Február 6: Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja

2013. február 06. - netfolk

Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

Időjósló nap a mai. "Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja" - tartja a népi megfigyelés, azaz a hideg még hidegebbé válik, s ez a meleg időre is igaz.
Érdekes, hogy ezt is megfigyelték: Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog. Ha ekkor enyhe az idő, még jön a hideg.

Tehát bármi megtörténhet, van rá mondás, bár a népi megfigyeléseknek mindig van alapjuk.

Dorottya a négy „fő szűz” egyike volt, akit vatikáni zsinat nem is olyan régen, éppen 1968-ban mint sosem létező, csupán legendás személyt törölt a szentek sorából.

Dorottya története azért megér egy misét még ha mese is.

Élettörténete igen hasonlít Ágotáéra, mert ő is a keresztényüldözések idején élt előkelő családban. Dorottya (Dorothea) legendája szerint a keresztény római polgár Dorus (görög „ajándék”) és Thea („istennő”) három leánya közül a legkisebb volt - ez is igen mesés, szó szerint az.

A szokásos elemeket felfedezhetjük: az uralkodó beleszeretett a szépséges lányba, de ő kikosarazta kereszténysége és az uralkodó pogányságának ellentéte miatt. Ágotához hasonlóan ő is egy római helytartót kosarazott ki.

A csalódott kérő forró ónnal teli kádba vettette, de Dorottya sértetlen maradt. Kilenc napot börtönben senyvedett étlen-szomjan, de mivel ott angyalok táplálták, a rabságban csak még szebb lett, mint valaha

Miután továbbra sem engedett hitéből, kínzói a kor szadista szokásai szerint megkínozták, ezt nem részletezem...

Lefejezése előtt a bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől , azaz Krisztustól küldessen néki azokból a rózsákból, almákból, amikről mesélt. Az agresszív figura aztán jól meglepődött mikor a kivégzés után virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral egy égi gyermekküldönc tette nála tiszteletét.

A gonosz bíró nem habozott, azonnal megtért a csoda láttán, dicsérve Dorottya Istenét, aki februárban rózsát és almát küldhet neki.

Dorottya, a „Tavaszi Rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda miatt lett a kertészek és virágárusok védőszentje - a melegházaké is?

Dorottyához fordultak akik a szegénységtől, a szégyentől, a hamis vádaktól és a szenvedéstől kértek szabadulást. A szenvedők közül is főként a várandósok és a szülésznők fohászkodtak Szent Dorottyához könnyű szülésért.

Virágos, gyümölcsös kosárral ábrázolják, s neve napján virágot és almát szenteltek a templomokban, már ha volt . A februári rózsacsoda nekünk kész csoda, de Rómában február 10. volt a tavasz első napja . Nem csoda, ha Dorottyában Flora pogány istennő keresztény változatára ismerünk.

Dorottya-napi szokások

Napja dologtiltó nap volt, az asszonyok nem varrhattak, nehogy megfájduljon az ujjuk. A következő hónapok időjárására próbáltak következtetni. Ha ezen a napon esett az eső, annak a juhászok örültek, mert úgy vélték, hogy akkor bőséges tejhozamra számíthatnak.