, magyarfalusi hagyományőrzők, idősek fiatalok és gyerekek egyaránt. Antal Tibor vezette a műsort, egyedül azt sajnáltam, hogy idén keveset énekelt, talán majd jövőre….

Ebben az évben is láthattuk hallhattuk például Hodorog András, Legedi László István, Roman Stefan, Benke Róbert, Benke Viktor, Kovács Krisztián, Nyisztor Ilona, a Zerkula Zenekar előadását, játékát. A prima primissima díjas Petrás Mária énekében is gyönyörködhettünk ( a kiállításon keramikus alkotásait is megcsodálhattuk), de többek között Herczku Ágnes, Kacsóh Hanga Borbála, Tintér Gabriella, valamint számos csángó zenét játszó együttes emelte az est fényét.

A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány tavaly  létrehozta a Petrás Incze János Díjat, egyrészt tisztelegve a  csángó minorita pap szerzetes és néprajzkutató életműve előtt, másrészt évente egy alkalommal elismerve ezzel egy személy munkásságát, melyet az alapítvány célkitűzése érdekében kifejtett. Az  idei Petrás Incze János Díjat Kallós  Zoltánnak ítélték - tudtuk meg a műsor zárásaként.

A színpadi műsort Oláh-Gál Elvira A moldvai magyarokról című könyvének bemutatója követte.

Németh Zsolt, Oláh-Gál Elvira és Diószegi László a könyvbemutatón

A szerző rendszeresen közöl életműinterjúkat a Székelyföld című folyóiratban, munkatársa a Moldovai Magyarság című havilapnak, a Csíki Hírlap című napilapnak, illetve Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának. Halász Péter néprajzkutató a könyv előszavában ezt írja: „ egyre több könyv foglalkozik a moldvai csángómagyarokkal, de egyre kevesebb köztük az újat hozó, igazi érték. Oláh-Gál Elvira a lényegre, a valóságra kíváncsi, nem sajnálja a fáradságot, hogy közel hajoljon a témához. Ez a könyv is a lényegről szól, a valóságot kívánja bemutatni.” A könyv három szerkezeti egységből áll: az elsőben a tudósítások és beszámolók találhatóak, a másodikba portrék és beszélgetések kerültek, a harmadikban „Magyarul tanulni jó” cím alatt csángó diákok bemutatkozásai, vallomásai és a csángók magyar oktatóinak vallomásai, műhelytitkai szerepelnek.Én már olvasom, hallgatom...

A fotókiállításukon Takács Judit fotóművész, a csángó magyarok mindennapjait bemutató fekete-fehér  képeit tekinthettük meg.

A  előadást rendező Diószegi László és Takács Judit fotóművész

Takács Judit elárulta, hogy tizenhárom éves kora óta évente több hosszabb látogatást is tesz a csángó falvakba. S  nem csupán fotográfiáival dokumentálja a csángómagyarok életét, de néprajzi kutatásokat is végez. Sőt, moldvai csángó gyerekek keresztszülőjeként tevékenyen részt vesz a csángómagyar oktatási programban is, hiszen az oktatás kulcsfontosságú a hagyományok megőrzése szempontjából is.

Azután pedig hajnalig rophattuk a táncot a XIX. Csángó Bálon.

Tánczos Erzsébet

Dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató, muzeológus neve fogalom mindenki számára, aki csak egy kicsit is foglalkozik a néprajzzal vagy a gyermekjátékokkal.

-Hogyan, mikor került kapcsolatba a népművészettel, iparművészettel?

-Gyakorlatilag születésemtől fogva, de persze ekkor még nem tudatosan.

-Mit jelent ez?

- Nagyapám, Györgyi Kálmán tanár, iparművészeti író szerkesztette a Magyar Iparművészet című folyóiratot, szervezte az Országos Magyar Iparművészeti Társulatot, melynek igazgatója is volt. A népművészet és az iparművészet kapcsolatát szorgalmazta munkásságában.

