A Mura- vidéken Emil naptól kezdve már nem szabad kendert vetni, azaz Emil napjára már végezni kellett a munkával.
A kenderre ugyanis minden földműves háztartásban igen nagy szükség volt.
A kender volt legfontosabb háncsrosttartalmú növényünk. Kenderföldnek jó minőségű, általában mélyebb fekvésű területre van szükség. A magyarság már a honfoglalás előtt fonaláért és olajos magváért termesztette. A kender évszázadokon át a legjelentősebb háziipari növény volt, ezt számos földrajzi név bizonyítja: Kenderes, Kendereskert, Kenderesföld...
Kenderszárítás (Etéd, v. Udvarhely m.)
Pünkösdkor a házról házra járó népszokások közül ismeretes pünkösdi királyné-járás: a nagyobb lányok a legkisebbet közrefogva, fátyollal letakarva kísérték házról-házra, s énekelnek és jókívánságokkal, termékenységvarázsló mondókákkal örvendeztették meg a „háziakat”.
" Ekkora legyen a kendtek kendere!" - kiáltották háromszor, és a kiskirálynét magasba emelték:
Csak kicsiny területen termesztették, s éppen annyit, amennyit az őszi munkák végeztével a télen fel tudott dolgozni egy-egy család.
Kenderáztatás (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)
Termesztését a XIX. század második felétől a gyáripar szorította vissza.
A kenderhez számos hiedelem fűződik.
Vetéséhez a magot húshagyó kedden kell előkészíteni. Húshagyókor magasra ugráltak, táncoltak, hosszú tésztát főztek a levesbe, sok helyre mentek vendégségbe, kenderpozdorját tettek a kerékvágásba, hogy hosszú legyen a kender.
A vetést is szabályozták: legalkalmasabb nap a néphit szerint a vetésre a péntek, még jobb, ha olyankor se nap, se hold nem volt az égen.
A hiedelem szerint a meztelenül, beszéd nélkül, új agyagfazékból vetett kender hozhat jó hosszú szálú termést. Azt tartották, hogy ha február végén hosszú jégcsapok lógnak, akkor hosszú lesz a kender.
A néphit szerint Szent Anna napján szakad meg a kender töve, s attól fogva már nem nő, csak sárgul. A még zöld kendert a bolhásság ellen használták.
Kendert fésülő asszonyok, 1950. (Manga János felvétele)
A kendermagot rontás ellen is bevetették.
A kendert gyógyírként is használták. Doroszlón például kendermagot etettek a gilisztás emberrel és állattal egyaránt. A kendermagtól állítólag elmegy a giliszta. A lónál a kendermagot rozsdával is keverték.
Tánczos Erzsébet
Forrás: http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/94.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-266.html
