Mi az a Szeret?
Egy folyó Moldvában, melynek vidékén a „székelyes” csángók és a déli moldvai csángók laknak. S e folyóról kapta a nevét a csángó gyermekek népdalversenye, melyet idén már tizenkettedik alkalommal rendeztek meg.
Moldvában 60 ezren beszélnek magyarul, illetve csángómagyarul. A magyar önállóan fejlődött dialektus ez, mely megőrizte az archaikus, középkori nyelvi formákat.
Hogyan kerültek a csángók a Kárpátokon túlra?
Erről sokan sokfélét mondanak. Van, akik szerint a honfoglaláskor maradtak ott határvédőnek, mások szerint a csángók az avarok leszármazottai, de azt is mondják, hogy elmagyarosodott kunok. Lehetséges, hogy csángóság a Mezőségről származik, és azért csángók, mert „elcsámborogtak” (elcsángál = elkóborol). Talán a határt kellett óvniuk. Vannak közöttük, akik a megállíthatatlan asszimilációval szembe menvén megpróbálják megőrizni egyedi kultúrájukat, nyelvhasználatukat. Szerencse, hogy vannak ilyen emberek...
Elvész a magyar nyelv Moldovában - az elmúlt másfél évszázad alatt ezt a hírt hozták hozzánk, s nem éppen alaptalanul. A 21. századra meg még fel is gyorsult az asszimiláció. Az elszigetelt falvakban jobb a nyelvi állapot, a főutakhoz közel eső régiókban azonban nagyobb az asszimiláció – ez természetes folyamat. Az anyanyelv, a megtartó hagyomány kihalása, a csángók elrománosodása a szemünk előtt történik. A moldvai csángók kétharmada ma már nem ismeri ősei nyelvét.
Közben, mintegy ellenpontként a moldvai falvakban ott van a magyar oktatási program. Másfél évtizede még elképzelhetetlen volt, hogy moldvai csángó falvakban iskolai foglalkozások keretében magyar nyelvre tanítsák a csángómagyar gyermekeket. Mára a merész elképzelés szervezett formát öltött: Moldvai csángó falvakban több mint kétezer gyerek tanul magyarul.
A jövő? Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, a többi a Jóisten ügye – mondják az általam megkérdezett tanítók, akik a Keleti-Kárpátok túloldalán, egymástól 100-150 kilométerre fekvő településeken dolgoznak. Ők azok, akik aktiválják a gyerekek otthon hallott passzív szókincsét.
A moldvai magyar oktatási programban tanuló gyerekek közül a legjobb énekesek gyűltek össze 2015. november 21-én a moldvai magyar Pusztinában a XIV. Szeret Menti Népdalvetélkedőn.
A népdalvetélkedőre a Keresztszülők a Csángómagyarokért Egyesületből a keresztszülők egy része is ellátogatott. A versenyre huszonnégy faluból érkeztek a gyermekek, két kategóriában hozták el saját falujkból a legszebb, legarchaikusabb moldvai dalokat.
A versenyt Magyar Házban rendezték meg. Nyisztor Ilona házigazda köszöntője után a pusztinai Mátyás Karina , a verseny tavalyi győztesének énekében gyönyörködhettünk. Ezt követően Bartha András, a Pusztinai Magyar ház elnöke, Dr. Tóth Bernadett Eszter, csíkszeredai magyar konzul közvetítette a magyar kormány üzenetét: szívügyük a moldvai csángómagyarok támogatása. Márton Attila, a moldvai magyar oktatás koordinátora köszöntette a jelenlévőket, arra kérte a zsűrit: a szép hang mellett a hiteles előadást is értékelje. Bátor Botond pálos atya áldásával kezdődött el a versengés.
Két kategóriában: 1-4. és 5-8. osztályosok csoportjában folyt a megmérettetés. A kisebbeknél a Antal Tibor gyimesfelsőloki énektanár elnökletével mellett Szabó Enikő szentegyházi énektanárnő, és Csobán Magdó pusztinai hagyományőrző alkotta a zsűrit. A versenyt Mátyás Mónika, pusztinai tanárnő vezette.
A nagyobbacskáknál a szentegyházi Gyermekfilharmónia karnagya, Haáz Sándor elnök, Tamás Magdó pusztinai hagyományőrző és Tündik Tamás a Gyepűk Népe Alapítvány elnöke, s Büttner Sarolta, keresztszülő
a KEMCSE program koordinátora alkotta a zsűrit. A versenyt Nyisztor Ilona vezette.
