Mezőtúr, mely a Nagykunság déli részén található, a 19. század végére az egyik legjelentősebb fazekas központtá fejlődött. Akkor a mezőtúri fazekasműhelyekben korongosok és virágozók (díszítő) százai dolgoztak. A mezőtúri edények a fazekasok és a kereskedők révén az ország minden zugába eljutottak.
Praktikusságuk, jó minőségük és esztétikus megjelenésük miatt igen kedveltek voltak, s azok ma is.
A mezőtúri fazekasság kivirágzásának természetesen megvoltak a gyökerei.
A mezőtúri fazekasság kezdetei:
Az „aranykor”előtt is Mezőtúr fazekasai már sok évszázada készítették a helybéli agyagból a portékáikat. Levéltári adatok és régészeti leletek bizonyítják, hogy a középkori Mezőtúron már korongoztak és égettek cserépedényt, voltak már égetőkatlanok. Ezek a középkori kézművesek már céhes formában dolgozhattak.
Ekkor még mázatlan. „feketekerámiák” készültek. Egyszerűen csak kaviccsal rajzolt vonalak, spirálok, körök, maximum stilizált növényi minták díszítették a kerámiákat. A nagyobb méretű edények falát rátétes abroncsokkal tették szebbé és erősebbé.
A 18. század végén a mezőtúri korsósok kiváltságlevelet kaptak, majd ez a „Céh Forma Társaság” a 19. században a kiváltságait meg is erősítette. Az Alföld legnagyobb fazekas központja lett.
A virágkor:
Mezőtúr ekkor már erős és jelentős város volt. Vására a debrecenivel vetekedett! A nagyállattartás meg a gabonatermesztés jelentős bevételt hozott a város lakóinak, elősegítette az iparos mesterségek jelenlétét. A fejlődő és polgárosodó nagykunsági ember igénye eltartotta az iparosokat Számos mészáros, hentes, csizmadia, szűcs, szabó, kádár, kerékgyártó dolgozott Mezőtúron, egyre több lett a fazekas is.
Ebben a pezsgő életű városban kimagasló szintre emelkedett a fazekasság.
Az első fontos lépés a mázas kerámia készítése volt. Ezt a technikát a mezőtúriak a Hódmezővásárhelyről Mezőtúrra költözött céhes társaktól tanulták meg.
A mázak előbb egyszerű zöld, barna, sárga színűek voltak, s némi írókás dísszel tették még különlegesebbé.
A képen mezőtúri boros készlet látható.
Idővel a színek egyre erőteljesebbekké váltak, a díszítmények már virágos rétekre hasonlítottak, mivel a műhelyek tökéletesen elsajátították az új technikákat, az új anyagokkal való munkát.
A mezőtúri stílus, azaz a nagyöblű edény ekkor nyerték el végső formájukat, és ezek a jellemzők a mai napig megmaradtak.
Ehhez a fejlődéshez a technika mellett kellett a megfelelő agyag is., Mezőtúron ( mint a legtöbb síkvidéken lévő fazekas központban) vörösre égő, nem tűzálló agyagot bányásztak.
Ám a XIX. század vége felé az addig fehér mezőtúri mázas edény alapvetően változott meg!
A domináns szín a sárga lett, s nem véletlenül. Ez a színt „dudi sárga”, ezt az Arad szomszédságában lévő Dud község bányájából szállított földfesték színétől nyerte el az edény.
A sárga alapra fekete írókás virágmintákat, növényi leveleket tettek, majd zölddel, téglavörössel kékkel és fehérrel töltögették ki.
Ebben az időszakban még a három nemzeti szín szinte minden nagyobb edényen megtalálható volt.
A mezőtúriak legfontosabb edénytípusa a korsó volt. A fazekas szakembert a városban korsósnak is nevezik, hiszen minden műhely készítette a vizeskorsókat, aratókorsókat, csörgőkorsókat, a legmívesebb, legnagyobb szakmai tudást igénylő csárdáskorsókat. (Azt tartották, hogy ezeket a drága edényeket csak akkor veszik le a polcról amikor csárdást járnak, magyarán valamilyen ünnepi alkalommal.)
Az 1890-es évek elején a sok kiváló mester közül emelkedett ki máig hatóan Badár Balázs fazekas - vagy ahogyan később nevezte magát: műfazekas.
Ő előbb megtanulta a hagyományos kerámiakészítés technikáját, a túri formákat, díszítményeket, aztán kora művészeti irányzatainak megfelelően alkalmazta azokat.
Kiváló rajzkészsége és korongos tudása hamar megmutatkozott, és az elismerések nem is maradtak el: a királyi pár is vásárolt tőle, Párizsban, a nemzetközi kiállításon díszkerámia-kollekciójával hatalmas sikert aratott. Gyakorlatilag ő ismertette meg a mezőtúri kerámiát a világgal.
A képen Badár Balázs kerámia látható.
Badár-kerámiát birtokolni rang volt. Több ezer kerámiája bizonyítja, hogy kivételes alkotó volt. Ám időközben a mezőtúri fazekasműhelyek egy része bezárt, mert a gyáripari kerámia kiszorította a kézműipari kerámiát.
Az 1950-es években a Fazekas Szövetkezetben egyszerre készítették az álnépies gyári tömegárút, és a kézzel készülő, jó minőségű, valódi esztétikai értéket képviselő kerámiát.
Mezőtúr fazekassága a múltból megörökölt hírnevét és a magyar kézművesség történetében elfoglalt jelentős helyét megőrizve ma is él. Az itt felhalmozódott tudás hordozói azok a műhelyek, ahol a helyben tanult mesterek dolgoznak, oktatnak.
A műhelyekben a jelenkori igényeknek megfelelő tárgyak készítése mellett komoly értékmentő munka is folyik: egy több száz év alatt kiforrott tárgykultúra emlékeit őrzik kiégetett kerámiában, technikai tudásban, szakmai hozzáértésben.
A mai alkotók nagy sikere, hogy 2009-ben a mezőtúri fazekasság a Szellemi Kulturális Örökség magyar nemzeti listájának része lett, ezzel is erősítve a városban ma is erős hagyománytiszteletet és a kézműves örökség védelmét.
Az alábbi film a mezőtúri fazekasságot mutatja be.
A mezőtúri fazekasság történetét a Túri Fazekas Múzeum állandó kiállítása mutatja be, illetve a Badár Emlékház és Műhely a Badár-családnak állít emléket 1939-ben berendezett fazekasműhelyével, illetve a kerámiákat bemutató kiállítószobájával.
Forrás:
http://www.mezotur.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=23&Itemid=141&limitstart=3
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1815.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1815.html
http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=4673&ID=459
