Szontaghné Demeter Ágnes lószőrékszer - kollekcióját csodálva azon tűnődöm, miből kellhet több egy ilyen csoda elkészítéséhez: kreativitásból, tervezésből vagy türelemből.
Szerencsére Ágnes, a lószőrékszerek alkotója türelmesen, kedvesen válaszol minden kérdésemre. Talán türelemből kell a legtöbb…
-Mióta foglalkozik kézműveskedéssel?
- 12-13 éves koromban kezdődött, horgolással, varrással, majd a bábjátszással és bábkészítéssel kerültem kapcsolatba. Ott is elsősorban a műhelymunka érdekelt, vágás, ragasztás, varrás, és az, hogy hogyan alakul ki az anyagból valami, azaz bábfigura. Ezek az évek sokat adtak ahhoz, amit ma csinálok. Már akkor vágytam rá, hogy én is létrehozzak eredeti alkotásokat, és a sok év alatt valószínűleg a kézügyességem is fejlődött. A türelmemmel-ami a lószőrékszer készítéshez különösen szükséges- pedig sosem volt probléma.
- Innen egyenes út vezetett a lószőrékszerek készítéséhez?
- A történet azért hosszabb és kicsit kanyargósabb. Fiatal házasokként a férjemmel elhatároztuk, hogy szép és ötletes kézműves termékekkel éljük ki kreativitásunkat és gazdagítjuk a családi kasszát. Nem a lószőrrel kezdtük. 1991-ben a férjemet ragadta meg ez a technika, talált is egy lószőrékszer készítő tábort Dunakilitin. Ez egy sátortábor volt. Én szívesen sátorozom, de akkor úgy gondoltam, hogy a kicsi gyerekünkkel ezek a nomád körülmények nem vállalhatóak. Úgyhogy ki is maradt az életemből ez a tábor.
Lószőrfülbevalók üveggyönggyel
-De nem a lószőr.
- Nem ám! A férjem ugyanis részt vett a táboron, és hazatérve nagyon-nagyon lelkes volt. Nem véletlenül, a vezető Németh György a terület egyik legkiválóbb képviselője. Na, tőle tanult a férjem, ő meg azon frissiben megtanította nekem, amit ott elsajátított. Közben én is rákaptam a dologra, és autodidakta módon haladtam tovább. Ez persze nehéz és időigényes, de én nagyon lelkes és eltökélt voltam, a lószőr mint alapanyag lenyűgözött, megjegyzem, ez még ma is így van.
- Mindent teljesen egyedül sajátított el?
- Nem, a következő évben már az egész családunk ott volt Dunakilitin Németh György táborában. Annyira jó hangulatúak voltak ezek a táborok, hogy miután 6 évvel később megszűnt, mi még 9 éven át, minden évben visszatértünk pont oda hármasban.
-Németh Györgyöt tekinti a mesterének?
- Igen, bár sok mindent saját magam tapasztaltam ki, a mestereimnek Németh Györgyöt és Libisch Zsókát tekintem. Nagyon sokat tanultam tőlük.
- A lószőrékszerkészítés a munkája?
- Nem, a fő foglalkozásom sohasem ez volt. Építész tervezéssel foglalkoztam, amíg nyugdíjba nem mentem. Most, hogy nyugdíjas vagyok, több időm van a magam örömére – és remélem a másokéra is – alkotni.
-Milyen tervezőmunka előzi meg az alkotást?
- A lószőrékszereket készítés közben tervezem, mivel sokáig tart egy-egy darab elkészítése, közben mindig jönnek ötletek, amiket előfordul, hogy lerajzolok, nehogy elfelejtsem. Sok vázlatom van, amit még nem készítettem el. De hiába a rajz, ha mégsem lehet úgy megcsinálni, ahogy kitaláltam, mert a technika nem engedi. Ilyenkor módosul a terv, de feladni sosem szoktam!
- Mennyi idő egy-egy ékszer elkészítése?
- Egy gyűrű úgy 2 óra, egy nyaklánc nagyjából egy hónap munkája,- hogy a két szélsőséget említsem-, a két pályázati garnitúrámon összesen 4 hónapot dolgoztam.
-Mi inspirálja az alkotásban, alkotásra?
