Sodor és pödör, rutinos mozdulatokkal fűz és összemér, közben áztat és szárít.

Kovács Kata a Népi Iparművészeti Múzeum Nyitott Műhelyében növényekkel varázsol.

Olyan gyakorlott, hogy valójában nem is kérdés a számomra: mindig is ezt csinálta.

- Pedig nem – avat be Kata – informatikusként dolgoztam, mondhatjuk, hogy sokáig.

- Mikor váltott és miért?

- Kicsit a kényszer szülte a váltást. Volt ugyanis egy komoly autóbalesetem. Ezután sok  mindent újra kellett tanuljak. Ez a helyzet valahogy magával hozta, hogy feltettem magamnak az élet alapkérdéseit. És arra, hogy egész aktív életemben informatikus akarok-e lenne, azt válaszoltam magamnak, hogy nem. S hogy mégis mi, arra azt találtam, hogy kézművességgel szeretnék foglalkozni. Persze a hajlam és a késztetés már régebben megvolt bennem.

- Hogyan képezte magát?

- Őszintén mondhatom, hogy a lehető legjobb helyek egyikén. A Hagyományok Háza évek óta tart képzéseket, ahol meg lehet tanulni a különféle népi mesterségeket, aztán nagyon népszerű például a népi játszóházvezető tanfolyam is.  Így lettem népi játék és kismesterség oktató, számos mesterséggel megismerkedtem a képzéseim során.

- Tehát manapság Pestre kell jönni, hogy az érdeklődő hagyományos népi mesterségeket, technikákat tanuljon.

- Ez sem ilyen egyszerű. Sok mindent meg lehet tanulni a helyi közösségekben az öregektől.  

Érdekes, hogy szüleim vidékről költöztek Pestre, de én nem láttam őket kézműveskedni.  

Aztán egyszer mutattam egy csuhé tárgyamat, s anyukám mondta, hogy ilyet ő is tud, gyerekként sokat csinálta. Hogy miért nem mondta előtte? Talán a tárgy hozta elő a régi  emlékeket, talán én nem kérdeztem, nem tudom.  Pedig jól kérdezni fontos. Mi Gyálon lakunk, s hétvégente ott is árult egy erdélyi házaspár kosarakat, miegymást. Nagyon szép dolgokat. Őket is jól kellett kérdeznem, hogy tanulhassak tőlük. Mikor megértették, hogy én  nem versenytárs vagyok a számukra, egyből kedvesek lettek és nyitottak, és meg is tanítottak sok fortélyra. Tehát így is lehet tanulni, de tény, hogy a rendszerezett tudásra a Hagyományok
Háza tanfolyamain tettem szert.

Kovács Kata  és munkái a Hagyományok Háza 2015-ös kiállításán, mely a hallgatók munkáit mutatta be.

- Megváltozott az élete.

- Igen, de kedvemre. Sokkal természetesebben élek.  A munkám nemcsak az egyes tárgyak elkészítését jelenti, de előtte például be kell szereznem az alapanyagot.  Mivel ez nekem több mint hobbi, nem a kreatív boltokba járok alapanyagért.

- Hanem?

- Kreatívan oldom meg, amit lehet. Kukoricacsuhét például egy bácsitól kapok ősszel, cserébe tavasszal, nyáron segítek neki a kukoricásban. Sokkal emberibb így, nem igaz?

- Mit alkot most?

- Gyékény imaszőnyeget.

A képen a gyékény imaszőnyeg látható.

- Ez azért távol áll a magyar népi kultúrától.

- Bizony. A Hagyományok Háza egyik szakmai továbbképzésén mutatta be Vidák István a kasmíri gyékényszőnyeg készítését. Az eredeti imaszőnyegen tanulmányozhattuk, hogy miben különbözik az ottani és a hazai gyékényszövet. Ez engem nagyon megfogott, úgyhogy belevágtam. Tudtommal én vagyok Magyarország egyetlen gyékény imaszőnyeg szövője, de ha van más rajtam kívül, akkor keressen meg, mert szívesen konzultálok.

- A gyékény növényből hogyan lesz alapanyag?

- A gyékény aratása a hagyomány szerint augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján kezdődött, és akár szeptember végéig is eltartott. A gyékényt a vízben, a töve fölött zölden vágják ívelt pengéjű, kaszaszerű, hosszú nyelű, gyékényvágókéssel. A levágott növényt aztán egy ideig a vízparton hagyják száradni. Úgy két hét elteltével kévékbe kötve hazaszállítják.  Ezután következik a gyékény feldolgozása.

- Mi történik azután a gyékénnyel?

- Először lehántják a gyékény külső rétegét, erre nincs szükség, majd levelekre bontják a gyékényszálakat, aszerint válogatva, hogy mit szeretnének készíteni belőle.

- Miben más a gyékény fonása, szövése, kötése?

- Kis túlzással teljesen más a három technika. A gyékényfonó, -kötő és a -szövő másképpen és  részben más nyersanyagból dolgozik. Szövésre a keskenylevelű gyékény alkalmas.  A széles levelű úgynevezett vajasgyékény viszont jól köthető. A gyékényfonására keskenylevelű vagy más néven mogyórógyékény való.  

- Mi kell a kötéshez?

- Ez a legkevésbé eszközigényes: gyékénytűre van szükség hozzá meg egy bicskára.

- Mire van szükség a fonáshoz?

- Kaptafák kellenek hozzá.

- És a szövéshez?

- A három technika közül ez a leginkább helyigényes. És persze szükség van egy jó

szövőszékre, az az alap. A gyékényszövés igényel némi előkészületet. Ahhoz leszedjük a gyékény külső rétegét.  Ezután minden gyékényszálról lefejtjük a selymét - az a finom gyékényszál. A selyemből két

tenyér között sodorjuk az ijant, ez lesz a szövés hosszanti vetülékszála. Gyors kézjárás kell a sodráshoz.  A selyemszálat tenyerünkbe véve, újabb szálak hozzáadásával mindig egy irányba sodorjuk.  Aztán a borda lyukain keresztülfűzzük az ijant és az átalfákhoz erősítjük. A feszesre húzott ijan a gyékény váza.  Aztán a szövő megfogja a gyékényszálat a tövénél és a kifeszített ijanszálak közé úgy fűzi be, hogy az első szál alatt felhúzza, a második felett áthúzza, és a harmadik szálnál megint alá dugja.  Gyakorlatilag így folytatja az ember, amíg a végéhez nem ér, ott pedig fintorítja. A kész gyékényt a pelyhektől megtisztítjuk: lepihézzük, majd kiterítve megszárítjuk, aztán lehet összehajtogatni.

- Mióta dolgozza fel a gyékényt az ember?

- Ezt nem tudjuk pontosan megmondani, mert a növényi alapanyagból készült tárgyak idővel elenyésznek, lebomlanak.  

- Honnan tudunk akkor róla?

- Írott forrásokban találunk említést a gyékényfonatok, -szövetek használatáról. Az írásos

emlékek szerint a középkori Magyarországon a szegények és a szerzetesek földre terített és az

ágyon elhelyezett gyékényen aludtak.  A gyékényen alvás olyan mélyen beleivódott a magyar

nyelvhasználatba, hogy magát a növényt és a belőle készült, földre teríthető, fekvőhelyet máig

gyékénynek nevezzük.

- A szerzetesek hozták magukkal a gyékény felhasználását?

- Igen valószínű, hogy nem. Bizonyosnak tűnik, hogy a magyarság már jóval a honfoglalást

megelőző időszakban ismerte és használta a gyékényt. Maga a gyékény szavunk honfoglalás

előtti időből való.  A növény és a belőle készült tárgyak már a török kor előtt jelen voltak a

magyar kultúrában. Őseink használhatták takaróként, ágy elé helyezett szőnyegként,

„térelválasztóként", a piacon a kofák leterítették, a közmondás is így szól: „egy gyékényen

árulnak”, ajtót helyettesítő „függönyként” vagy éppen tetőfedő anyagként.   Aprólékos

munkával a világon egyedülálló tárgyak készülhetnek. Régen számos dolog készült

gyékényből.

- Mire használják ma?

- Felhasználása ma is széleskörű, népszerűek a szatyrok és a gyékényszőnyegek is.  

Különböző méretű ponyvákat, szőnyegeket, szatyrokat készítenek mind a mai napig. Tápé

évszázadok óta a gyékényesek hazai központja. Méltán került fel a Szellemi és Kulturális

Örökség Listára a tápéi gyékényszövés hagyománya, mert megőrzendő, védendő közös

értékünk.

- Ön mit készít gyékényből?

- Jómagam használati tárgyakat készítek. Ezekre kereslet is van.

- Ilyen népszerűek a gyékényszőnyegek?

- Bizony, de nem csak a lakásban a földre terítve. Használják tornaszőnyegnek, strandszőnyegnek.  Kiránduláson is jó szolgálatot tesz. A gyékénypárnát leginkább a jógások keresik.  A tolltartók, szatyrok is igen kedveltek, ezekből a tárgyakból sokat készítek.

