Rózsa Györgyné Terike, amikor meglát, kedvesen integet. Ismerjük már egymást egy ideje, én évek óta csodálom az alkotásait, s a Tojásdíszítők Egyesülete tagjaiként lehetőségem nyílt kifaggatnom őt a tojásdíszítő pályafutása részleteiről.
-A családodból hoztad a tojásdíszítés tudományát?
-A családomban mindenki ügyeskezű volt, a házban és a ház körül mindent megoldottak, amit csak lehetett. Gyerekként ez nem tudatosodott bennem, mert Mogyoródon, ahol nevelkedtem, a legtöbben ilyen ügyes, dolgos emberek. De visszatérve a tojásdíszítésre, azt nem gyerekként tanultam meg.
Friss kísérletezés eredményei
- Mogyoródon nem volt hagyománya a húsvéti tojásnak?
- De, piros tojást adtunk ajándékba, de ezeken a tojásokon nem volt minta. Csak miután Budapestre, azon belül Rákospalotára költöztem került sor arra, hogy ellátogassak a Néprajzi Múzeum húsvéti rendezvényére. Ez volt a legelső ilyen alkalom talán az egész országban, de a Néprajzi Múzeumban biztosan. Ekkor még nemhogy kipróbálni nem lehetett a technikákat, de mesterségbemutatók sem voltak. Mégis, én ott csodálkoztam rá a viasszal írott hímes tojásokra. Arra gondoltam, hogy milyen boldogok is lehetnek azok, akik mindezt tudják, ezeket a csodálatos alkotásokat létrehozzák. Annyira nagy hatással volt rám ez az élmény, hogy egész nyáron autodidakta módon próbálkoztam a tojásírás titkainak megfejtésével.
-Miért egyedül?
-Nem voltak akkor még elérhető könyvek a témában, s a kézműves foglalkozások, bemutatók sem voltak szokásban. De a múzeumok kézikönyvtárában néprajzi könyvekben találtam információt a technikákról, mintákról. Édesanyám is mesélt a levélrátétes, úgynevezett berzselt technikáról, amit ki is próbáltam.
- De nem elégedtél meg a berzseléssel.
-Nem bizony. Nekifogtam írókákat készíteni az olvasott szakirodalom alapján, mivel nem tudtam ezeket készen megvenni sehol. A szakkönyvek ábrái azt mutatták, hogy kis lábosban kell melegíteni a viaszt, s abba mártogatni az írókákat. Kipróbáltam, a rákospalotai panellakásban sajnos nem működött.
-Miért nem?
- A gáztűzhely erre nem alkalmas. Hamar felmelegszik, hamar kihűl a viasz. Az idő a hőmérséklet beállítására ment el az alkotás helyett. Ezután próbáltam rezsóval, de az sem volt az igazi.
-Mi lett a megoldás?
- A tölcséres írókánk , mert annak a tölcsérkéjébe kell rakni egy kicsi darab méhviaszt, s ezt így elég egy gyertya lángja fölött melegíteni. Sokkal gyorsabb, mint a hagyományos módszer, és közel sem olyan balesetveszélyes. Miben nyilvánul ez meg? Mivel nem kell lábasban viaszt melegíteni, a kézműves foglalkozásokon minden egyes érdeklődő egy írókával, egy mécses lángja segítségével alkot, ez praktikus, és sokkal biztonságosabb is, mint a hagyományos módszer. Egyénileg is praktikusabb, én is így dolgozom. Idővel sok tojásos is áttért a használatára. Ezt láttam Hollókőn, Győrben is például, hiszen szabadtéren is praktikus.
–Milyen egy jó íróka?
–Mikor milyen… Régen egy vékony, kis fadarabkára fonallal apró fémcsövecskét rögzítettek, és ezt mártogatták a forró viasszal teli lábasba. Az én írókámon a kis csövecske helyett egész fémtölcsér van a fapálcán. A tölcsérbe kell tenni egy körömnyi darabka szilárd méhviaszt, s ezt melegíteni a gyertya lángjánál. A felmelegedett viasz kifolyik a lyukon, ekkor rajzolhatunk a tojásra.
-Mi a teendő a minta megírása után?
- Ekkor tegyük bele a megírt a tojást a hideg festőlébe. Száradás után a viaszt töröljük le, s csodáljuk meg az elkészült hímes tojást
- Kialakítottad a szerszámodat, a tölcséres írókát. Mi következett azután?
- A véletlen, vagy a sors elém hozta a Szabadföld újság egy számát, melyben a Néprajzi Múzeum hímes tojás vásárra szóló felhívására akadtam. Ez 1991-ben volt. Igen inspirálónak találtam a lehetőséget, s a Néprajzi Múzeum könyvtárában ismét belevetettem magam a régi minták keresésébe. Találtam is számomra megfelelőket, melyeket meg is írtam. Egy tálcányit elvittem a bizottság elé, ahol eldőlt, hogy ki vehet részt a vásáron a hímeseivel. Amikor megérkeztem, már sokan voltak várakoztak ott , sokféle alkotással. Voltak tojásból nyuszik filc fülekkel, kalocsai mintával, olajfestékkel pingált tojások, és még sokféle egyéb tojás. Sorra mentek be előttem az alkotók a bizottság elé, s sorra jöttek ki, hogy nem fogadták el ezt sem meg azt sem.
Ezután bementem a tálcányi írott tojásommal. Egy hölgy a bizottságból kiemelte és egyenként alaposan végigmustrálta a tojásaimat. Egy szót sem szólt. Aztán hosszú percek után azt mondta: mind jöhet a vásárra! Majd megkérdezte, hogy honnan valóak a tojásokra írt minták. Elmondtam, hogy miféle füzetből gyűjtöttem őket.
Kiderült, hogy az én forrásom éppen a hölgy, Dr. Györgyi Erzsébet 1974-es Néprajzi Értesítő kiadványa volt. Ekkor találkoztam először Dr. Györgyi Erzsébettel, és örömmel tölt el, hogy a munkakapcsolatunk azóta is tart. Mindketten a Tojásdíszítők Egyesületének tagjai vagyunk, s az Egyesületben tartott előadásai mindig nagyon inspirálóak a számomra.
-A Népraizi Múzeum vására mi újat hozott a tojásíró pályafutásodban?
-Lépésről lépésre egyre többet tanultam, egyre jobban beszippantott ez a világ. Következő évben egy egész szalmaszakajtót csinált nekem az édesapám, abban rendeztem el a tojásokat. A kezdetektől törekszem arra, hogy megfelelő legyen a az összkép egy-egy ilyen megmérettetésen, eseményen. A terítő, a szakajtó, a tojások nyújtotta összkép fontos. Közben elkezdtem a növényi festőlevekkel megismerkedni. Ez is egy olyan folyamat, aminek szerencsére soha sincs vége, mert mindig van mivel kísérletezni. Ezek közül az első a vöröshagyma és a mályvalevél volt. Ezeket is vittem a Néprajzi Múzeumba évről évre. Tíz-tizenöt évig minden évben ott voltam a húsvéti rendezvényen.
-Mi lett utána?
-Átpártoltam a Mezőgazdasági Múzeumba.
-Miben volt az utóbbi múzeum jobb?
-Egyfelől nem kellett helypénzt fizetni, másfelől ott a húsvéti rendezvény nem három napig tartott, hanem akár három vagy négy hétig is. Iskolás csoportok jöttek különbusszal, nagyon nagy élet volt, sok-sok érdeklődő, látogató vett részt ezeken.
-Vidéken is jártál kiállítóként?
-Nem volt jellemző sohasem, hogy nyakamba vettem az országot, de a vidéki tojásos utaim közül az első Pécsre vezetett. A szervezők ott már kifejezetten kérték, hogy vigyek eladásra írókákat is. Ekkor kezdtem el a kis csomagokat csinálni, ezek máig nagyon kelendőek.
-Miket tettél a csomagokba?
-Írókát, ezeket a férjem készítette. Mindegyikhez tartozik egy méhviasz lapocska, mintaív hagyományos mintákkal, tojásfestékek. Így minden egyben van a tojásíráshoz, csak maga a tojás és a gyertya lángja, ami még szükséges, az érdeklődőnek nem kell különféle boltokban beszerezni az alkotáshoz szükséges dolgokat. A tölcséres írókáim pedig kezdettől nagyon kedveltek voltak. Nagyon sok jó emberrel ismerkedtem meg ezekben az években is, és sok élményem volt. Képzeld el, hogy a Mesterségek Ünnepén 15 éven át ott voltam a tojásaimmal, kezdetben még a Tóth Árpád sétányon. 2006. augusztus 20-ának estéjén éppen a vihar előtti percekben vette meg az összes tojásomat egy osztrák gyűjtő. Megvette, s néhány perc múlva mind menekültünk. „Vajon épen maradtak a tojásaim?” morfondíroztam magamban gyakran, aztán a következő évben újra találkoztam a gyűjtővel, aki megnyugtatott, hogy minden hímes tojásom túlélte a vihart.
