Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Ágoston Mária fazekas: A kézműves kerámiának lelke van

2020. augusztus 26. - netfolk

 

fb_img_1598383896964.jpg

 – Készítőjéről árulkodik a portéka szín- és formavilága, mintázata, mert minden fazekas más

személyiség – mondja Ágoston Mária, aki Forró Istvánnal a Forró Fazekasműhely vezetője,

amikor a mesterségéről kérdezem.

fb_img_1598384221924.jpg

 – Ön hogyan lett a kerámia szerelmese?

 – Nyolcadikos koromban az osztályfőnököm javasolta, hogy Hódmezővásárhelyre menjek

középiskolába, ahol jó kézügyességem révén szakmát tanulhatok. Megfogadtam a tanácsát, fel

is vettek, így Fábiánsebestyénről, a szülőfalumból elkerültem az 50 kilométerre levő városba.

A varázslat, amit a kézműves kerámia jelent a számomra 1973 óta folyamatosan tart.

Akkoriban a majolikagyár stabil munkahelynek számított, virágzott az agyagipar. Férjem ,

Forró István korongos, és én is cégek alkalmazásában dolgoztunk sok éven át. Ez az

intézményi, állami háttér mára megszűnt, de saját műhelyünkben a férjem és én együtt dolgozunk.

Ő korongozik, én díszítek, mi ketten így adunk ki egyet. Érdekes,hogy ő is általános iskolás korában került kapcsolatba a fazekassággal, már akkor a kerámiával kapcsolatos versenyt nyert.

Férjem szintén a Majolika gyárban tanult, de délutánonként Vékony Sándor fazekashoz járt,igazi mester- tanítvány kapcsolat alakult ki közöttük. Nagyon nívós oktatás folyt akkoriban Hódmezővásárhelyen.

fb_img_1598383873486.jpg

Forró István munkában

 

– A Majolikagyár virágkorának azonban a rendszerváltás után vége lett.

– Így igaz. Nem számíthattunk arra, hogy majd egy cég, vállalat alkalmaz bennünket. Ez is

oka volt annak, hogy 20 éve létrehoztuk a Forró Kerámiát. Műhelyt építgettünk, itthon

dolgozunk, de rengeteg helyre eljárunk az országban és a határon túli területekre is.

– A formák és a minták mennyire autentikusak?

– Teljes egészében. Ragaszkodunk a hódmezővásárhelyi mintakincshez és formavilághoz.

Ez a mi feladatunk, hogy ezt fenntartsuk, megtartsuk, ameddig csak lehet. Nem vagyunk

fiatalok, de a környékbeli önálló fazekasok között mi vagyunk a legfiatalabbak. Tehát

kihalófélben van ez a tudás, de a vásárhelyi mintakincs kimeríthetetlenül gazdag. Egy

élet kevés a teljes megismerésére. Minek kapnánk akkor másba, mikor ilyen páratlan az,

ami itt van a kezünk ügyében?

 

– Mi jellemzi a vásárhelyi fazekasságot?

– A helyi fazekasság története igen régre nyúlik vissza, régészeti leletek bizonyítják, hogy

nálunk már 9000 éve is korongoztak. A vásárhelyi fazekasság virágkora a 18. és 19.

században jött el, mikor a paraszti gazdaságok fejlődésnek indultak. A faedényeket

időtálló és esztétikus cserépedényekre tudták váltani. Szükség lett ügyes fazekasokra.

Olyannyira, hogy a 19. században 450 fazekas család is dolgozott a városban . Mivel apáról-

fiúra szállt a mesterség, a fazekas egész családja kivette a részét a munkából. A verseny

nagy volt, a fazekasok pedig igyekeztek a legszebb, legtartósabb edényt készíteni,

szebbet és jobbat mint a versenytársak. A mestereknek saját stílusuk alakult ki. Három

vásárhelyi stílust lehet jól megkülönböztetni mind a mai napig.

 

– Melyek ezek, és hogyan alakultak ki?

– A stílusok városrészek szerint jöttek létre, ezek a csúcsi, a tabáni és az újvárosi irányzat.

A legismertebb talán a csúcsi, aminek igen érdekes a története.

Vásárhely lakossága főleg református volt. A csúcsi városrészben is csak kevés katolikus

élt. Ők a társadalmi ranglétra alján foglaltak helyet, de ettől nem voltak boldogok.

Helyzetükön valami maradandó szépségek alkotásával akartak változtatni. Ekkortájt

itáliai kereskedők hordták Vásárhelyt érintve a Habán kerámiát a keleti piacokra. A

csúcsi katolikus fazekasok ezt látva úgy gondolták, megpróbálkoznak valami hasonló

csodával. Szerencsére nem álltak be a Habán kerámia másolói közé, az csak kiindulópont

volt a számukra. Helyi forma- és motívumalapokon létrehozták azt, ami a csúcsi stílus.

