„Aki falun született, az meg nem szabadulhat a falutól, hiába tépi el az összes gyökereket, melyek oda fűzték, hiába feneklik meg a városban, a falu utána jön, mint a kisértet és hívja haza maga után. Az eloltott gyertyával esténkint eltűnik a város sok ezer házával és ide jön a kicsiny falu akáczfáival, liczeumkerítéseivel, eredeti vidám népével. Bizony én még most is annyit lakom falun, mint a városban.”- írja Mikszáth Kálmán Kemény koponyák című elbeszélésében. Sevella Zsuzsanna fejlesztőpedagógus és játékfejlesztő ezt tekinti ars poetikájának.
-Ráckeresztúron születtem. Ez egy kis falu Martonvásár mellett. Itt telt a gyermekkorom, melyből a mai napig táplálkozom. Három generáció lakott nálunk együtt, ez nagyon sok jó tapasztalat forrása volt a számomra. Nagypapámtól például sokat tanultam arról, hogy hogyan lehet a gyakorlati életben eligazodni. A gyerekkoromból hozom azt a tapasztalatot is, hogy a tantárgyi tudás átadásával egyenértékű az erkölcsi érzék fejlesztése, az élettapasztalatok átadása. Sőt! Bár már harminc éve lakom Fehérváron mégis azt vallom, hogy ráckeresztúri vagyok. Ennek a gyerekkorom az oka, ezért a szívem mélyén ráckeresztúri maradok. Ott tapasztaltam meg kisgyerekként az is, hogy alkotni, valamit létrehozni milyen jó. Az élet, a világ érdekes, de ezt csak akkor érezhetjük meg, ha bevonódunk, a magunk szintjén alkotó tevékenységet végzünk.
- Nem mindenkiből lesz művész vagy feltaláló.
- Ez igaz, de nem is ez a cél. Jómagam első végzettségemet tekintve tanító vagyok. A pályámon nagyon hamar elkezdtem játékeszközöket létrehozni. Régen is, most is az a célom, hogy mindent megtapasztaljunk, játékosan tanuljunk. Az igazi plusz azonban abban van, amikor a gyerekek hozzák létre ezeket a játékeszközöket. Megtapasztalják, hogy értéket teremtenek. Amit az ember maga hoz létre- akár gyerek, akár felnőtt – ahhoz jobban kötődik, megbecsüli, emlékek, tapasztalatok kötődnek hozzá. Fontos, hogy a gyerekalkotó módon benne legyen az elkészülő tárgyban. Hogy ebben rendszeresen része legyen, az a lelki egészséghez is elengedhetetlenül fontos. Aki így nő fel, az nem unatkozik, megtanulja, hogyan találja fel magát. Nem a készet várja.
Szevella Zsuzsanna szavainak igazságát magam is megtapasztaltam a Mesterségek Ünnepén, ahol Zsuzsa alkotótársával, Gonda Emmával tartott foglalkozásokat a gyerekeknek. Sokan, sokfélét alkottak nagy-nagy türelemmel.
- Olyan kézműves technikákkal készültünk a Mesterségek Ünnepére, melyek viszonylag rövid idő alatt eredményre vezettek, de van lehetőség volt a szabad alkotásra is.
-A Mesterségek Ünnepén már láthattuk a MintaKINCStárat is.
- Igen, 2016-ban, de már 2015-ben is. A XXII. Országos Népművészeti Kiállításon aranyoklevéllel ismerték el a népi motívumokat felhasználó MintaKINCStár foglalkoztató játékot, füzeteinket.
- Mi a MintaKINCStár célja?- kérdezem a tanító, népművelő, családpedagógus, játékpedagógus szakembert.
- Szeretném az ifjúságot megismertetni népi hagyományainkkal, díszítő motívumainak formavilágával. A művészeti anyanyelv elsajátítására a hagyományos mintákkal való megismerkedés a legalkalmasabb. E művészeti anyanyelv elsajátítására dolgoztam ki ezt a foglalkoztató sorozatot. Akik eddig látták a Mintakincstárat azt mondják, hogy hiánypótló.
- Miben újszerűek ezek az ötletek?
- Erre elég nehéz röviden válaszolni. A MintaKINCStárnak ugyanis szerves előzményei vannak.
- Mik ezek?
- Székesfehérvárott lakom már jó ideje. Ott hoztuk létre a „Fehérvárjáték avagy egy nap a fehérvári diákoknak Fehérvárról” kiadványt, melyet évente újabb gyerekcsoportokkal játszunk el. Ebben az épített környezetet, a város történelmét dolgozzák fel rejtvényes, játékos, kreatív formában a diákok.
- Milyen feladatokat képzeljünk el?
- Sok különféle feladat van, de vannak érdekes szemszögből készített képek, s a feladat: ki kell választani, hogy a képek a felsorolt utcák melyikében vannak. A megoldáshoz kutakodhatnak az interneten. Azt gondolom, hogy ebben sem a tiltás a járható út, hanem rá kell vezetni a gyerekeket a technika okos használatára. Csoportmunkában dolgoznak a gyerekek, az életben ez is fontos kompetencia. Van olyan feladat, ahol képek részleteit kell kivágni, összeilleszteni, vagy be kell illeszteni a hiányzó részeket a megfelelő helyre. Egyik kedvenc az épületvadászat.
- Ezt hogy kell elképzelni?
- Ez egy rejtvény. A lóugrás szabályai szerint kell lépkedni a betűket tartalmazó táblán, s a megoldás két belvárosi épület neve. Nagyon szeretik a restaurátor játékot, melyben megrajzolják a képre a hiányzó részeket, vagy a kódfejtős játékokat, az iniciálétervezést.
- Sokféle játék egy helyen.
- Az volt a cél, hogy változatos legyen, sokféle készséget kelljen használni. Hasonló elgondolás hozta létre az „Itthon- Otthon Játékos honismeret” kiadványt. Vágd ki, illeszd a helyére, egészítsd ki, rajzold meg – csupa aktivitást igénylő feladatot találunk benne. De nyelvi szépségekben is elmerül, aki használja. Régi kifejezések mai párját kell megtalálni, így kiderül, hogy a minapában azt jelenti, hogy a napokban. A holnapután vaskedden pedig azt, hogy soha napján.
- Ez a kiadvány csak Fehérváron használható?
- Nem, szakkörön vagy a hon – és népismereti órákon országszerte forgatják a csoportok. A Mintakincstárnak módszertani előzménye még a „Települési kincsestár”, ami egy gyűjtőfüzet. Ebben arra biztatom a munkálkodó gyermeket, hogy gyűjtéseik során ne csak a szemükkel, fülükkel, kezükkel, hanem is szívükkel is lássanak. A saját család, a családfa a kiindulási pont, azután dolgozzák fel a településüket, annak múltját, eseményeit, szokásait. Erre a kiadványra építettünk egy levelező honismereti vetélkedőt, melynek a végét egy közös nyári táborozással tesszük felejthetetlenné. Szeretném, hogy a gyerekeknek kialakulna az igényük a gyökereik felkutatására, megismerésére – ez a cél az összes munkámat átjárja.
- Az említett munkái még nem a népi motívumokhoz kapcsolódnak.
- Népművelő és vizuális kultúra szakon végeztem a tanítóképzőn, a kezdetektől fontosnak tartottam, hogy a népi motívumokat közel vigyük a mai gyerekekhez, hogy értéket jelentsenek a számukra.
- Milyen minták kincsestára?
- A Mintakincstár első része Papírra „hímezve” címmel jelent meg. A fejér megyei fehérhímzés motívumait választottam a fiatalok megszólítására, a mai kor igényeinek megfelelő köntösben bemutatva, de eredeti jelentésüket megtartva. Fontos, hogy kisgyermekként megismertessük őket a hagyományos motívumokkal, élővé váljon számukra a múltnak ez a része. Ehhez keresem folyamatosan a megfelelő módszereket.
- Kik használják, és hogyan tudják, mit tegyenek a kiadvány szép színes lapjaival.
