A rönkhúzás hagyománya a farsangi ünnepkörhöz tartozik, jellemzően a rábavidéki szlovének tartották, új elemekkel gazdagítva napjainkban is megrendezik. A farsangi időszakot a falu közössége a szerelem beteljesedése idejének tartotta;  ez volt a házasságkötések leggyakoribb időszaka.

Azokban a falvakban viszont, ahol nem volt házasságkötés a farsang  idején,  a  pártában  maradt  lányokat,  nőtlen  legényeket  álházassággal,  mókalakodalommal  figurázták  ki. 

Ez  a  rönk  azt  szimbolizálja,  hogy  a  lányokat  hozzákötik, ezt kell húzniuk  , ha már nem mentek férjhez ebben az évben.    Az állakodalmon  az ifjú párt „szégyen-rönkre" ültetve húzták  végig a falun. A farsangi rönkhúzás eredeti funkciója, hogy figyelmeztessék azokat a fiatalokat, akik már elérték a megfelelő kort - és még nem házasodtak meg -, hogy nem teljesítették életkori kötelességüket.

Ma is csak akkor tartják meg, ha tényleg nem házasodott senki farsang idején.
A szokás ezzel nem csak a nyelv megtartását segíti, az identitás megerősítésében is fontos szerepet játszik.

 Ezt a „frigyet" maskaralakodalomnak is nevezik.

 Az egész ceremónia nagyon hasonlít egy igazi esküvőhöz: kikérik a legényt, leányt, felköszöntik az örömszülőket, versekkel, mondókákkal, vicces bekiabálásokkal tarkított mondókákkal.

Eljátszák a  püspököt, a papot, a vőfényt, a cigányvajdát, a jövendőmondó asszonyt, és a kisbírót, aki kidobolja, hogy a fiatalok erre az egy napra örök hűséget ígérnek egymásnak.

A menyasszonyt fehér ruhába bújt, sminkelt férfi, míg a vőlegényt általában nő testesíti meg, hatalmas bajusszal, kalapban, ünnepli felöltőben. Az örömszülők hangos, már-már visításszerű sírással búcsúznak édes, szeretett gyermeküktől, aki nekik a legszebb, legcsodásabb az arcára rajzolt bibircsókjával, vagy nem épp daliás alkatával. Aztán a pár a rönkre ül, és a falu ifjúsága énekelve, kiabálva, rikoltozva húzza őket végig a településen. Közben dobolnak, hangoskodnak, míg végül elérnek a ceremónia helyszínére, ahol egy arra alkalmas papnak kikiáltott személy összeadja őket, jelezvén, hogy ez a frigy ma éjfélig tart.

Ma is tartják itt-ott, ha a településen nem volt esküvő, akkor tartanak egy bolondos lakodalmat, hogy kicsúfolják a házasodni nem óhajtó fiatalokat.

Eredetileg húshagyókedden rendezték a tuskóhúzást olyan községekben, melyekben az esztendő során nem volt lakodalom.
Íme egy álesküvőt megnyitó versezet:

"Mélyen tisztelt Közönség!
Felsőbátkifalu nagyközség!
Hajják meg a süketek! Nyíljon ki a fületek!

Nagy eseményt hirdetek, jó mulatságot ígérek:
Azért jöttünk össze ma, legyünk hát egy csokorba.
Házasság lesz ebből tudom, ezt bátran itt megjósolom.
A falu egy legénye, kinek az esze kereke
Mindig jár és meg nem áll,
Kigondolta, úgy tudom, házasodik farsangon."
/Körmend/

 A rábavidéki szlovének rönkhúzása a magyar és az osztrák rönkhúzástól abban tér el, hogy szlovén és magyar nyelven beszélnek a résztvevők. 

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1271.html

http://www.historia.hu/archivum/2006/0601tatrai.htm

http://philatelia.hu/galeria/bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s

https://www.google.hu/search?q=h%C3%BAshagy%C3%B3&hl=hu&client=firefox-a&hs=qKq&tbo=d&rls=org.mozilla:hu:official&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=G-UZUdGbKczhtQbijoGYDw&ved=0CAoQ_AUoAQ&biw=1024&bih=629#imgrc=LPWgd1u475c5rM%3A%3BuAGumrZTQuLjKM%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.barikad.hu%252Fsites%252Fbarikad.hu%252Ffiles%252F2012%252F02%252Fh%25C3%25BAshagy%25C3%25B3%252520kedd.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.barikad.hu%252Fhushagyo_keddi_hagyomanyok-20120221%3B594%3B436

 http://szellemikulturalisorokseg.hu/index0.php?name=0_rabavideki_szlovenek_ronkhuzasa

A dőrejárás a Felső-Csallóközben elterjedt farsangi  népszokás.