Sokan a vásárhelyi stílust a fehér alapon kék-zöld díszítést, kifinomult, ecsettel felvitt

virágmotívumokkal  azonosítják. Dús, arányos díszítés jellemzi a csúcsit. De nem ez az

egyetlen vásárhelyi csoda.

fb_img_1598384103075.jpg

A Tabán városrészben lakó fazekasok színvilága sárgás volt.

fb_img_1598383775802.jpg

 

A harmadik fő vonulatot az újvárosi minták adják.

 Az újvárosiak jellegzetességei a nagy tálak, melyeket néha rátétes, áttört,

vagy karcolt díszítéssel cifráztak, de legtöbb esetben írókával  díszítettek, majd  sárga, barna,zöld mázzal vontak be.

Az újvárosi fazekasok voltak a legmódosabbak, mert jókora edényeket készítettek, és

azokat busás összegekért tudták eladni.

–Önök melyik irányzatot preferálják?

–Mi ötvözzük a vásárhelyi stílusokat, vegyesen, de mértékkel és ízléssel vegyítve

alkalmazzuk azokat.

– Miért Vásárhely lett az ország fazekas központja?

–Ennek is gyakorlati oka van: a nálunk található agyag javarészt meszes volt, ezért főleg tálakat, mindennapi használatra alkalmas edényeket tudtak készíteni. Akkoriban általában nagy családok voltak, tehát értelemszerűen ezekből az edényekből kellett a legtöbb. Sok volt a fazekas, mégis mindegyik tisztességesen meg tudott élni. Mindenkinek meg volt a formavilága, akinek tál kellett az a „tálasok”-tól vásárolt, fennálló, vagy nagyobb tárolóedényekért másik mesterhez kellett menni.

– Önök helyi agyaggal dolgoznak?

– Ez ma már nem ilyen egyszerű. Mi készen vásárolunk minden alapanyagot, köztük az agyagot is. Szigorúan meg kell felelnünk az Uniós előírásoknak, és ezzel persze folyamatosan tudjuk biztosítani az állandó, egyforma minőséget is.

Erdélyben még vannak, akik saját maguk állítják elő az agyagot, amivel dolgoznak.

– Mi a munkamegosztás Ön és a férje között?

– A férjem végzi a korongozást, fülezést, bepucolja, engóbozza, ha fehér színű máz kerül

majd rá. Ő végzi az első égetést, amit zsengélésnek nevezünk. Ezután jön a díszítés, ami

az én feladatom. Természetesen nincsenek meglepetések, közösen tervezzük meg, hogy

az agyagból miféle csudaságot varázsolunk elő. Nem mindig vagyunk egy véleményen, hisz a formának teljes összhangban kell lennie a díszítéssel. Ha ez nincs meg, a végeredmény sem tökéletes.

fb_img_1598384157654.jpg

– Mennyi idő alatt lesz az agyagból a kész portéka?

– Ez függ a termék méretétől, de az időjárástól is, hiszen a hőmérséklet és a páratartalom is

számít. De 1-2 hét, amíg egy portéka elkészül.

– A kész termékeket várárokba viszik?

– Régebben sokat jártunk vásárokba, mostanában ezt ritkábban tesszük. Erdély felé

nyitottunk, fazekas találkozókra, összejövetelekre, versenyekre járunk inkább. Ezeken az

eseményeken szakmai bemutatók is vannak, pályázatokon indulunk. A

fazekastalálkozókon verseny is van, úgymond „belépőt” kell készíteni. Tavaly Zilahon például a

zilahi kerámia volt a téma.  Zilahi edényt, korsót, tányért készítettünk, azokkal pályáztunk.

Sokat tanulunk ilyenkor, elmélyedünk valami újban, ez nagyon hasznos és jó.  A

pályaművekből  pedig kiállítást szoktak szervezni. Tavasztól őszig Erdélyben szoktunk

lenni, Nagyszeben, Szatmárnémeti, Zilah jó pár színvonalas rendezvénynek ad otthont. Itthon

nincs olyan kultusza a kerámiának mint Erdélyben. Ott, talán a hagyományok miatt,

minden népszerű, a minőséget nézik. De a legnépszerűbb a dísztányér. Minden más utána

jön csak. Ez nekünk meglepő, nálunk nem ez a népszerűségi sorrend.

fb_img_1598384269441.jpg

– Megrendelésre nem is dolgoznak?