Látja, most készültem el a kasmíri imaszőnyeggel, amely igazi különlegesség, s közben nagyon jó volt készíteni.  A gyékény mellett más anyagot is alkalmaztam: sodrott sás felvetőszálat használtam az imaszőnyegen, és sással is dolgoztam el. Ez dupla szálra van felvetve, a magyar gyékényszőttesek szimplára vannak. Az indiai, kasmíri gyékényeken két szál fut át minden bordalyukon, nálunk csak egy. Másik különbség, hogy itt a sorok végén nincs fintor, sodrott sással dolgozzák el a szövés befejeztével. Tehát vannak különbségek a magyar gyékényszövés és a kasmíri között. Kihívás ezt is megismerni, jó érzés kreatív, alkotó életet élni.  Engem ehhez segít hozzá a kézművesség.

Kovács Kata alkotásairól kézműves blogján ( http://katakezmuves.blogspot.hu/  ) folyamatosan beszámol, az érdeklődők ott is felvehetik az alkotóval a kapcsolatot.

Tánczos Erzsébet írása

Jössz? Találkozunk? Ez a kérdés nagyon sokszor elhangzott az elmúlt napokban, s arra utalt: vajon ott leszel-e  a Csángó bálon idén is? Az én ismerőseim sorra igennel feleltek, s gyanítom másokéi is, hiszen szépen megtöltöttük a rendelkezésre álló csarnokot. Sok  ismerősöm utazott Pestre az ország távoli  sarkaiból, azért hogy részese lehessen a csángók éves nagy ünnepének.

Idén huszadik alkalommal rendezte meg a Pro Minoritate Alapítvány  és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség a Csángó Bált, ezúttal a Syma Csarnokban. Az évről évre egyre sikeresebb rendezvény célja  a moldvai és a gyimesi csángó magyarok  ősi és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása. A rendezvény az új helyszínen is teltházzal zajlott, a hajnalig tartó mulatságon minden korosztály megtalálhatta a neki kedves elfoglaltságot. Nem véletlen, hogy évek óta az " év báljának " nevezik ezt a rendezvényt.

 Már hagyomány, hogy az eseményt délután  Kőketánc gyermektáncház nyitja  a kisgyerekes családok nagy örömére.

A színpadi műsor előtt Fülöp Attila - Zappa A moldvai csángó magyarok táncai szakmai szemmel című előadását hallgathattuk meg, majd gasztronómiai bemutató következett, kóstolhattunk a nevezetes csángó galuskából is.

A program azonban még hamarabb kezdődött: reggeltől kezdve zajlott a hagyományos keresztszülő-tanártalálkozó Budapesten, s délután a falugazdák találkozójára került sor. Az események zárása volt maga a bál, az új helyszínen is tömve nézőkkel. A csángó bál a nemzeti összetartozás kulturális kifejeződése, a csángók művészete nemcsak minket, magyarokat gazdagít, hanem egész Európát - emelte ki Trócsányi László, igazságügyi miniszter megnyitó beszédében. A csángó kultúra legnagyobb seregszemléjének nevezte a bált.

Beszédében idézte az alaptörvényt és kiemelte: Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megtartására irányuló törekvéseit, és a szülőföldön való boldogulásukat.

Hangsúlyozta a csángók példamutató és páratlan helytállását és hűségét, magyarságuk megőrzését. Kiemelte, hogy a csángók "különlegességek" hordozói. Magyarországon pár évtizede még kevesen és keveset tudtak létezésükről, a nagyvilágban pedig jóformán semmit.
A csángó nyelvjárás és művészet nemcsak a magyarokat gazdagítja, hanem Romániát is, hiszen ott élnek , és egész Európát. Trócsányi László szólt arról, hogy nem véletlen, hogy az európai kisebbségvédelem évtizedek óta foglalkozik a csángók ügyével.

A miniszter magyar összefogás és kölcsönös felelősségvállalás szép példájának nevezte a moldvai magyar oktatási programot. A programban már 31 oktatási helyszínen 2064 gyermeket tanít 45 tanító magyar nyelvre.

A szép eredmények mellett felhívta a figyelmet arra, hogy nem kényelmesedhetünk el, mert bár az igazi érték örök, de nem elpusztíthatatlan.

A kultúra, a nyelv és a népcsoport fennmaradásához az elmúlt évtizedekben lerakták az alapot. Eljött a megerősödés és építkezés ideje. Történelmi pillanatban       élünk, éljünk is vele, s ebben a munkában mindenkire szükség van - - szólított tettekre a miniszter.

A jubileumi rendezvényen válogatást láthattunk az eddigi bálok műsoraiból.

A XV. Csángó Bál műsora Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas magyar tanár, történész, néprajzkutató munkásságát mutatta be, de a fellépők Kallós Zoltánnal kapcsolatos emlékeiket is felelevenítették, hiszen a XIII. bál Kallós Zoltán népzenekutató munkásságát mutatta be.

Zoli bácsi sajnos nem tudott eljönni a rendezvényre.

Ezután Lakatos Demeter, a híres moldvai csángó költő, az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítőjének  versét Csoma Gergely szavalta el, ugyanő olvasta fel Petrás Incze János klézsei pap megindító levelét. Jó volt újra átélni ezeket a régebbi báli pillanatokat, ahogy a „ Csángó menyekező” vidám és megható pillanatait is.

A XVIII. bál színpadi műsora a csángó lakodalmas szokásokkal nyűgözte le a jelenlevőket - a fenti és a lenti  két kép akkor készült.

A műsor lelkes fogadtatása okán tavaly a fiatal pusztinai-gyimesfelsőloki pár „babalátóba” invitálta a nézőket, ahol a saját élményeik alapján mutatták be a csángó „radina” gazdag hagyományát.

 A műsorban megemlékeztek mindazokról, akik sokat tettek a csángókért, de ezen a csángó bálon már nincsenek közöttünk.

 Hagyományosan Diószegi László  és  Benke Grátzy   szerkesztette és állította színpadra a műsort, de idén sem elégedtek meg a visszatekintéssel, vadonatúj zenés-táncos műsorszámok is lenyűgözték a nézőket, s hozták meg a kedvet a hajnalig tartó táncházon való részvételhez.

 A műsor egyik csúcspontja a hétfalusi csángók borica tánca volt, amely az egyetlen fennmaradt csángó férfitánc. A hétfalusi csángók századunkban már csak a Háromfaluban (Tatrang, Zajzon, Pürkerec) járták a boricatáncot, mi a pürkeresi legényeket láthattuk. Kívánom, ragaszkodjanak különleges termékenység táncukhoz, ahogy őseik is tették.

Ezt a képet láttuk a kivetítőn fergeteges táncuk közben:

Azok, akik kihagyták ezt az élményt olvashatnak a boricáról, és meg is nézhetik a táncot  itt:

http://netfolk.blog.hu/2014/02/27/borica_aki_nem_lep_egyszerre

Az eseményt idén is a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség szervezte. A Csángó Bál szervezői a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánták felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeztek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, felemelkedését célzó erőfeszítésekhez. A rendezvény fő célja a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása a hazai és a nemzetközi közönség számára.

A fesztivállal alkalmat teremtettek arra, hogy a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat. A műsort követő, hajnalig tartó táncház pedig alkalmat teremt arra, hogy a közönség is e hagyományok részesévé válhasson.

 A bemutatott jelenetek hol meghatóak, hol kacagtatóan viccesek voltak, de mindvégig sodró lendületű, s magával ragadó volt az előadás.

A műsorban - a korábbi évek hagyományát megtartva - gyimesi és moldvai csángó magyar hagyományőrző, magyarországi hivatásos és amatőr népi együttesek lépnek színpadra. A  kiváló táncosok, zenészek és énekesek segítségével  a jelenlévők bepillantást nyerhettek a csángó zene- és tánckultúrába.

Színpadra léptek Pusztinából, Magyarfaluból, Forrófalvából, Klézséről, Somoskáról, Trunkból, Gyimesből, Setétpatakáról, Hétfaluból hagyományőrzők minden nemzedékből.Többek között Kicsi Kóta Károly, Antal Tibor, Hodorog András, Legedi László István, Roman Stefan, Chiriac Gheorghe, Benke Róbert, Benke Viktor, Tímár Jánoska, Tímár Viktor, Nyisztor Ilona, a Zerkula Zenekar, zenészek Pusztinából, Klézséből, Lészpedről, Külsőrekecsinből, Somoskáról, Párávából, Gyimesből, Setétpatakáról és Kóstelekről  gazdagította énekével, táncával, játékával az előadást.

Közreműködött Csoma Gergely Dresch Mihály Quartet, Fanfara Complexa, Kőketánc Gyerektáncház, Naskalat Zenekar, Somos Együttes, Szigony Együttes, Tázló Együttes, Válaszút Táncegyüttes és a Zurgó Együttes is.