- Sokat tanulhatott tőle.

-Sajnos erre nem volt mód, mert a nagyapám már meghalt, mikor én megszülettem. Az otthonunk azonban tükrözte az ízlését. Az a népművészettel átszőtt miliő, ahol a gyermekkoromat töltöttem volt számomra a természetes, és igen, az ízlésemet nagyban meghatározta. Mégis, a népművészet területéről először a népköltészet, népdal fogott meg. Aztán más területei a népi kultúrának. Különösen az ragadott meg, hogy vizsgálható az emberi élet folyamata, annak kiemelkedő eseményei. A szakdolgozatomat például a bukovinai székelyek házasságkötési szokásaiból írtam. Ebben az ötven éve megírt dolgozatban minden részletre kiterjedően mutattam be a párválasztástól a lakodalom végéig a házasságkötés szokásrendszerét. A napokban hívták fel a figyelmemet arra, hogy egy szakácskönyvben idézték az abban leírt jelképes lakodalmi ételt, a „galuskát” – amelyből nagy csomaggal kapott a vőlegény és a menyasszony, hogy szapora legyen a család. Sajnos múzeumi munkám – és egy hivatali főnököm –nem tette lehetővé, hogy ez irányú kutatásaimat folytassam. A „Magyar Néprajz” 3. kötetébe azonban megírtam a téma összefoglalását. 2000-ben pedig megszerkesztettem a „Lakodalmi szokások - Mátkaság, menyegző” című kötetet.

- Ezt követően mélyedt el a hímes tojások rendszerében?

- Igen, abban is, de az ünnepi szokásokkal, a szakrális – vallási – gyűjteménnyel és a bútorgyűjteménnyel is foglalkoztam 37 év alatt muzeológusként a Néprajzi Múzeumban. A hímes tojások gyűjteményét munkaköri kötelességként kezdtem el rendezni s nagy örömmel mélyedtem el ebben a munkában. A hímes tojások rendszertanáról tanulmányt is írtam, a több ezer darab átnézése során sikerült megállapítani a főbb díszítménytípusokat. A tojásdíszítés olyan ősi jelenség, amely ma újra él. Negyven vagy ötven éve nagyon úgy tűnt, hogy egy eltűnő szokást dokumentálunk, bár én mindenkinek segítségére voltam, aki a gyűjteményt meg akarta ismerni, s aztán csodák-csodája, a tojáshímzés mára bekerült a köztudatba. Húsvét előtt a művelődési házakban, múzeumok kézműves foglalkozásain tanulható, de az ügyes óvó- és tanítónők az oktató-nevelő munkába is becsempészik.

- Mi okozta ezt a pozitív változást?

- Ezt nem tudom megmondani. Általában megnőtt az érdeklődés a hagyományok, kézművesség felé, de hogy ez a néprajzosok munkájának eredménye lenne, azt nem merem állítani. Találkozhatott a tudatos hagyományápolás a hagyományokhoz ragaszkodással. A fő, hogy így alakult, és ma is sokakat gyönyörködtet, nem hagyja elfelejteni, hogy az élet tojásból keletkezik.

- Ugyanazt jelenti ma a hímes tojás mint régen?

- Nem, hiszen a hímes tojásokra írt szakrális jelekben hittek eleink, varázserőt tulajdonítottak neki. A legtöbb minta jelentése mára elveszett, s maguk a minták is módosulnak, alakulnak mind a mai napig.

- Ez baj? Értékvesztés?

- Miért lenne baj? Az élet így működik. Az a jó, hogy a szokás ma is él, számos népművész, népi iparművész is munkálkodik a magas minőség fenntartásán és megőrzésén. Azonban mindegyiküknek megvan a maga specialitása.

A kép a Míves Tojás Múzeum megnyitóján Zengővárkonyban 2000. április 4-én készült. Szelesné Kása Ilona felvétele.

