Torba Ildikóval akkor ismerkedtem meg, amikor a Hagyományok Háza dolgozója voltam.  A Nyitott Műhelyben bemutatózott, sőt gyerekcsoportok is kipróbálhatták a szűrrátétes technikát.

Engem azonnal megfogtak az alkotásai és a személyisége is. Szerénysége okán azonban várnom kellett néhány évet, míg feltehettem Neki kérdéseimet, s elkészülhetett a riport Torba Ildikóval.

 Először a kezdetekről faggattam.

–A családodban tanultad meg a szűrrátétes technikát?

– Nem, a családomban nem volt hagyománya a szűrrátét készítésnek. Kisiskolás koromban évekig jártam egy szűrös szakkörbe Debrecenben, ahol megtanultam ennek a kézimunkának a folyamatát, a vágást, a varrást és a tervezést is. Akkoriban még nem gondoltam, hogy egy szakmát is kaptam a kezembe Mészáros Gyuláné Erzsike nénitől.  Gyerekkoromban ismert és kedvelt kézimunkafajta volt a szűrrátét. Nagyon sok háztartásban előfordult egy-két ilyen terítő, párna, fésűtartó, vagy ballagó tarisznya.  Azonban a mai fiatalok már egyáltalán nem ismerik ezt a technikát. A Háziipari Szövetkezetek, ahol annak idején sorozatban készítették ezeket a tárgyakat egy kivétellel mind megszűntek, így ma már csupán néhány mester alkot rátétes cifraszűrt és páran lakástextíliát ezzel a technikával.

–Te azonban végig kitartottál e technika mellett.

–Igen is meg nem is. A gyerekkori hobbi úgy húsz év elteltével vált napi foglalatossággá.

–Ildikó, elmondod, hogy mivel foglalkoztál a szűrrátétek készítése előtt?

–Elvégeztem a Gazdasági Egyetemet, ahol a férjemmel is egymásra találtunk. Tanult szakmámban dolgoztam, majd a harmadik gyermekünk születésekor már főállású anyaként tevékenykedtem. Otthonról segítettem, amiben tudtam.

20 év elteltével lett időm arra, hogy újra legyen hobbim, és azt rendszeresen műveljem is, ugyanis ekkorra cseperedtek fel a gyermekeim.

A MESTERSÉGEK ÜNNEPÉN 2021 AUGUSZTUSÁBAN

Az élethelyzetünkből adódóan szempont volt, hogy otthon végezhető tevékenységet végezzek a szabadidőmben. Mivel mindig szerettem egyedül dolgozni, az alkotás öröme pedig mindenkit fellelkesít, ideális volt újra nekifogni a szűrrátétes technikának. Soha nem éreztem munkának, amit csinálok. Minden darabbal örömmel foglalkozom.

–Mennyiben volt más az újra találkozás a szűrrátétes technikával?

–A felnőttkori újrakezdésem sokkal tudatosabb volt, mint gyerekként.

–Miben nyilvánult ez meg?

–Nem elégedtem meg a technikai készségem csiszolásával, igyekeztem elméleti ismeretekkel is gyarapítani a tudásomat. Könyvtárba és múzeumba jártam anyagot gyűjteni. Mindent tudni akartam a szűrrátétről.

Elméleti tudásom gyarapítása mellett nagyon sok szűrrátétes lakástextíliát varrtam, vágtam. Ekkor már nemcsak a saját és családom örömére, hanem eladásra, népművészeti boltokba is.  Az első időszakban a megszokott szűrrátétes tárgyakat alkottam.  Díszpárnákat, asztalterítőket, futókat. De ekkor már nem volt megállás, kerestem a lehetőségeket a kiállításokat és pályázatokat. Zsűriztettem a tárgyaimat és jelentkeztem a Hagyományok Háza Nyitott Műhelyébe is.

–Milyen változásokat jelentett mindez az életedben?