  A képen a Válaszút Táncegyüttes fergeteges produkciója látható

A színpadi műsor végeztével több helyszínen táncház, koncertek, énektanítás és más programok szórakoztatták a népes közönséget.

Bizakodásra ad okot a  sok fiatal csángó énekes és táncos, közöttük Nyisztor  Ilona népdal énekes tanítványai.A hajnalig tartó táncházban a közönség moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportoktól tanulgatta a csángó magyar táncokat.

Hagyomány a bálon a Prima Primissima díjas Petrás Mária keramikus kiállítása.

A kiállítás melletti teremben a Petrás Incze János Díj átadására került sor, amelyet Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke vehetett át. Ezután Diósi Felícia Csángó élet című könyvét Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke mutatta be.

A Csángó Bál szervezői a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánták felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeztek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez. A rendezvény alapvető célja a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása a hazai és a nemzetközi közönség számára.

A bál programját szokás szerint hajnalig tartó zenés mulatság zárta. A táncházban a moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportok segítettek a csángó magyar táncok lépéseit megtanulni.

Hajnalig rophattuk a táncot a XX. Csángó Bálon. Egy kis személyes:

Tánczos Erzsébet beszámolója

Még nagyanyáink idejében sem volt általánosan elérhető orvosi ellátás, hát még ük-ük anyáink idejében. ezért az akkor élők az őseiktől rájuk hagyományozott mágikus eljárásokkal próbálták elhárítani a bajt, betegséget.

A hagyományos gyógyításban a tapasztalaton alapuló gyógymódok és a hiedelmek egyaránt fellelhetők. Ne feledjük, ez a hiedelemrendszer ésszerű volt a használók szemében.

A hit elválaszthatatlan a gyógyítástól. A mai orvoslás tudományos alapokon nyugszik, test és lélek, a gyógyító gyakorlat és hit szétválása a tizenkilencedik század második felére nyert teret. Ma az egyensúly megtalálása is feladat, hisz az ember test és lélek, testét és lelkét is gondozni kell.

Gyógyító szavak:

A szó varázslatos, gyógyító erejébe vetett hit teljesen alap volt. Az egész világon mind a mai napig hisznek a kimondott szó mágikus gyógyító erejében. Ráolvasáskor a szöveg, a kimondott szó a legfontosabb elem. Nagyon sokféle betegséghez használták ezt a gyógyítást. használt szemmel való rontás esetén, szemölcs, ijedés, szemen lévő árpa, kelés, torokfájás ellen.

Az első magyar nyelvű ráolvasások a 15–16. századból valók. a ráolvasás titkos szöveg volt, csak a gyógyítók ismerték, e szövegek ismerete a titkolt tudás része volt. Úgy tartották, hogy a ráolvasás hatástalanná válik, ha kívülálló is megtudja. Csak a gyógyításkor mondhatták ki a szöveget, s annak elmondása maga volt a gyógyítás. A betegséget megfenyegették („…ha itt talállak, megpiszkítlak!”), vagy elküldték. A ráolvasást imádsággal vezették be - a keresztény elem erősítette , szentesítette a pogány szövegtöredékek „erejét”. A szövegmondáshoz kézrátevés, keresztvetés, körülkerítés járult , a gyógyításhoz meghatározott tárgyakra is szükség volt, s gyógynövényeket is használtak.

A mozdulatok, kísérő gesztusok is jelentőséggel bírtak. keresztvetéskor a testre rajzolt kereszt óvja, védi az embert a rontástól, betegségtől. Keresztet rajzoltak például a szenes vízre vagy a szemölcsre is.

A betegség eldobásával, elküldésével igyekeztek azt elhajítani jó messzire.
A fordított cselekvés a néphit szerint a rontást okozó természetfeletti erők birodalmában minden ellentétes az evilágival. A gonoszt igyekeztek becsapni - ez a magyarázata a visszafelé végzett mozdulatoknak, a visszájáról viselt ruhaneműnek.

A gyógyítás ideje és helye

Számított, hogy mikor és hol végezték a varázscselekvéseket. Ha a sérülést azonnal el kellett látni, akkor persze nem mérlegeltek, de minden más esetben körültekintően választották meg az időpontot és a helyszínt is.

Sokat nyomott a latba a szerencsétlen napok jegyzéke, ugyanis nem minden nap volt alkalmas a gyógyításra.

A népi gyógyítás a nap és a hold járásával hozta összefüggésbe az egészség–betegség dolgait.

A gyógyítás helye : házon belül a tűzhely és a küszöb a cselekvés jellegzetes helyszíne,   ezek a kinti és a belső világ között vannak , így alkalmasnak ítélték a varázslatok színteréül. ilyen volt a házon kívül a keresztút és a temető. ilyen átmeneti területeken lehetett megszabadulni a betegségektől, másokra átadni, másokat megrontani

A gyógyulás fontos helyszínei a búcsújáróhelyek. a legtöbb búcsújáróhely mellett volt valamilyen „szent kút” vagy gyógyforrás, amelynek medencéjében megmossák fájós tagjaikat. Búcsújáróhelyeken szerezték a tárgyakat, amelyeknek aztán gyógyító erőt tulajdonítottak, elsősorban a szenteltvizet, amit otthonukban más szentelményekkel tároltak.

A szentelmények - egyházi szentelés révén a népi gyakorlatban például a szentelt víz, a szentelt gyertya, a szentelt barka és annak hamuja vagy a szentelt étel megőrzi az egészséget, kiűzi a betegséget. a búcsújáró helyek felkeresésének egyik oka, hogy így legyőzzék a betegséget.

Ki lehetett gyógyító?

Bizonyos mesterségek képviselői , például a falusi bábák, a kovácsok, a pásztorok eleve gyógyítónak t számítottak.

A tudó-gyógyító hiedelemkör jó néhány eleme megtalálható a táltos-pásztorokról szóló történetekben. a hirtelen rosszullétnek, alvásszerű betegségnek emlékét összefüggésbe hozzák a samanizmus nyomaival a magyar néphitben.

„ Demokratikus”, hogy a születési körülményektől függetlenül meg is lehet szerezni a tudást. ez ritkán, de tanulással is megszerezhető volt.: szent György-nap hajnalán gyógyító erőt lehet viszont szerezni, ha a „frissen” fogott kígyó hájával megkeni a kezét a tudásra szomjazó – szegény kígyó.

Minden vidéknek megvolt a maga nevezetes gyógyítója, akihez messziről is eljártak a betegek. sikereik alapja a bennük való feltétlen bizalom volt. De ma nem megyünk el akár az ország másik csücskébe a nevezetes csontkovácshoz, vagy specialistához, ha benne van minden reményünk? Ugye, hogy de?

A gyógyító technikák egyrészt fizikaiak, például hideg- vagy meleghatás, nyomás, ütés és hasonlók.

A tapasztalat például bizonyítja, hogy a masszírozás jó, és tényleg jó.

Amit kellett kivágtak, de mérges kígyó marása vagy veszett kutya harapása esetén egyszerűen kiszívták a sebből a mérget.Sok bajra gyógyír a fürdőzés is-  változó gyakorisággal és rituáléval, de végülis minden ember fürdik. Mivel régebben a fürdés nem mindennapos tevékenység volt, gyógyerőt tulajdonítottak neki, s ha betegség ellen alkalmazták, akkor gyógyfüvekkel fokozták hatását.

A magyar népi gyógyítás gyakorlatában nagy jelentőségű a mágikus fürdés a gyógyfüves

fürdőzés mellett. A mágikus fürdőket főleg kisgyermekeknek készítették. Kiszáradással járó betegség esetén kilencféle fűből készítettek fürdőt, de nem ám akármilyenből! kilenc sírról vett földből, kilenc házból származó szalmából, kilenc kútból vett vízből.

Rontás, igézés: a szemverést, igézést azaz a szemmel való rontást egyrészt a boszorkány rosszindulatú tevékenységnek tekintették, másrészt rossz szándék nélküli rontásnak. utóbbi akaratlan rácsodálkozással vagy az irigykedő pillantások eredménye lehet. a szem ártó hatását leginkább akaratlan rácsodálkozással vagy irigykedő pillantások révén fejti ki..

A szemverés eredményei ugyanazok lehettek, mint általában a rontásé

Akárhogyis jön létre a rontás, a néphit szerint különösen veszélyeztetettek a gyenge, védtelen élőlények: gyermekek, fiatal állatok.

Mivel féltek, hogy valaki megigézi a gyereket, ezért megpróbálták megelőzni a bajt és zajjal, füstöléssel elriasztani a rossz szellemeket a háztól kisbabákon megelőzésre használták igézetet elhárító amulett, a figyelmet elterelő piros szalagot. Az újszülöttet nem dicsérték, nehogy ezzel az ártó szellemek figyelme ráirányuljon, inkább azt kellett hangosan mondták, hogy csúnya, életképtelen.

Megelőzés céljából az újszülöttet nem is mutatták idegennek, a házból csak letakarva vitték ki. Ha valaki „rácsodálkozott” a babára, megdicsérte ( netán irigyen?) a gyerek felé kellett köpnie. Varázsigét kellett mondania: „meg ne igézzelek.” az anya is elháríthatta mégpedig trágár tartalmú varázsigével a bajt: „szemed a seggembe.”

Ha egy baba sokat sírt, akkor megigézték vagy szemmel verték – mondták a népek. A gyanú olyan személyre terelődött, akinek a szemöldöke összenőtt, esetleg kancsal volt, mert a hiedelem szerint ők képesek az ilyen tettre. ha ilyen-olyan praktikák eredményeképpen kiderült, hogy ki volt a tettes, akkor a házának ereszéből zsúpot, udvarából forgácsot vittek a szülők, azt megforralták és abba a vízbe megfürdették a gyereket. Kancsaloknak talán nem is volt forgács az udvarán…

A rontás az ártó célú mágia legáltalánosabb neve. Bevált ellenszere volt a szén. A beteg gyereket szenes vízben fürdették meg, aztán apja ingét úgy adták rá, hogy elejét hátulra. Ezt azért tették, hogy a gonosz vissza ne térhessen a gyerekbe. Olyan is volt, hogy a gyereket elvitték a keresztútra, ahol levették róla az inget, aztán az otthonában speciális összetételű fürdővízben fürdették meg. A mágikus fürdés legfontosabb része a fürdő elkészítése módja. A pontosan betartott rituálé a gyógyítás záloga. Minden ( titkos) hozzávalóból kilenc részt tettek bele. Volt abban kovász, sírról hozott föld, fejfáról faragott forgács, de szemétdombról hozott szemét is. A gyógyfüves fürdő a gyógynövények és a forró vízgyógyító erején alapult. A gyógyfüveknek mára méltán van reneszánsza, hasznukat megtapasztalhatjuk.

A jó palócok szenesvize:

A palócok egy tál vízbe négy széndarabot tettek, az egyik neve ember, a másiké asszony, a harmadiké gyerek, a negyediké lány volt. Amelyik széndarab előbb leszállt a víz aljára, az jelezte, hogy ki rontotta meg a gyereket. Aztán a vizet a szoba négy sarkába öntötték, hogy megvédje a gyermeket a további gonosz praktikák ellen.

A füstölést embernél és állatnál is gyakran alkalmazták a gyógyító, egészségkonzerváló céllal, de kultikus célokat is szolgált.

Gyógynövények mellett igen fura dolgokkal is füstölték egymást: gatyamadzaggal, a gyógyítandót édesanyja hajszálaival, szemfedő sarkával és szentelt tömjéndarabokkal. A szemmelvert kisgyermeket megfüstölték, mégpedig úgy, hogy kis darabokat vágtak annak az embernek a ruhájából vagy hajából, aki megverhette szemmel, majd ezeket a darabokat elégették.

Hirtelen emeléstől kapott derékfájás ellen a család hetedik gyermeke taposta meg a fájós hátat, derekat. esetleg a fájós hátú beteget lefektették és a talpához tett deszkadarabra baltával egy nagyot ütöttek, vagy pedig a köpülőt a dereka alá helyezték és azon gurították ide-oda.

Csonttörés és ficam gyógyítására az eltört karhoz fapálcákat kötöttek, magyarán sínbe tették. a kificamodott végtagokat a csontrakók tették helyre. Sok esetben e bajok gyógyításához „ csupán” a gyógyító kéz és akarat kellett.

Felhasznált anyagok - mindent felhasználtak, ami volt. Komolyan. Az emberi váladékoktól kezdve az állati eredetű és ásványi anyagokon keresztül a növényekig mindent, ami elérhető volt.

A gyógynövények jól ismert gyógyhatása miatt ezek voltak a legfontosabbak – érdekesség, hogy körülbelül háromszáz növényt használunk fel gyógyítás céljaira, s a ma használatos szintetikus gyógyszerek közel fele tartalmaz növényi eredetű hatóanyagot

Az emberi váladékok az egész embert jelentik, vagyis a rész áll az egész helyett. A rendelkezésre álló állati eredetű anyagokkal is gyógyítottak.

Rontás ellen, jelképesen megköpdösték a kisgyereket. a nyál gonosz távoltartó, gyógyító szerepe nyilvánult meg ebben a gesztusban.

Akinek a szemén árpa volt, azt szembeköpték, nyállal kenték a torokfájást, a kelést.

A vizelet is elterjedt gyógyítószer volt, hidegleléses emberrel megitatták, fájós fülbe csepegtették, a szemmel vert gyereket, vagy csak az arcát vizelettel mosták meg. kis állatoknál leggyakoribb szemmelverés megelőzésére a „húgyos seprűvel” kenegették az állatokat.

Gyakori baleset volt a forrázás és az égés. az így keletkezett sebekre állati eredetű anyagot: tejet, tejbe áztatott ruhát, vagy aludttejet tettek. a kelésekre, sebekre tejbe főtt lenmaglisztes pakolást tettek.

A számok szerepe:

  A gyógyító gyakorlatban a néphitben általában kultikus számokként ismeretes
számok előfordulása jellemző. ilyen a 3-as, 7-es, 9-es. Háromszor vetettek keresztet a szemölcsre, háromszor mosogatták meg a szemmel vert gyerek arcát a szenes vízzel, a ráolvasó gyógyító szövegeket is háromszor ismételték el. Különös erőt tulajdonítottak a hetedik gyereknek.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

Magyar néprajzi lexikon 3. kötet

http://www.bien.hu/egeszseg-es-eletmod/testi-egeszseg/nepi-gyogyaszat-gyuri-bacsi-gyogyteai/111333

http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/29/29_tarstud_varro.htm

http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/07/457.html

Hoppál Mihály: Mágia

Varró Ágnes:Mágikus gyógymódok a népi orvoslásban

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/423.html#445

http://repaelixir.blogspot.hu/2013/03/nepi-gyogyaszat-magyarorszagon.html

A méz  egészséget, boldogságot jelentő étel, a népi gyógyászat egyik bevált alapanyaga  szerte a világon. Altamira barlangjában 20 ezer éves rajz mutatja, miként gyűjtötték őseink a mézet, de Egyiptomban, a karnaki templomban  i. e. 1500 maradt fenn tájáról méhábrázolás.

A mézeskalács  készítése komoly hagyományokkal rendelkezik. A méz volt a nádcukor, majd a répacukor modernkori elterjedéséig az egyetlen édesítőszer, melyből tartós és tápláló szárazsütemény készíthető, így a mézeskalács sok nép több ezer év óta ismert eledele.

Istenek eledele:

Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a mézeskalács készítése egyidős a méz használatával, és már az ókorban is ott illatozott az ínyenc rómaiak asztalán. Igaz, sem a rómaik, sem a görögök nem ették meg, vagy csak titokban, mert isteneiknek az állatáldozat helyett inkább állat formájú mézeskalácsot ajánlottak fel .  A halottak szájába is mézeskalácsot tettek, hogy ezzel engeszteljék ki az alvilág istenét, Cerberust.

Később az  emberek közötti ajándék szerepét töltötte be. 

Az aquincumi ásatásoknál is találtak több mézes sütésére használt égetett cserépformát.  

Római agyagforma

Bár a kalács  maga  nem időtálló,  a mézeskalács figurák készítésére használt cserépformák fennmaradtak. A nyers tésztát ezekbe nyomkodták még a sütés előtt. Ezek negatívként megőrizték az egykori darabok képét, mintáját, méretét, ezért hiteles forrásnak tekinthetők.

Középkori eledel:

A méz drágasága miatt csak ünnepi alkalmakkor készítettek belőle süteményt. Az 1200-as évektől kolostorok készítettek vallásos tárgyú figurákat, életképeket. Idővel "mézesbábos" céhek is alakultak, melyek míves díszítéseket készítettek rá, így kedvelt ajándékká vált. Bécsben 1368-ban már név szerint is említenek két mézeskalácsost.

A világ sok országában különböző időszakokban és helyi tradíciók szerint készítik a mézes finomságot. Például az angoloknál is nagy hagyománya van a karácsonyi mézes sütésének, főleg ilyenkor készül a ginger bread, az emberke formájú, gyömbéres kalács.

Régebben sok  helyütt vallásos ünnepekkor készítették csak, és valamely szent alakját formázták meg belőle.

Így az egyház részben erősen támogatta, részben viszont a fűszerek feltételezett izgató hatása miatt saját szolgáinak tiltotta. Íme  egy apáti intelem: ,,…minden értelmes ember igazat ad nekem, hogy a fűszer, amit beletesznek, a szerzetesek számára túlzottan izgató, és mivel az ételeket erősen fűszerezik, a mézeskaláccsal minden bor savanyú nekik, és mérges képet vágnak az ivásnál”. (Tar Károly: Erdélyi mézeskalács könyve) .

