Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Gajdics Krisztián bőrműves: csak a legjobb az elég jó

2021. február 24. - netfolk

 

72816279_736790450120189_1065190608538173440_o.jpg

Gajdics Krisztiánnal 2013-ban találkoztam először személyesen, amikor elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetést bőrös munkáiért.

A Hagyományok Háza kiállítótermében volt a kiállítás és az emlékezetes megnyitó, ami után megkérdeztem Krisztiánt, hogy beszélgethetnénk-e a bőrmíves pályafutásáról. Azt mondta, hogy természetesen, de ahhoz utazzak le a Hortobágyra, mert ő ott él mint  pásztor.  A beszélgetés akkor elmaradt.

 

Ez a kép akkor készült, amikor nem beszélgettünk-2013. augusztus 16-án.

gajdicskrisztian.jpg

Azóta eltelt néhány év, melyek számos eseményt és eredményt hoztak Gajdics Krisztián számára.

 

–A családodból hoztad a vonzalmat a kézművesség felé?

–Részben nem, részben nagyon is. Budapesten, Angyalföldön nőttem fel.  Apai ágon azonban több juhász, pásztor is volt a családomban, például öregapám is fiatal korában. Gyerekkoromban a nyári szünidőt nála töltöttem. Tőle tanultam kapálni, együtt jártuk az erdőt, gombásztunk, faragni tanított.  Már akkor úgy éreztem, hogy ez az igazi élet. A természet közelsége és a saját kézzel végzett munka  jelentette számomra az örömet, és ez azóta sem változott. A barátaim nem a keresztnevemen szólítanak, hanem úgy hívnak, hogy Gajdics. Az öregapám nevén. Ez jó érzés a számomra.

 img_3046.JPG

–A nagyapádon kívül milyen hatások tereltek a kézművesség felé?

–Gyerekkorom családi kirándulásain én voltam az, aki folyton újabb és újabb múzeumokat akart bejárni.  Mindenféle terület, művészeti ág vonzott, nagy hatással volt rám például a klasszikus kultúra.  Meghatározó, hogy második osztályos koromtól több éven át hegedültem, énekeltem, aztán jött a néptánc, később a basszusgitár – a zene mindig jelen van az életemben, ahogy a sport is. Középiskolában a történelem tanáromtól, aki kutató történész, szemléletet tanultam.  Érdekes, hogy éppen az ő öccse volt a legelső megrendelőm, egy tarsolyt készítettem neki.

img_3044.JPG

–Ez hány éves korodban kezdted a bőrözést?

–Tizénhét évesen szerettem volna egy tarsolyt, de nem volt rá pénzem.  De ott volt bennem, amit öregapámtól tanultam: annak van a legnagyobb értéke, amit az ember a saját két kezével állít elő. Úgyhogy angyalföldi lakásunkban, a szobám kezdtem el bőrrel dolgozni, először saját magamnak.

–Ott éltél és dolgoztál az érettségit követően?

img_7265.jpg–Nem, mert addigra megelégeltem a budapesti életet. Az volt a vágyam, hogy juhász legyek, és hát az is lettem. Juhászbojtár voltam nyáron, a Hortobágyon, közben bőröztem, és az összes öreg pásztort, csikóst felkerestem, hogy tanuljak tőlük.

Minden elérhető múzeumban kutattam a pásztortárgyakat. Először lerajzoltam, majd mikor lett fényképezőgépem, lefotóztam, s aztán elkészítettem őket. Arra törekedtem, hogy minél hagyományosabban, pontosabban dolgozzak.  

Közben a pásztoroktól megtanultam nyúzni, bőrt kikészíteni.  Nagyon sokféle állatot nyúztam meg. Ez volt az egyik legfontosabb tanulóidő a számomra.  Hat évet szántam erre az életemből – egy évet mint magyar szürke gulyás. 

Az életemet meghatározó emberekkel találkoztam a Pusztában például Hortobágyon de akár a Pest megyei Dóra-Majorban is! Közöttük is a legfontosabb Kalina Ádám juhász, pásztor faragó.

Vele Dóramajorban ismerkedtem meg közös munkánk során. Őt a juhászapámnak tartom, annyi mindent tanultam tőle, s oly sokat jelentünk egymásnak.

Az érettségit követő tíz évben csak viseletet hordtam, és megdolgoztam a juhászviseletért, mutatja, hogy tudom értékelem és becsülöm. Számomra a pásztorok világa nem hobbi vagy valami szabadidős tevékenység. Az életem szerves része.