A dőre szó maga bolondozó férfit jelent a csallóközi tájszólásban.

Dőrejárás 1930-ban

Főként a   tejfalusi önkéntes tűzoltószervezet  ápolja ezt a  népszokást, melyet a fa­lu la­kói fo­lya­ma­to­san átö­rö­kí­tik a kö­vet­kező nem­ze­dé­kek­re,  s a környező falvak is újra kedvet kapnak a megszervezésére. A  dőrejárás így a mai napig megőrizte az évszázados hagyományokat, átmentette a magyarság ősi, mitikus hitvilágának néhány szereplőjét.

Különben a  busójárás édestestvére a dőrejárás, amely egykor az egész Kisalföldön ismert és elterjedt népszokás volt.

E néphagyomány feltételezett eredete az, hogy az ősszel látszólag elhaló természet felélesztését igyekeztek őseink biztosítani, hogy ismét eljöjjön a tavasz. Bolondozó dőrék ezért a természet erőihez fohászkodtak, áldozatot mutattak be, hogy túlélésüket, termékenységüket, szaporodásukat így biztosítsák.

A dőrejárásra, mely  egyike a legősibb, fennmaradt népi mítoszjátékoknak, évszázadokon keresztül húshagyókedden került sor, hiszen  éjfélkor kezdődött a böjti időszak. A huszadik század kezdetén átették farsangvasárnapra, majd mostanában farsangszombaton rendezik meg. Ekkor a he­lyi tűzol­tó­ság szer­ve­zé­sé­ben a fa­lu ut­cá­it a hely­be­li dőrék kö­zel har­mincfős masz­kás, vi­dám ala­kos­ko­dás­sal egy­be­kö­tött, ado­mánygyűjtő far­sang­vé­gi me­ne­te járja be.

 A játék ősi voltát mutatja, hogy a meneten a mai napig csak férfiak vehetnek rész, ők öltöznek be mindenféle fura ruhába, és természetesen a női szerepeket is ők játsszák el.

Ilyenkor imitálnak esküvői menetet, ördögöket, medveidomárokat, fontoskodó mesterembereket, akik mindenfélékkel "zaklatják" a falubelieket, nem hiányozhat a telet jelképező bábú és az egész napos jókedv. Elmaradhatatlan szereplők az ördögök. A játék gerincét maga az esküvői menet és a bolondozó mesteremberek adják.

A menyasszony már karján tartja megszületett kisdedét, így járják végig a falut, ételt-italt gyűjtögetve. Eközben folyamatosan húzza a cigánybanda a talpalávalót. A dőrék bekopognak minden házhoz, ahol étellel-itallal kínálják őket, a vőfély megtáncoltatja a ház asszonyát, aztán szépen odébbállnak.

 Az esküvői menet, bolondok szánja, bolondozó mesteremberek felvonulása kiegészül mitikus alakokkal, akik részben német – Lucák, krampuszok " rokonai", részben pedig az ősi magyar hitvilágot őrzik.

A dőrejárás meszelője egy női alak ( férfi játssza, persze), ő varázserővel bír. Meszelőjét a ház falán végighúzva elűzi a rontó szellemeket, de ez nem jó hír a rossz gonosz embereknek, mert kormos lével hoz rontást a háziakra. A magyar hitviláglegjellemzőbb alakja a telet jelképező szalmaember ( szimki) akit a felvonulás végén elégetnek (a „jelmezbe bújt" sámán-szereplő az utolsó pillanatban megszabadul szerepétől), valamint a természetet allegorizáló szimki, akinek pusztulását rituális gyilkossággal ábrázolják, viszont csodás feltámadása jelzi az ősmagyar hit szerint elhaló-újraéledő természet örökös megújulását, a várva-várt tavasz eljövetelét. Amikor a természetet jelképező szimki a népi játék végén meghal, s aztán feltámad - ez jelzi hogy a természet csak látszólag pusztul el télen, tavasszal újjászületik.  Miután a ‘szalmakunyhó‘-t elégették (az őt mozgató legény már korábban titkon kibújt belőle), a lányokat anno az ördögmaszkos alakoskodók kényszerítették a tűz átugrálására. Mikor a tűz elhamvadt, jön a „szimki" újabb  megölése: tőrrel és pisztollyal – biztosra mentek.