 A skandinávok és germánok vaddisznó alakú mézeseket sütöttek a téli napforduló eljövetelekor. A németek körében nemcsak, hogy nagy hagyománya volt a mézeskalácsnak, de Európában is rajtuk keresztül terjedt el.

Jancsi és Juliska igaz története:

A meseirodalomban is fellelhető, Grimm testvérek meséjében, a "Jancsi és Juliskában" szerepel egy mézeskalács ház a csábítás szimbólumaként. A történet valós eseményen alapult: két helyi mézesbábos konkurenciaharcának szájhagyomány útján elterjedt története. Katherina Shrader, aki neves mézeskalács készítő asszony volt.

 Egy amatőr archeológus rekonstruálta, hogy kinek és miért kellett meghalnia az erdei mézeskalácsházban, alig 35 kilométerre Frankfurttól. Az ok annak a mézzel és gyömbérrel készített finomságnak a receptje volt, melyet a XVII. század végén kísérletezett ki Katharina Schrader. Az asszonyt egy Hans Metzler nevű mézeskalácssütő előbb el akarta venni feleségül, hogy így jusson hozzá a titkos recepthez, ám amikor a nő kikosarazta, boszorkányság vádjával feljelentette. Azt állította, hogy seprűnyélen lovagol, s aki betér hozzá, meghizlalja, majd felfalja. Az inkvizíció azonban nem találta bűnösnek az asszonyt, aki a spessarti erdőben sikeres mézeskalács-sütödét működtetett. Süteményének jó híre már -már veszélyeztette Metzler udvari szállítói státuszát. A felbőszült férfi és húga ekkor felkereste Katharinát erdei házában, s a forró kemencébe vettette.

Magyar mézesek:

A magyarok a honfoglalás előtt már ismerték a mézet és a mézsört. A honfoglalás utáni első írásos dokumentumokban, Szent István korabeli monostorok adománylevelében, a sokféle iparos között tizenkét méhészről is említés tétetik. A saját méhészettel rendelkező kolostorokban formákat, mézes italokat és süteményeket is készítettek. A méhészettel rendelkező kolostorokban már ekkor foglalkoztak mézeskalácsossággal. A méhek háziasításában is nagy szerepe volt az egyháznak; a királyok megengedték, hogy a papok mézből, viaszból tizedet szedjenek. Az erdélyi méhészet, tekintettel a kedvező természeti adottságokra, olyan jelentős volt, hogy 1370-ben Nagy Lajos király vámmentességet biztosított a nagyszebeni szászoknak, akik Bécsbe, Csehországba, Velencébe és Flandriába is számítottak a finom erdélyi mézből és viaszból.

Az első és ez a mézeskalács Noé Kornélia alkotása

http://netfolk.blog.hu/2013/07/15/noe_kornelia_jelmondata_a_magyar_kezmuves_remek_palyazaton_mezbol_tojasbol_szivembol

A mézeskalácsosok az édességek specialistái a középkorban. A mézes pogácsa és mézesbáb elnevezéseket a 16. században már jegyezték a krónikák. Mai ismereteink szerint az első magyarországi mézeskalácsos-céh 1619-ben alakult Pozsonyban, de Kassa is mézeskalácsos központnak számított a 17. században. A mézeskalácsosok nagyon jól ismerték a méz értékét. Tisztában voltak azzal, hogy a mézet a mézelő méhek gyűjtik növények nektárjából, a növények levelein, az ágakon, hajtásokon található édes nedvekből, mirigyváladékaikkal alakítják, és lépekbe ömlesztve érlelik.

1713-ból ismert a debreceni mézeskalácsosok céhének szabályzata. Értékes ajándékként tartották számon: Bethlen Gábor fejedelmet külön figyelmeztették, hogy barátságuk zálogául ne felejtsen el mézeskalácsot küldeni a török vezéreknek

A leghíresebb mézesek magyar nyelvterületen Debrecenben és Erdélyben készültek. A székelyek sokáig éltek ősi mézgyűjtési módszerekkel. Nagy kerek falapot bekentek mézzel, rúdra erősítették. Az odagyűlt méhek útját követve rátaláltak a fészekre, amelyet megjelöltek, és időnként megdézsmálták.

Erdélyben fellelhető receptek szerint a mézeskalácsot vadas mártás készítéséhez is használták: a száraz mézest belereszelték a mártásba. Ez a szokás elterjedt az angoloknál is – akik Erdélyből rendelték a kalácsot.

 A legősibb mézes sütemény a lepény. Erős napsütésben felforrósodott kőre vízből, lisztből és mézből készített tésztát kentek és megszárították. A mézeskalácsosság virágkora a 15–16. század volt. Az Árpád-házi királyok idején a kolostorok saját méhészettel rendelkeztek. Mátyás király idején a mézeskalácsosok keleti fűszerekkel dolgoztak. 1440-ben Pozsonyban és Sopronban is volt mézeskalácsos.

Különleges formájával és fűszerezésével a négyszög alakú tordai pogácsa vált a leghíresebbé.

Ennek sarkaira egy-egy szinte kerek mézeskalácsot tapasztottak és bekenték tojássárgájával, közepén hosszanti irányban bevágták, így sütés közben kinyílt ennek a süteménynek termékenyítő erőt tulajdonítottak. 

A díszítésnek jelképi rendszere alakult ki. Mind formájában, mind díszítésében meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács. Kedvelt vásári ajándékok voltak.

A 15. századtól a mézeskalács formákat fából faragták ki, egyházi tárgyú (háromkirályok, Krisztus a kereszten, Mária gyermekével) és uralkodói képmásokat faragtak. Ezek a faragott formák és a díszítéseik sajátosan magyarok.

A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki, vagyis mind a formájában, mind a díszítésében meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács.

A mézesbábos ezeket a mintákat saját maga faragta ki, rendszerint körtefából, mégpedig fordítva azért, hogy a kész figura a helyes formát kapja.

Szív, ütőfa (1876, Karatnavolál, v. Háromszék m.)

Ezek az úgynevezett ütőfák, dúcok aztán rendszerint családban maradtak, s apáról fiúra öröklődtek.

 Szabó Attila fafaragó ütőfája

A dúcban kapja meg a formáját

Ütőfás mézeskalácsot manapság is készíthetünk - igazi különlegesség:

 Tóth Lóránt ütőfáival dolgoztunk

A XVII. századi minták bibliai tárgyúak voltak, a mézesek fogadalmi tárgyak lehettek. A XIX. századra aztán egyre kedveltebbé váltak a világi témák, így a szerelmi jelképek, gyermekjátékok, de a technikai újdonságok is. Nem sokkal később azonban az ütőformák háttérbe szorultak, s helyüket a ma is általánosan használt szaggatóforma vette át. Fémlemezből készített kiszúróformákat kezdtek használni, amelyek a régi, kedvelt figuráknak csak a körvonalait őrizték meg.

Nagyon sok kalács különben is a formáról kapta a nevét, például a karcagi korsó, a mézes huszár, a tükrös szív - ezek voltak a legnépszerűbbek.

A tükrös szívhez, mint szerelmi ajándékhoz, több hagyomány is kapcsolódik. Ha a fiú  mézeskalács szívet vett választottjának, és a templom előtt átadta neki, az egyben a lánykérést, a szerelem érzésének kifejezését is jelentette.  A magyar mézeskalácsos ipar a 19. század elejéig virágzott.

Berszánné Román Erzsébet mézeskalácsa

http://netfolk.blog.hu/2012/12/08/berszanne_roman_erzsebet_az_illatos_mezesek_es_csikes_himesek_mesterere

A mézeskalácsosság vidékre szorult, vásárok, búcsúk adtak neki megélhetést. A mézeskalács nemcsak ízletes csemege, hanem sokáig őrzött emléktárgya is a búcsúba járóknak.

A mézeskalácsok, figurák formavilága és fűszerezése nagyon gazdag és tájegységenként változó volt.

A tésztába a fűszerek közül nagyszerűen illeszkedik a fahéj, a gyömbér, az ánizs, a szegfűszeg, a reszelt narancs- és citromhéj, de nem árt neki egy csipetnyi őrölt bors sem.

Készítése:

A mézeskalácsnak számtalan receptje létezik, fő összetevői a liszt, porcukor, méz, tojás. Az összetevőket összekeverik, a tésztát átgyúrják, hűvös helyen pihentetik, kilapítják, majd formázzák. A tészta jól alakítható, ám melegen ragacsossá válik. a formázás több módon történhet: kézzel, szaggató formákkal, melyek fémlemezből hajlított, körvonalat meghatározó keretek; ütőfával: fából készült formával, melybe a minta negatívja van belefaragva. Ebbe simítják a tésztát. Ezután a kalácsokat általában díszítik, kisütik.