 61101117_2505924869441035_5510475665339580416_o_2.jpg

–Mi minden történt a bőrművesség szempontjából abban a tíz évben?

–A tanulási időszak közben eljött a megmutatkozás is, hogy megmutassam mire jutottam a bőrművességben.  2010 óta a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület tagja vagyok.

A IX. Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton bőrműves egyéni kategóriában első helyezést értem el.
Egy évre rá a Népművészeti Egyesületek Szövetsége „Add tovább…” kiállításán az én tárgyaimat is kiállították.

pks.jpg

2013-ban elnyertem a „Népművészet Ifjú Mestere” állami kitüntetést.
Egy évre rá a Hagyományok Háza Príma Junior Díj-ra jelölt, melyet el is nyertem.
A 2015-ben a XVI. Élő Népművészet kiállításon kilenc pályaművemmel vettem részt. 2019-ben az egyik munkám Magyar Kézműves Remek lett, ugyanebben az évben kaptam meg a Népi Iparművész címet is.

–Ilyen fiatalon hogy lehet ennyi elismerést elérni?

–Folyamatosan és megalkuvás nélkül alkotok. Az elég jó még nem elég, a lehető legjobb az, ami elég.  Maximalista vagyok, és addig megyek és hajtom a dolgokat, amíg elérem az álmaimat. Például az álmaim megvalósításában eljött az, hogy saját portára volt szükség az életemben, és a vállalkozásom működtetéséhez.  Nádudvaron vettem a házam, benne van a műhelyem. Nagyon kellett ez már.

–Nádudvar más szempontból is fontos a pályádon.

–Igen, beiratkoztam a Nádudvari Nápi Kézműves Szakgimnáziumba, elvittem öt mesterremekemet, amelyekkel később elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere díjat. Két éjszakám és egy napom volt, hogy a vizsgára megtanuljam a száz tétel. Dicsérettel végeztem el. Így most már papírom is van arról, amit tudok. Ekkor már hat éve önállóan alkottam.

–Nádudvaron van a bázisod?

–Igen, s ez a ház nagy változás. 16 éve bőrözök. A Gajdics- bőrmíveket, a vállalkozásomat, közel tíz éve működtetem. A logóját is én terveztem, szerintem kifejező, és a honlap, a facebook oldal is az én ízlésemet tükrözi.

img_2881_1.JPG

 

–Az eltelt idő alatt alakult az érdeklődésed, változtak a termékeid?

–Igen is meg nem is. A hagyományos népi pásztorművészet, a magyar motívumrendszer a legfontosabb, a legtisztább forrás a számomra. Az is marad.  Ugyanakkor izgalmas a világ különböző részeire jellemző bőrművesség.  Édesapám mutatta meg egyszer az amerikai western nyergek díszítő technikáját képeken az interneten! Mivel láttunk benne fantáziát idővel egy sajátos fúziót hoztam belőle létre Magyarországon elsőként! Az western díszítőtechnikával a hagyományos magyar motívumrendszereket vittem rà a hagyományos magyar és a hètköznapi tárgykultúrára! Így egy sokkal kifejezőbb részletgazdagabb bőrbe álmodott motívumkincset dolgozhatok ki mint a hagyományos magyar domborítás emiatt szakmai körökben elég provokatívnak illetve nem is elfogadottnak számít! De ez az én saját stílusom!

 
84867545_2552694584943937_5292215842652553216_n.jpg

 

–Hányszor készíted el ugyanazt a tárgyat?

–Csak egyszer. Nincs duplikátum, és olyan sincs, hogy a szín más, de a minta gyakorlatilag ugyanaz. Minden alkotásom egyedi, én nem ismételek. Nem is érdekelne már másodszor megcsinálni ugyanazt.  Megrendelésre dolgozom, de nem vállalok el bármit.

ov_1.jpg

–Mit teszel, ha a megrendelőd olyan tárgyat szeretne tőled, ami szerinted nem ízléses.

–Igyekszem senkit nem megbántani, de olyat nem csinálok, ami ízléstelen. Nem is adnám hozzá a nevemet. Ilyenkor – hangsúlyozom, hogy ez nagyon ritka eset- addig-addig beszélgetek a megrendelővel, amíg rávezetem egy ízléses megoldásra. Fontos, hogy nem megmondom, hogy mi legyen, hanem rávezetem, kitaláljuk együtt.

ov_kek.jpg

–Mi az ami inspirál? ?