A „halottat" a kocsmába vitték, ahol életre keltették: ráfújtak a szájára, kezét, lábát, fejét mozgatták, a hátát ütögették, majd felöltöztették, mire a „szimki" hirtelen felugrott és elszaladt.

A dőrejárás táncmulatsággal fejeződött be, ahol az összegyűjtött adományokból nagy lakomát rendeztek. A lányok és legények hajnalig táncoltak, daloltak, szórakoztak!

Az adományokból (tojás, szalonna, kolbász , ami van )este mulatságot rendeznek. Őseink az emberi élet egyik hordozóját is “tojás(ocská)nak hívják. Ez a varázslat a tejfalusi dőrejárásban is tetten érhető: a dőrék a tyúkólból elcsenik azok tojását, akik nem fogadják szívesen közeledésüket, a drótos pedig beszögeli a tyúkól ajtaját, hogy a gazda tojása zápuljon meg, terméketlenséget hozva állataira és egész családjára. Amennyiben nem volt esküvő farsang idején, vénlánynak öltözött dőre húzza végig a terméketlenséget jelképező száraz csököt a falu utcáin.

Ez a remek film elröpít minket a varázsló dőrékhez:

http://www.televizio.sk/2012/02/dorejaras-tejfalun/

Dőrejárás Csallóközcsütörtön

A Dőrejárás című  dokumentumfilm  ( borítója fentebb látható) szereplői a tűzoltókon kívül helyi lakosok. A film a ma is eleven és folyamatosan alakuló népi hagyomány mostani állapotát rögzíti, sok humorral.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/farsangi-nepszokasok/farsangi-maszkos-alakoskodasok-dramatikus-jatekok

http://ozogany.com/?p=792

http://borsa.hu/20090304/5_tavaszvaro_nepszokas/5_tavaszvaro_nepszokas/

http://adatbank.sk/lexikon/dorejaras/

http://www.felvidek.ma/felvidek/regio/37924-az-osi-mitosz-napjainkban

A mohai tikverőzés a magyar nyelvterület más farsangi szokásaihoz hasonlóan alakoskodással, termékenység-varázslással és adománygyűjtéssel kísért játék, amely a farsangi időszakot lezáró jellegzetes szokások sorába tartozik.

A szokás egyes mozzanatai kapcsolódnak egy tyúkverőnek nevezett lakodalmi szokáshoz. Lakodalom hajnalán a legények maskarába öltöztek, és a már hazatért vendégeket meglátogatták.

Tréfálkoztak, mulatoztak a háziakkal, miközben a kamrából szalonnát, kolbászt, a tyúkólból tojást vittek el úgy, hogy a tyúkokat leverték, leütötték a fészekről botjukkal. Innen származik a tikverőzés vagy tyúkverőzés elnevezés.

A szokás a nevét a csupán jelképesen elvégzett „tyúkverésről” kapta, a tyúkok fenekét a bohócok furkósbotjukkal jelképesen megütögetik, ezzel a jószág termékenységét igyekeznek elősegíteni.

Hogy mióta űzik ezt a szokást, nem tudjuk,  eredetével kapcsolatban csupán annyit tudunk megállapítani, hogy több mint 100 éves lehet.

A nézők szerepe a kormozás „elszenvedése”, a tyúkudvar „átengedése” a tikverőzőknek, hogy végrehajthassák szimbolikus szokáscselekedeteiket, melyek a tyúkok felzavarása, bottal való megpaskolása, a tojások megkeresése. A végén ételadományt adnak a maskarásoknak és megkínálják őket süteménnyel, innivalóval.

Fiatal legények  a tikverőzők, konkrétan a 14 és 20 év közötti korosztály. Vezetőt választanak maguk közül, olyat, aki több éves maskarázási tapasztalattal bír.

Kötelezően maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehér ruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek, és lánynak.

