Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Táncháztalálkozó - szokásunk hatalma

2015. március 31. - netfolk

 

orszagos-tanchaztalalkozo-csik-zenekar-474-279-63254.jpg

Az  Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár  a legnagyobb éves seregszemle, találkozás a hagyományt, a népzenét, táncot, kézművességet  kedvelők számára.100_5512.JPG

Nem véletlen, hogy a rendezvényen  többször eszembe jutott egy 15 évvel ezelőtti személyes emlékem.

New Yorkban történt, jóval éjfél után a párommal betértünk egy kihalt helyre szendvicset enni.  Próbáltunk megegyezni, hogy mit kérjünk és mit ne, mikor a fiatal eladósrác megszólított:

-Are you Hungarian?

Mondtuk, hogy igen. Azt  felelte, a beszédünkből rögtön  tudta. Merthogy magyar  muzsikát hallgat, és sorolta: Sebestyén Márta, Muzsikás….

"Nagyon jó lehet magyarnak lenni, nagyszerű zenéitek vannak, csodálatos hagyományaitok! Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok!" - tette hozzá.

Ez a jelenet nem véletlenül pergett le előttem a táncháztalálkozón újra meg újra.  Valóban jó magyarnak lenni, és fontos, hogy tudatában legyünk, milyen kincseink vannak.

Ezt is átérezhetjük a hagyományosan húsvét előtt megrendezésre kerülő táncháztalálkozókon, melyet 2015-ben már 34. alkalommal rendeztek meg. Már a mozgalom  hőskorában megjelent az igény egy közös összejövetelre, amolyan ünnepi jellegű éves találkozásra.  

100_5394.JPG

100_5490.JPG

 

A Táncház Egyesület által szervezett Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár 1982 óta minden év tavaszán várja az élő népművészet kedvelőit.  Évről évre egyre nagyobb lett a híre: idén már háromnaposra kerekedett.

 kallos.jpg

Kallós Zoltán 2015-ben a rendezvényen

Sokszor hallhattunk a táncházmozgalom vitathatatlan jelentőségéről. A táncháztalálkozó története a szervezők és részt vevők egy részének személyes élménye, ifjúságának meghatározó eseménye volt. Az első táncházra 1972-ben, Budapesten került sor, így a táncházmozgalom 2012-ben volt 40 éves. A Táncháztalálkozón részt vevők nagy százaléka akkor még nem is élt.

Bizony, mára háromgenerációssá fejlődött a Táncháztalálkozó: a hajdani ifjak ma már az unokáikkal érkeznek.  Ez nagyszerű dolog, hiszen a folytonosság és az állandó utánpótlás jelenti minden mozgalom és rendezvény jövőjét.

100_5504.JPG

Gyermekek a színpadon - aprók bálja...

... de kézműveskedni is volt sok-sok lehetőség

100_5440.JPG

 

Csúcsidőben a küzdőtér szépen megtelt, éppúgy, mint a Folkkocsma - meghatározó törzsközönség alkotja a résztvevők magját, évről évre újak is jönnek, és nemcsak a felnövekvő generációból.

De az emeleti termek változatos és színvonalas programja is sok részt vevőt vonzott.

 Néhány kiragadott pillanat:    a Kodály Zoltán - teremben  a " Cifra szoba Mérából" kiállítás adta a hangulatos hátteret a könyvismertetőkhöz, a zeneiskolák koncertjéhez, a népzenei kamarakoncertekhez.

A Lajtha László-teremben a Magyar Hangszermíves Céh szervezésében Bársony Mihály (1915–1989) hangszerkészítő hagyatékát tekinthettük meg mai hangszerkészítők művei mellett.

„A parasztzseni” – Bársony Mihály és a táncházmozgalom kapcsolata címmel külön kerekasztal-beszélgetést is szerveztek többek között Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Kobzos Kiss Tamás és Havasréti Pál közreműködésével.