 A kedvenc  receptem és a képen a mézesek is Szmelo Judit mézesbábostól:

:

Hozzávalók:

• 80 dkg liszt
• 35 dkg porcukor
• 5 dkg margarin
• 4 egész tojás
• 4  evőkanál méz
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál  mézeskalácsfűszer

a díszítéshez:
• 1 tojásfehérje
• 25/ 30 dkg porcukor
• 2 csepp citromlé


Elkészítése:

Gyúrjuk össze a hozzávalókat, majd hagyjuk a tésztát fél órán át pihenni. Nyújtsuk ki kb. 4 mm vastagra, szaggassuk ki, és tegyük sütőlapra. 180 fokon, előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt sül meg.
Ha már kihűlt, díszíthetjük a hozzávalókból vert kemény habbal, amit levágott csücskű zacskóba tettünk.

Akkor jó a máz, ha így néz ki:A képen Szmelo Judit

 Így gyerekjáték :

Fortélyok :

- A nagyobb méretű formákat tepsiben süssük, így nem torzulnak el.
- Nagyobb figurákat  hagyjunk egy napig pihenni és csak utána díszítsük.
- A tészta akkor kész, ha a széleinél megpirult.
- Ha a mézes alakja sütés közben változik, utóbb még formára vághatjuk, de csak rögtön a sütés után, mert hidegen könnyen törik.
- Ha karácsonyfadísznek szánjuk, akkor még a sütés előtt szúrjunk lyukat a formába a szalagnak, fonálnak, amivel majd a fára aggatjuk. Ha sütés után próbálkozunk, a remek kis figurák könnyen eltörhetnek.
- Ne ijedjünk meg, ha a mézeskalács a sütés után kemény – később megpuhul, bár vannak receptek, amelyek kimondottan csak kemény, díszítésre szánt mézesekhez alkalmasak.
- A mézeskalács  sütés közben megnő, így legalább 2 – 2 cm hagyjunk a sütőlapon az egyes darabok között.
- Ha a választott figurához nem találunk kész formát, akkor rajzoljunk először sablont és vágjuk körbe.
Ha nagyobb részeket akarunk összeilleszteni, ragasztani – például mézeskalács házikó készítésénél – akkor a hagyományos, díszítésre javasolt tojáshabba tegyünk több porcukrot és máris kész a fogyasztható  kötőanyag.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1794.html

http://www.nlcafe.hu/gasztro/20040109/mezeskalacs_karacsony_utan_is/

http://mek.oszk.hu/01700/01705/html/

A karácsonyi esti vacsorához az asztalt ma is ünnepélyes módon terítik meg.

Régen a hagyományos karácsonyi asztal nem csupán az ünnepi ételek miatt kapott központi szerepet a családok életében. A karácsonyi asztal állításával igyekeztek elérni, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen.

Cél volt az is, hogy a karácsony éjjelén betérő angyalok, halottak, s a Kisjézus szállást és ennivalót találjanak a háznál.

A karácsonyi ételeknek, az asztalra került tárgyaknak mágikus erőt tulajdonítottak, később egész évben használták őket a baj elhárítása vagy megelőzése érdekében.

Először az erre a célra  készített  abroszt terítették fel.  Tálban sült hús, kolbász, hurka, szalonna, frissen sült kenyér, kalács, dió, mák de méz és bor is került az asztalra.

A mák ( mivel igen apró szemű) a , bőség, végtelenség, megszámlálhatatlan gazdagság jelképe.

A dió ősi Krisztus- jelkép, hiszen Jézus úgy rejtőzött az anyja méhében, majd pedig a sziklasírban mint héjában a dió.

Kistányérban magvakat, kosárkában hagymát, fokhagymát, tököt, almát tettek  a karácsonyi asztalra. Utóbbi a család összetartozását jelképezte. A gazda felvágott egy almát annyi felé, ahányan vannak a családban, és egyszerre megették, hogy együtt maradjanak. Az alma az élet fájának gyümölcse.  Az alma halvány oldala a halált, a piros az Isten szeretetéből fakadó új életet jelenti.

A karácsonyi asztalon a gyertya a megtestesülésre, a születésre emlékeztet. Volt, ahol a Szentháromság tiszteletére hármat, másutt annyi szálat gyújtottak, ahányan voltak a családban.

A karácsonyi asztalra helyezett só a néphagyomány szerint alkalmassá válik tehenek, méhek megvarázslására, gyógyítására, a tojás az állatok egészségét biztosítja. A fokhagymát éjfélkor az állatoknak adták, hogy a rontást távol tartsák vele.

A vöröshagymával a következő év időjárását jósolták meg, a tököt azért helyezték az asztalra, hogy jó módban, egészségben éljenek. Az asztalon lévő bort torok- és fülfájás gyógyítására használták.

Az asztal alá szénát, szalmát szórtak, gazdasági eszközöket helyeztek. Ezek lehettek ekevas, járom, lószerszám, borona, asztal lába köré csavart tehénlánc, kaszakő, néhol sodrófa, mángorló, ácsszerszámok… Így próbálták biztosítani, hogy jó legyen a termés, az eszközök tartósak, jól használhatóak maradjanak egész évben.

A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. A karácsonyi abrosszal  kizárólag ekkor terítettek, de évközben is előkerült, igaz, más céllal.  Varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert ­megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították. Az abrosszal megelőzésképpen is betakaróztak, így próbálták elérni, hogy ne legyenek betegek. A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát. Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát.

Az asztalra helyezett magvak célja a jövő évi jó termés, a bőség bevonzása volt. A leszedés után a baromfinak adták a magokat, hogy jobban tojjanak.

A karácsonyi abroszon felhalmozódott ételmaradéknak, morzsának mágikus erőt tulajdonítottak, ezért az állatok elé szórták, hogy azok egészségét, termékenységét megőrizzék. Azt tartották, hogy a karácsonyi morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák.

Az asztal leggyakrabban aprószentek napjáig érintetlen maradt. Külön esemény volt az asztalbontás. Miután mindent összepakoltak, a morzsákat egy külön zsákocskába tették. Ezzel visszaállt a hétköznapok rendje, véget ért az ünnep.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/nevnapok-es-nepszokasok-2/adam-eva-napja-december-24

http://csm-honismeret.uw.hu/cikk.php?cikkid=2007_foto_karacsonyinepszokasok

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

Pusztina Moldvában fekszik. A moldvai falut 2070-en lakják, ebből 2055 fő csángó, s ők mind beszélnek magyarul, ami igen jó nyelvi állapotot jelez.

Köztük él Nyisztor Tinka, a néprajztudományok doktora, aki a „Magyarul imádkoznak Szent István gyermekei a templomban” című imádságos szöveggyűjtemény szerkesztője.

-Miért nevezik a moldvai csángókat Szent István gyermekeinek?- kérdezem a kiadvány szerkesztőjét, Nyisztor Tinkát.

-2000-ben hallottam először ezt a kifejezést. Magyarországon történt, Csoóri Sándor nevezett minket Szent István gyermekeinek. Abban az évben kaptunk egy szép zászlót is, és arra is Szent István Gyermekei szöveg került fel. Az a zászló az Egyesületünk zászlója. Moldvában eredetileg öt templomnak volt Szent István király a patrónusa. Ma csak a pusztinai templom van Szent István védelme alatt. A pusztinaiak és az akkori papjuk (Benke Szilveszter) kiálltak Szent István mellett és nem cserélték le egy másik patrónusra.

Pusztina a Szent István templommal

Erre büszkék vagyunk! Pont azért ragaszkodunk, hogy Szent István gyermekei vagyunk, amiért az Egyházunk el akarta tüntetni az összest Moldvában: magyarok vagyunk, Szent István gyermekei vagyunk. Így a pusztinai templom oltárképén ma is Szent István király látható magyar öltözetben, amint a magyar koronát Mária felé nyújtva országát Boldogasszony oltalmába helyezi - szögezi le Nyisztor Tinka.

A Szent István templom

-Sokat, sok éve küzd magyar miséért. Van-e ma Pusztinán a templomban magyar mise?

-Nehéz  dolog ez. 1990-2006 között a szabad ég alatt, 1996-2006 a Szent István Egyesület székházánál tarthattunk magyar nyelvű misét. 2006 – ban úgy tűnt, fordulat következik be, Vatikán ígéretet tett, hogy lesz a templomban magyar nyelvű mise, de a Jászvásári zsinat kijátszotta ezt. Utólag kiderült, hogy ez csak a vendégeknek szól, nem a pusztinaiaknak. Csak ha magyar csoport érkezik Pusztinába, és visz magával papot, akkor lehet misézni magyarul a templomban. A misén az ének sem szólhat magyarul, s akkor sem, amikor a pap vezeti az imát. Előzetesen engedélyt kell tőle kérni, csak így szabad magyarul imádkozni a templomban. Bár az engedélyt meg szoktuk kapni, kevesen folyamodnak érte, sokan félnek ezt kérni. Így a magyar nyelvű vallásos szövegek gyakorlatilag kiszorultak a templomokból- tudjuk meg Nyisztor Tinkától.

