A 15. században városi rangra emelkedett Gombos, II. Lajos országgyűlést tartott a településen. A török szokásának megfelelően felégette, futott ki merre látott. Sok mindennek vége szakadt ekkor sajnos. Az elmenekült lakosság helyére szerbek települtek be, 1899-ig hivatalosan Bogojeva, majd Gombos néven új település jött létre. A helyiek úgy emlékeznek a falu nevének keletkezése, hogy a Duna partján lévő, Gombos István tulajdonát képező csárdáról szállt a településre. – Olvasható a „Gombos – A Vajdaságtelepülései és címerei” című honlapon.
A Gombos településnév efféle eredetét árnyalja, hogy bizonyos Gombos István nevű úr már 1760 körül magyarokat telepített Bogojevára, s aztán róla kapta a nevét Gombos. Ezt Itt írják:
http://adattar.vmmi.org/cikkek/4572/letunk_1997.3-4_19_pap_arpad.pdf
Aztán tűzvész pusztított Gombosan. Ezután magyarok népesítették be. Tűzvész, árvíz egyaránt gyakran sújtotta.
A falu 1910-ben élte virágkorát, amikor 3225 lakosa volt, közülük 3008 magyar. Utána a lélekszám fokozatosan csökkent természeti, politikai és egyéb okok miatt.
„ Az 1924. és 1926. évi árvízben gátszakadással keletkezett a Szakadály, a mai Strand,
ami a kirándulók kedvenc helye lett. Ádám József vendéglőt építtetett a homokos parton, ahová az emberek szívesen jártak cigánymuzsikát hallgatni, mulatni és jó halászlét enni. A beüvegezett teraszon még táncolni is lehetett. Az élelmes és ügyes tulajdonos öltözőkabinokat is létesített. Így virágzott fel a Strand és lett híres egész Bácskában.
Ez az békés korszak nem tartott sokáig - Ádám Józsefet is elhurcolták. Az államosítás után még egy ideig még működött a vendéglő a Strandon, de lassan tönkrement. Pár éve fogtak neki, hogy új életet leheljenek belé.
Trianon után az úgynevezett névelemzési rendszert vezették be. Ez azzal járt, hogy a szláv hangzású vezetéknevű vagy annak tűnő nevű tanulókat szerb tagozatba kényszerítették. Még akkor is, ha szerbül egy szót sem értettek. A közoktatási törvény tiltotta, hogy a nem magyar nevű gyermek magyar tannyelvű tagozatra járjon. Ennek az lett a következménye, hogy a szlávos hangzású nevű tanulók csakis szerb tagozatra járhattak. A történelem, földrajz és egyéb közismereti tárgyakat a magyar tagozaton is szerbül tanították.
Ezt a korszakot követte a bácskai részek visszacsatolása 1941-ben. Ezt a helybeliek felszabadulásként éltek meg, örömük azonban nem lehetett tartós: 1944 októberétől ismét Jugoszláviához került Gombos is.
Gomboson, tekintettel az állandó népvándorlásokra, különböző népek letelepedésére, a változó etnikai összetételre, igen jelentős hiedelemvilág alakult ki.
Ez a sokféle hatás a népviseleten is látható.
A gombosi viselet hasonlóan míves, díszes mint a közeli, doroszlói. Bár nyilvánvaló a kölcsönhatás a domoszlói népviselettel a kettő mégsem ugyanaz, a részleteiben vannak különbségek.
Régebben a lányok és asszonyok bokáig érő szoknyát viseltek , s inkább sötétebb színűt. Idővel a fél lábszárig és sok alsószoknyás viselet nyert teret. A mai népviseletben a szoknyák térden fölül érnek, több kikeményített alsószoknyával.
Az alsó testet fedő szoknya a péntő, ez a díszítés nélküli szoknya, ennek tetejére négy-öt fodros szoknya kerül. Ezek fehér gyolcsból készülnek, gazdag slingeléssel.
A fodros szoknyák tetejére még egy díszes szoknyát húztak. Ez készülhetett selyemből, bársonyból, egyéb drága nayagokból.
A kötényt mindig alkalomhoz illően készítették el. Szélére csipkét varrtak, vagy slingelték.
A fehér harisnya is a gombosi népviselet valamint része, a fehér, háromsarkosra hajtott slingelt zsebkendő is a gombosi ünnepi öltözet alapdarabja. Ezt a kezükben tartottak vagy a derékba kötött szoknyába dugva is hordták.
Ezt a mai ünnepi népviseletet csak jeles alkalmakon viselik. A férjhez menő leány haját kontyba fonták, s alsó és felső, színes fékötővel borították be a fejét. Ezt a felső féketőt ma kontynak vagy fityulának hívjuk. A gombosi népviseletnek ez a fő ékessége - az anyós varrja menyének az esküvőre.
Az ing fehér gyolcsból, rövid, könyékig érő, szűk ujjal, szélén slingeléssel. Elől gyöngyház- vagy pléhgombbal zárták, a szoknyába kötötték.
A smizli gyolcsból készült, gallért helyettesítő, de díszítő szerepe is volt. A gombosi viselet jellemzője, ékessége. Többféle gyöngy ékesítette, amit hátulról szalaggal zártak.
A pruszlik felső ruhadarab volt.
A férfiak ruházatra Gomboson is egyszerűbb a női viseletnél: fehér gyolcs inget viseltek, rá pruszlikot vettek fel.
Az ingnek egyenes, téglalap alakú eleje, háta és egyenes téglalap alakú, a kéznél hosszabb ujja volt. Gallérja sem volt, a hasíték egyszerű madzaggal kötődött. Az ujján nem volt kézelő. A hosszú inget a nadrágon kívül viselték és széles bőrövvel szorították le. De idővel arövid derekú, inget kezdtek hordani, s ez a XIX. században divatossá vált.
Az alsótestet vászonból gatya fedte. Szabásvonalai ennek is keletiesen, derékszögűek voltak. A szegényebbek télen két gatyát húztak egymás fölé. Az igen szegények néha munkára, vagy hideg időben sűrű szövésű vászonból készült és vastag vászonnal bélelt kabátot és nadrágot viseltek.
Nadrágjuk fekete posztóból készült, lábbelijük fekete bőr csizma volt.
Fejükön pörge kalap volt.
A férfiak haja hosszú volt, feltűzték vagy fonatokba fonták. A fiatalok is ritkán viseltek rövidre vágott hajat. Ezért "szakajtóban nyírt haj"-nak is nevezték, mert úgy vágták egyenesre, hogy a fejre mértékül szakajtót borítottak.
A hosszú haj csak 1848 körül kezdett kimenni a divatból, amikor a besorozott parasztok haját levágták.
A bajuszt hosszúra növesztettek és hegyesre pödörtek. Szakállat ritkábban viseltek.
Gomboson a Gyöngyösbokréta segít a fiataloknak, hogy ismerjék meg Gombos népzenéjét és néptáncát, szeressék közösségük néphagyományát, mert tovább kell azt adni a jövő nemzedékének is.
#népviselet
#néprajz
#Gombos
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://www.vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=1711&page=5
http://adattar.vmmi.org/fejezetek/1876/05_a_falu_tortenetebol.pdf
http://adattar.vmmi.org/fejezetek/1876/05_a_falu_tortenetebol.pdf
http://users.atw.hu/zsikazsu/delvidek/gombos.htm
http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=2514
http://www.vmmi.org/index.php?ShowObject=rendezveny&id=8275
http://adattar.vmmi.org/cikkek/4572/letunk_1997.3-4_19_pap_arpad.pdf