– De, nem zárkózunk el ez elől. A 2020-as év amúgy is más, a vírus miatt a rendezvényeket

sorra mondták  le, ezért nagyobb hangsúlyt fektetünk mi is az Internetre, az online

reklámozásra. Furcsa ez a bezárkózás nekünk, mert a fazekasok alapból mozgékony és

barátkozó emberek. Nekünk lételemünk a jövés-menés, az emberekkel való

találkozás. Most ezt nagyon hiányoljuk.

– Vannak-e fiatalok a pályán?

– Sajnos csak elvétve.

– Mi ennek az oka?

– Csekély az érdeklődés, szeptemberben már nem is indítanak Vásárhelyen kerámia

oktatást az iskolában. Mert a kevés számú érdeklődő is elpártol amint megérti, hogy ha

ezen a területen akar érvényesülni, akkor műhelyre lesz szüksége, mely milliós

beruházás, a megfelelő épület mellett a gyártás, értékesítés gondját és költségeit is fel  kell

vállalni. Az elkötelezettség fontos, de sajnos jelentős anyagi terhet is jelent egy ilyen

vállalkozás beindítása.

 A szakma megtanulása pedig ugyancsak sok idő. Létezik OKJ-s kurzus, de valljuk be,

aki azt elvégzi, még igen kezdő. Nekünk a három éves szakmunkás képzés után is még

képeznünk kellett magunkat, s a mai napig tanulunk. Ma is izgatottan nézünk

egy-egy kemencenyitás elébe. Aztán az is idő, míg egy alkotó megtalálja a saját hangját,

egyéni stílusát. Mást másolni nem korrekt!

– Mik a nehézségek?

– A különféle anyagokkal  való bánás – agyag, a máz – ezek zsugorodása a kemencében.

Tudni kell, hogy melyik edénytípushoz milyen anyag való. Tudni kell, hogy ez a három-

négy fajta anyag egymáson hogyan viselkedik majd a kemencében, mert hát 1000 fokról

beszélünk. Tehát egy fazekasnak konyítania kell a vegyészethez,

kereskedőnek kell lennie, menedzselnie kell önmagát, üzleteket kell nyélbe ütnie.

– Mit hoz a jövő ezen a területen? 

– Sokat beszélgetünk erről a kollégákkal. A többségünk sajnos nem túl  bizakodó. Én úgy

gondolom, hogy a kerámia meg fog maradni, de a hagyományőrző vonal ki fog halni.

Egyre kevesebb ember számára van jelentése a hagyományos forma- és mintakincsnek,

kevesen értik a mondanivalót a termék mögött. A kopásálló, mosogatógépbe rakható

termékeké a jövő. Minket is gyakran kérdeznek, hogy amit alkotunk, az tehető-e

mosogatógépbe. Azt gondolom, hogy aki olyan termékre ruház be, amit mi alkotunk, az

szeresse annyira azt az egyedi darabot, hogy elmossa a saját kezével.

– Nem is tudnak fellépni a hagyományos fazekasság érdekében?

– De, van egy nagyszerű kezdeményezés, a „ Vándorló fazekas segéd” pályázat.

– Mi ez a lehetőség?

–  Horváth Ágota, Király Zsiga díjas fazekas népi iparművész, a Magyar Kultúra Lovagja, a

NESZ Fazekas Bizottságának tagja  remek ötlete ez az országos fazekas pályázat,

melynek a tehetséggondozás a célja. 35 éven aluli fiatalok nevezhetnek, akik saját

készítésű cserépedénnyel pályáznak. A kiválasztott fiatal fazekas  18 fazekas műhelyébe

mehet tanulni egész évben, szerte az országban. Ahány mester annyi új forma, díszítés, fogási technika

– így lehet igazán tanulni. A fiatal alkotó a különböző tájegységeken élő fazekasok

műhelyében számtalan fortélyt megtanul, rálelhet saját hangjára, kapcsolati hálót tud

kialakítani. Ez a legjobb dolog, ami a kerámia továbbéltetése ügyében történt.

– Önök benne vannak ebben a hálózatban?

– Igen! Sajnos 2020-ban ez sem tud a tervezett ütemben megvalósulni, de bizakodóak vagyunk.

– A családban van kinek átadni a felhalmozott tudást, tapasztalatot és hátteret?

– A fiam kitanulta a szakmát, de mire végzett, pont megszűntek a biztos munkát adó gyárak. Így valami

egészen másba fogott, bár az érdeklődés és a fogékonysága megmaradt. Jó hír viszont,

hogy a menyem szeretné megtanulni a mesterséget. Nagyon szurkolok, mert boldogság

lesz, ha a családban marad, megmarad a kerámia szeretete, a következő generáció is

folytatja az általunk kitaposott utat.

 

Tánczos Erzsébet beszélgetése

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr10016178148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása