Szentháromság - székely nevén kicsipünkösd, a pünkösd utáni első vasárnapra esik.

A pápák sokáig nem támogatták, hogy külön ünneppé legyen. Hazánkban a Szentháromság tiszteletét még Könyves Kálmán rendelte el. Érdekes, hogy tőlünk Nyugatra, csak később, 1334-ben vált kötelezővé. A Szentháromság kultusz aranykora a barokk időkben jött el. Ez az egyházművészetben és az egykorú városképen is visszatükröződik: a Szentháromság misztériuma, az istenség misztikus szintézise, teljessége megfelelt a barokk hierarchikus szellemének.

Szentháromság tiszteletére szentelt templomaink már a középkorban föltűnnek, de a XVIII. században, a pestisjárványok idején korjellemzővé válik.

 Íme a budapesti, káposztásmegyeri Szentháromság templom:

Terjedése a nagy pestisjárványoktól való rettegéssel is összefüggött.

A pestisjárványok veszélye idején sok templomot szenteltek Szentháromság tiszteletére. S ezért igen sok magyar faluban Szentháromság vasárnapján tartják a templombúcsút. A Szentháromság-szobrok előtt 20. század elejéig imádkoztak, énekeltek.

Talán nincs is olyan nagyobb város, ahol ne hirdetné emlékoszlop a városiak háláját vagy éppen oltalomkérését a pestis elhárítása miatt. Szentháromság vasárnapján ezeket az emlékműveket kereste föl a polgárság, hogy emlékezzen és oltalomért esedezzen.

A Szentháromság-szobor a Budai Várban

A Szentháromság ábrázolása

A Szentháromság egyházi ábrázolása sugárzó nappal vagy háromszög istenszemmel kitöltve. Ez a Szentháromság-szimbólum jelent meg a parasztházak háromszög alakú, napsugaras homlokzatain.

A 18. századi katolikus népességű magyar városokban szokás volt Szentháromság-oszlopot, Szentháromság-szobrot állítani. Ezek a település főtéren, vagy a főutcán álló szobrok meghatározzák a települések arculatát.

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szentharomsag_vasarnap__kicsipunkosd

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/238.html

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=911:a-szentharomsag-abrazolasai&catid=49:kultura&Itemid=72

Az első kép : Andrej Rubljov: Szentháromság-ikon (15. sz. eleje) Moszkva, Tretyakov Képtár

   Tánczos Erzsébet                                                               

A Mura- vidéken  Emil naptól kezdve már nem szabad kendert vetni, azaz  Emil napjára már  végezni kellett a munkával.

 A kenderre ugyanis minden földműves háztartásban igen nagy szükség volt.

 A kender volt legfontosabb háncsrosttartalmú növényünk. Kenderföldnek jó minőségű, általában mélyebb fekvésű területre van szükség.  A magyarság már a honfoglalás előtt fonaláért és olajos magváért termesztette. A kender évszázadokon át a legjelentősebb háziipari növény volt, ezt  számos földrajzi név  bizonyítja: Kenderes, Kendereskert, Kenderesföld... 

Kenderszárítás (Etéd, v. Udvarhely m.)

Pünkösdkor a házról házra járó népszokások közül ismeretes pünkösdi királyné-járás: a nagyobb lányok a legkisebbet közrefogva, fátyollal letakarva kísérték házról-házra, s énekelnek és jókívánságokkal, termékenységvarázsló mondókákkal örvendeztették meg a „háziakat”.

" Ekkora legyen a kendtek kendere!" - kiáltották háromszor, és a kiskirálynét magasba emelték:

Csak  kicsiny területen termesztették, s éppen annyit, amennyit az őszi munkák végeztével  a télen fel tudott dolgozni egy-egy család.

Kenderáztatás (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)

Termesztését a XIX. század második felétől a gyáripar szorította vissza.

A kenderhez számos hiedelem fűződik.

Vetéséhez a magot húshagyó kedden kell előkészíteni. Húshagyókor magasra ugráltak, táncoltak, hosszú tésztát főztek a levesbe, sok helyre mentek vendégségbe, kenderpozdorját tettek a kerékvágásba, hogy hosszú legyen a kender.

A vetést is szabályozták: legalkalmasabb nap a néphit szerint a vetésre a péntek, még jobb, ha olyankor se nap, se hold nem volt az égen.

A hiedelem szerint a  meztelenül,  beszéd nélkül, új agyagfazékból vetett kender hozhat jó hosszú szálú termést. Azt tartották, hogy ha február végén hosszú jégcsapok  lógnak, akkor hosszú lesz a kender.

A néphit szerint  Szent Anna  napján szakad meg a kender töve, s attól  fogva már nem nő, csak sárgul. A még zöld kendert a bolhásság ellen  használták.

Kendert fésülő  asszonyok, 1950. (Manga János felvétele)

A kendermagot  rontás ellen is bevetették.

A kendert gyógyírként is használták. Doroszlón például kendermagot etettek a gilisztás emberrel és állattal egyaránt. A kendermagtól állítólag elmegy a giliszta. A lónál   a kendermagot rozsdával is keverték.

