Sárközi karikázó bevezetőnek:
Nagyböjtben a testi böjt régen igen szigorú volt, naponta csak egyszer ettek, s akkor is böjti ételt. Ez azonban a negyvennapos időszaknak csak egyik fele volt. A másik a lélek böjtje, mely a szórakozást korlátozta önmegtartóztatást jelentett a testi, érzéki örömöktől. A lányok, a menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek A mértékletesség a böjt egyik kulcsszava, ekkor a dalolás, a fütyülés, a tánc, a muzsikaszó mind tilos volt, nyilván esküvőt sem tartottak.
A téli időszakot követő nagyböjti vasárnapok mégis az ifjúság különböző szórakozására alkalmat adtak.
A böjti játékok:
Karikázok ma:
Az ifjúság böjtben jellegzetes játékokkal szórakozott. Legismertebb, legelterjedtebb a karikázás (leánykörtánc) volt, mely egyöntetű, szabályozott szerkezetű tánc.
Karikázok hajdanában:
Mivel zárt köralakban táncolták, nem volt lehetőség az egyéni rögtönzésre,. Egyszerű sétáló, forgó lépések meghatározott sorrendben követték egymást. A lassú és gyors részek terjedelme, az ismétlések száma változhatott. Két, vagy három részből állt. A részek általában ezek voltak:
- lépő és futó, vagy
- csárdás és futó,
- lépő, csárdás, és futó.
A Magyar Állami Népiegyüttes így míveli:
Hangszer nélküli egyszólamú énekkel kísérték.
Ez itt palóc karikázó:
A böjti leányjátékoknak két jellegzetes változata volt: a kanyargós vonulás kisebb lányok körül és a karikázók. A tánctilalom a karikázóra nem vonatkozott, a legismertebb böjti leányjáték a karikázás volt, melyet neveztek cickomozásnak is, s mindig zárt köralakban táncolták.
A böjti vasárnapokon a lányok és legények énekléssel vonultak végig a falun, s közben kapus játékokat játszottak. Kedvelt játéka volt a szederindázás. Lányok és legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor.
Cickom-cickom:
A cickomozás, szinalázás egy jellegzetes böjti táncos játék. A fiatalok énekelve körbeálltak, a kör közepén álló leány pedig behívott egy legényt, és táncolt vele. Az alábbi éneket énekelték a játékosok:
Cickom-cickom, vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon!
Add nekem azt!
Elkapom azt!
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök, dobszerda.
A legények regimentje igen cifra,
Benne forog Sándor Panka, igen nyalka,
Ice-ruca Rebeka, de ékes a dereka,
Galambocska.
Ha ékes is, illeti, barna legény szereti,
Galambocska.
Az ulicskázásnak, hajujvárazásnak is nevezett játékot nagylányok játszottak kisebb lányokkal.
A nagylány megkérdezte a keresztgyereket: „van-e szeretője?” Azután magasra dobott egy követ és hangosan kiabálva mondta: „Ilyen magas ágya legyen, ilyen magas létrán járjon bele!” ( Remélhetőleg senkit sem vágott homlokon a kő!)Az ének ez volt:
Hajujvár mit keres hajujvári biró bálták! |
Innét onnét amonnét az uj várnak mellőle |
lányodat kéretjük! |
Melyiket? |
Szebbiket keskeny magasabbikat, |
keskeny magasabbikat! |
|
Kedvelt játék volt a pilikézés. Így kell pilikézni: három kisebb guggoló lány körül énekelve, kanyargósan vonultak a többiek.
A böjti vasárnapokon a magyar nyelvterületen általában szokás volt a lányok, esetleg lányok és legények közös végigvonulása a falun énekléssel, játékkal megszakítva. Böjti vasárnapokon esetleg kapus játékkal vonultak végig a falun. A feltartott kezek alatt a sor átbújt énekelve: „Új vár, új vár fényes vár, borsos kapitánya, megyek bátor jó vitéz, megyek hidon által” .
Böjti vasárnapokon a lányok, néha a legényekkel együtt énekelve egymás kezét fogva vonultak végig a falun. Menet közben kapus játékokat játszottak. Az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor.
A fiatalok kedvelt játéka volt a. szederindázás. Lányok és legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor. Énekük a következő volt:
Szederinda, levelinda |
Bujj, bujj szitakéreg, rostakéreg, |
Mindjárt hazaérek. |
|
Forrás:
Néprajzi lexikon