A zsűri
Szívélyes megnyitó, kedves bátorító szavak után sorsolással kezdődött a verseny.
Minden gyerek szépen énekelt, de hát egy versenyen van, aki nyer és van aki nem. S mégis, itt mindenki nyert valamit: a zsűri bátorító és támogató volt, s mindenki ajándékkal térhetett haza. A verseny izgalmait a finom ebéd elfogyasztása oldotta, majd a pusztinai hagyományőrzők műsora kápráztatott el minden jelenlévőt.
Hagyományőrző csoport - asszonyok
Pusztinán Nyisztor Ilona vezeti a hagyományőrző csoportot, s az idei verseny is azért került pont itt megrendezésre, mert 2014-ben is, immár többedszerre Pusztina szerepelt legjobban a versenyen.
Aztán eljött az értékelés ideje. A zsűri hangsúlyozta: törekedni kell a hagyományos moldvai népdalkincsből választani, nagyon sokat kell gyakorolni azokat a dalokat, melyeket előad egy versenyző, emellett törekedni kell a helyi dialektus megtartására.
-Menjetek, kérdezzétek az öregeket a dalaikról, balladáikról! – szólt a tanács. És ebben minden benne van, hiszen a szülők, a nagyszülők még jól beszélik a nyelvet. A nagyszülők szinte kizárólag magyarul beszélnek, a szülők már kétnyelvűek, a gyerekek azonban először románul tanulnak meg, mert a szüleik úgy gondolták, ezzel tudnak majd érvényesülni. Ezért is fontos, hogy a nagyszülők átadják nekik dalaikat, szokásaikat, nyelvüket.
Televízió, rádió képviseltette magát a versenyen
Az alsósoknál a magyarfalusi Zsikman Patrícia lett a nyertes, a pusztinai Mátyás Denissza a második, Tamás Lucsika Csíkfaluból a harmadik helyezett.
A nagyobbak versenyét a csíkfalusi Szilágyi Alexia nyerte meg csodás énekével.
Szilágyi Alexia - a nyertes
Az ő eredménye miatt jövőre Csíkfalu rendezheti meg a versenyt, ha anyagilag meg tudják oldani. Nagyon bízom benne, hogy lesz kellő támogatás, akarat és összefogás, hogy a csíkfalusiak élhessenek ezzel a lehetőséggel. Második a pusztinai Karda Dária, harmadik helyezett a dumbrovényi Bulaj Denisz Adorián lett.
Míves nevezési lapok
Mindkét kategóriában értékes díjakat osztottak ki, s a résztvevők átvették a népdalvetélkedő feliratos pólóját is. Szutor Ágnes, a Kráter Kiadó elnöke saját kiadású képes könyveket adott át az énekeseknek, sőt, az elnökasszony a legizgulósabb versenyzőnek külön meglepetés ajándékot: a magyar címert formázó saját gyöngy medálját adta át. A tanárok Tündik Tamás ajándékaként az Alkotmányt, és Csoma Gergely Az elhagyott idő című könyvével is gazdagodtak. A Himnusz és a Boldogasszony anyánk közös eléneklésével ért véget a verseny.
A Keresztszülők ezután a Szent István templomba mentek misére ( nyilván románul folyt a szertartás, hiszen Moldvában nem misézhetnek magyarul a papok). A mise után Nyisztor Tinka vezetésével magyarul imádkoztunk és énekeltünk a „Magyarul imádkoznak Szent István gyermekei a templomban” című daloskönyvből, melyet Nyisztor Tinka állított össze. Szerencsére nagy az igény a kiadványra, a többi moldvai faluban is kérnek belőle, hogy énekelhessenek, imádkozhassanak belőle.
Imádkoztunk, énekeltünk a Szent István templomban
Közben este lett. Egy hosszú nap volt, olyan tartalmas, mint máskor egy hónap. A fejem, fülem tele a sok szép moldvai dallal. Az a sok szépen éneklő, tiszta arcú gyermek - boldogság volt látni s hallgatni őket. Ilyenkor úgy érzi az ember, semmi nincs veszve: vannak Moldvában fiatalok, akik élik a hagyományaikat, s örömüket lelik bennük.
Tánczos Erzsébet beszámolója