Tánczos Erzsébet

Forrás: http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/94.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-266.html

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kazar/pages/Kazari_evszazadok/006_neprajz.htm

Május 24-25-én a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban  a Pünkösdi Örökség Fesztiválon  tizenkilenc magyar és egy macedón vendégközösség tárta hagyományait a látogatók elé. Mindet végigjártuk, el is fáradtunk, de elhatároztuk:  jövőre is itt a helyünk!

A kétnapos rendezvényen az érdeklődők személyesen élhették át a szellemi kulturális örökség változatos megnyilvánulásait.

A díszvendég macedónok a Kopachkata közösségi tánccal, melynek jellegzetessége, hogy ha­tal­mas do­bok­kal kí­sé­rik - szerepelnek a reprezentatív listán, melyet be is mutattak a skanzenben.  Előttünk készítették el hagyományos tésztaételeiket – meg is kóstoltuk, nagyon finom!

A Skanzen pünkösdi fesztiválja különleges, mert egyfelől a bőséges pünkösdi hagyományokról szól. A színes kavalkád és a gazdag programkínálat nem mellőzi a pünkösdhöz kapcsolódó hagyományok, szokások bemutatását sem. A középkorig visszanyúló legismertebb ünnepi szokás a pünkösdi királyválasztás.

A házról házra járó pünkösdi népszokások közül ismeretes pünkösdi királyné-járást lányok mutatták be: a nagyobb lányok a legkisebbet közrefogva, fátyollal letakarva kísérték házról-házra, s énekelnek és jókívánságokkal, termékenységvarázsló mondókákkal örvendeztették meg a „háziakat”.

Ugyanakkor   a Pünkösd - Örökség fesztivál  rendezvény különleges, ekkor  a nemzeti szellemi kulturális örökség-listára felkerült közösségek egyszerre, egy helyen mutatkoztak be. Ez persze kicsit „ mesterséges”, hiszen saját örömére senki sem bújna busó öltözetbe ilyentájt, a karácsonyi csobánolás sem szokványos májusban. ( Bővebben itt írtam róla: http://netfolk.blog.hu/2013/12/11/csobanolas_bukovinai_szekely_betlehemes_jatek  )  Viszont vitathatatlanul nagyon élvezetes, szórakoztató, és sokat tanul  egy ilyen intenzív napon az ember.

A két " tematikus" nap során megtekinthettük a mendeiek pünkösdi templomdíszítő szokását. Ott pünkösdkor nyárfákat állítanak a templomban a két padsor közé, amelyekre szalagokat, kézzel hímzett és horgolt kendőkből pillangókat helyeznek.

A templomban két mendei hölgy informatívan és kedvesen mesélt hagyományaikról „fontos megőriznünk, amit a régi öregek hagytak ránk” – summázták végül.

Bővebben itt írtam róla: http://netfolk.blog.hu/2013/05/04/a_szellemi_kulturalis_orokseg_nemzeti_jegyzeken_3_a_punkosdi_templomdiszites_menden

A matyók bemutatták színpompás viseletüket, SŐT, bárki belebújhatott:

Bővebben itt írtam róla:  http://netfolk.blog.hu/2012/11/27/matyo_nepviselet_nepmuveszet

A kalocsai asszonyok pingálásra oktatták az érdeklődőket. Bővebben itt írtam róla: http://netfolk.blog.hu/2013/03/06/viragos_retunk_a_kalocsai_motivumvilag

A halasiaknál és a balatonendrédieknél megláttuk a varrt és a vert csipke készítését – aki látta, sosem fogja összekeverni. Bővebben:  http://netfolk.blog.hu/2013/04/08/a_szellemi_kulturalis_orokseg_nemzeti_jegyzeken_1_a_halasi_csipke

A solymászok vadászmadaraikat közelről megcsodálhattuk.

Bővebben itt írtam róla:

http://netfolk.blog.hu/2013/07/30/a_magyar_solymaszat_az_unesco_szellemi_kulturalis_orokseg_reprezentativ_listajan

A mezőtúri és magyarszombatfai fazekasok, akikkel együtt „ mesterkedhettünk”. A busók bemutatták: legények a talpukon, a nyári melegben is vidáman barátkoztak a gyerekekkel és ijesztgették a fiatal hölgyeket.

Bővebben : http://netfolk.blog.hu/2013/02/09/busojaras_azaz_poklade

A mohai tikverőzők farsangi bohócálarcát örömmel készítették el a gyerekek, sőt, bohócjelmezbe is bújhattak.