A keresztszülők és pusztinai asszonyok együtt imádkoztak a teplomban

Az igen vallásos csángók azonban nem hagyják magukat – Pusztinán Nyisztor Tinka vezeti az imacsoportot. A Magyar Házban vagy a Szent István Társulat székhelyén, mely éppen Nyisztor Tinka háza, összegyűlnek és anyanyelvükön imádkoznak. Ebben segíti őket a most megjelent imádságoskönyv.

-Ez nem néprajzi gyűjtemény, viszont hiánypótló kiadvány a számunkra. A szövegek dokumentumokként való fennmaradását a nagy gyűjtemények, biztosítják. A faluban szükség van kis tematikus füzetekre, amelyeket nap mint nap forgatnak kényelmesen és használják. Imacsoportot vezetek Pusztinán, és meg kellett tapasztaljam, hogy sok ének és ima, mely még a ’ 80-as években mindenki által ismert volt, mára kezd kikopni a közösség tudatából. Az imák, énekek elsősorban szájhagyomány útján maradhatnak fenn a jövő nemzedékek számára, ideje volt elkezdeni az összegyűjtésüket, kiadásukat, hogy a dalok és imák fennmaradását biztosítani lehessen. Szerencsére sokan ismerik, s ragaszkodnak nagyszüleik énekeihez és imádságaihoz, de szeretnénk, hogy ez így is maradjon. Ezt elősegíti, hogy egy szép füzet formájában ki is adtuk őket – mondja Nyisztor Tinka, aki összegyűjtötte az archaikus énekeket.

Nyisztor Tinka elmondta, a szövegeknek számos változatára bukkant a kiadvány összeállításakor, ezeket egységesíteni kellett A veretes szövegek a nagyböjt, temetés, elhalálozás témája köré rendeződnek, s a hozzájuk kapcsolódó népszokásokhoz kapcsolódnak, s a pusztinaik mind a mai napig éneklik, imádkozzák őket. 

-Eddig nem volt imakönyvük?

-Nagyalakú, nyomtatott papírlapokon voltak az énekeink. A daloskönyv nemcsak szebb, könnyebb kezelni, tartósabb de például a szerepléseink alkalmával is jó szolgálatot tesz. A szokásosnál nagyobb betűkkel szedtük a szövegeket, hogy a gyengébben látó asszonyok is tudjanak olvasni, énekelni belőle.

-Milyen alkalmakra találunk imákat, énekeket?

-A minden pénteken megtartott irgalmasság óráján, halottasháznál tartott siratók alkalmával, nagyböjti ájtatosságokon advent és nagyböjt idején, a halott melletti virrasztókban énekelt énekeket találni a füzetben. Jó lenne a füzetet sorozattá bővíteni, hogy más egyházi ünnepekhez kapcsolódó imák és énekek is elérhetőek legyenek ilyen esztétikus formában.

Az imádságoskönyv hiányt pótol, nagy iránta a kereslet más moldvai falvakban is. Ezért tervezik már az újranyomtatását, és azt is, hogy CD-melléklettel lássák el.

A füzetet Ádám Gyula 1985 és 2014 között Pusztinán készült drámai fényképfelvételei teszik teljessé. A képek a szépségük mellett többlettartalmat is hordoznak: a pusztinaiak számára olyan régi kedves ismerősök is láthatóak rajtuk, akik már nem élnek.

Már a szerkesztési munkálatok során kivették részüket a munkából az asszonyok: a képanyag kiválasztásában, a tördelés folyamatában is részt vettek.

Rubinyi Mózes nyelvész kutatásai alapján 1850-ben azt jelentette ki, hogy 1900- ban már senki nem fog magyarul beszélni a moldvai csángók közül. Ehhez képest most, 2015-ben magyar nyelvű imakönyv jelent meg Pusztinán, a többi Moldvai faluban is igény van rá, s újabb témákban újabb füzetekhez szeretnének hozzájutni a csángómagyar hívek.

A szükség szülte ezt az imakönyvet. Bízom benne, hogy ez a füzetecske segít nekik megmaradni hitükben és identitásukban ott a végeken.

Pusztinán önerőből nem tudták volna kiadni a könyvet, de szerencsére támogatók álltak a jó ügy mellé. A kiadványt Bethlen Gábor Alap támogatásával, Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ és a pusztinai Szent István Egyesület adta ki.

Tánczos Erzsébet beszélgetése

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban található Nyitott Műhely különleges hely. Itt szalma-, csuhé- és gyékényfonók, gyöngyfűzők, hímzők, kosárfonók, nemezkészítők, szűrrátétkészítők és szövők dolgoznak, és tartanak bemutatót az érdeklődők számára.

A látogató pedig „ellesheti” a mesterektől az egyes munkafolyamatokat, az alapanyagokat, és munkaeszközöket.

Munka a műhelyben - Kissné Sponga Zsuzsa gránátalmadíjas hímző megosztja a fortélyait

Most, a közelgő adventi időszak apropóján kérdezem Farkas Rékát, a nyitott Műhely szervezőjét, hogy milyen programokkal készülnek a karácsonyra.

- Számos programot tervezünk. November 28-án szombaton délelőtt „Öltöztessük a szívünket…” címmel adventi készülődésre hívunk kicsiket és nagyokat.

- Kikkel dolgozhatunk együtt?
- Fehér Anna gyöngyfűzővel és Szmeló Judit mézeskalácsossal ügyeskedhetnek, alkothatnak a felnőttek és a gyerekek. Emellett adventi koszorút, és díszt is készítethetnek

-Kiket várnak a rendezvényre?

- Családokat is várunk, így hirdettük meg a programot, de mindenkinek kellemes, hasznos elfoglaltság lesz, aki kreatív. Kortól és nemtől függetlenül minden alkotni vágyót tárt karokkal várunk.

- A Magyar Népi Iparművészeti Múzeummal egy épületben található a Nyitott Műhely?

- Igen, bár a műhely egy külön tér. De a foglalkozáson résztvevők a múzeum kiállításait tárlatvezetéssel egybekötve meg is tekinthetik.

- November végén még csak kezdődik az advent. Milyen rendezvényekkel készülnek még?

- December 4-én pénteken 16:00-tól 18:00 óráig „Kulináris mézeskalács” címmel rendezünk mézeskalácsos műhelyfoglalkozást. Az írókázott, az ütőfás és a töltött mézeskalács készítésének rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket Berszánné Román Erzsébet Magyar Kézműves Remek-díjas mézeskalács-készítő és hímes tojás karcoló mester. Kellemes, illatos délutánnak nézünk elébe, s ne feledjük: a magunk készítette mézeskalács még ajándéknak is kiváló lehet.

A képen Berszánné Román Erzsébet mézeslkalácsaiból látható egy csokor

A programok folytatódnak, december 9-én szerdán délután „Szálljatok le karácsonyi angyalok” címmel hímzős délutánt tartunk. Dulai Sándorné Aranyokleveles népi iparművész hímzővel karácsonyi díszeket készíthetnek a látogatók. S hogy még jobban elmerüljünk a közelgő ünnep hangulatában karácsonyi népdalokkal kedveskedik nekünk Berta Alexandra Junior Prima díjas citerás, népdalénekes.

Két nappal később, 11-én pénteken délután s Luca napra készülünk. Csiki Lóránt fafaragó Luca széket készít – tán még boszorkányt is látunk róla.

Csiki Lóránt tanít. A kép a Skanzenban készült.

Csiki Virág pedig gyertyakészítésre tanítja a látogatókat. Luca napi szerelmi varázslással is megpróbálkozhatnak a lányok és legények, ifjak és örökifjak.

Másnap, 12-én, szombaton Nagy Gyöngyi gyöngyfűzővel ajándékékszert készítünk, Csiki Virággal pedig nemezelhetnek kicsik és nagyok.

A képen Nagy Gyöngyi alkotása látható

A következő héten, 16-án, szerdán délután Csiki Lóránt gyertyakészítésre tanítja a látogatókat. Berta Alexandra karácsonyi népdalokat énekelve teremt ünnepváró hangulatot.

Két nappal később, december 18-án Róka Szabolcs mesemondó, dudás mesél gyerekeknek. Ugyanekkor Rózsa Erika hímzővel karácsonyi díszeket és hímzett pénztárcát készíthetnek felnőttek és gyerekek.

Kicsiket és nagyokat szeretettel hívunk ünnepváró foglalkozásainkra.

A rendezvények időpontjairól, jegyárakról itt részletesen olvashat: https://www.facebook.com/events/508844559277711/

Hányszor esznek egy nap a csángók, és miért? Mi a savanyúleves? Hogyan kapcsolódik a vallás és a táplálkozás? Többek között ezekre a kérdéseket válaszolta meg  dr. Nyisztor Tinka  etnográfus a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeumában tartott kóstolóval egybekötött előadásán.

Készült a kalács...

... rahát is került rá:

Elkészült:

Miközben a szemünk előtt készült a kozona, a moldvai ünnepi kalács, az előadó beavatott a készítés fortélyaiba, s elmesélte, hogy miért akart etnográfus lenni.