- Meg kell –e osztani a szakmai fogásokat azért, hogy azok fennmaradjanak az utókor számára?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Való igaz, hogy cél rendszerezni és dokumentálni, amit csak lehet. Ugyanakkor a mesterek mindig is igyekeztek megőrizni a szakmai kuriózumaikat. A megélhetésük függött tőle.

- De régen az inasokat beavatták a fortélyokba a mesterek.

- Ellenkezőleg, a régi céhes műhelyekben az oktatás épp ellenkezőleg zajlott, mint manapság az iskolákban. A mestereknek eszük ágában sem volt kiadni a féltett titkaikat, ezért az inasok érdeke az volt, hogy mindent megfigyeljenek és megtanuljanak a saját szakmai fejlődésük érdekében. Az inasnak az volt a jól felfogott érdeke, hogy olyan titkokat is kifürkésszen, amelyeket mestere nem akarna vele megosztani. Különben mindenki ismer olyan nénit, aki úgy adja meg a specialitása receptjét, hogy szándékosan kihagy belőle valamit, hogy másnak ne sikerüljön olyan kitűnően az a sütemény. Hogy igaza van-e annak, aki így gondolkodik, az persze vitatható, de mindenki maga dönti el, hogy megosztja –e a szakmai titkait. Vannak sokan, akik nem tartják meg maguknak.

-Erzsi néni a Kiss Áron Magyar Játék Társaság elnöke.

- A Kiss Áron Magyar Játék Társaság a játék kedvelőit, a játékos embereket tömöríti. A Társaság névadójáról az átlagember sajnálatosan keveset tud. Pedig, Kiss Áron, kiváló pedagógus (1845-1908) volt, aki magas szintű szakmai tevékenysége mellett fontosnak találta a "Magyar Gyermekjáték-gyűjtemény" anyagának összegyűjtését a hazai tanítóság által az ország minden részéről. A gyűjtemény segítségével lehetőség nyílt visszajuttatni a hagyományos játékkincset a gyermekekhez.

- Kik a Társaság tagjai?

- Egyfelől játékkészítők, akiknek babák, mackók, s ezernyi más kreatív alkotás kerül ki a kezeik közül. A tagjaink készítette babák bejárták országot, külföldi kiállításokon is szerepeltek már. Másrészt kevésbé ügyes kezű, de a játékok iránt érdeklődő tagjaink is vannak szép számmal. Játékkal tudományosan foglalkozók, gyűjtők, muzeológusok, kereskedők, pedagógusok is. A Társaság törekvése épp az, hogy a játékkal különböző szakterületeken foglalkozókat hozza egymással kapcsolatba.

- Milyen programokat nyújt a Társaság az érdeklődők számára?

- Időszakos kiállításainkon bemutatjuk tagjaink alkotásait, gyűjteményeit, e mellett tartunk például babakészítő tanfolyamot. Különösen népszerű volt „Róza baba” programunk, amelyen sokan tanultak népviseletes babát készíteni. Sajnos a napokban temettük mesterasszonyát, Zorkóczy Miklósnét, a Népművészet Mesterét. Működött papírmasé program, havonta egyszer találkoztak a résztvevők. Sőt, játszóházat is rendezünk a családok számára, mert ezek a foglalkozások nem gyerekmegőrzők, az egész család részvételére is számítunk. Óvodák, iskolák bevonását tervezzük a programokba. Kiemelkedő alkalom, amikor konferenciát tartunk, amelyen a játékkal legkülönbözőbb téren foglakozók megszólalnak. 2014-ben „A játék királyi út” című jubileumi konferenciánkon 27 előadás hangzott el. Idei legnagyobb programunk a Vigadó Galériában bemutatandó babakiállítás.

- Váltás a Játéktársaság vezetése a pályáján vagy folytonosság?