–Egy teljesen új stílus kialakítása a magyar bőrművességben mely jóval túlmutat az itthoni sokszor kézműves szakkör szintjén megrekedt régi típusú bőrművessègen és a hiperrealisztikus motívumok.Ezen kívül új illetve már kihalt technológiák behozatala a magyar bőrművességbe!

 

img_2997.JPG

–Ez az életszemlélet teljes embert kíván.

–Volt idő, amikor beszippantott a munka. Nem volt más mellette, annyira sokat dolgoztam. Éjjel és nappal. Folyton. Nekem ez nem probléma és vagy áldozat, mert szeretem a munkámat, és egyáltalán: szeretek dolgozni. De be kellett lássam, hogy a munkaalkoholizmusba forduló munkaszeretetem hosszú távon nem épít, hanem rombol, megfoszt dolgoktól. Úgyhogy időben változtattam,  igyekszem az egyensúlyt fenntartani  a munka és az élet egyéb területei között. Most már tudatosan törekszem arra, hogy legyen énidőm.

–Mire fordítod?

–Kimegyek a kutyámmal a természetbe, hétvégén hosszabb túrákat teszünk. A mai napig fontos az életemben a népi ének és a néptánc, de eközben a küzdősportok a motorozás, tetoválások és a metál zene! Számos ilyen látszólagos ellentét van az életemben.   Ez a kollekcióimban is megmutatkozik: látszólag össze nem tartozó dolgok kerülnek harmóniába egymással. Érdekel a világ, az elmúlt időszakban 5 kontinens 25 országába jutottak el a tárgyaim, sok országban jártam is, és természetesen velem az alkotásaim is.  De pásztortárgyaim állandó kiállítás részei Azerbajdzsánban egy múzeumban.  Az egyik legemlékezetesebb kiküldetésem a kínai szakmai utam volt. Lenyűgözött a kínai kultúra. Sokat tanultam ott, amellett, hogy dolgoztam is.

gajdicskina.jpg

 De tanulni mentem Gyimesbe is, ahol az utolsó élő tímár, Pőcze Károly bácsi volt a tanítóm. A nyúzás, cserzés tudományát, a gyimesi magyar szíjú elkészítésének tudományát adta át nekem. Mert máshogy kell kikészíteni a különböző állatok bőrét, a mikéntje függ az állattól, s attól is, hogy mi készül majd belőle. Pőcze Károly bácsitól szerszámokat is kaptam, melyeket nagy becsben őrzök.

Hidegségben a bundavarrás technikáját gyűjtöttem és tanultam, s kitanultam a tejsavós csávázást és a növényi cserzést is.

–Mit jelent a nővényi cserzés?

–Az állati bőröket különböző eljárásoknak kell alávetni ahhoz, hogy tárgyak készülhessenek belőlük.  Hagyományosan ehhez növényi alapanyagokból készült cserzőleveket használnak, melyek hatására a nyers állati bőrből teljesen új tulajdonságú anyag válik.

Cserző hatású anyagokat tartalmaz a tölgykéreg, amikor csertölgyről beszélünk, nem véletlen a neve.  De például a cserszömörce estében is elnevezés utal a bőrművességben betöltött szerepére. Ez a módszer igen sok időbe telik, ezért is van eltűnőben.

–Hagyományos technika, modern eljárások, magyar, és más népek és kultúrák motívumrendszerével egyaránt dolgozol. Mia közös bennük?

–Az, hogy azzal foglalkozom, ami érdekel. Fontosnak érzem, hogy értéket és minőséget állítsak elő.   A mai napig ugyanolyan fontos számomra a tájegységek motívumainak, hímzésfajtáinak gyűjtése mint mondjuk tíz éve. Feladatomnak érzem betömni a fehér foltokat, visszahozni olyan dolgokat, amik már nincsenek de voltak, és értéket képviseltek. Ez egy küldetés, ez az utam a legteljesebb értelemben. Ez abból is látszik, hogy mostanra a Gajdics - bőrmívek összehozta a családomat. Amikor hátrahagytam Budapestet és pásztornak álltam, amikor 4,00 feletti átlaggal hagytam ott két egyetemet is, mert nem éreztem, hogy előre visznek engem, akkor a szüleim nem értettek egyet a döntéseimmel. Most, hogy a befektetett munka eredményeként jönnek a díjak és elismerések látják, hogy ez a dolog működik. Édesanyám aggódva ugyan, de elfogadta a döntéseimet. De én, aki számos versenysportban edzettem a maximalizmusomat nem lehettem elégedett addig, amíg nem éreztem, hogy az édesapám büszke rám. Neki akartam bizonyítani.   Most látja, hogy a vállalkozásom ügyeit, például a brand építését éppen olyan eltökélten csinálom, mint a kézművességet. Mondjuk az adminisztráció nem a kedvenc részem. Abban amit tudnak, segítenek a szüleim, és az anyagok  rendelésében is, hiszen a beszállítók, akikkel dolgozom, Budapestre szállítanak. Ez nagy segítség a számomra, és egyben megerősítés is.