- Anyai nagyapám  híresen jó adatközlő volt, sokat járt hozzá Domokos Pál Péter, a csángómagyar népdalok és hagyományok gyűjtője, engem pedig érdekelt, miért  jön hozzánk olyan gyakran. Hamar kiderítettem, hogy az én kultúrámmal foglalkozik, s én mindent tudni akartam a saját kultúrámról. Így lettem aztán néprajzos. Táplálkozástudománnyal Budapesten az ELTÉ -n kezdtem foglalkozni. Kemény dió ám ez a téma, hiszen egy asszony se szereti ha belesnek a konyhájába.

Ma sok moldvai a szülőföldjétől távol él, dolgozik, de a nagy ünnepekre összegyűlik otthon a nagycsalád. Ilyenkor minden a hagyományok jegyében folyik.

Az emberek ragaszkodnak a főztjükhöz, a szokásaikhoz. Megtudtuk, hogy az ünnepi étrend igen lassan változik. A moldvai Pusztinában a lakodalomban, a halottas torokon még ma is az a fő szempont, hogy minél több legyen a vendég.

A moldvai csángómagyarok ünnepi eledele a galuska. Ennek az ételnek a  Vajdaságban dalma, a románoknál sarmale a neve. Magyarországon talán a formája miatt nevezték el galuskának. Sokan töltött káposztának mondják, de  pontosabb a tőtike kifejezés.

Mi van benne?

 A húst különféle zöldségekkel, így például paprikával, paradicsommal, káposztával, sárgarépával, zellerrel lazítják  ( eredetileg nem is került bele hús). Ebbe a galuskába bőven tesznek kukoricakását, s össze kell dagasztani, mint a kenyértésztát.

Készül a galuska

Szőlő-, sóska, káposzta levélbe göngyölik, aztán lassú tűzön két- három órát főzik.

Megtudtuk, hogy mikor jó a levelet szedni s eltenni, s hogyan kell sózni.

 A képen szőlőlevelek felhasználásra várva ...

A galuskát meg is kóstoltuk, és lehetőséget kaptunk, hogy mi is megtanuljuk a göngyölését.

Készül a galuska

Gyöngyözve fő:

Egy tál galuska

Ki is próbálhattuk:

Hányszor esznek a csángók?

A viccben tudós megkérdezi a csángó gyereket:. "Te gyerek, hányszor esztek ti egy nap?" A gyerek válasza: "Egyszer-egyszer egyszer, egyszer-egyszer kétszer, egyszer-egyszer egyszer sem."

Háromszori étkezésről szó sem volt. Ebben a középkori paraszti hagyományt fedezhetjük fel. Az ebéd már  kilenc órakor puliszka meg  leves, este munka után jön a vacsora, és ennyi volt az étkezés. Ez bizony csak kettő.

A leves meg minél savanyúbb, annál sebesebb - így Moldvában mondják. A középkorban egész Európában a savanyú ízvilág volt a jellemző. Ma az édes dominál, de Moldvában megmaradt a savanyú.

Nyisztor Tinka jelenleg falusi turizmussal foglalkozik Pusztinán, a legszerencsésebbek ott kóstolták már a főztjét, a közel olyan szerencsések Budapesten, például a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban.

Az érdeklődők számára kihagyhatatlan olvasmány Nyisztor Tinka könyve, mely recepteket is tartalmaz.

Tánczos Erzsébet írása

2015. elején nyílt meg  a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum Nyitott Műhelye. Azóta szűk egy év telt el, ami nem sok egy intézmény életében, mégis, tapasztalatokkal  és  tanulságokkal már  gazdagodtak.

Ezekről kérdeztem Farkas Rékát, a Nyitott Műhely szervezőjét egy októberi délutánom,  melyen a látogatók mellett a nyomtatott és online sajtó munkatársainak is bemutatták a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumot és a benne létrehozott Nyitott Műhelyt.

- Honnan jött az ötlet, hogy Budapest szívében létrejöjjön egy ilyen nyilvános alkotó pont?

- Beszprémy Katalin ( a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tárvezetője ) álma és ötlete volt, hogy legyen egy hely, ahova bárki betérhet. Az utcáról bejöhessen akinek megtetszik, amit a kirakatban lát, megnézhesse, megismerhesse a régi mesterségeket, melyek ma is élnek és hatnak.

- Mi a műhely célja?

- Az, hogy az érdeklődők a mesterségbemutatókon keresztül megismerhessék a népi kézművesmesterségeket. Gyermekek és felnőttek, szakemberek, a népművészet iránt érdeklődők betekintést nyerhessenek a kortárs népművészek munkájába. Itt a népművészek, népi iparművészek úgy alkotnak, hogy közben nemhogy nem bánják, ha érdeklődők jönnek és nézik őket, de ennek még örülnek is. Közben bemutatják, átélhetővé és megtapasztalhatóvá teszik a kortárs népművészet, népi iparművészet mesterségeit, az alkotás folyamatait. A látogató közvetlenül a mesterektől ismerheti meg az egyes munkafolyamatokat, azok technikáit, a használt alapanyagokat és a különleges munkaeszközöket.

Rigó Krisztina kosárfonó

- Különlegesek maguk az eszközök is, amelyekkel dolgoznak az alkotók.

- Igen, fontos, hogy az eszközök is vonzóak legyenek még azok számára is, akik éppen belecseppenek ebbe a kultúrába. Például gyönyörű szövőszékeink most is láthatóak munka közben.

Kamocsay Judit százéves sárközi szövőszéken dolgozik

- Aki érdeklődik, ki is próbálhatja a mesterségeket?

- Mondjuk azon a szövőszéken, amelyen éppen munka folyik és koncepció alapján készít valamit, csak megnézni lehet oda beülni idegennek nem szabad, de ez magától értetődik. De vannak olyan foglalkozások és egyre több olyan eszköz, amin az érdeklődők is kipróbálhatják a mesterséget.

Kemenes Ilona szövést tanít

- Nagyon kellemes itt a hangulat, a jelen levő mesterek között érezhetően megvan az közös nevező.

- Igen, és a műhely feladatának is tekinti különböző mesterségeket összehozását.

- Ez mit jelent?

- Gondoljunk csak az öltözet készítésére. A viselet, a gyöngy, a kiegészítők készítői között fontos, hogy összhang, harmónia legyen. Jó példa erre a bőrhímzés vagy a magyar hímzett motívumok átvitele a nemeztárgyakra.

- Mindig azokat a mestereket láthatjuk, akik ma a műhelyben alkotnak?

- Nem, a Hagyományok Háza honlapján lehet megtekinteni az aktuális havi beosztást. A műhelyben igen sok alkotó megfordul: szalma-, csuhé- és gyékényfonók, gyöngyfűzők, hímzők, kosárfonók, nemezkészítők, szűrrátétkészítők, szövők dolgoznak a múzeumi nyitvatartási időben.

- Előre be kell jelentkezni?

- Akkor, ha valaki egy bizonyos mesterhez szeretne eljönni, érdemes egyeztetni vele. Óvodai és iskolai csoportos látogatóinakkal pedig előre megbeszéljük. hogy milyen múzeumpedagógiai és kézműves foglalkozással várjuk őket.

- Milyen korú gyerekeknek ajánlja ezeket a foglalkozásokat?

- Nagycsoportos óvodások, alsós – és felső tagozatos iskolások, sőt, középiskolás csoportok is jönnek hozzánk, s a visszajelzések alapján mondhatom, hogy mindegyik korosztállyal megtaláljuk a hangot.

Alkotás közben

A foglalkozások témája, illetve az, hogy mit alkotnak, függ az életkor sajátosságoktól. Szervezett programokat állítunk össze az oktatási intézmények számára.

- Említette a múzeumpedagógiai foglalkozást is.

- Igen, múzeumunkban két időszakos kiállítás tekinthető meg egy időben. Ezekhez kapcsolódnak játékos formában a múzeumpedagógiai foglalkozások.

- Budapesten vagyunk, tudnak-e bármi módon kapcsolódni a Nyitott Műhelyhez a vidéki mesterek?

- Legtöbben Budapestről és vonzáskörzetéből érkeznek, de jelentkeznek mesterek vidékről, és cél is , hogy ne csak a fővárosiak kapjanak bemutatkozási lehetőséget.

- A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum méretében és programjában nem vetekedhet például a Néprajzi Múzeummal.

- Nem gondolom, hogy vetélkednünk kellene, mi itt mást kínálunk, s bár egy fél napot könnyedén el lehet itt tölteni, 120 perces foglalkozásokkal várjuk a csoportokat. Miután bő 2 órát eltöltenek nálunk,    utána megnézhetik például a Várkert Bazárt, a Budai Várat. A város szívében vagyunk, egy budapesti osztálykirándulásba jól beleillik az, amit mi nyújtani tudunk.

- Mik a közeli terveik?

- Számos kézműves foglalkozással készülünk az adventi időszakra. Pölös Andrea kiállítást rendez „ Kiskarácsony nagykarácsony” címmel, melyből majd nagyszüleink karácsonyairól is képet kaphatunk.