Kislányként a dédnagymamával szőttem már, de el sem tudom képzelni, hogy ez hogyan sikerülhetett. A lábam ugyanis le sem ért a lábítóig. Valószínű vászonszövés lehetett az amit csináltunk, mert arra biztosan emlékszem, hogy nem volt rongyhulladék az egész házban. Az elhasznált ruhák viszont a padláson a gerendáról lógtak le. Ezeket tépték fel és szőttek meg. Így hasznosították újra - meséli Báling Aranka népi iparművész.

A szövés nagyon érdekesen, mondhatni villámcsapásszerűen került az életembe. Úgy hozta az élet, hogy megláttam egy szövőszéket, méghozzá egy Tóth Sándor népi iparművész által készített széket. Ekkor azt mondtam magamnak: én szőni akarok. Nem óhaj vagy vágy volt ez, hanem nagyon erős elhatározás, amit rendre tettek követtek. Ma is legszívesebben Tóth Sándor- féle szövőszéken dolgozom.

Szövés oktatása gyerekeknek

Elvégeztem a gyapjúszövő szakot, és tapasztalatból mondom, nagyon jó a gyapjúval dolgozni. Mostanában azonban kevés gyapjút szövök, mert sajnos megcsappant a fizetőképes kereslet.

Rongyszőnyegek

Reneszánszát éli viszont a rongyszőnyeg, mely szinte elnyűhetetlen. Anno a paraszti kultúra tiszta szobájának a dísze volt. Ma konyhában, előszobában, hálószobában használják. Rongyszőnyegeim 40 fokon moshatók mosógépben.

A képen: szövés vetélővel

- Mi készült még a rongycsíkokból régen?

- Például takaró, amin játszhattunk a diófa alatt, és negyven évet is ki bírt a nagy strapában. Még ma is takaró! A dédapámnak volt egy vászonból szőtt tarisznyája, abban vitte a liter bort, amikor kapálni ment a szőlőbe, aztán abban vitte az újságot olvasni vasárnap a cseresznyefa alá.

Tarisznyák

A tarisznya vállon vagy háton hordozható kisebb-nagyobb méretű zsák, táska. A pásztorok maguknak szőtték tarisznyáikat. Mindennapi használatra készültek, egész álló napra való élelem elfért bennük.

Tarisznya Báling Arankán

A tarisznya sokféle anyagból, például vászonból, bőrből készült, leginkább mégis gyapjú szőttesből. A gyapjúból készült tarisznya hőtartó, így meleg maradt benne az étel, vagy éppen hideg a víz. Praktikus, mert nehezen koszolódik, puhasága miatt hidegben-melegben kellemes és praktikus hordani. A tarisznyát a magyar nyelvterület minden részén ismerik. Számos változata ismert, amely jellemző az adott tájegységre. A kettős tarisznya azaz átalvető Erdélyben használatos, a hátitarisznya a palócoknál szokás, a szőrtarisznya más néven szeredás az Alföld és a Dunántúl parasztságára jellemző.

Hagyományosan a férfiak teherhordó eszköze volt, de egyes változatait nők is hordták. Az iskolások is használtak vászonból készült oldaltarisznyát.

 Szövés oktatása

- Ön is készít tarisznyát?

- Igen. Olyat is, amibe minden szükséges és kevésbé szükséges dolog bőven belefér, s még mellé akár egy vekni kenyér. Van aztán aprócska alkalmi tarisznyám is. Még mobiltelefon-tartó mini tarisznyákat is készítek!

A képen csuhévirágok láthatóak

- Mi a csuhé?

- Amikor nagyobb gyerekekkel dolgozom, mindig megkérdezem, hogy tanultak-e már a kukoricáról. Ha igen, akkor ők már rendszerint tudják, hogy a kukorica termését befogó leveleket nevezhetjük csuhénak, háncsnak avagy lapinak. A történelmi Magyarország területén mindenhol, ahol kukoricát termelnek, felhasználják a termést takaró leveleket. A csuhé különben a fonható szálas anyagok közül a legfiatalabb a mi népi kultúránkban.

- Miben különbözik a csuhé a többi termést takaró levéltől?

- A bordás felületű kukoricalevél rádiummal van tele, ettől aztán kellemes meleg, ezt érzi is mindenki, aki kézbe veszi. Ezért tették állatok alá, szalmazsákba, emberek is aludtak rajta. A szálakat benedvesítve, csíkokra felhasítva, összesodorva, toldva, a szövés technikáját alkalmazva használati tárgyakat készíthetünk.

- Miket?

- Például széket vagy ágyat be lehet így fonni. A székfonás mestere, a felvidéki Reich Bözsi néni az én mesterem is. Nem szerettem sodorni, de Bözsi néni még ezt is megszerettette velem. A csuhé sodrása különben rendkívüli mértékben igénybe veszi a kezet, és ha sodrok, akkor nem tudok olyan szépen tojást Írni. Bizony, fel kellett állítanom a saját fontossági sorrendemet! Tisztelem, és szeretem Bözsi nénit, mert olyan mester ö, aki a tudását átadni törekszik. Az ö hatására tudatosult bennem, hogy a népművészetünk csak akkor maradhat meg, ha a tudásunkat átadjuk.

Népszerűek a csuhé-betlehemek

A csuhéfigurák naiv bájukkal kedves dekorációk és karácsonyi ajándékok. Nem utolsó szempont, hogy kifizethető az áruk.

A csuháboszorka készítése egyszerű dolog, hat éves kortól segítséggel elkészítheti a gyermek. Mindig vizes csuhéval dolgozunk, de áztatni nem szabad, mert bezöldül, vagyis zöld foltok jelennek meg a levélen.

Egy levelet a kukoricacső tövében megkötünk. Kifordítjuk, vattával diónyi nagyságú gömböt alakítunk ki. Ez lesz a fej.

Egy-egy levelet alul megkötünk, egymással szembe fogjuk. Ez lesz a kéz.

 A fejből kilógó levelekhez kötjük a kezet. Ez adja a törzset.

A boszorka akkor szép, ha púpos, ezért a hátát egy kis csuhéval megtömjük.

A derékhoz több levelet kötünk, úgy ahogy a kukorica csövét átöleli a levél, vagyis a hegye a lábak felé nézzen.

Seprű nélkül boszorka nem létezik. Az úgy készül, hogy az egy húsz centiméteres bot végére öt centi hosszúságban leveleket kötünk.

Tű segítségével felhasítjuk a leveleket, és a szoknya alá, kézbe kötve tesszük a seprűt. Olyan lesz, mintha repülne a boszorkánk.

. Fejére kendőt kötünk.

Ha lógatni szeretnénk a boszorkát, akkor a derekára egy hosszú madzagot kötünk. Valamennyi kötést rafiával végezzük!

 Tánczos Erzsébet írása