Bővebben itt írtam róla: 

http://netfolk.blog.hu/2014/02/23/a_szellemi_es_kulturalis_orokseg_listan_10_tikverozes_mohan_maszkos_alakoskodo_farsangi_szokas_977

A borsodnádasdi molnárkalácssütő asszonyoknál megkóstolhattuk a hajszálvékony ünnepi ostyát, és megcsodálhatjuk a sütővasakat, amik között soha nincs két egyforma. Bővebben: http://netfolk.blog.hu/2013/12/20/karacsonyi_nepszokasok_7_az_ostyahordas

A karcagiak a híres birkapörköltet készítették:

Bővebben itt írtam róla: 

http://netfolk.blog.hu/2013/04/12/szellemi_kulturalis_orokseg_magyarorszagon3_a_kunsagi_birkaporkolt_karcagi_hagyomanya

, az al-dunai hagyományőrző halászok halászlékészítését is kifigyelhettük, sőt, kóstolót is kaphattunk belőle. Elmesélték a hagyományos halászat mibenlétét, végre megértettem a varsával való halászat lényegét, köszönet a türelmesen válaszoló halászoknak érte.

Bővebben :

http://netfolk.blog.hu/2014/07/08/a_szellemi_kulturalis_orokseg_nemzeti_jegyzeken_a_hagyomanyos_halaszat_a_duna_magyarorszagi_also_sza

A nemzeti jegyzék 22. azaz legfrissebb eleme a, Selmeci diákhagyományok . Sok érdekeset megtudhattunk a daloskedvű diákokról. Jó hír, hogy " fiúsított" lányok is beállhatnak közéjük.

A kisfiú kezében a " beretva", jelképesen ezzel borotválják meg a lányokat, ezáltal " fiúsítják " őket - azért a biztonság kedvééért fiú nevet is kapnak...

Az UNESCO-egyezmény a Szellemi Kulturális Örökség védelmére jött létre, azért, hogy meg­őriz­ze a kö­zös­sé­gi kul­tu­rá­lis gya­kor­la­to­kat, az élő ha­gyo­má­nyo­kat. A 2009 óta mű­kö­dő Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság, melynek helyszíne a Szentendrei Skanzen, en­nek a ha­zai meg­va­ló­sí­tá­sát lát­ja el. Felmérik az örök­sé­get és össze­fog­ják azo­kat a kö­zös­sé­ge­ket, ame­lyek a mai na­pig meg­élik ha­gyo­má­nya­i­kat.
A kö­zös­sé­gek ma­guk je­lent­kez­het­nek és örök­sé­gük fel­ke­rül­het a szel­le­mi kul­tu­rá­lis örök­ség nem­ze­ti jegy­zé­ké­re. A nemzeti jegyzék itt tekinthető meg: http://www.szellemiorokseg.hu/index0.php?name=f24_nemzeti_jegyzek_elemei

Az or­szá­gok ál­tal össze­ál­lí­tott „ listáról” jut­hat­nak fel az elemek az UNESCO rep­re­zen­ta­tív lis­tá­já­ra. Magyarország nem­ze­ti jegyzékéről eddig a mo­há­csi bu­só­já­rás, a ma­tyó nép­mű­vé­szet és a soly­má­szat ke­rült fel a nem­zet­kö­zi lis­tá­ra.

Ezek a kö­zös­sé­gek töl­tötték  meg élettel a skan­zen szépséges por­tá­it.

És egy ráadás kép -- tanakodó kutya  és busó:

 Tánczos Erzsébet beszámolója.

Május ajándéka az eper, meg vadon termő rokona, az erdei szamóca.

Már a látványa beindítja ízlelőbimbókat. Olyan, hogy túl sok eper/ szamóca, egyszerűen nem létezik.

Különleges pályafutás:

Ki hinné, hogy az eper, melyet már az ókorban is ismertek, gyógynövényként kezdte pályafutását (Gyógyászati célokra levelét, termését és gyökerét használják ma is), később dísznövénnyé avanzsált. Mennyi elvesztegetett finom édes eperszem! Ugyanis csak a 14. századtól fogyasztják.

Finom, ez kétségtelen, és még egészséges is: gazdag C-vitaminban, foszforban, káliumban és kalciumban, valamint természetes fájdalomcsillapítót is tartalmaz.

Sőt, még nem is hizlal: 100 g eper csupán 30 kalóriát tartalmaz, persze tejszínhabbal fogyasztva már árnyaltabb a kép.

Megállítja a fertőző mikroorganizmusok terjedését, vírusellenes. Jó gyógyszer cukorbajra, magas vérnyomásra, székrekedésre, vesékre. Nem is kell több indok, hogy befaljuk.

Eperkúra – jól hangzik:
„A földieper az első tavaszi gyümölcsök egyike. Aki eperkúrába kezd, annak tudnia kell, hogy a sóoldó hatása eléggé intenzív, ezért előfordulhat, hogy fogyasztása során kiütések jelentkezhetnek a bőrön. Ha a tisztító folyamatok elérték hatásukat, és a szervezetünkből kiürültek a méreganyagok, a kiütések maguktól elmúlnak" - mondta Dr. Borbényi Erika, a Napsugár Életház orvosa és életmód tanácsadója.

Így hát az eper:

szépít,

méregtelenít,

jó emésztési panaszok kezelésére,

vesebántalmak ellen ,

fájdalomcsillapító,

tüdőgyulladás, reuma és pajzsmirigy rendellenességek esetén,

a pattanásos bőr kezelésére,

csökkenti a bőrgyulladást

Főzetként a levele segít a száj nyálkahártyájának gyulladása, fogínysorvadás, hasmenés és aranyér esetén. Gyógyítja a máj, a lép és az epehólyag működési zavarait, segít vérszegénység, fáradékonyság és menstruációs panaszok esetén.

