Mi az a kvircedli? Eszik vagy isszák?

2016. november 02. - netfolk

Vicces a neve – de finom az íze. Édes, német eredetű sütemény, persze eszik, de némileg " itták " is, mivel az asszonyok borba mártogatva fogyasztották, s így ők is élvezhették az alkoholos italt. Ez ugyanis a híres borba mártogatós sváb sütemény.

A németek meg a táplálkozás:

A németek mai táplálkozási szokásai eltérnek a hagyományostól, de hát kiknek nem … A Magyarországon otthonra lelt németség szokásai kiegészültek a helyben élő magyarokéival – ez a békés együttélés kellemes hozadéka.

Ez az egymásra hatás persze kölcsönös, hiszen a magyarok is megismerték, és megtanultak bizonyos ételek elkészítését a német lakosoktól. A németek számára szinte korunkig a legfőbb irányadó elv, a takarékosság volt – ez igen praktikus sokunk számára.

A praktikum része, hogy a hét bizonyos napjain ugyanazok az ételek kerültek az asztalra. Mármint újra elkészítve…. :)

Hetente legalább két alkalommal főzött tészta volt a menü. A leves nem maradhatott el. Hétköznap bab, burgonya, rántott vagy savanyú leves volt az ebéd része, ünnepeken húslevest, paprikás levest ettek.

Hús vasárnap és ünnepeken került az asztalra --- egyébként máshol sem volt napi étel a hús.

Ünnepi süteménynek számított a kelt mákos, diós, fahéjas kalács.

Fánkot gyakran sütöttek hétköznap is – egy tartalmas leves után, az ebéd második fogásaként, miként például a buktát is.

A 20. században repertoárjukban megjelentek az aprósütemények.

Ezek közül a kvircedli (Kwiezetl) nevű ünnepi sütemény máig a legnépszerűbb. Németországból és Ausztriából a 18. század elején Mórra betelepülő németség magával hozott süteményéről van szó. Ezt aztán generációkon keresztül adta tovább és tovább.

Ünnepi étel, melyet elsősorban karácsonykor, szilveszterkor, farsangkor, Márton napkor és természetesen lakodalmakra sütöttek.

A készítéséhez használt téglalap alakú, fából készült forma sok esetben igazi mestermű. Mint az enyém, melyet a Mesterségek Ünnepén szereztem be egy kézműves hölgytől.

Négy oldalába különböző mintákat véstek., mint ahogy a képeimen is látszik. Ezek többnyire virágok, vagy a család monogramja. A formák még ma is öröklődnek --- szerencsére. A nyomófa linzer mintázására is alkalmas az eszköz, de akár mézes kekszet is lehet vele díszíteni.

A kvircedli receptje családonként és generációnként is kicsit más és más.

Találtam a források között egy igen régi receptet. Ez Lukács László gyűjtése, a móri Brumbauernétól. ( Itt még több is van: http://www.geszlerpince.hu/upload/site/A_kvircedli_nyomaban_8cc14eb1c11f500ab674.pdf )

Ehhez a régi recepthez tojásonként 3 evőkanál cukrot kell adni, ezt régen 1 órán át keverték. Ma segít a technika. szerencsére…. Ehhez aztán egy csipetnyi --- nem több, nem kell nagyon " puffadnia" - szalakálit és „ annyi lisztet, hogy ne legyen se túl kemyény, se túl lágy.” Fontos, hogy ne ragadjon, de ne legyen kemény se a tészta. Ezeket a műveleteket mind a robotgépben végezzük el.

Lisztezett nyújtódeszkán kell a tésztát nyújtani, és a belisztezett nyomófával sorban és oszlopban mintákat nyomunk bele.

Szorosan, egymás mellé, ne legyen veszteség, ez fontos!

Ez a nyomkodás adja ki a sütemény mintáját.

Ezután feldaraboljuk a tésztát a minták mentén, majd egy éjszakát vagy fél napot pihentetjük.

Ezáltal gyakorlatilag szárítjuk a lapocskákat – ez is azért kell, hogy a mintázat teljes ékességében megmaradjon. A tészták között kb. 1 cm távolságot kell tartani, hogy ne ragadjanak össze. Másnap vajjal kikent, kilisztezett tepsibe rakjuk, és előmelegített sütőben, alacsony hőmérsékleten kell sütni. Nem szabad barnára pirulnia, mert megkeseredik, a színe maradjon sárga! Régen borlevesbe, borhabba vagy borba mártogatták.

Annyi recept van, mint égen a csillag. Érdemes többet is kipróbálni. A „ puffasztó anyag” mennyisége azonban fontos: ha túl sokat használunk, elmosódik a szépséges minta.

Rácz Jánosné Mariska receptje az egyik legautentikusabb:

Hozzávalók:

6 egész tojás

2 tojás sárgája

1 csomag szalakáli

60 dkg kristálycukor

1 citrom reszelt héja

90 dkg liszt

Elkészítése:

A kristálycukrot az egész tojásokkal és a két tojás sárgájával kikeverjük, ez géppel is fél óra, majd hozzáadjuk a lisztet, a szalalkálit, és a citromhéjat. Tésztává gyúrjuk, 1 cm vastagságúra kisodorjuk. A tészta tetejét szorosan a nyomóformával megmintázzuk, majd a minták széle mentén késsel elvagdaljuk. Egy éjszakán át szárítjuk. – a többi ugyanaz…

A Móri Polgármesteri Hivatal erre a receptre teszi le a voksát: