Petrovics Nikolett, Niki vászonszövő alkotósaival hamarabb találkoztam, mint az alkotóval. Textiljei nagy hatást tettek rám. Többen mondták, hogy Niki szerény és elhivatott személyiségét tükrözik.

Mostanra ismét bebizonyosodott a számomra, hogy az alkotó személyiségének pontos tükre az alkotása.

—Niki, hogyan lett, és mióta szerves része az életednek a szövés?

—Kézműves szülők gyermekeként nőttem fel. Beleszülettem ebbe a világba, amit ez jelent, szerettem is nagyon, de mégsem volt számomra egyértelmű, hogy én ezzel komolyabban akarok foglalkozni.

—Mi a szüleid hivatása?

—Főként szálasanyaggal foglalkoznak. Édesapám főleg sással foglalkozik, Érmelléken tanult egy bácsitól. A szüleim megismerkedtek a szakmával, megtanulták csínját-bínját, 10 éven át Balmazújvárosban gyermektáborokat szerveztek, ezekbe én is besegítettem. Apukám ösztönös pedagógus, nagyon jól kijön velük, remekül ért a gyermekek nyelvén. Láttam, hogy mennyit például ad egy kézműves tábor a gyerekeknek.

Szárnyalló Népi Játékok - Niki édesapja alkotta meg és működteti őket. https://www.facebook.com/Sz%C3%A1rnyall%C3%B3-N%C3%A9pi-J%C3%A1t%C3%A9kok-100326431592498

Néhány éve édesanyámmal együtt szereztük meg a népi- játszóházvezető képesítést. Nálunk a családban mindenki ügyes, és úgy érzem, hogy nyitottak is vagyunk az új helyzetekre, lehetőségekre. Ez rám is igaz, volt honnan örökölnöm. Mégsem gondoltam, hogy szüleimet követem a hivatásom kiválasztásában.

—Mi indított el a kézművesség felé?

—2 évig jártam Balmazújvároson a helyi gimnáziumban, de éreztem, hogy nekem nem ez az utam. Majd elmentem egy nyílt napra Nádudvarra, a Nádudvari Népi Kézműves iskolába, teljes nevén a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégiumba egy nyílt napra. Akkor és ott sok minden eldőlt. Ez egy magával ragadó hely, ott csodálatos dolgok születnek, s ez a nyílt napon pontosan átjött. A  csoda pedig az iskola éveiben mindvégig kitartott, és azóta is velem van.

—Az is ott és a nyílt napon dőlt el, hogy a szövéssel akarsz foglalkozni?

—Gyakorlatilag igen.  Kiskoromtól az életem része a néptánc, mindig is vonzott a viselet, a szép kelmék. Először arra gondoltam, hogy ha kitanulom a szövést, akkor magamnak el tudom készíteni a ruháimat. Ez persze ma is így van, de már ennél messzebbre is gondolok.

—Hogyan alakult a pályád a középiskola elvégzése után?

—Az iskolában is, de azt követően is kiváló mestereim voltak. Igazi tanáregyéniségek, akik példát adtak a számomra az életutam tervezésekor is. Tőlük mesterségbeli tudást, technikai ismereteket, tervezést,  és szemléletet is tanultam.

—Kik ők?

—Galánfiné Schmidt Teréz Nádudvaron volt a mesterem.  Az iskola elvégzése után Kányási Holb Margit tanítványa lettem, nála sokat fejlődtem főként  a technika, tervezés  területén. Ő segített elindulni a szakmán belül. Inspirált abban is, hogy találjam meg a saját stílusomat. Tőlük eredeztetem azt is – édesapám hatása mellett-, hogy a tanítást is a hivatásomnak tekintem. Nagyon fontos számomra a tanítás, hogy átadjam mindazt, amit tudok. Nincsenek mesterségbeli titkaim, azt a tudást, amit megszereztem boldogan adom tovább azoknak, akiket ez megérint és érdekel. Ezt a szemléletet kaptam a  szüleimtől, a mestereimtől, ezzel maximálisan tudok azonosulni, s célom is az, hogy a jövő generációi is ismerjék, szeressék és a magukénak érezzék a hagyományainkat. Fontos, hogy ősi kincseinket tovább tudjuk örökítni. Ezért például a vásározás, de maga a szövés mellett is fontos nekem az, hogy tanítani is tudjam ezt a csodálatos mesterséget.

—Említetted, hogy a stílusod megtalálása milyen fontos volt. Mi jellemző rád és az alkotásaidra?

—Két szóval: egyszerűség, letisztultság. Számomra ezek kulcsszavak az életben,eszerint élem az életemet is,  és az alkotásaimon is ez tükröződik.

—Hol tanítod a szövést?

—Tanítok Debrecenben a Debreceni és hajdú Bihar megyei Népművészeti Egyesületnél, ahol a szövő szekció vezetője lehetek. Főleg felnőtteket tanítok szövésre. Emellett a saját műhelyemben is tanítok, workshopokat tartok. A műhelyemben 4 szövőszék van, tehát legfeljebb három tanítvánnyal tudok egyszerre foglalkozni, de számomra a két fő ideális, így oda tudok figyelni minden résztvevőre. A tanítás inspiráló a számomra.

—Kik a tanítványaid?

—A közös bennük az, hogy előtte egyikük sem szőtt még.  A szövés és a kézművesség szeretete, természetesen, de mindenki más egyéniség, és  ez is érdekes. Mások vagyunk, de kapcsolódunk. Majdnem minden tanítványom idősebb nálam, bár volt egy tehetséges 10 éves, ő volt eddig a legfiatalabb. Közös a tanítványaimban, hogy az önmaguknak való szövés motiválja őket. Ez egy olyan dolog, hogy ha valakit érdekel, szeretné kipróbálni, akkor élni kell a lehetőséggel, el kell jönni, ki kell próbálni.  Egy hétvége elég arra, hogy az ember kendőt már tud szőni magának. Lassan beérik az is, hogy a tanítványaim visszatérnek, haladóbb, bonyolultabb munkákba is belevágnak a segítségemmel.

—Hogyan zajlik egy kézműves foglalkozás nálad?

—Eszközt, anyagot biztosítok. A lényeg a gyakorlat elsajátítása, de kicsit mesélek a szövésről, szövőszékről,  majd bemutatom  a technikákat,  ezután együtt szőnek a tanítványok, én pedig segítek nekik. Rendszerint gyorsan ráéreznek a szövés varázsára.  Eleinte nagyon kell figyelni, de aztán már beindul a csevegés is.

—Honnan vannak a szövőszékeid?

—A legelsőt a szüleimtől kaptam, hármat pályázat útján tudtam beszerezni. Az egyikük vadonatúj, összecsukható, ezt lehet utaztatni, ha úgy hozza az élet. A másik három használt, régi darab, már sok mindent alkottak rajtuk.

—Gyerekekkel is foglalkozol?

—Igen, ahogy említettem, a legfiatalabb tanítványom tíz éves volt. De nemrégiben tanítottam egy ikerpárt, akik olyan lelkesen mesélték a szövéssel kapcsolatos élményeiket az iskolában, hogy a tanítójuk az egész osztályt elhozta hozzám.

—Főállású szövő és szövés oktató vagy?

—Jó lenne, ez az egyik álmom, tervem, de erre még várnom kell.    A Semsey Andor Múzeumban dolgozom műtárgyvédelmi asszisztens munkakörben.

—Közben a Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetést is elnyerted.

—Igen, ezt már az iskolában eldöntöttem, hogy Ifjú Mester leszek, de ez egy nagyon nehéz út ám, nem könnyű odáig eljutni. De elkötelezettséggel mindent el lehet érni.

—Az első próbálkozásra el is nyerted?

—Nem, többször is pályáztam, próbálkoztam, nem adtam fel. 2013- ban pályáztam először, de csak 2018- ban k nyertem el. Ez alatt az idő alatt is nagyon sokat tanultam, fejlődtem, gyakorlatilag magamat hajtottam. Vagy a szövés iránti szenvedélyem engem?

—Mi volt a választott témád, amivel nyertél?

—A Hajdú – Bihar megyei szőttessel foglalkoztam a kezdetektől, most is ez inspirál. Volt amit egy az egyben szőttem meg,   de a munkáim között volt átdolgozás is. Az elmúlt időszakban gyűjtöttem, kutattam is.  A gyűjtés alapvető volt az Ifjú Mester pályázathoz, hiszen a munkák mellett egy szakdolgozat írása is követelmény.  Debrecen a  Déry Múzeumban  napokon át nyitástól zárásig fotóztam, rajzoltam a feltalálható szőtteseket. A családomban is volt mit kutatni, ugyanis édesanyám és Mihalkó Zoli bácsi felesége rokon, Zoli bácsi fiának az anyósa  Nyakas Miklósné szövő, a Népművészet Mestere. Sajnos ő már nem él, de felkerestem a lányát, s az édesanyja munkáiból is gyűjtöttem mintákat. .Debreceni idős asszonyok megmutatták a féltve őrzött  szőtteseiket, szívesen meséltek, és pedig rajzoltam, fotóztam a motívumokat. Annyira kedvesek voltak, még kender s len fonalat is ajándékoztak nekem, ezekkel is vannak terveim. Fontos, hogy jól  ismerjem a hagyományokat, tudjam, hogy miben tartom magam hozzájuk, és amiben változtatok, azt tudatosan tegyem. Az eredeti szőttesek funkciójukat tekintve lakástextilek, ezt igyekszem bővíteni.  Így kerül a munkámon  az asztalterítő motívuma a kabátra.

—A színekben sem ragaszkodsz a hagyományoshoz?

—A zöld a kedvenc színem, ez az eredeti hajdú-bihari szőtteseken nem is található meg, én viszont szívesen használom. De, minden színnel próbálkozom.

—A szüleid mit szólnak, hogy követed őket, te is kézművességre adtad a fejedet?

—Nagyon örülnek ennek a döntésemnek, az Ifjú Mester elnyerése is nagy öröm volt. A sikerhez természetesen az ő támogatásuk és példaadásuk is szükséges volt. Édesanyámmal közösen is alkotunk:  Ő Gyékény csuhé szalma fonó,  hosszútávon tervezünk közös workshopot, illetve közös kollekciót is :  különböző anyagokkal  tervezünk közös munkát. A szövés nagyon fontos a számomra, de a szövésben az alkotás mellett vonz a tanítás is, az ismeretek átadása. Ez is a szüleimtől ered.   

—A tanítás mellett milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?

—Vonzanak az új technikák, színek, ezekkel az alkotásaimban kísérletezem. Figyelemmel kísérem az aktuális pályázatokat. Sok van, válogatnom kell, hogy melyikre jelentkezem, mert rengeteg idő és energia, amíg egy pályázati anyag elkészül, de a jövőben is élni szeretnék a pályázás lehetőségével. Most a békéscsabai textiles konferenciára készülök, ezt a munkát is nagyon élvezem. Rendszeresen járok szakmai továbbképzésekre, jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola kézműves hagyományismeret szakát végzem.  Az OKJ-t adó népi játszóházvezető képzést elvégeztem, úgy gondolom, hogy ez a végzettség is hozzásegít ahhoz, hogy még eredményesebben végezzem a hivatásomat. Mivel a tanítás minden formája terveim között van, a terveim között szerepel a pedagógus végzettség megszerzése is.

—Hétköznap 9-től 5 –ig a múzeumban dolgozol. Hogy marad emellett idő pályázni, szőni, tanítani, tanulni.

—Az idővel sakkoznom kell. Szombatonként Budapestre járok egyetemre. Debrecenben hétfőnként tanítok. Szőni felkelek hajnalban, csinálom éjszaka is, ha úgy jön ki a lépés. Ez nekem nem teher, mert nagyon szeretem csinálni.

—Említetted, hogy újító vagy a színek és technikák terén.

—Igen, ezeken a területeken szeretem az újítást, örömmel kísérletezek. Az elméleti tudásban akarok elsősorban fejlődni, eddig – ha mondhatom így – inkább gyakorlati szövő voltam. Szeretnék az elméletből is mindent megismerni, ami csak módomban áll.  A szövés mintakincse is érdekel, még akkor is, ha én magam a mintákban maradok a helyi stílusnál, a számomra ennél nincs megfelelőbb. Az eredeti hajdú-bihari szőttes jellemzője a fehér alapon piros és kék minta. Ezt teszem változatosabbá, a korunkhoz passzolóvá. A lakástextil kisebb jelentőségű manapság sokam nem is használnak hagyományos asztalterítőt, a díszpárnánk aranykora is letűnni látszik. Néha megrendelésre készítek hagyományos lakástextileket, de a szőtteseimnek ez a kisebb része.  Inkább az öltözködés, táskák kisebb apróságok a keresettek. Úgy gondolom, hogy újítani kell, őrizni kell a hagyományainkat, de nem szabad megállni, hiszen a világ változik, s benne mi magunk is. A változás, változtatás mértéke, az egyensúly megtalálása a kulcs szerintem. A munkáimban a régi motívumokat megőrzöm, de felhasználást változtatom meg az életünknek megfelelően.  Az arany középutat kell megtalálni az életben, és ez igaz a zsűriztetésnél is. Meg kell mondjam, hogy nem minden  munkám nyerte el eddig  a  szakmai zsűri elismerését, volt, amire azt reagálták, hogy túl sok, túl merész az újítás.  Ez benne van a pakliban, de kísérletezni kell, legalább is nekem szükségem van rá. Nem félek az újítástól, mert ugyan az élet mindig változik, minden mozgásban van, de  tapasztalatom szerint mindenki visszatalál az ősi  motívumokhoz, ami az alap, megtartó erő.

—Az oldaladon ( https://www.facebook.com/pnikivaszonszovo ) gyönyörködhetünk a munkáidban. Megrendelésre is készítesz szőtteseket?

—Nagyon sok  portékám nincs, előre mondjuk, kendőket lehet és érdemes készíteni , de a kabátok, táskák kérésre készülnek,  egyéni igényeknek megfelelve szoktam ezeket megszőni.

—Mi történik olyankor, ha a megrendelő furcsa, a te stílusodhoz nem illő kéréssel áll elő?

—Az ilyen helyzet nem jellemző, hiszen aki a munkáimat látja, az nagyjából sejti, hogy mire számíthat tőlem, mi az én stílusom. Volt már furcsa megrendelésem, ilyenkor elmondom a véleményemet, hogy mit gondolok én, mi a tapasztalatom. Egyszer  egy megrendelőnek nagyon furcsa kérése volt, nem nagyon hittem benne, hogy jó lesz, de ragaszkodott hozzá, hát megszőttem, és végül igen szép lett. Úgyhogy ebből én magam is tanultam.  Egyetlen egyszer volt olyan megrendelés, amit visszautasítottam, egyszerűen  nem akartam a nevemet adni hozzá. Szerintem az ember csak olyan munkát vállaljon el, amit aztán a későbbiekben is fel tud vállalni.

—Vásárokon, rendezvényeken találkozhatunk Veled és a munkáiddal?

—Vásárokba leginkább csak a megyén belül járok, és persze a Mesterségek Ünnepe az én számomra is kihagyhatatlan kézműves esemény. Nem járok sok helyre, mert nagyon nehéz megszervezni, meg amíg ott vagyok, addig sem tudok szőni, legalább is nem egyszerű mindezt megszervezni.

—Mik a terveid hosszabb távon? Hol látod magadat úgy 15 év múlva?

—Akkorra már a szövéssel szeretném megkeresni a kenyerem, és ugyanilyen fontos számomra az, hogy tanítsam is a szövést. Számomra az is a hagyományőrzés része, hogy átadom az érdeklődőknek mindazt, amit tudok. Akkor már remélem, hogy tanári végzettségem is lesz, s így minél több mindenkinek tudom megmutatni a néphagyományban levő kincseket. Általános iskolásoknak is, mert fontos, hogy tudjanak bánni az anyaggal, szeressék a természetet, ismerjék a növényeket, állatokat. Ezért is szeretném, ha a családommal újra tudnánk indítani a nyári hagyományőrző kézműves táborainkat, ahol a népi mesterségek mellett lovaglással, madármegfigyeléssel, meséléssel, néptánccal is megismerkedhetnek a gyermekek. Komplex kép alakul így ki bennük természetről, hagyományokról, számos ilyen táborunk volt már 6 - 14 éves korú gyerekeknek, jó lenne ennek a megszervezésére ismét időt és energiát szánni.

—Fiúk vagy lányok érdeklődnek inkább?

—Fiúk és lányok egyaránt érdeklődnek, hiszen ezek izgalmas és érdekes dolgok. Úgy kell tálalni, hogy a gyerek megszeresse és örömét lelje benne.

Tánczos Erzsébet beszélgetése

A képeket  Petrovics Nikolett hozzájárulásával és engedélyével illesztettem a beszélgetésbe. 

 Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot.

Ezt megteheted ide kattintva :

https://www.patreon.com/netfolk

Köszönöm.