Fogápoló, szépítő:
Fogápolásra is kitűnő szer a földieper. Fényesek és fehérek lesznek a földiepertől a fogaink, ha „ átkenjük” eperrel őket.. A kozmetikában is helyet kapott a földieper, mert kitűnő bőrápolónak bizonyult. A bedörzsölt bőr nemcsak az elhalt részektől szabadul meg, de hűsíti, gyógyítja a leégett bőrt. Mondjuk a kánikulák idején már hol kapunk igazi epret, de aki talál, az a háta közepére is kenheti.

Tánczos Erzsébet

 Forrás:

http://ezoterika22.hu/?modul=oldal&tartalom=1137765

http://a-magok-ereje.hu/egeszseges-elelmiszerek/gyogyito-gyumolcsunk-az-eper

http://timcsigyogynoveny.blogspot.hu/2013/05/erdei-szamoca-fragaria-vesca.html

A foltvarrást, más néven patchwork művészetét a Csokonai Művelődési Központban lelkes hölgyek, és mára már  néhány férfi is műveli. Alkotásaikkal rendszeresen versenyeznek, illetve kiállítás keretében mutatkoznak be.

Május 16-án szombaton alig lehetett elférni a Csokonai Művelődési Házban, ahol várták azokat, akik érdeklődnek a foltvarrás iránt, meg azokat, akik művelik mindezt.
A Foltlelkek kiállítás megnyitója,  a foltvarrók VI. kiállítása igazán különlegesen zajlott: az Aranytíz Néptáncegyüttes bonchidai táncokkal szórakoztatta az egybegyűlteket.

A táncosok között felfedezhettük egy egyik foltvarrót is – hiába, az élet nem egyformán ossza szét közöttünk a tehetséget, vannak, akik számtalan dologban jeleskednek, tegyük hozzá: mindennyink örömére.

A kiállítást Tóth Lajos, a művelődési intézmény igazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében elmondta, hogy amerikai telepes asszonyok találták ki a patchwork-öt, mert mindennel spórolniuk kellett, még a kisebb-nagyobb rongydarabokkal is. Azokból készítettek terítőt, ágyneműt - a hulladékok felhasználásában is megteremtették a harmóniát , törekedtek a szépségre. ( Tóth Lajos  felhívta a figyelmet, hogy ugyancsak takarékossági okok következtében például Erdélyben is kialakult a foltvarrás művészete.) Mára populáris művészet virágzott ki a hajdani szükségből, a globális faluban, ahol élünk, már nem hulladékokból varrják a foltokat a takarókra, képekre- külön lehet megvásárolni a foltnak való anyagokat.
A program tombolasorsolással folytatódott, ahol számos  "foltos" alkotás talált gazdára.

A Csokonai "Foltlelke" mára sokak által ismert

 A Foltlelkek csoportot 2003-ban alapította  a Magyar Foltvarró Céh vezetője és néhány lelkes "patchwork" rajongó. A tagok egyéni és csoportos munkákat készítenek.  Hamarosan otthonra leltek a Csokonai Művelődési Házban, ahol rendszeresen összejön a csapat, ilyenkor megbeszélik, hogy milyen alkotást készítettek, és ekkor nyílik lehetőség egy-egy közösen elkészítendő mű részleteinek megbeszélésére. A Foltvarró csoport az elmúlt évek során többek között a Csokonai Művelődési Házon kívül hazánkban számos helyen , és külföldön is kiállított,  s alkotásaival számos díjat is  elnyert.

A kiállításon különböző technikákkal készült munkák tekinthetők meg. Elámul a látogató,, hogy mi minden készülhet foltvarrással!

A foltvarrás igazi alkotóművészet, a Foltlelkek csoport tagjai pedig mindezt hat éve űzik közösen.

Az egyik közös alkotás:

A Foltlelkek csoport kiállítása május 29-ig tekinthető meg Rákospalotán, a Csokonai Művelődési Központban.

Tánczos Erzsébet beszámolója

,,Hímes párna három sorral
Az ágy tetején,
Felsepertem a ház földjét,
Jöhet a legény .” 

Régi kunhímzés - fotó: Kozma Károly

Bartha Júlia a kunhímzés eredetéről  a következőket írja: „A kunhímzés alapmintakincsét  Moldva vidékéről hozhatták magukkal eleink.”

 A Nagykunság népi díszítőművészetének egyik archaikus ága a kunhímzés. Eredetileg párnavégeken használták a kunhímzést, később már lepedőszéleken is. A nagykunsági tisztaszoba legfőbb ékessége volt a magasra vetett ágy, a terítőn felül rakott csodaszép párnákkal. Ezek a hímzések feltehetően fennmaradt hímzéseinknek a legkorábbi emlékei. Finom szőrfonallal lenvászonra dolgozták ki őket.

Ügyes kezű asszonyok alkotószellemének és szépérzékének köszönhetően maradt ránk ez a keleti stílust őrző díszítőművészet.