- A pedagógusok, szakkörvezetők vagy szülők egy módszertani ajánlót találnak játékszabályokkal a Mintakincstárban. Ebben tételesen leírtam, hogy mit fejleszt egy-egy játék, és mi a játék menete. A szép színes és tartós lapok mellett a fekete fehér A/ 4-es lapok szabadon fénymásolhatók. Ezeken a mintákat színezni, ragasztani, vágni, folyatni lehet, a gyerekek saját elgondolásaikat valósíthatják meg, aktív részeseivé válnak az alkotó folyamatnak. A kézügyesség mellett a játékok fejlesztik a memóriát, türelemre, kitartásra nevelnek, együttműködésre tanítanak.
- A MintaKINCStárnak már több kötete is van.
- Igen, a fák, a virágok, a madarak, a házak és a lepkék című „részek” külön kötetekben találhatók– ezek egymással jól kombinálhatóak. A sorozat segítségével a pedagógus fel tud építeni egy komplex feladatsort. Ezek egy része most van a nyomdában.
- Kiknek szól a MintaKINCStár?
–A gyerekeket érdemes a legfogékonyabb korban megismertetni őseink szokásaival, mesterségeikkel, míves tárgyaikkal. Rejtvényekkel, érdekes játékeszközökkel, vonzó színhasználattal közelebb tudjuk hozni a számukra idegen formakincseket. Az a tapasztalatom, hogy az óvónők, tanítók remekül használják, mert például az egyéni fejlesztésre is kiaknázzák a sorozat nyújtotta lehetőségeket, iskolákban, kézműves-foglalkozásokon. Vannak kicsi gyerekekre szabott játékok, például formák, minták illesztése, egyszerűbb módon, de kihívás és sikerélmény a bíbelődés a nagyobbaknak való egyre nehezedő feladatokkal.
Helyükre kerülnek a részletek...
A szülők is beszerzik, hogy otthon együtt ismerkedjenek a mintakinccsel. Így családi program lehet a játékkészítés, a szabad alkotás a passzív képernyőnézés helyett.
Az egész családnak élmény a közös játék
- Milyen eredménnyel?
- Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a gyerekeket érdeklik a játékok, közben használják a motívumkincset, fejlesztik például a matematikai készségeiket. Ám mindez nem direkt módon, hanem szórakoztató formában történik.
- Mik a tervei?
- A kékfestő, mézeskalács ütőfák motívumaival fejlesztem tovább a játékokat, jelenleg azon dolgozom, hogy a gyűjteményt sokféle mintára át lehessen ültetni. Minden minta más játéktípushoz passzol.
Hogy a hagyományokban rejlő értéket, a népművészet szépségét minél többekkel megismertethessük, megszerettessük, a Hagyományok Házával módszertani sorozatot dolgozunk ki. Nagy örömmel fogtam bele ebbe a munkába. Ez egy komplexebb kiadvány lesz, a minták mellett sok-sok háttér információt, mesét, rejtvényt, interjút, közmondást stb. talál majd a használó. Az első az Tudja Isten, kinek subát, kinek gubát, egy játékgyűjtemény és foglalkoztató lesz szűrhímzés és fafaragás motívumokkal.
Előkészületben vannak az Ahány ház, annyi szokás, Nem a ruha teszi az embert,Könnyű a mesterség annak aki tudja, Ahány lánya, annyiszor ég le a háza!, Kis korsó, nagy korsó, torkomat újító, ruhám rongyosító című kiadványok. Mindegyik egy adott témára épülő játékgyűjtemény és foglalkoztató lesz.
- A fiúk nincsenek kicsit háttérbe szorulva?
- Igyekszem, hogy fiús és lányos témák és motívumok hasonló arányban forduljanak elő. Kifejezetten a fiúk számára kerestem a fafaragásokon a betyáros, „fiús” mintákat. Persze a fiúk is virágmotívumos ajándékot készítenek anyák napjára, a térbeli lovacska pedig fiúknak és lányoknak is kedves, úgyhogy ezt nem érdemes nemek szerint szigorúan elhatárolni.
Fiúknak is való...
- Néhány feladat, például a bonyolult motívum tükrözése nagy odafigyelést igényel az ügyesség mellett.
