kalocsai főkötő
A magyar népi kultúrában egyes ruhadaraboknak szimbolikus jelentésük volt, árulkodott az illető társadalmi és anyagi helyzetéről, munkájáról, életkoráról. Ilyen fontos megkülönböztetés volt az leányok és asszonyok közti státusz elválasztása. Erre a legáltalánosabb módszer a fejrevalók, kendők, fejviselet megválasztása.
A leányok szinte az összes népművészeti tájegységen pártát hordtak férjhezmenetelükig.
A férjezettek azonban fedték a hajukat. Legősibb fejfedőjük a fejkendő, majd a főkötő volt. A főkötő, más neveken bóbita, fékető, kápli, kaskétli, kobak, konty, suta, tok, tolyola a magyar néphagyományban az asszonyi identitás jelképe, a nemesi öltözködésből került át a népi kultúrába a 16-17. század folyamán.
De a főkötő praktikus viselet s volt: a főkötő befedte a fejet, ezáltal melegen is tartotta , ez fontos volt, mert amikor huzatosak voltak a házak, vagy sok időt kellett kint tölteni.
Menyecske tüllkendős főkötőben
A lakodalom éjszakáján először felkontyolt újasszony fejére tettek. Ez volt az újmenyecske-főkötő, hiszen a főkötő az asszonyokat megillető, a férjes nőt jelképező öltözék.
Menyecske aranycsipkés ünnepi főkötőben
Mivel a nők hajának ősidők óta varázserőt tulajdonítottak, az asszonynak nyilvánosan hajadonfőtt mutatkozni nem illett Így aztán az asszonyoknak tilos volt fedetlen fejjel mutatkozniuk, miután házasságot kötöttek. A férjhezmenetelnek a magyar nyelvben az az egyik kifejezője, hogy a nőnek „bekötötték a fejét”. A nők azonban mindig is kreatívak voltak, és az egyszerű kendőkből illetve főkötőkből a fejdíszek egész kavalkádját hozták létre.
A 16–17. században Magyarországon az úri viseletkből eredve a paraszti viseletben is megjelentek a kivarrott és csipkével díszített főkőtők. Szabályozva volt, hogy melyeket tették hétköznap melyeket ünnepnapokon a fejükre. A hétköznapi fejrevalókat egyszerű anyagokból varrták, az ünnepnapokon azonban finomabb anyagból készült fejfedőket vettek fel.
A főkötő legtöbbször a teljes hajat takarta. A pártával, a leányság jelképével szemben, amely nem fedte be a hajat
A főkötő őse őse a megköthető lepel volt, ezt bizonyítja neve és a róla lecsüngő pántlika (a hajdani kötözőmadzag maradványa) is. Folyamatosan alakult ki a keményebb vagy kikeményített fejkendők főkötővé módosulása .
kapuvári főkötő
MÉRNÖKI ÉPÍTMÉNYEK
A főkötőknek kezdetben kétféle szerepe volt : az alsó részének a kontyot kellett rögzítenie és , takarnia. A felső volt a kirakatban, ez látszott, ez adta a főkötő szépségét, ünnepélyességét.
Kezdetben a hajkonty leszorítását szolgálta. A kontyot vagy csak fedte, vagy annak formáját is alakította és rögzítette.
Szerkezete szerint két részből állt: alsó és felső főkötőből.
A felső főkötőnek két fő típusa alakult ki: a főnemesi női viseletben kialakult kontyfőkötő és a száz évvel később felső főkötő.
A kontyfőkötők finom anyagból készültek, de mivel önmagukban nem volt tartásuk, kéregfőkötőn viselték őket. A kéreg értelemszerűen lehetett fa, de lehetett keménypapírhoz ragasztott vászon, de később készülhetett formázott keménypapírból .
Ha az alsó főkötő a kontyot csak fedte, puha főkötő volt a neve, mert hát puha volt. A puha főkötőt vászonból, gyolcsból, más egyszerűbb anyagból készítették, és logikusan csak ritkán díszítették.