Párnavég rozettás mintával, szőrfonállal hímezve  Néprajzi Múzeum

A Néprajzi Lexikon ilyen szűkszavúan nyilatkozik a kun hímzésről : „A Nagykunságban készített szabadrajzú és szálánvarrott kisszámú párnavéghímzés elnevezése.”. Feltehetően legkorábbi hímzéseink. A kunhímzés párnavégeken maradt ránk. Amit ma a múzeumi gyűjteményekből ismerünk nagyrészt Györffy István gyűjtőmunkájának eredményeként maradt fenn. A kunhímzés kompozíciója és színösszetétele a Nagykunságon jellemző, eltér mind az Észak-Magyarországon, mind pedig a Dél-Alföldön előforduló hímzéstől. A Nagykunságon ismert motívumok és a tatár hímzés  hasonlósága sokakat foglalkoztat, de máig. rejtély, hogy miként őrződnek meg a színek és formák,  a kun műveltségnek a hagyatéka. Nem tudjuk, hogy mi  lehet a magyarázata annak, hogy közel nyolcszáz évvel a kunok bejövetelét követően újra és újra feltámad a díszítőművészetnek ez az ága.

Az e korból megmaradt gyapjúfonállal - szőrrel - varrott párnavégek a Nagykunság három településéről, Karcagról, Kisújszállásról és Kunmadarasról származnak, ma a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban találhatók.

 Régi kunhímzés - fotó: Kozma Károly

A kunsági párnavégek kompozícióját a hangsúlyozott középmintán egy középpont köré szimmetrikusan szerkesztették. A középső virágminta mellett két oldalt elhajló tulipán, vagy rozetta helyezkedik el. A kompozíció hármas tagolását rendszerint egy-egy virágos ág zárja le.

Ma kunhímzéssel ügyes kezű asszonyok készítenek terítőket, díszpárnákat, lakásdíszítő textileket ma is:Mai kunhímzés -fotó: Nagy Molnár Miklós

A Jászság hímző művészete a szűcshímzésben gyökeredzik, mely a múltban gazdag motívumkinccsel bírt.

A kézimunkát a maguk termesztette kender fonalából házilag szőtt nyersvászonra hímezték. A hímzőfonalat szintén maguk készítették, a rackajuh gyapjúszálából fonták.

Egyik típusa, a szálán varrott . Ezek a darabok mértani mintázatukkal az országos mintakincshez kötődnek, bár színezésük eltérő. A szálán varrott párnavég-hímzéseink a legrégebbiek a hímzések között. A minták kompozíciója a középpontot hangsúlyozza két párhuzamosan futó vonal között. A tőle két oldalra futó minta egymás tükörképe. A kunhímzés nagy rozettákból, kunrózsákból, tulipánokból, leveles, végükön virágos ágakból, peremdíszként magányos virágból és gránátalmából állnak. A középmezőben lévő minta és a peremdíszek nagyobb mintái ugyanannak a színnek különféle árnyalatait hozzák.

A kunsági hímzést egyszerű, letisztult pasztellszínek jellemzik. Fő színei jellegzetesek: a rózsaszíntől a vörösön át a barnáig terjedő árnyalatok, de használták a kék árnyalatait, a zöldet és a feketét is. A piros, kék, zöld és az említett színek mellett nem ritka a fekete hímzés sem. A színek végtelen finom átmenettel, szinte tűfestésszerűen követik egymást. Ezt az  átmenetet úgy érték el, hogy a növényi anyagokkal otthon festett himzőfonalakat egyre sűrűbb festékbe egyre hosszabb ideig mártották be.

A kunsági párnavéghímzéseknek nemcsak a színezése jellegzetes, hanem a szerkezete is.

A szabadrajzú lapos- és hamis laposöltéses munkák igazán különlegesek. A minták pontosan kidolgozottak, zártak, a középpont hangsúlyos, a két szélső minta egymásnak tükörképe. Ezek nagy rozettákból, erősen tagolt tulipánokból és merev, leveles, végükön virágos ágakból megszerkesztettek. Közismert a hullámindás és a két vagy több, tövénél legyezőszerűen összefogott virágot középpontba helyező kompozíció is.  

Ipolyi Arnold hímzésgyűjteményében pontosan leírja, hogy a :„… virágfüzér az alapmotívuma. Az eredetileg zárt barokk szerkezet lazábbá vált s a virágok sokszor különösebb összefüggés nélkül állnak egymás mellett. Színezésük is változáson ment át. A barokk tűfestés naturalizmusra törekvő, egymásba olvadó színei helyett a virágok szirmát és levelit sávokra bontják, s mindenegyes sávot más színnel színeznek. Így a sávok nem mosódnak egybe, de a házilag festett gyapjú fonal színeinek összhangja a magyar népi hímzéseken máshol ismeretlen színharmóniát hoz létre.” A 19. század közepén, végén virágzott a népi díszítőművészetnek ez az ága. Akkoriban a hímzőfonalat is házilag készítették az asszonyok, a fonal festéshez festőnövényeket használtak. A kunrózsa vörös színét, a mályvarózsa sziromleveléből főzték, vagy a homoki báránypirosító adta a színét. A barnát a dió levele vagy kopáncsa  kunkéket a bodzabogyó adta. A barnássárgát hagymahéjból  nyerték, de használták a fodormenta, a rozmaring, a bazsalikom, szeder, szőlőhéj, szíkfű, vízililom festőlevét is. A kifőzött szalma levével sárgára festették a fonalat, de felhasználták erre a célra a lóhúgy festékanyagát is. Ez utóbbiból nagyon szép sárga színt kaptak, amely igen tartós volt, nem halványult. 