-Mennyire törekszel a hagyományos minták írására?
-Nagyon. Kezdetben a hagyományos erdélyi mintákat írtam. Ez az alap. Aztán elkezdtem feldolgozni a különböző tájegységek mintáit. Leginkább erdélyi, szatmári, dunántúli, felvidéki, sárközi és palóc motívumokat írok. De a levélrátétes és metszett tojásokat is készítek. Szívesen kísérletezek a növényi festékekkel. A vöröshagymahéj barnás, a bodza kékes, a fagyal pedig zöldes árnyalatot ad, de mindig kicsit más az árnyalat, a tónus, hiszen a természetben nincs két teljesen egyforma dolog. Közben arany- és ezüstporral is díszítek, ez nem modern dolog, hanem autentikus a szatmári tojásokon.
aranyozott tojások készülnek
Alkotás közben kísérletezem is mindig. Vagy a színekkel, vagy a mintákkal. A hagyományt megtartva igyekszem valami újat létrehozni. Nem elég a puszta másolás.
erdélyi hímesek
-Mik ezek az újítások?
-Az említett festőlevek például. A kukacvirág szirma, a muskátli, a vérehulló fecskefű a fagyal – mind festőnövény. De a gyümölcsökkel is kísérleteztem. A fekete szeder, a fekete cseresznye, a bodza termése, az otelló szőlő is remek festőlevet ad, amellyel a hímesünket megfesthetjük. Időnként ez egy kis kirándulás. Mindent ecettel fixálok.
tojások kékfestő mintákkal - ez is újítás
-Van kedvenc tájegységed?
-Nincsen, viszont máig nagyon ragaszkodom Mogyoródhoz, ahol felnőttem, s ahol ugyan nem hagyomány a megírt hímes tojás, de én a Mogyoródi faluháznak ajándékoztam 10 tájegység általam megfestett hímestojásait a kétezres évek elején. Úgy tudom, hogy ezek sajnos a felújítás során eltűntek. De vigasztal, hogy sok tojásom eljutott a világ igen távoli pontjaira is. Az ukrán nagykövet minden tájegységünk tojásaiból vitt magával, s azok jó helyre kerültek: a Piszánka Múzeumba, Kolomiába. Ez egy hímes tojás múzeum, maga az épület is tojást formáz, és sok másik mellett az én hímeseim is helyet kaptak ott, ami nagy öröm. Számos követségi felkérést kaptam hímes tojások készítésére, ezek a tojások is a világ távoli pontjaira kerültek.
egyik kedves minta a cserelapi, ez régebben készült
és a legújabban készült cserelapi mintás tojások
-Milyen mérföldkövekre emlékszel még vissza a tojásdíszítő pályádon?
-2000-re Makovecz Imre pályázatot hirdetett, melynek témája a kereszténység, magyarság, európaiság egysége volt. Mivel Szent István Mária oltalmába helyezte az országot, arra gondoltam, hogy megcsinálom a rózsafüzért hímes tojásokból. A különböző tájegységek motívumait így összegyűjtve és összefűzve, olvasót formázva. Ezt el is készítettem metszett tojásokból. Dicsérő oklevelet kaptam az alkotásomért, és a Szent István Bazilikában állították ki a MILLENNIUMI Rózsafüzért , mert ezt a nevet kapta. Szép vitrinbe került a Szent Jobb Kápolna bejáratánál. 59 tyúktojásból készítettem el. Elég terebélyes darab volt és 12-13 évig volt látható.
Egy hasonló rózsafüzért Mogyoródnak is készítettem. A millenniumi metszett technikával készült, mogyoródra hagymahéjjal festett metszett tojásokat készítettem. Egy harmadik pedig Zengővárkonyban a Míves Tojás Múzeumban látható. Azon a tojások bodzával festettek, és a minták mind gömöriek.
De Rákospalotán a Magyarok Nagyasszonya templom, közismert nevén a Nagytemplom is őriz egy rózsafüzért, amelyet én készítettem hímes tojásokból.