Ám ha az hozzájárult a konty formájának alakításához, akkor kéregfőkötőnek hívták. Ez a szerkezet tette lehetővé, hogy a főkötőt egyfajta koronaszerű építménnyé alakítsák .
A kontyot rögzítő alsó rész félgömb vagy kúp alakú volt, s ezt rögzíteni kellett. Sokszor fával oldották meg ezt, de a Dunántúlon formázott keménypapírból készült, Mezőkövesden keménypapírhoz ragasztott vászonból formálták az alsó főkötőt.
De a rögzítőanyag akár szalmafonat vagy bőr is lehetett .
A felső főkötő sem maradhatott kellő tartású alap nélkül. Mivel azonban a súlyt már lehetett büntetlenül növelni, elől papírral merevítették ki. Ez a megoldás kitűnő lehetőséget kínált a szebbnél szebb és ötletesebbnél ötletesebb főkötők kialakításához.
Emellett a hajdani semmi különös madzagszerű főkötőfűző széles és díszes pánttá alakult. Anyaga a selyemtől kezdve a bársonyon át a csipkéig minden lehetett, amihez hozzá lehetett jutni, ahogyan a díszítésekhez is fonalat, gyöngyöt, pántlikát is felhasználtak. Idővel minden egyes tájegységnek kialakult a jellegzetes főkötő stílusa. A súlyos ünnepi főkötő alaposan megterhelhette a nők vállát és a nyakát, de a szépségért szenvedni kell… .
Ünnepi felső főkötő az újmenyecske-főkötő, melyet a lakodalom éjszakáján először felkontyolt asszony fejére tettek. Ezt csak meghatározott ideig, legtöbbször az első gyermek megszületéséig viselhette az új asszony. Megkülönböztetettséget anyagának megválasztása vagy díszítettsége jelezte. A menyecske az általánosan használttól eltérő formájú volt. Erre példa a mezőkövesdi fekete fátyollal viselt suta valamint a hollókői nagyfékető, amelyet hátul dús szalagdíszítés is borított.
A főkötő is mutatta az idő múlását. A korosodó asszony a felső főkötők közül a díszesebbeket fokozatosan letette, idővel csak az egyszerű alsó főkötőt viselte, az lett a halotti főkötője is, abban temették el. A főkötő fölött fejkendőt is viselhettek.
Itt a csővári főkötőről írtam: https://netfolk.blog.hu/2015/01/19/csovari_viselet
Ténczos Erzsébet írása
Kedves Olvasóm!
Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...
Átvitt értelemben persze.
A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megtejeted itt: https://www.patreon.com/netfolk
Figyelmedbe ajánlom ezt a szavazást is . Itt most Te döntheted el, hogy mikről írjak 2021 januárjában Mi érdekel leginkább? ( Témajavaslatok 2021 elejére) https://www.patreon.com/netfolk
Minden jót, jó egészséget az új évre!
Forrás:
- Kerékgyártó Adrienne: A magyar női haj- és fejviselet (Bp., 1937); H. Kerecsényi Edit: Az asszonyok fejviseletének alakulása Kiskomáromban és környékén az elmúlt kilencven év alatt (Népr. Ért., 1957); Fél Edit: Népviselet (Bp., 1962).
Flórián Márta (2001) Magyar Parasztviseletek. Planétás Kiadó, Budapest.
http://www.mimicsoda.hu/print.php?id=1289
https://hu.pinterest.com/pin/514395588663059627/
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/f-72612/fokoto-727CC/
http://www.elib.hu/02100/02115/html/2-178.html
http://lexikon.katolikus.hu/F/f%C5%91k%C3%B6t%C5%91.html
http://www.falusiturizmus.hu/hu_HU/services/22/csovar-vara.html
http://www.panoramio.com/photo/336215
http://www.pinterest.com/pin/31243791140615391/
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/f-72612/fokoto-727CC/