84068263_2544335869113142_5268403453041836032_n.jpg

–A vállalkozás marketing részéből is részt vállalnak?

–Nem, azt én csinálom egyedül. Amikor elkészül egy tárgy, akkor fotózom, videózom, töltöm fel a képeket a  Gajdics-börmívek facebook oldalamra a youtube-ra és egyéb felületekre. A reklámokat, hirdetéseket is én intézem, de szívesen csinálom. A rendelések felvételét meg végképp nem adnám át másnak

–Miért ragaszkodsz ehhez?

–Fontos, hogy a megrendelő és köztem kialakuljon valamiféle kapcsolat, hiszen ők nem katalógusból rendelnek, egyedi darabok készülnek. Egy ajándékban például benne van az, aki adja, az is, aki kapja, de távolságtartással benne vagyok én magam is, és ez így van jól. Fontos a folyamatos alázat a régi öregek és a megrendelők felé is.

img_2901.JPG

–Mik a terveid?

–Szakmailag folyton tele vagyok tervekkel, ötletekkel. Jó lenne egy tágas stúdióműhely, ahol ideálisak a körülmények az alkotáshoz és a fotózáshoz. Nemsokára együtt fogok dolgozni egy grafikussal, akivel egymást segítjük majd a közös munkáink során.  Távlati célom, hogy a tárgyaimmal szemléletváltozást érjek el, emeljem a motívumkultúra szintjét.  Milyen jó lenne egy saját iskola, ahol éppen úgy, kompromisszumok nélkül folyna az oktatás, ahogyan azt a kézművességben megélem! A végső kérdés az életben: Mit tettél le a nemzet asztalára? Úgy gondolom, hogy erre mindannyiunknak tudni kell választ adni.

 mezo.JPG

Tánczos Erzsébet beszélgetése

 

Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr5716424060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Daru Látó 2021.03.01. 11:46:31

A helyesírás is jó lenne, kellene tükrözze ennek a szépen vezetett beszélgetésnek a a képvilágát.
Fényképészként is nézve, egy pár fotó kimaradhatott volna a riportból, mert igy csak rontják az egyensúlyt a nyelvtani hibák mellett.
Ez a cikk, pontfix olyan, mintha magamat olvasnám vissza, egy másik szubjektiv valóságból.
Nekem ugyan ekkora tiszteletem, hálám és tudatosságom van a fényképészettel kapcsolatosan, . Én ezt a szakmát kaptam ajándékba, most, és pont ezért minden pillanatom része, nemcsak A hobbim vagy munkám. Megengedem magamnak, hogy a képeimet ajándékba is adjam(kinyomtatott, megfogható formában), azzal az egyediségükkel, hogy pont azért létezik belőle egy nyomat, mert lehetne végtlelen példányban is. (digitális, nagy felbontású fényképek). Minden kép egy megismételhetetlen, egyedi, "véletlen" pillanat része, ezért az utólagos sokszorositása hazugság.
Köszönöm, hogy megirtad és átadtad ezt a gyönyörű bemutatást. Örvendek a találkozásnak.

Ibolya Róza Franciska 2021.03.01. 17:34:53

Köszönöm szépen. Sok új információ, sok szépség.

netfolk 2021.03.01. 18:09:03

@Daru Látó: Köszönöm, hogy megosztotta a meglátásait.
Üdvözlettel: netfolk

netfolk 2021.03.01. 18:09:51

@Ibolya Róza Franciska: Örülök, hogy haszbosnak és élvezetesnek találta a riportot.

Üdvözlettel: netfolk
süti beállítások módosítása