Bársony Mihály Népművészet Mestere, tekerős, klarinétos, citerás, hangszerkészítő volt.
"Parasztzseni" - mondta róla a legnagyobb elismeréssel Clode Flagel népzenekutató.
"Miska olyan vót, mint a szalonnazsír. Mindenhöz jó volt. Mikor minek volt a szezonja, azt csinálta." - emlékezett róla felesége.

"Történt egyszer a hetvenes évek elején, hogy egy fiatal egyetemista, Sebő Ferenc meghallgatott Budapesten egy koncertet, ahol Clode Flagel francia muzsikus tekerőlanton játszott. Ez a hangszer annyira lenyűgözte őt, hogy utána odament a művészhez:
- Ne haragudj. Hol szerezted ezt a remek tekerőt?
- Itt vettem Magyarországon, egy Bársony nevű parasztembertől, a Tisza mellett!

Így fedezte föl a táncházmozgalom Mihály bácsit, és így lett mindannyiunk tanítómestere.
Innentől kezdve szédületes tempóban készültek a hangszerek, haláláig 213 darab tekerő és számolatlan citera."

"Hihetetlenül precíz, végtelenül találékony mester volt. Villany nélküli tanyáján ugyan olyan minőségű munkát végzett, mint bármelyik mesterhegedű készítő. Minden szerszámát, sablonját maga készítette, minden hangszerének vevőjét fölírta. Saját magát "gyűjtötte"!- Tudhattuk meg a kiállított tablókból, sőt Bársony Mihály műhelyét is  a kiállításba csempészték, amint az a fényképen is látszik:

100_5446.JPG

Ugyanebben a teremben Henics Tamás Feketetó / Negreni című új fotóalbumának képeiből nyílt kiállítás, a megnyitót Feketetóhoz kapcsolódó népzene és tánc tette még élvezetesebbé:

100_5452.JPG

100_5457.JPG

A termekben számos népzenei lemezt is bemutattak, hagyományőrzők műsorait láthattuk vagy éppen gyerektáncházba kapcsolódhattunk.

100_5476.JPG

Kubinyi Júlia - ezt is mindenki tudja...

Szombaton este teltházas teremben láthattuk Szomjas György HB – Hosszú búcsú Halmos Bélától című portréfilmjét is, amely a táncházmozgalom egyik elindítója, a 2013 nyarán váratlanul elhunyt népzenész emlékére készült. Nagyon remélem, hogy a filmet hamarosan a televízió műsorán is láthatjuk.  Informatív, persze, emellett egyszerre szomorú és felemelő. Megtudhatjuk hogyan jött létre a táncházmozgalom- kezdetben senki nem gondolta, hogy hamarosan divathullámként söpör végig országban az érdeklődés.

hb.JPG

Halmos Béla a dolgozószobájában (fotó: Abkarovits Endre)

 

A  legendává vált  első táncházra 1972. május 6-án került sor a Liszt Ferenc téren, és jött a folytatás.
Később, azért, hogy a táncolni tudókat ne zavarják a  kezdő érdeklődők, bevezették a táncoktatást, kialakították azt a módszert, amelyet 39 évvel később, 2011-ben az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága felvett a „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterébe, mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modelljét.

Azóta folyamatosan alakulnak, (és tűnnek el ) zenekarok, táncházak. Budapestnek szerintem minden kerületében találni jó pár, különféle táncházat.

A vasárnap esti koncert: a Csík zenekar és barátaik, például Lovasi András és Rúzsa Magdolna, vagy Lakatos Róbert és a Fitos Dezső Társulat szélesebb rétegek felé is nyitott.

100_5544.JPG

 

A találkozóra  ugyanis olyanok is kíváncsiak, akik népzenét önmagáért sosem hallgatnának - ma még!

Halmos Bélától származik a mondás, hogy a magyar népzenére rátalálni olyan, mint visszatérni a Paradicsomba.

A táncháztalálkozó is kicsit ilyen  visszatérés, s híd múlt, jelen s a jövő között. Jó érezni, látni, hogy élünk a szokás hatalmával!

 

Tánczos Erzsébet írása

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr517324026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása