Bércziné Szendrő Csilla esztergomi népi iparművész, a Népművészet Mestere a magyar nyelvterület hímestojás-mintakincsének egyik legjobb ismerője. Néprajzi gyűjtőmunkával, főként a tojásírás továbbadásával foglalkozik. Bejárta a Kárpát-medence minden zugát, ahol valaha szokásban volt írott tojásokat készíteni, sőt a katolikus horvátok hatása nyomán egészen Boszniáig jutott. Gyűjtési területei Bereg megye, Csík, Gyimes, Moldva és Háromszék, s a Garam-völgyi falvak. A gyimesi népi kultúrát évtizedek óta kutatja és dokumentálja.

A tojásírás szokása című előadását a Hagyományok Háza Baráti Körének klubestjén hallhattuk 2015 márciusában. A hiteles és személyes hangvételű beszámoló mellett az előadó saját készítésű diaképei tették szemléletessé a gyimesi húsvéti népszokásokat tárgyaló előadást.

A program két részből állt: első felében az előadó bemutatta a népszokásokat, különös tekintettel a tojásírásra. Megtudhattuk, hogy a tojásfestés szellemi központjának az erdélyi Gyimest tartják, számtalan minta származik erről a vidékről. Tyúkláb, tőtött rózsa, csillagos, szegfűves, fecskefarka, bárányláb, békasegge, kakastaréj, cserelapis, bojtágas, kupás ... ezeket a réges-régi, úgynevezett „ óvilági” mintákat Gyimesben manapság is ismerik. Húsvét közeledtén – meghatározott időpontban - egy-egy gyimesi házban akár háromszáz hímes tojás is készül.

A diaképek illusztrálták, hogy mi is a tojásírás hagyományos menete: felforrósítják a viaszt, majd kezdődhet az írás. A viasszal teli edénykében több kesica, gica , azaz íróka is sorakozik, ezeket váltogatva dolgoznak a tojásokra. Gyakorlott mozdulatokkal osztják fel a tojásokat, négy, nyolc vagy tizenhat részre - az ősi motívumok szinte mind szimmetrikusak. Az asszonyok pillanatok alatt megírják a tőtött rózsát, csillagot, hatrózsát, csipkerózsát és a többit. De  Bércziné Szendrő Csilla népi iparművész kérésére ( és a maguk örömére is ) szívesen lerajzolják a motívumokat, dokumentálják ezeket a kincseket. Pedig pár évtizede Romániában papír sem igen volt, toll sem volt, ezért nem volt egyszerű a minták megörökítése.

 A képeket Bércziné Szendrő Csilla készítette

A viasszal megírott tojást langyos festékbe teszik. Nem forróba, mert akkor leolvadna a viasz.

Megtudtam, hogy bár a Gyimesekben főként piros tojást festenek, más színek is előfordultak. Ritkaság a kék tojás – ezt annak adja a lány, akinek az udvarlását nem fogadja, gyakorlatilag „ kiteszi a szűrét”. Erre persze egy legény sem büszke, ezért a kék hímeseket megsemmisítik. Árok partján összetörve találni, de múzeumban, gyűjteményben nagy ritkaság a kék hímes.

Miután a festőből kiemelt tojás megszikkad, egy megforrósított rongydarabbal a megírott tojásról ledörzsölik a viaszt.

Moldvában maratott tojások készülnek - a pontos technikát is megtanultuk, sőt,  kézbe is foghattunk egy szépséget:

Miután  az elméleti tudással felvérteztük magunkat, ki is próbálhattuk a tojásírást. A képen  Bércziné Szendrő Csilla tanít:

Ha nem is lett közönség által megírt minden tőtött rózsa és vétett utas olyan, mint a mintaalbumban, mindenki jó hangulatban tanulhatott fortélyokat és trükköket.

 Bércziné Szendrő Csilla hímeseit pedig idén is beszerezhetjük – papír alapon: a Magyar Posta a 2013. évi húsvéti bélyegek folytatásaként – idén is Bércziné Szendrő Csilla tojásíró népi iparművész a hímes tojás különlegességeit jelentette meg bélyegen. A Míves Tojás Gyűjtemény (Zengővárkony) hímes tojáskülönlegességei  egyszerre archaikusak és a ma emberéhez szólóak.

 Tánczos Erzsébet beszámolója

.