- Folytonosság, hiszen a múzeumi játékgyűjtemény és a belőle 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben megrendezett „Gyermekélet a régi magyar faluban” című kiállításom révén ismertem fel a játék fontosságát, s emellett misszió, hiszen a játék manapság veszélybe került. Átalakulóban van a világ. Az első, amin „túl lehet lépni” a játék, ami „csak” a személyiséget érleli, „csak” a mindennapi életre és a környezetben eligazodásra készít fel.

A Játék Társaságban a magunk szelíd eszközeivel az a játékunk, hogy mások számára szervezzük, kínáljuk, nyújtjuk, rendelkezésre bocsátjuk a játékot, az öröklött, féltve őrzött vagy felkutatott kincset, amely nekünk magunknak és velünk együtt generációknak, sokaknak tette széppé felnevelkedését, könnyítette meg a környezet megismerését, az abba való beilleszkedést. A játék védettséget és szabadságot egyszerre jelent, szépséget kínál, cselekvésre ösztönöz és erre fel is hatalmaz. Nekünk lehetővé tette, hogy kipróbáljuk magunkat, és hogy sikert érjünk el. Azon munkálkodunk, hogy mindez a XXI. században is megmaradjon, és együtt fejlődjön, alakuljon az alakuló életmóddal: mindenkor megmaradjon a gyermekek örömére és sokoldalú emberré nevelkedésük segítésére.

Tánczos Erzsébet írása

Az első kép Visegrádon az Országos Történelmi Bábúkiállítás megnyitóján 2014. július 13-án készült, s  Komlósi Gáborné felvétele.

Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

Február hónap a Februltus tisztulási ünnepről kapta a nevét. Az év második hónapja, 28, szökőévben 29 napos. Régi magyar elnevezései a böjt előhava vagy böjtelő hava. A Székelynaptárban jégbontó hava az elnevezése.

Február 1. Brigitta napja  Szent Brigitta, régi magyar nevén Brigida, Breda, Írország védőszentje, aki a V-VI. sz. fordulóján élt - a hagyomány szerint.

Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja

 „Gyertyaszentelőn, ha esik a hó, fú a szél, nem marad soká a tél”. Marad ellenben a hideg, ha ezen a nevezetes napon fényes az idő.  Újabb keletű megfigyelések szerint, ha ekkor az előbújó medve árnyékát meglátja, visszabújik még a barlangjába. Egy másik megfigyelés szerint jó idő esetén ameddig besüt a nap a tornácra, addig fog még később beverni a hó is.

A szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A szentelt gyertyákat vihar idején meggyújtották, hogy a villám ne üssön a házba, az újszülött mellet, hogy el ne lopja a gonosz démon, a halott ágyánál, hogy nyugodtan tudjon távozni.

E napon a mackók viselkedéséből is az időjárásra jósolunk

.http://netfolk.blog.hu/2014/01/29/gyertyaszentelo_boldogasszony_198

Gyertyaszentelőre:

Ég a gyertya, ég! - beszélgetés Molnár Éva gyertyakészítővel

 Molnár Éva keze alatt sorra születnek a gyertyák. Fiatalon már elismert gyertyakészítő, aki a jelentős népművészeti rendezvényeket kiállít és bemutatókat tart.

Adja magát a kérdés, hogy a felmenői között volt-e, aki gyertyákat készített, családi hagyományt folytat-e....

Február 3. Balázs napja

Ha ezen a napon esik, akkor jég veri el nyáron a termést.

Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is nevezték régen. A szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét. Így igyekeztek biztosítani, hogy Balázs megvédje a szőlőket, és szőlőéréskor elűzze a szőlőszemekből lakmározó madarakat.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/03/februar_3_balazs_napja_197

Ma is él a templomi "torokszentelő" szokás.

Február 5. – Ágota

Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja.