- Szeretnék egyedi, különleges darabokat készíteni, mert én is akkor élvezem a munkát, ha feladatot jelent. Eddig a lószőrékszer készítés hagyományaiból kiindulva és azt tiszteletben tartva dolgoztam, bár igyekeztem saját stílust kialakítani. A lószőrékszer készítés egy speciális alapanyagból, speciális technikával való munkát jelent, de hogy milyen ékszerek kerülnek ki a készítő kezeiből, az a készítő kreativitásától, ötletgazdagságától és persze a munkája minőségétől, igényességétől nagyban függ. Újabban elkezdett érdekelni, hogy ismert motívumokat a népi díszítőművészetből hogyan tudnék alkalmazni, és lószőrből megvalósítani. Ennek a próbálkozásomnak lett eredménye a Magyar Kézműves Remek 2013 pályázatra készült egyik garnitúrám, a fekete színű „Tulipános”.
A Magyar Kézműves Remek pályázatra beküldött színes garnitúra
A színes és a tulipános garnitúra is kiállításra került.
A matyó motívumokat is alkalmasnak tartom, készítettem is már „Matyó rózsa” medált.
matyó rózsa lószőrből
- Hogyan döntötte el, hogy indul a magyar Kézműves Remek pályázaton?
- Azért vágtam bele, mert a fejemben megvolt ez a két tervem, s ezek igen inspirálóak voltak. Ez év tavaszán a lehetőségem is megadatott a megvalósítására – ez azt jelenti, hogy bőven volt időm -, és a tervek testet is öltöttek időre. Nagy öröm, hogy pályázati munkáim kiállításra kerültek
- Ha gazdára lel egy - egy ékszer elkészíti-e újra pontosan ugyanazt vagy egyből csak egyetlen darab van?
- Igyekszem mindig mást készíteni, de bevallom, van egy-két kedvenc formám, és persze vannak darabok, amelyek kifejezetten népszerűek, így előfordul, hogy nekifogok újra, bár mint tudjuk, a „kézimunka” soha nem tud kétszer ugyanolyan lenni.
-Mennyire ismerik az emberek a lószőr felhasználását?
- Kézműves vásárokon való részvételeim alkalmával azt tapasztalom, hogy nem nagyon ismerik az emberek a lószőrékszer készítést, a múltját sem, de nagyon sok pozitív érdeklődéssel találkozom. Nekünk az a dolgunk, hogy ismereteket is terjesszünk, ezért szívesen válaszolok a kérdésekre.
-Mit érdemes ismernünk a lószőr felhasználásáról, az ékszerek készítéséről?
- Őseink úgy kétezer évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni a lótenyésztéssel, tehát mondhatjuk, hogy azóta használjuk fel mi magyarok a ló szőrét. Gondolta volna, hogy a jurta favázára a nemez borítást is lószőrkötelekkel rögzítették?. Ennek kettős szerepe is volt, hiszen a lószőrkötél szúr, így a csúszó-mászó állatok inkább a jurtán kívül maradtak. Tehát nem csak az ékszerkészítéshez használták fel a sudárt, ami a ló farokszőrének másik elnevezése. A farokszőrből készült kötél tartós, erős, rugalmas, és nem rohad be nedvesség hatására sem. Orbán Balázs beszámolója szerint az 1800-as években nagyipari méretekben gyártották a lószőrből készült használati tárgyakat.
- Milyen tárgyakra gondoljunk?
- Szitákat, nyűgöt (a ló lábára való szőrbékót), pórázt (bocskorkötőt), pányvát, zablát is készítettek többek között.. Még a viseletben is megjelent: gombot is kötöttek be vele, főkötőváznak is használták. Utóbbinak az volt az oka, hogy a lószőrből készült alap könnyű, szellős és formatartó volt. A pásztor lószőrfonattal erősítette fejére a kalapját. Népművészeti alkotások a lószőrből hurkolt nyakláncok, gyűrűk, fülbevalók, óraláncok, pipaszárak, szipkák. A legdíszesebb lószőrmunkák különben a tűtartók Ezek rendszerint kér egymásba tolható lúdtollszárból, madárcsontból állnak. Vannak gyönggyel olyan, gazdagon díszítettek, ahol a lószőr alig látszik.
- Ékszer mióta készül lószőrből?
- Az ékszerkészítés ősibb mint a ruhakészítés. A kezdetleges ékszerek részben állati anyagokból készültek. A honfoglalás előtti nomád pásztor meglehet, hogy lószőrből készült nyaklánccal kedveskedett választottjának, ezt nem tudhatjuk pontosan.
- Miért nem?
- Azért, mert a korra jellemzően temetkezéskor a halott lovát, használati eszközeit, nőknél az ékszereket is a halottal együtt temették el. Így legfeljebb csak maradványokra bukkanhattak a régészek, ezeket kiemelni már szinte lehetetlen.
- Tudjuk-e, kik alkották régen a lószőr remekeket?
- Pásztorok, betyárok, hadifoglyok munkái maradtak fenn. Nekik volt idejük bőven lószőrrel foglalatoskodni. Rózsa Sándor kufsteini raboskodása idején fafaragásokat és lószőr gyűrűket készített. Ezeket eladathatta, és így följavíthatta a kosztját.
- Milyen tulajdonságok teszik a lószőrt alkalmassá ékszer készítésére?
-A lószőr erős, hajlékony és rugalmas is, erre bizonyságul például a fennmaradt nyakláncok és óraláncok szolgálnak .A hosszú lófarok szőr fényes felületű és fonadéka elszakíthatatlan. Üreges szerkezete miatt hajlékony, könnyen lehet hurkolni vele, ami a lószőrékszer készítésnél az alap. Csak jó minőségű lószőrből lehet szépen és jól dolgozni, nem minden lófarok alkalmas ékszerkészítésre. Én a fekete lószőrrel dolgozok szívesen, szépen lehet díszíteni színes gyöngyökkel, fagyöngyökkel, a fehérrel nagyon nehéz, mert nem lehet jól látni, de a pályázati anyagom bizonyítja, hogy nem zárom ki a használatát, és szeretem összedolgozni a különböző színű szálakat
-Kizárólag lószőrrel foglalkozik?
- Nem, és ennek több oka is van. Az egyik az, hogy egy apróbb lószőrékszer elkészítése is olyan aprólékos, annyi munkaórát vesz igénybe, hogy a ráfordított időnek megfelelő árat nem kérhetek érte – persze imádom csinálni, de ez más dolog. Úgyhogy zsinórékszereket is készítek, magam tervezem őket, ebben is vannak újításaim. Autodidakta módon álltam neki a zsinórékszerek készítésének is, s most már a saját ötleteimmel fűszerezem.
- Mik ezek az újítások?
- A férjem Tiffany technikával is dolgozott. Csodás faliképeket alkotott, ezekből Egerben többet is láthat az ember. Nos, az üveggel való foglalatossághoz adott volt a technikai háttér. Mivel igen érdekelnek az új dolgok, elkezdtem üvegékszereket is készíteni. Újabban saját készítésű üvegmedállal kombinálom a zsinórékszereimet.
- Van-e aki továbbviszi a lószőrékszerkészítés hagyományát?
- Úgy tapasztalom, hogy sok ember rácsodálkozik, sokan érdeklődnek, sok embert elvarázsol az aprólékos kidolgozás, és van igény a szépre. Persze rétegérdeklődést tapasztalok, a kézművesség és a népművészet felé nyitott emberek körében aratok sikereket. Remélem, hogy az a néhány készítő, aki jelenleg aktív, hozzám hasonló elkötelezettséggel dolgozik, és akkor van remény, hogy életben tartsuk ezt a szép és ősi technikát.
-Hol találkozhatunk Önnel?
-- Egerben élek, ott dolgozom, de jelen vagyok a kézműves vásárokon Egerben és az ország számos pontján. Például a Mesterségek Ünnepén is sokszor részt vettem már. Természetesen jelen vagyok az interneten. Itt találnak meg: www.sonagid.hu, virtuálisan is várom az érdeklődőket!
Tánczos Erzsébet beszélgetése
Rozália a katolikus népéletnek egyik legnépszerűbb alakja, a járványos betegségek ellen kiemelt hatású vésőszent. Amúgy életéről keveset tudunk, s amit tudni vélünk, talán az sem pont úgy volt. .jpg)
Kislányként a dédnagymamával szőttem már, de el sem tudom képzelni, hogy ez hogyan sikerülhetett. A lábam ugyanis le sem ért a lábítóig. Valószínű vászonszövés lehetett az amit csináltunk, mert arra biztosan emlékszem, hogy nem volt rongyhulladék az egész házban. Az elhasznált ruhák viszont a padláson a gerendáról lógtak le. Ezeket tépték fel és szőttek meg. Így hasznosították újra - meséli Báling Aranka népi iparművész.
Legendája szerint Egyed vagy Ögyed egy erdei barlangban remetéskedett, ahol egy szarvastehén táplálta tejével. Egyszer a király pont arrafelé vadászott, felverte és üldözőbe vette Egyed szarvasát. Az állat a remete barlangjába menekült. Ott az utána lőtt nyila a szentet találta el.