–Ez egy mérföldkő volt. Egy új, inspiráló világ tárult fel előttem.  Kiváló szakemberekkel, alkotókkal ismerkedtem meg: mesterekkel, népi iparművészekkel a népművészet különböző területeiről.  Szélesedett a világlátásom. Új utak nyíltak a közös gondolkodással, közös munkákkal.  Én, aki igen szeretek magamban alkotni ráéreztem a közös inspirálódás, gondolkodás, alkotás ízére is. Ez lökést ad a kreativitásnak ám!   Az is igaz, hogy a mai napig kicsit kívülállónak érzem magam, mert nincs szakmai végzettségem ezen a területen.

–Hány éve kezdtél el zsűriztetni? Milyen pályázatokon vettél részt?

–2014-ben adtam be az első tárgyamat zsűrizésre a Népi Iparművészeti Bíráló Bizottsághoz. Szorgalmasan bővítettem a Páva védjegyes alkotásaim sorát, így viszonylag hamar, 2017-ben megkaptam a Népi Iparművész címet, amire nagyon büszke vagyok. Országos kiállításokon és pályázatokon szerepelek a munkáimmal: Élő Népművészet, „Kitesszük a szűrét…”, Kis Jankó Bori, Békéscsabai Textiles Konferencia, Magyar Kézműves Remek, Hungarikum pályázat, Viselet kiállítás, Kis fekete pályázat. Alkotásaimmal már számos díjat érdemeltem ki.

–Mit jelent a Kis fekete pályázat?

–A Hagyományok Háza Nyitott Műhelye hirdette meg 2021-ben immár harmadik alkalommal ezt a pályázatot népi kézművesek, iparművészek, tervezők, kreatív elmék számára a „kis feketéhez”, fekete alap ruhához illő, a kárpát-medencei népviseletek motívumaiból, formáiból és technikai megoldásaiból építkező kiegészítők készítésére.  A pályázat célul tűzte ki, hogy ösztönözzön bennünket alkotókat a hagyományos tárgyak megújítására, elősegítse a különböző területeken alkotók közös gondolkodását, munkáját. A kis fekete ruha elkészítésénél támogatták a hagyományos technikák újragondolását olyan darabokon, amelyek a mai öltözködésünkbe illeszkednek. A pályázat nagyon sikeres volt, örömmel vettem részt benne. (Az elkészült ruhák fotóiból katalógus is készül és 2021. szeptember 19-én lesz a divatbemutató a Hagyományok Házában.)

–A kreativitásod hogyan teljesedett, teljesedik ki a szűrrátétes technikában?

–Ez valójában egy folyamat, ami most is tart. Az első nagy lépés számomra az volt, amikor a hagyományos lakástextíliák készítése után elindultam az öltözetek és kiegészítőik készítése felé.

–Ez újdonság volt?

–Igen, hiszen szűrrátétes technikával eddig nem igazán készítettek ruhákat, legalábbis nem volt jellemző. Az elsők között kezdtem el a divatos női ruhák díszítésére felhasználni a gyönyörű szűrrátétes mintakincset. 

–Honnan jött az újító gondolat?

–Talán onnan származik az ötlet, hogy más oldalról közelítem a témát. Mondok egy példát: a lányaim versenytáncosok voltak. Aki ismeri ezt a sportot, az tudja, hogy a fellépő ruhát nem lehet boltban megvásárolni. Mindenki maga találja ki, álmodja meg, hogy mit szeretne viselni a táncparketten. Varratni kell az egyedi ruhákat. Kitalálni milyen díszítés, hol mutat a legjobban, a szabásvonal hogyan hangsúlyozza leginkább a szép női idomokat.

Elsajátítottam a szűrrátét készítést, és ezt a technikát felhasználva igyekszem tetszetős ruhákat létrehozni. Ez persze akkor működik a legjobban, ha kiváló modellező, szabó-varrónővel tudok együttműködni. A szűrrátétes díszítményeim a legtöbb esetben levehetőek az alapruháról, így alapos fejtörést okoz a rejtett rögzítés megtervezése is.

–A mintakincset is megújítottad?

–Nem, a hagyományos mintakincs úgy tökéletes, ahogy van. S most is modern és aktuális. A szűrrátét a rátétes cifraszűrök mintakincsének tovább éltetése.

–Mik a szűrrátét motívumok jellemzői?

Összesen három alapmotívum létezik, ezek a kerek szegfű, hosszú szegfű és a margaréta. A margarétának én általában a szögletes változatát használom és kocsikerék néven ismerem. Ezek mellett kiegészítő, összekötő elemek találhatók a szűrrátétes kézimunkában. Ilyen a farkasfog, koszorú, paprika sor, rozmaring levél. Valamint vannak szerkesztési, tervezési elvek, szabályok és arányok, melyek betartása, követése fontos ahhoz, hogy ízléses, harmonikus díszítmény születhessen. A személyes kedvencem még a nyargalás, amit a szélek erősítésére, díszítésére használtak például a szűrökön.

–Hogyan tervezel meg egy-egy díszítményt?

A lakástextíliák tervezésétől eltér az öltözetek díszítményének megtervezése. Utóbbi a számomra olyan, mint egy történet elmesélése. Elindul valahonnan a motívum, tart valahová és közben sok izgalmas, szemet gyönyörködtető szépség bontakozik ki a textilen.

–Mi a szűrrátét készítésének technikája?

–Szűrrátét készítésekor két különböző színű gyapjúfilcet teszek egymásra, majd varrógéppel úgymond „megrajzolom”, azaz megvarrom a motívumot. Ezután a felső rétegből kisollóval kivagdosom a fölösleges részeket és így előtűnik a csipkeszerű minta.

A variálhatóság, a díszítmény elemek le- és felkapcsolhatósága, cserélhetősége fontos szempont számomra. Ennek több oka van, egyrészt mert a szűrrátét készítés alapanyaga a gyapjúfilc csak vegyileg tisztítható, másrészt a díszítő elemek cseréjével, vagy éppen elhagyásával egészen új, más hangulatú, stílusú ruhadarabot kapunk. Könnyedén megvalósítható ezáltal, hogy a napközben, munkában viselt ruhadarab estére ünnepivé, alkalmivá varázsolható legyen ezekkel a szűrrátétes kiegészítőkkel.

A viseleti darabjaim készítésénél, legyen az gallér, nyakék, öv, kötény, táska, fülbevaló vagy karkötő, ezeket a szempontokat mindig figyelembe veszem.

Farkas Réka - kulturális menedzser, Nyitott Műhely kis feketében 

–Hogyan köszön vissza a hagyomány az alkotásaidban?

–Öltözeteim a rátétes cifraszűrök szépségét juttatják eszünkbe. Oly módon éltetik tovább e páratlan viseleti darabot, hogy a hagyományos mintakincset, szerkesztési elvet, a szűrrátét készítés technológiáját megtartva, de korunknak megfelelő minőségi ruhaanyagokon, divatos színekben és modern szabásvonalak eredményeként születnek meg.

FOLKTREND 2021 - FÉRFI VISELET 

–Kik, mely korosztályból kerülnek ki a vásárlóid?

–Nagy öröm, hogy ruháim, ékszereim, táskáim iránt a huszonévesektől kezdve az örökifjú korosztályon át van érdeklődő. A népművészet elemei, motívumai a világ minden táján fellelhetőek a divatiparban is, amit én nagyon jó dolognak tartok.  Így a fiatalokhoz is könnyebben eljutnak ezek az értékek.

–Mi inspirál az újításban, alkotásban?

–Nagyon sok minden hat rám és inspirál. Mindig „nyitott” szemmel járok. Szeretek az öltözködéstől egészen távoli, más területről ötleteket begyűjteni és alkalmazni. Vásárokba ritkán járok, csak a Mesterségek Ünnepe és a Táncháztalálkozó a kivétel.

Mostanában kezd visszaállni a pandémia előtti rend a Hagyományok Háza Nyitott Műhelyében. Itt egymást váltva tartunk mesterség bemutatókat és kézműves foglalkozást akár az utcáról betérőknek, akár szervezett csoportoknak Farkas Réka szervezésében.

A  Facebook-os szakmai oldalamon : https://www.facebook.com/Hungarikumszurratet

 és az e-mail címemen: torba.ildiko@gmail.com

is el tudnak érni azok, akiknek tetszenek a munkáim.

 Tánczos Erzsébet beszélgetése

  A 3.  kép kivételével a képek Torba Ildikó honlapjáról, illetve facebook oldaláról  származnak..