Gelencsér Julianna terménybábjait, népi játékait , s egyéb alkotásait elnézve az ember szinte biztosra veszi, hogy a kézművességbe beleszületett.

- Érdekes, hogy ezt mondja, de nem ez az igazság. A Fejér megyei Seregélyesen születtem. Szülőfalumtól nem messze, Tácon élek. Sem a nagyszüleim, sem a szüleim nem foglalkoztak ilyesmivel. A családban a nővérem az, aki hozzám hasonló gondolkodású. Ő óvodapedagógus, és nem mellékes, hogy kosárfonó szakoktató. Nagyon sokat köszönhetek neki, ő terelgetett engem is jó pedagógiai érzékkel.

- Igen sok kézműves technikát, tevékenységet elsajátított, míg a csuhé mestere lett.

-Hogyan lett a csuhé mestere?

-  A szövéssel és agyagozással szinte egyidőben kezdtem foglalkozni a csuhézással, tojásberzseléssel, gyékény és szalmadíszek készítésével. Érdekes, hogy éppen Berta Mária, a szövő oktatóm ismertette meg velem a csuhézás alapfogásait. Ezek után teljesen önállóan magam elgondolása alapján készítettem a figuráimat, rátaláltam a saját utamra. Ezt el is ismerik: 2014 májusában megkaptam a Népi iparművész címet.

-Mi jellemzi saját, egyéni figuráit?

- A bábok állnak a szívemhez közel, talán ezért is készítek népi-játékokat. Legszívesebben terményekből, például kukoricacsutából, csuhéból, mákgubóból készítek figurákat. Szeretem a furcsa terméseket, uszadékfát, gyökereket, de az egyszerű csuta, kukoricaszár is újra életre kel a kezeim között. Jellemző a munkáimra, hogy festő növényekkel színezem a csuhét, de a tojás berzseléshez is növényi festéket használok.

- Hol szerzi be ezeket?

- Én magam gyűjtöm a növényeket, az erdőt, mezőt járva. Nagy munka begyűjteni a bodzát, alkörmöst, csalánt, dióburkot és a többi burjánt, majd festőlevet készíteni. Rengeteg időt vesz el, de megéri. Aki kedvet érez a természetes alapanyagok és technikák használatához, annak csak ajánlani tudom a festőnövények alkalmazását.

-Mik a legkedvesebb alkotásai?

- Mind kedves a szívemnek, de ha meg kell nevezni néhányat, akkor a süni, a csiga a manó. Általánosságban mindig az a kedvenc, amit éppen alkotok, amivel foglalatoskodom.

-Hogyan születnek az ötletek?

-Ha kezembe veszek egy termést – legyen az egy avokádómag, vagy akár egy kifejletlen csökött csuta - egyszerűen beindítja a fantáziámat. Nézegetem, forgatom a kezemben és azt gondolom: Igen ez jó lesz a süni testének! Recept azonban nincs, erőltetni sem lehet. Fantázia, sok türelem, kitartás kell az alkotáshoz.

-Hol találkozhatunk Önnel és az alkotásaival?

-Minden év augusztusában a Mesterségek Ünnepén a budai várban. Sok éve már, hogy ott lehetek, ilyenkor az ember szíve is ünneplőbe öltözik. Az adventi időszakban Székesfehérváron találkozhatnak velem.

Sok helyre hívnak játszóházi foglalkozást tartani, óvodákba, iskolákba, táborokba, rendezvényekre rendszeresen járok Műhelyemben az érdeklődőknek bemutató foglalkozást tartok.

-Mit tartogat a jövő a természetes játékoknak a virtuális játékok korában?

- Hiszem, hogy ezek az egyszerű játékok nem merülnek feledésbe. Foglalkozásaimon a gyerekek örömmel készítik el természetes anyagokból a saját játékaikat, és büszkén viszik haza. A személyesen megtapasztalt örömteli alkotást nem pótolják a virtuális csodák.

Tánczos Erzsébet írása