A néphit szerint gonoszűző hagyománya van e napnak. Szent Ágota napjáról a magyar néphit azt tartotta, hogy ekkor alkalmas a leginkább az idő a gonosz szellemek és a kártevők elűzésére.

http://netfolk.blog.hu/2014/02/03/februar_5_gonoszuzo_agota

Február 6. – Dorottya

Dorottya időjárásjósló nap: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.” Vagyis, ha Dorottya-napkor fagy, akkor Julianna napjára (febr. 16.) megenyhül az idő. Így is mondják: Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog. Vagy: Ha Dorottya szorítja, Zsuszánna tágítja.
http://netfolk.blog.hu/2013/02/06/februar_6-a_dorottya_napja

Február 11. – Elek
A székely hegyipásztorok Elek napján tartották a kígyók ünnepét, mert hitük szerint azok ekkor bújnak elő odúikból.

Február 14. – Bálint
Ez a nap a tavasz közeledtét jelzi. Ezért is mondták, hogy ha ekkor a vadgalambok visszatérnek, akkor közel a tavasz.

A „veréblakodalom”, azaz a hangos csivitelés a közelgő szép idő hírnöke. Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jön a kikelet . Magyar népi hiedelmek is kapcsolódnak e naphoz. Bálint-napon, ha hideg, száraz az idő, akkor bőséges termés várható, s ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó időre lehet számítani.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/14/balintokrol_szerelemrol_es_egyeb_nyavalyakrol

Február 16. – Julianna

Julianna kitette a dunnáját és az kiszakadt”.  Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog.
A néphagyományJúlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor "bolondoznak a Julisok", vagy megrázzák a dunyhájukat.http://netfolk.blog.hu/2013/02/15/_ha_dorottya_locsog_akkor_julianna_kopog#more5080464

Február 19. – Zsuzsanna

A megszólaló pacsirták jelzik – meg az, hogy a mondás szerint „Zsuzsánna elpisili a havat” ,a tél a végét járja.

Tehát, ha megszólal a pacsirta, akkor közel a tavasz. Ha nem szólal meg, befagyott a szája és a hideg idő még tovább tart. Ha alacsonyan repül a pacsirta, akkor még hideg idő várható, ha magasan száll, közel a tavasz.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/18/februar_19_-e_zsuzsanna_napja

Február 22. – Üszögös Szent Péter

„Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő”.  Azt is mondják, hogy amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József napján is.

 MUNKATILALOM! FIGYELEM!Ezen a napon az asszonyok, nem nyúltak lisztbe, nehogy üszkös legyen a búza. Libát, tyúkot sem jó ekkor ültetni, mert üszögös lesz a tojás, azaz megfeketedik és nem kél ki. A gabona üszkösödése gombás megbetegedés, mely ma már könnyen kezelhető, régen azonban nagy károkat okozott. Szemes gabonát vittek a szobába, ahol a kereszt és mécses elé tették, hogy védje meg az üszkösödéstől a termést.

Mi látható a képen? A bejegyzésből kiderül.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/22/kicsoda_uszogos_szent_peter

Február 24. – Mátyás

„Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál” (jeget), s a pásztorok szerint, ha éjszakáján fagy, még negyven napig hideg lesz.

Ha Mátyás jeget talál, akkor feltöri, ha nem talál, akkor csinál. Mátyás viszi el a havat, s szűrujjából kiereszti a pacsirtákat. Ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát.

 http://netfolk.blog.hu/2013/02/23/februar_24_vagy_25_matyas_napja

 Névnapos:  

Vincze Mátyás fehérmíves

 A HÓNAP TÉMÁJA A FARSANG

A farsang évenként ismétlődő, rövidebb-hosszabb ideig tartó időszak, mely a vízkereszt utáni naptól hamvazószerdáig tart. A szombat estétől húshagyó keddel záruló időszak a farsangfarka, a farsang legfontosabb eseményi ekkor vannak.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/12/hushagyo_hushagyo_engemet_itt_hagyo

A kövércsütörtök a sonka és kocsonyafőzés-, és a vendégjárás ideje. Péntek a készülődés-, szombat - vasárnap - hétfő a mulatás napja. Kedd a sonkahagyó, szerda a csendes hamvazó, az a böjt hivatalos kezdete. A magyar farsangi időszámítás azonban engedékenyebb, torkos vagy zabálócsütörtökig tart, mert ételt ki nem dobtak. „Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon.” –tartja a mondás.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/12/hamvazo_szerda