-Rákospalotán találkoztunk először a Kossuth Iskola népművészeti tárlatán.
-30 évig éltem a XV. kerületben, így a kezdetektől részt vettünk a Kossuth népművészeti tárlatain. A Rákospalotai Múzeumban is kiállították a hímes tojásaim, a férjem és a lányom munkáival együtt. A helyi önkormányzat 2000-ben egy időkapszulát hozott létre, amelyben az én címeres és önkormányzat címerével díszített hímes tojásaim is helyet kaptak. Mondtam a gyerekeimnek, unokáimnak, hogy feltétlenül legyenek majd ott, amikor 2100-ban felnyitják a kapszulát. Tehát a helyi, kisebb közösségek életében éppen úgy ott vannak a tojásaim, mint ahogy jártak például a Vatikánban a nemzetközi Betlehemi Jászol kiállításon. De a tojásaim révén jutottam el Edit lányommal Norvégiába, ahol egy Skanzenben bemutatóztunk. Az is fantasztikus élmény volt.
-Most, a karantén alatt sajnos beszűkültek a lehetőségek
-Részben igen. De 2020-ban az Élő Népművészet regionális kiállításán Mezőkövesden, a Rákoscsabai Őszi Tárlaton, a helyi Rákosmenti népművészeti egyesület 10. évfordulójára nyílt kiállításon, a Magyar Kézműves Remek pályázaton is sikerrel vettem részt, valamint Magyar Kézművesség 2020 kiállításon a Duna palotában. Láthatod, helyi és országos eseményeken egyaránt igyekszem jelen lenni, nekem mindkettő fontos. S meglepő, de most a COVID időszak alatt is számos megmutatkozási lehetőséget kaptam, melyekért nagyon hálás vagyok.
-Mi inspirál a tojásdíszítésben?
-Az új színek, a mintákkal való kísérletezés mellett szenvedélyem a motívumok gyűjtése. Jelenleg lakóhelyem, Rákoskeresztúr hímzésmintáinak elemeit próbálom a hímes tojásokon alkalmazni megírt mintaként. Fontosnak tartom a hagyományok őrzése mellett azt is elfogadni, hogy a világ folyton változik, ahogy mi magunk is benne. Például régen nem aggattak szalagot a hímes tojásokba, mert tálban rendezték el azokat. Újabb szokás, hogy húsvétkor a barkaágra lógatják fel azokat. Szerintem ezzel nincsen semmi gond.
Újítás a monogramos tojás is.
-A családod mennyire fogadta el, hogy a tojásdíszítés az életed része?
-A kézművesség a felmenőim életét is áthatotta, a mindennapjaik része volt. Aztán amikor én elkezdtem a tojásokkal foglalkozni, a férjem készítette az általam megálmodott írókákat. Az ő szakterülete a tojáspatkolás volt.
Együtt alkot a család. A képen Balatoni Gábor, Rózsa Györgyné, Balatoni Eszter, Balatoniné Rózsa Edit,
A lányom, Edit pedig ügyességben is kreativitásban messze túlnőtt rajtam, olyan gyönyörűen írja a tojásokat, hogy öröm nézni az alkotásait. 2008-ban meg is kapta a Népművészet ifjú Mestere címet. Sőt, írtunk közösen egy könyvet Tojásfestés népi technikákkal címmel, ez a Cser kiadó Színes Ötletek sorozatának tagja. Ebben a füzetben bemutatjuk a viaszolás, a karcolás, a metszés és a berzselés technikáját. Igazi érdekesség benne a cifra gyümölcs –Baja környéki szokás, hogy a lány viasszal megírt egy almát, narancsot vagy citromot, s átadta a kiszemelt legénynek. Ezzel azt kérte tőle jelképesen, hogy András napkor vigye el táncolni.
Bár a lányom most nem ír tojást, mert időközben négygyermekes édesanya lett, tudom, hogy ez egy átmeneti állapot. Három generáció lakik együtt nálunk, s például a mézeskalács készítésében, tojásírásban nagyon lelkesen vesznek részt az unokáim is. Így generációkon át öröklődik és él velünk a kézműves családi hagyományunk.
Tánczos Erzsébet beszélgetése
Kedves Olvasóm!
Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...
Átvitt értelemben persze.
A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot.
Köszönöm.