 A festés hosszadalmas munka volt: több napon át főzték, áztatták, pácolták a rackajuh gyapjából fonott fonalat. A fonal színárnyalatait egyfelől a pác határozta meg, de attól is függött, hogy mennyi ideig festették a főzetben a fonalat. A  számos  árnyalatot úgy érték el, hogy különböző ideig hagyták az anyagot a festőlében, vagy pedig száradás után ugyanabba többször beavatták.

 A mintákat úgy „sokszorosították” , hogy az eredeti darabról kanálfejjel átdörzsölték a motívumot. Az ügyes és kreatív alkotó aztán cifrázta, kombinálta a mintákat, más hímzésekről is merített. Így alakult ki a helyi stílus, még a készítőt is  azonosítani tudják, akik  nagyon ismerik a kunhímzést. A vásárhelyi hímzés nagyon hasonlít a kunhímzéshez, ami persze nem véletlen: Vásárhelyre ment férjhez egy karcagi hímzőasszony és ott sajátos, helyi stílust alakított ki. A kunhímzés motívumai között igen kedvelt a kunrózsa, a szegfűs, a karcagi lapátos, a tökös (ami a törökös hímzés gránátalmájából eredt) és a legnépszerűbb motívum a táncoló tulipán. 

Tánczos Erzsébet

 Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1028.html

 http://www.gyapjumuves.hu/cikkek/kunhimzesek-es-cifraszurok/a-kunhimzesekrol.html

http://www.vadmagyar.hu/index.php/11-tortenelmi-attekintes/121-a-nagykunsag-kutatasa-12-resz

http://turkevemik.hu/?page_id=61

http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=1275&page=20

http://www.magyarmuzeumok.hu/targy/1345_kunhimzeses_parnavegek

http://www.gyapjumuves.hu/fenykepek/himzes-gyapjufonallal---karcagi-kunhimzes/mai--21.-szazadi--kunhimzesek/karcagi-kunhimzes3.html

Gelencsér Julianna terménybábjait, népi játékait , s egyéb alkotásait elnézve az ember szinte biztosra veszi, hogy a kézművességbe beleszületett.

- Érdekes, hogy ezt mondja, de nem ez az igazság. A Fejér megyei Seregélyesen születtem. Szülőfalumtól nem messze, Tácon élek. Sem a nagyszüleim, sem a szüleim nem foglalkoztak ilyesmivel. A családban a nővérem az, aki hozzám hasonló gondolkodású. Ő óvodapedagógus, és nem mellékes, hogy kosárfonó szakoktató. Nagyon sokat köszönhetek neki, ő terelgetett engem is jó pedagógiai érzékkel.

- Igen sok kézműves technikát, tevékenységet elsajátított, míg a csuhé mestere lett.

-Hogyan lett a csuhé mestere?

-  A szövéssel és agyagozással szinte egyidőben kezdtem foglalkozni a csuhézással, tojásberzseléssel, gyékény és szalmadíszek készítésével. Érdekes, hogy éppen Berta Mária, a szövő oktatóm ismertette meg velem a csuhézás alapfogásait. Ezek után teljesen önállóan magam elgondolása alapján készítettem a figuráimat, rátaláltam a saját utamra. Ezt el is ismerik: 2014 májusában megkaptam a Népi iparművész címet.

-Mi jellemzi saját, egyéni figuráit?

- A bábok állnak a szívemhez közel, talán ezért is készítek népi-játékokat. Legszívesebben terményekből, például kukoricacsutából, csuhéból, mákgubóból készítek figurákat. Szeretem a furcsa terméseket, uszadékfát, gyökereket, de az egyszerű csuta, kukoricaszár is újra életre kel a kezeim között. Jellemző a munkáimra, hogy festő növényekkel színezem a csuhét, de a tojás berzseléshez is növényi festéket használok.

- Hol szerzi be ezeket?

- Én magam gyűjtöm a növényeket, az erdőt, mezőt járva. Nagy munka begyűjteni a bodzát, alkörmöst, csalánt, dióburkot és a többi burjánt, majd festőlevet készíteni. Rengeteg időt vesz el, de megéri. Aki kedvet érez a természetes alapanyagok és technikák használatához, annak csak ajánlani tudom a festőnövények alkalmazását.

-Mik a legkedvesebb alkotásai?

- Mind kedves a szívemnek, de ha meg kell nevezni néhányat, akkor a süni, a csiga a manó. Általánosságban mindig az a kedvenc, amit éppen alkotok, amivel foglalatoskodom.

-Hogyan születnek az ötletek?

-Ha kezembe veszek egy termést – legyen az egy avokádómag, vagy akár egy kifejletlen csökött csuta - egyszerűen beindítja a fantáziámat. Nézegetem, forgatom a kezemben és azt gondolom: Igen ez jó lesz a süni testének! Recept azonban nincs, erőltetni sem lehet. Fantázia, sok türelem, kitartás kell az alkotáshoz.

-Hol találkozhatunk Önnel és az alkotásaival?

-Minden év augusztusában a Mesterségek Ünnepén a budai várban. Sok éve már, hogy ott lehetek, ilyenkor az ember szíve is ünneplőbe öltözik. Az adventi időszakban Székesfehérváron találkozhatnak velem.

Sok helyre hívnak játszóházi foglalkozást tartani, óvodákba, iskolákba, táborokba, rendezvényekre rendszeresen járok Műhelyemben az érdeklődőknek bemutató foglalkozást tartok.

-Mit tartogat a jövő a természetes játékoknak a virtuális játékok korában?

- Hiszem, hogy ezek az egyszerű játékok nem merülnek feledésbe. Foglalkozásaimon a gyerekek örömmel készítik el természetes anyagokból a saját játékaikat, és büszkén viszik haza. A személyesen megtapasztalt örömteli alkotást nem pótolják a virtuális csodák.

Tánczos Erzsébet írása

Hol van Galgamácsa?

Budapesttől 40 kilométerre, a Galga völgyében, a Gödöllői-dombság lankái között található ez a középkortól kezdve lakott település.

Galgamácsa a túlélő: bár a törökök elleni fölszabadító háború idején lakatlanná vált, 10 éven belül a falu ismét rendelkezett adóztatható népességgel.

Mióta palóc Galgamácsa?

  Palóc pár a kiállításon

A törökök kiűzése után nagy számban települtek be az északi vármegyékből palóc magyarok. Ekkor alakult ki véglegesen a falu palóc jellege, nyelvjárása a déli palóc nyelvjárásterület részévé. Néprajzilag Galgamácsa a hagyományait konokul őrző Galga mente része. Fönnmaradt a falu népviselete, népszokásainak egész sora.

Galgamácsa szülötte a nemzetközi művészeti életben elismert Vankóné Dudás Juli néprajzi krónikás, és naiv festő. A róla elnevezett Emlékház egész évben látogatható, június utolsó vasárnapján udvarán rendezik meg a Szent Iván napi tűzugrást.

A helyi Értéktár Bizottság tavaly a következő értékeket rögzítette a Galgamácsai Értéktárban: a galgamácsai fehér lyukhímzést, a vászonszövést, Galgamácsa népviseletét, a helyi népszokásokat (húsvéthétfői maskurázás,  Szent István éji tűzugrás, betlehemezés), Vankóné Dudás Juli naiv népi festő, a népművészet mestere életművét, Kollár Pál népi fafaragó munkásságát, Gulyás Magdolna, a Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész mintarajzait, a galgamácsai gyermekrajzokat és Galgamácsa prózai népköltészetét.   

A Galgamácsai lakodalom című kép Vankóné Dudás Juli alkotása

Vankó Imréné Dudás Juli, a népművészet mestere, naiv festő alkotás közben.
Galgamácsa, 1969. június 25.
MTI Fotó: Szebellédy Géza

Élő néphagyomány Budapesten a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum-ban:

A Múzeum földszintjén a hónap műtárgya áprilisban:

 Ott jártamkor javában üzemelt a nyitott műhely:

A szinte elfeledett fehér lyukhímzés, a helyi hagyományok megmentésének, ápolásának célja hívta életre 2003-ban a Galgamácsai Hagyományőrző Egyesületet, amely tagja lett a Népművészeti Egyesületek Szövetségének is. 

A Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület a népi kézművesség hagyományait éli és népszerűsíti: az egyesületben szakkörök, klubok, kézműves-foglalkozások működnek. A galgamácsai falunapon kézműves-foglalkozásokat tartanak, kiállításokat rendeznek, hagyományőrző gyerektáborokat szerveznek.

Mesterségek Ünnepe rendezvénysorozatán minden évben jelen vannak, látványos mesterségbemutatókat tartanak.

A kiállítás 2015. május 2 - áig tekinthető meg.

Tánczos Erzsébet írása

A húsvét jellemzője a vidámság. Ezt erősíti a tavaszi jó idő miatt a szabadban tartózkodás lehetősége. A kereszténység hatására a húsvéti időszakra koncentrálódnak a tavasz kezdetével kapcsolatos játékok, szokások. Világszerte elterjedtek voltak az igen ősi tojásjátékok.

Hajdanán országszerte sokféle játékot játszottak a húsvéti tojásokkal. Az alábbiakban a leggyakoribb húsvéti tojásjátékokról ejtek pár szót. A tojásjátékok nemcsak a parasztság szórakozása volt, középkori adat van tojástáncra királyi udvarból. Az utóbbi századokban azonban főleg előbbiek körében őrződött meg. A tojásjátékoknak számos variációja volt, egy-egy játék szabályai egyszerűbbek vagy bonyolultabbak attól függően, hogy mely korúak játszották. A Kelet-Európában elterjedt tojásjátékok a német parasztság hatására lettek népszerűek.

Tojásösszeütés, kókányozás, ticselés, türkölés, kocsolás....

 Napjainkban visszaszorulóban vannak a tojásjátékok, de jó móka, érdemes lehet kipróbálni!.

A magyarországi középkori latinságban dies concussionis ovorum (a tojások összeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezése, amit már 1380-ból ismerünk
Húsvétkor vagy a húsvétot követő időszakban játszott tojásjáték, melyet korábban felnőttek is játszottak.

Koccintás, kónyákolás (tojásütés pénzérme nélkül)

Vicces játék a tojásösszeütés, melyet főleg fiúgyermekek játszottak a locsolkodás során összegyűjtött zsákmánnyal. Két szemben álló játékos kezébe fogott tojással igyekszik eltörni a másik tojását. A játéknak több változata ismert, de mindenképpen a nyerő játékok egyik változata. Húsvét másnapján a fiúgyermekek a locsolásért ajándékba kapott tojásokat heggyel összeütik. Akinek tojása épségben megmaradt, az nyer, mert a sajátja mellé megkapja társa törött tojását is. Valaha ez a felnőttek szórakozása volt, s azt is jelentette, hogy akinek a tojása eltört, az hamarabb hal majd meg.

1. Az egyik gyerek marokra fogja a tojást úgy, hogy a hegyesebbik fele felfelé álljon.
2. A másik gyerek ráüt a maga tojásával. A lényeg az, hogy az egyik – de csak az egyik! – tojás eltörjön, megrepedjen.
3. Az nyer, akinek a tojása épen maradt. A vesztes átadja a törött tojást, ez a győztes jutalma.

Pénzzel:

1. Az első lépés: kell egy főtt tojás, ez a „vágató”. Ezt igyekeznek eltalálni , de előbb meg kell egyezni, hogy milyen távolságról és hányszor próbálhatja meg elütni a tojást egy- egy játékos. A játék elején megbeszéltek szerint a vágató akár többször is próbálkozhat (újabb pénzérmékkel), illetve a tojás tulajdonosa több játékost is próbára tehet. Az egyik a tenyerében tartott vagy a földre tett egy piros tojást, amibe a másiknak egy pénzdarabot kellett bele-vágni.
2. Ezután a vágató felállítja a tojást egy fal vagy kerítés tövébe, kő mellé. A vágó vagy ütő pedig a kijelölt távolságra megáll a tojástól.
3. A vágó aprópénzzel megpróbálja „elütni” a tojást, azaz úgy dobni az érmét, hogy az beleálljon a tojásba.
4. Ha elsőre eltalálja a tojást, akkor megnyeri azt, de még a tojás árát is ki szokták neki fizetni. Ebben az esetben az ütő nyer, a vágató veszít.
5. Ha az ütő nem találja el a tojást, akkor a pénzérme és a tojás is a vágatóé lesz, szóval az ütő veszít.
6. Az egyik a tenyerében tartott vagy a földre tett egy piros tojást, amibe a másiknak egy pénzdarabot kellett bele-vágni. Ha a pénz első dobásra élével beleállt, akkor a dobó elnyerte a tojást.

Ügyeskedők mindig voltak! Csalni fából, mészkőből, gipszből készült műtojással próbáltak, s amíg ki nem derült a turpisság,sosem veszthettek. Ma trükközésre a műanyag tojás lehetne alkalmas, de ezt ki lehet küszöbölni, ha a játék előtt megkocogtatjuk a tojásokat.

Tojásdobás

1. Két gyerek egymással szembe áll egy kicsit nagyobb távolságra, mindegyik egy-egy tojással a kezében.
2. Vezényszóra egymás felé dobják a tojást úgy, hogy a másik egy lépés távolságon belül elkaphassa, és a tojások ne ütközzenek össze.
3. Ha valamelyik nem tudja elkapni a tojást, veszít.
4. Sokszor lányok játszották, akár nagyobb körben dobálva a tojást egymásnak, míg a fiúk megpróbálták elkapni, ellopni azt.

Tojásgurítás Európában, így nálunk is igen elterjedt volt a tojásgurítás, melyet gyermekek és felnőttek egyaránt játsszanak. Rendszerint a közeli dombról gurították le a tojásokat, amelyeket a lent összegyűltek elkapkodtak. Ez főként a városi polgárság játéka volt. A tojástánc és a futással kombinált versenyszerű tojásgyűjtés főleg tőlünk Nyugatra terjedt el

Amelyik tojás eltörik, az kiesik a játékból. Az nyer, akinek a tojása épen marad, plusz még a legmesszebbre gurul.

Tánczos Erzsébet

Források, hivatkozások

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-682.html

Húsvéti tojásjátékokról részletesen

http://www.valtozovilag.hu/t365/tux0408.htm#y1oLV6ERVgrdovqS.99

 http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/7-husveti-nepszokas

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-683.html