Bálintokról, szerelemről és egyéb nyavalyákról

2013. február 14. - netfolk

Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

A Bálint-napi szokások eredete bizonytalan. Lehetséges, hogy az egyház egy pogány ünnep közelébe egy fontos keresztény napot illesztett, így „ keresztelve meg” az ősi ünnepet.. A római tavaszkezdet, a megtisztulás ünnepe volt a Lupercalia ugyanis ekkor volt. Aki keres,talál is összefüggést Bálint napja és a Lupercalia ünnep között. Az említett római nap a rossz kiűzésének, a tél végének megünneplése, mely mára egybeesik a Bálint-nappal.

A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt. Ahogy a fenti és lentebbi képen is látható, termékenységvarázslást végeztek. A férfiak a Palatinus dombot mezítelenül körbe- körbe futkosa, minden útjukba kerülő nőt megcsapkodtak a februa nevű kecskebőr szíjakkal. Az ifjú férfiak Lupercalia idején gyakorlatilag kisorsolták egymás között a hajadonokat. ( Igen sok múlhatott a szerencsén...) A sorsolás útján kialakult párok egy évig együvé tartoztak, néhányan talán egymásba szerettek, a többi meg várta, hogy leteljen az év.….

Ezt az ünnepséget váltotta fel a Bálint-nap keresztény hagyománya.

De ki volt Szent Bálint?

Nem tudom. De ezzel nem vagyok egyedül, mert ahogy az ünnep eredete, úgy a Bálint-nap névadója is a homályba vész. Lehetetlen azonosítani azt a személyt, akihez a hagyományok kötődnek Elég arra gondolnunk, hogy a keresztényüldözések idején három Bálintból is vértanú vált. ( A név volt gyakori vagy az üldözés nagyon alapos?).

A három Bálint nevű keresztény mártír közül az egyik Afrikában halt meg, a másik pap lehetett Rómában, a harmadik valószínűleg püspök Róma környékén.

A püspök működése idején a császár a nőtlen katonák számára megtiltotta a házasságkötést, hogy csak a munkájukra koncentráljanak. Bálint püspök nem értett egyet ezzel az intézkedéssel, titokban továbbra is összeadta a párokat. A dolog persze kiderült, s császár halálra ítélte a püspököt a mozaik őt ábrázolja.

Ő lehetett az a Bálint, aki a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak ( aki már el is tudta olvasni, hiszen újra látott), „A te Bálintod(tól)” szignóval ellátva. Állítólag innen erednek a Bálint-napi üzenetek. A legrégebbi írásban fennmaradt üdvözlet Károly orléans-i hercegtől maradt fenn. A Towerből küldte levelét a feleségének 1415-ben, ez is igen romantikus gesztus egy bebörtönzött férjtől.

Volt azonban még egy Bálint néhány évszázaddal később, akinek köze lehet az ünnep mai formájához. Ő német püspök volt, aki a nyavalyatörősök segítője lett. ( Nem arról van szó, hogy a szerelem is nyavalya, bár ki tudja.) Később mindkét Bálinthoz fohászkodtak nyavalyatörés és lelki betegség (szerelmi bánat? Hoppá!) Esetén. A két szent alakja eggyé olvadt. A nyavalyatörés különben az epilepszia megnevezése volt, s szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet az érintettek, a betegség elriasztására.

Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IEB) Bálint napon tartja az epilepsziával élők világnapját.

Szent Bálint (ok) így a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentjei lettek.

A mi Bálint-napi hagyományaink:

Magyar népi hiedelmek is kapcsolódnak e naphoz. Bálint-napon, ha hideg, száraz az idő , akkor bőséges termés várható, s ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó időre lehet számítani.

Ez a nap a tavasz közeledtét jelzi. Ezért is mondták, hogy ha ekkor a vadgalambok visszatérnek, akkor közel a tavasz.

Ekkor választanak párt a verebek – tartották régen.

Bálint napján szokás volt a madarakat etetni, meg a tyúkokat is ekkor ültettek, hogy sok legyen az aprójószág. Gyümölcsfacsemetéket is ültették, a fákra pedig termékenységvarázsló céllal perecet, aprósüteményeket aggattak. Napkelte előtt pedig szintén termésbővítő szertartásként a szőlőtermesztők megkerülték a szőlőt és megmetszették a föld négy sarkán a tőkéket. "csíkot söpörtek", vagyis utat vágtak az udvaron, s a sávba gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki a vadmadaraknak, de ez csak egy napig tartott! A Balaton-felvidéken Bálint napkor hajnalban a gazdák megkerülték a birtokot, hogy a madarakat távol tartsák a szőlőtől, és ugyanezzel a szándékkal metszették meg a szőlő négy sarkán a tőkéket

A naphoz kapcsolódó babonák legtöbbje fiatal lányoknak házasodási szándékához kapcsolódott. Ezen az estén ugyanezek a fiatal lányok babérleveleket szúrtak párnájukba, négyet a párna négy sarkába, egyet pedig a közepébe. E praktika segítségével megálmodták, hogy ki lesz a párjuk, vagy mátkájuk. Az igazán elszántak semmitől sem riadtak vissza: a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, s megláthatták leendő férjüket (Mit csináltak eközben a legények? A temetőt járták?). Következő lépésben olyan almát kellett keríteni, melynek kilenc magva volt.A gyümölcsöt elfogyasztását követően a magjait titokban bele kellett szórni a kiszemelt férfiú zsebébe. Vajon milyen volt a szívtipró fiatalemberek zsebe ilyenkor?

Bálint meg a madarak

Európa-szerte hitték, hogy a madarak e napon párosodnak. Ez a hiedelem egyrészt kapcsolódik az antik Lupercalia párosító hagyományához, másrészt ahhoz a madarak érkezése a várva várt tavaszt közelségét jelenti.