Farsang farkán jelmezes alakoskodásokat,táncmulatságokat rendeztek. A legények hívogatták a lányokat, de a házasemberek is mulatoztak, sőt még az asszonyok, a gyermekek is. A házasemberek batyusbálja, kosarasbálja nevében mutatja, hogy fontos szerepe volt az evésnek és az ivásnak is. A farsangi báloknak elsősorban a párválasztásban volt jelentős szerepük. A lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát, melyet a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, így mentek el a bálba. A vénlány- és vénlegénycsúfolókkal tréfásan vagy durván figyelmeztették azokat, akik még nem találtak párt.

http://netfolk.blog.hu/2014/01/17/konc_es_cibere

Farsangi népszokások  az alakoskodó felvonulások, de ekkor tartják a téltemetést is. Ilyenkor a halottat szalmabábbal, döglött állattal, a koporsót lefelé fordított teknővel alakítják. A halottat jelentő szalmabábot végigviszik a falun, és a falu végén beletemetik a hóba, esetleg elégetik.

Jellegzetes farsangi szokás a busójárás

http://netfolk.blog.hu/2013/02/09/busojaras_azaz_poklade

Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával magyarázzák. A történet szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról. Szép történet akkor is, ha nem nincs történeti alapja. A város ugyanis 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság betelepítése csak tíz évvel ezután kezdődött meg. Ők hozhatták magukkal a szokást.

 A busó öltözete a szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, lábukon bocskor. Kezükben a kereplőt vagy buzogányt tartották. A jellegzetessége a fűzfából faragott, álarc.
Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó busócsoportok célja az volt, hogy a házaknál kifejezzék jókívánságaikat, elvégezzék a télűző varázslatokat, és megkapják az ezért járó adományokat.

FARSANGI SZOKÁSOKAT ITT GYŰJTÖTTEM ÖSSZE:http://netfolk.blog.hu/tags/farsang

A Szellemi és Kulturális Örökség Listán 10.: Tikverőzés Mohán - maszkos, alakoskodó, farsangi szokás

http://netfolk.blog.hu/2014/02/23/a_szellemi_es_kulturalis_orokseg_listan_10_tikverozes_mohan_maszkos_alakoskodo_farsangi_szokas_977#more5828336

Farsangi étel a fánk:

http://netfolk.blog.hu/2014/01/16/ne_feljunk_a_fanktol

Böjti szokásaink is bőven vannak:

Nagyböjtben a testi böjt régen igen szigorú volt, naponta csak egyszer ettek, s akkor is böjti ételt. Ez azonban a negyvennapos időszaknak csak egyik fele volt. A másik a lélek böjtje, mely a szórakozást korlátozta önmegtartóztatást jelentett a testi, érzéki örömöktől. A lányok, a menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek A mértékletesség a böjt egyik kulcsszava, ekkor a dalolás, a fütyülés, a tánc, a muzsikaszó mind tilos volt, nyilván esküvőt sem tartottak.

A téli időszakot követő nagyböjti vasárnapok mégis az ifjúság különböző szórakozására alkalmat adtak.

http://netfolk.blog.hu/2014/03/08/nagybojti_etelek

Böjti " sportjátékok"

http://netfolk.blog.hu/2013/02/27/bojti_sportjatekok

Böjti játékok 1: cickomozás, karikázás és a többi vonulós játék

http://netfolk.blog.hu/2013/02/27/bojti_jatekok_1_cickomozas_pilikezes

Böjti játékok lányoknak

http://netfolk.blog.hu/2014/04/11/a_szellemi_es_kulturalis_orokseg_listan_10_tikverozes_mohan_maszkos_alakoskodo_farsangi_szokas