A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében idén második alkalommal került megrendezésre Tanárok éjszakája. A hagyományteremtő céllal a Skanzen által életre hívott kezdeményezésben 2014-ben 82 múzeum vett részt .
A rendezvény mottója: „A lámpás én vagyok” Gárdony Gézától való, s a pedagógus hivatásra utal.
100 éve halt meg Pósa Lajos tanár, költő, lapszerkesztő, dalszövegíró a magyar gyermekirodalom jeles személye, kinek munkássága előtt tisztelgett a Szentendrei Skanzen a Tanárok éjszakája programmal.
Ki is volt Pósa Lajos?
„Pósa bácsi” munkássága „A magyar gyermekirodalom épületében…fundamentum” – fogalmazta meg Gárdonyi Géza.
„Pósa bácsi” a Felvidéken, az egykori Gömör vármegye területén született. Ez az a vidék, amely verseiben, írásaiban megjelenik. A Skanzen Észak-magyarországi tájegységében pedig áll egy lakóház Nemesradnótról, Pósa Lajos szülőfalujából. Ez is indokolta, hogy ez a tájegység lett a tanárok éjszakájának helyszíne.
Pósa Lajos indította el Benedek Elekkel együtt Az Én Újságom című gyermeklapot, amelyben páratlan színvonalú verses és prózai anyagokat jelentettek meg az ifjúság számára. Az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtője volt: nagyszüleink, dédszüleink tankönyvekben közölt olvasmányain, versein nőttek fel. „Pósa bácsi” küldetésének tekintette, hogy főként a gyermekeknek és az ifjúságnak írjon, és ennek a korosztálynak a lelkiségére igyekezett hatni. Amit Pósa alapnak tartott ma is az: a gyermekek életkoruknak megfelelő módon élhessenek, tevékenykedhessenek, és életüket a derű és az oldottság jellemezze. Fontos, hogy a játékosság átjárja gyermekeink életét.
Az Én Újságom - belelapozhattunk a programon.
A program alcíme: Az Én tankönyvem – avagy hogyan lépünk Pósa bácsi nyomdokaiba? volt.
A szervezők kérték, hogy hozzuk el kedvenc tankönyvünket, s másoknak is ajánljuk.
A Skanzenban különféle témák szerint folyt a műhelymunka szakemberek irányításával. A bőség zavarával szembesültünk, mikor jelentkeztünk az egyes programokra, máig sajnálom, hogy nem vehettem részt minden, de ez a színvonalas programok velejárósa.
Pako Mária Pósa Lajos megzenésített verseit adta elő, s meg is énekeltetett bennünket.
Pósa Judit bevezetett bennünket Pósa bácsi szerkesztőségébe, megnézhettük Az Én Újságom első számait, illetve a jubileumi évben kiadott friss kiadványokat is, hiszen idén a Pósa Emlékbizottság számos színvonalas konferenciát és más megemlékezést szervez.
A nyelvészeti kérdéseket is megvitatunk. Ifjú vezetőnk elmesélte, hogy "szépkiejtés” órán hogyan próbálták leszoktatni őt és társait a palóc dialektusról - szerencsére sikertelenül. Ezt mindannyian igen káros gyakorlatnak tartottuk, őszintén bízom benne, hogy manapság ez az elszürkítő szemlélet már nem érhető tetten.
Szerencsére a fonomimikai ábécét bemutató foglalkozást még be tudtam csempészni a programomba.
Nagy Mária bemutatta nekünk a fonomimikai ábécé néhány elemét.
Igen emlékezetes élmény volt a réges - régi tankönyvet lapozgatni, de legfőképp: kipróbálni a palatáblán való írást. Jó sok év után most visszahangoztak fejemben nagymamám szavai – óvodás koromban tőle tanultam meg írni s olvasni - Bárcsak lehetne valahol egy palatáblát kapni!
Ezt ugyan többször hallottam Tőle, de mert fogalmam sem volt, hogy miről van szó, el is feledtem. Most értettem csak meg, hogy mennyire praktikus volt ezzel az eszközzel begyakorolni az írást. Bizony, ami régi az még lehet jó!
A műhelyfoglalkozások után „tantestületi értekezleten” osztottuk meg tapasztalatainkat,
lehetőséget kaptunk a közös gondolkodásra, a jobbító ötletek kinyilvánítására, hiszen a műhelyfoglalkozások során folyton-folyvást felmerültek ugyanazok a kérdések:
Kell-e tankönyvet használnunk? Milyen a jó tankönyv? Mi kell a szövegértéshez? Mit olvasson a gyerek? Mit olvas a tanár? Csábítanak-e az illusztrációk? Milyen a jó kötelező olvasmány? Ki és milyen segédanyagot használ? A határon túli pedagógusok milyen magyar nyelvű tankönyveket használnak? A virtuális módszerek és a tankönyvek aránya milyen napjainkban? Mi alapján szerkesztik a tankönyvkiadók könyveiket? Hogyan kapcsolható össze az oktatás a tankönyvhasználattal, és milyen módszerekkel tanácsos azt kiegészíteni?
A jó hangulatú rendezvényt Mária Páko zárta: Pósa Lajos megzenésített versét adta elő s tanította meg a közönségnek- „Magyar vagyok, magyarnak születtem,/ Magyar nótát dalolt a dajka fölöttem, / Magyarul tanított imádkozni anyám, / És szeretni téged gyönyörű szép hazám.”
Itt még sok képet talál a tanárok éjszakájáról:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.642141129231527.1073741847.297287890383521&type=3
A hat héten át tartó Múzeumok Őszi Fesztiváljának egyik csúcspontja a Tanárok éjszakája volt, amely Európában egyedülálló program, kiváló kezdeményezés.
Tánczos Erzsébet beszámolója
Bemutatta az intézménynek az idei év Adria Projektjében betöltött szerepét. 2014- ben az Őrségi Nemzeti Park monografikus bemutatását is elkészítették: tudományos igényességgel, a tágabb összefüggések bemutatásával, de olvasmányosan, a nagyközönség számára jelentettek meg.Az előadó felvázolta a Vasi Skanzen misszióját is: a vasi falusi életmód bemutatásával bio- öko – és natúr módszereket közvetíteni, önellátásra, túlélésre alkalmas technikák átadása és terjesztése. Ennek gyakorlati megvalósulására példa a Csináld magad! Családi szombatok sorozat, rögtön október 11-én a 
Az előadó kiemelte- a közösségi oldalakon fontos a naprakészség, a folyamatos kapcsolat az érdeklődőkkel, ez 
A szakember, aki kinevezése előtt csaknem húsz éven át a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója volt, rámutatott, hogy korunkban nem elég, ha egy szabadtéri néprajzi múzeum megőrzi és bemutatja a múlt emlékeit.
Munkájuk eredményességét bizonyítja, hogy a Béres Csepp szinte 100%-os ismertségnek örvend Magyarországon.