- A tükrözéses feladatnál például nem is tudatosul a tanulókban, hogy matematikai feladatot oldanak meg. Ha közben a tanár, mintegy háttér információként elmondja, hogy milyen mintával dolgoznak, honnan van, a tanuló, mint egy szivacs szívja magába az információt. Ha újra látja azt a mintát, már ismerősként tekint rá. Ez is tanulás, sőt, ilyen az igazán hatékony tanulás. Ha sokat látja, használja a játékokat, később fölismerheti, akár kutathatja is a mintákat Az ügyesség pedig fejleszthető, a pedagógus vagy foglalkozásvezető megtalálja a kihívást jelentő, de nem túl bonyolult feladatot. Nyomdázni mindenki tud. Buzsáki rátétes mintából például nyomdázható mintát hoztam létre. Vannak olyan technikák, melyekkel kézügyesség nélkül is sikerélményhez jut, s maradandót alkot a gyermek. Ez lehet a kiindulópont, ami aztán szépen fejleszthető. De vannak népi motívumos számos színezők, ezekkel a számolást lehet észrevétlenül gyakoroltatni.
Nyomdázni mindenki tud és szeret...
- Hol találkozhatunk Önnel és kiadványaival?
- Legközelebb 2017. január 28-án Budapesten a Hagyományok Háza Magyar népi Iparművészeti Múzeumában gyakorlati oktatással egybekötött előadással, és gyakorlati játékkészítő foglalkozással várom az érdeklődőket. Készítünk memória és lottójátékot, leporellót és varázsképet, vagy akár építhetünk házat papírdúcnyomattal. A Hagyományok Háza nyitott Műhelyének „Ahány ház, annyi szokás” rajzpályázatához elkészítési ötletekkel segítem azokat, akik igénylik.
Tánczos Erzsébet beszélgetése
Az első képet Lőrincz Miklós fotografálta.
A képek Sevella Zsuzsanna engedélyével kerültek felhasználásra
Gombos Közép-Bácska nyugati részén fekvő kisközség, a Dunától mindössze másfél kilométernyi távolságban. A környéken már 6000 éve éltek emberek. A falu határában több település is volt. Aztán avar földvár állt ott állítólag - nyomai sem láthatóak már sajnos. A honfoglalás korából viszont gazdag leletanyag került elő. Gombos idővel jelentős településsé vált, a 13. században vára is épült. Neve ekkoriban Boldogasszonyfalva vagy Bodlogaszonyteleke, a templom védőszentje után alakult ki. 
2016 adventjén a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeuma és Nyitott Műhelye ünnepváró adventi, kézműves vásárával, kézműves-foglalkozásokkal, meleg teával várja az alkotni vágyókat.
Beszélgetésem az alkotóval itt olvasható: 
Azután a többi ágat is összefonják. A fonással egy irányba haladnak. Az eddig összefont tészta a kalács közepe. Ezután a kalács lábát (alsó, a kerítővel érintkező ágait) fonják. A szárakat a megfont középre teszik, és a középpel egyenként összefonják. A fonatok között a lyukaknak egyformáknak kell lenniük. A megfont kalácsot eligazítják, hogy kerek legyen, és a „kerítőkkel” bekerítik. Sütés előtt 10-15 perccel felvett tojással megkenik, majd ha megszikkadt, újból megkenik.
Gyerekként egymást dobáltuk vele, vagy bosszankodtunk, hogy a ruhánkra ragadt. Magamból kiindulva – én ugyan nem gondoltam, miféle gyógyerők rejlenek ebben a szerény külsejű növényben. A bojtorján régóta ismert gyógynövény, a réges - régi gyógyítók a legkülönfélébb betegségek esetén alkalmazták. A bojtorján gyógyerejét, főként méregtelenítő tulajdonságát a kínai és a nyugati orvoslás egyaránt ősidőktől fogva kihasználta. A középkorban úgy találták, hogy a borba kevert bojtorjánlevél gyógyítja a leprát. A legmeglepőbb ajánlást Nicholas Culpeper herbalista tette. Ő méhsüllyedés gyógyírjaként ezt javasolta:„Tedd a bojtorjánt a fejedre, hogy a méhet a helyére visszahúzza
Az első éves még nem virágzó növények gyökerét kell gyűjteni, melyek tömörek, húsosak. A gyűjtés ideje október-április.