A színes farsangi maskarások közül a főszereplők a bohócok, arcukat álarc borítja. Annak anyaga eredetileg kalapfilc, bőr vagy pamut. Az álarcot festik, és kenderkócból ragasztanak rá szakállat, szemöldököt. Haragosukat nagyon bekormozták, tehették, mert kilétük nem derült ki - az álarc takarta az elkövetőt. Ruhájukra több száz színes szalag került és kerül ma is, amely annál értékesebb, minél több és színesebb rongyszalaggal díszítik. A fiatalok, hogy felismerjék magukat a fényképeken és a filmfelvételeken, valami azonosítót is raknak a ruhára. Mivel az öltözet a ráaggatott szalagoktól igen nehézzé válik, s még futni is kell benne, kész kondizás. Jellemző hogy fiúk bújnak női ruhába, s fejüket pöttyös kendővel fedik, arcukat álarc fedi.

Ők a tojásadományokat a karjukra akasztott kosárba gyűjtik. Két bohóc kíséri őket az adománygyűjtő útjukon.

Néma szereplője a felvonulásnak a fenti képen látható szalmatörök, nélküle nincs is tikverőzés. Nadrágját, ingét rengeteg  szalmával tömik ki, amitől járása imbolygós, nehézkes. Hatalmas súlyt kell végigcipelnie a falu főutcáján oda-vissza. A bohócok fellökik, ráülnek, de ő a ruhája súlya miatt képtelen felállni. Ez a "szóma-török" ma is őrzi a török idők emlékét: fejére régen a török időket idézve turbán került. Kezébe kukoricacsuhé fonatos botot adnak.

Jellegzetes szereplő a kéményseprő figurája, kinek feladata volt a húsfüstölőkből egy-egy darab szalonna, kolbász elcsenése. Ezt a háziak bocsánatos bűnnek tartották, hiszen a mai napig az a hiedelem fűződik hozzá, hogy kéményseprővel találkozni szerencsét jelent. Ezek az alakok képezik a falu főutcáján végigvonuló, és a házakba betérő farsangi menetet.

 Kötelezően maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehérruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek, és a legfiatalabb alakoskodók lánynak. A színes farsangi maskarások közül a főszereplők a bohócok, arcukat álarc borítja. Annak anyaga eredetileg kalapfilc, bőr vagy pamut. Az álarcot festik, és kenderkócból ragasztanak rá szakállat, szemöldököt. Haragosukat nagyon bekormozták, tehették, mert kilétük nem derült ki - az álarc takarta az elkövetőt. Ruhájukra több száz színes szalag került és kerül ma is, amely annál értékesebb, minél több és színesebb rongyszalaggal díszítik. A fiatalok, hogy felismerjék magukat a fényképeken és a filmfelvételeken, valami azonosítót is raknak a ruhára. Mivel az öltözet a ráaggatott szalagoktól igen nehézzé válik, s még futni is kell benne, kész kondizás. Jellemző hogy fiúk bújnak női ruhába, s fejüket pöttyös kendővel fedik, arcukat álarc fedi.

Ők a tojásadományokat a karjukra akasztott kosárba gyűjtik. Két bohóc kíséri őket az adománygyűjtő útjukon.

 Jellegzetes szereplő a kéményseprő figurája, kinek feladata volt a húsfüstölőkből egy-egy darab szalonna, kolbász elcsenése. Ezt a háziak bocsánatos bűnnek tartották, hiszen a mai napig az a hiedelem fűződik hozzá, hogy kéményseprővel találkozni szerencsét jelent. Ezek az alakok képezik a falu főutcáján végigvonuló, és a házakba betérő farsangi menetet.

 A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a házak lakóit - elsősorban a lányokat, asszonyokat – s a járókelőket és az érdeklődőket, a sok száz látogatót, köztük a gyerekeket is.

A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül ma fánk és bor várta régen és várja ma is, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.

A tikverőzés fennmaradásában több tényező is szerepet játszott. Az egyik Pesovár Ferenc néprajzkutató személye. Segítő jelenléte garancia volt a fiatalok számára, hogy az adott évben ismét lehet maskarázni.

Íme egy felvétel 2013-ból:

 ... és még egy, mert nem bírom abbahagyni:

Tánczos Erzsébet

 Forrás:

http://www.nepmuvesz.hu/index.php?teljes_cikk=263521138177842&tipus=nepmuvesz

http://www.kisalfold.hu/kepek/hushagyokeddi_tikverozes_mohan/2024014/2650981/

http://www.moha.hu/?q=node/2

http://www.delmagyar.hu/kepek/hushagyokeddi_tikverozes_mohan/2024014/2650983/

http://www.hotdog.hu/hagyomanyok/unnepek/p2

A mohai tikverőzés a magyar nyelvterület más farsangi szokásaihoz hasonlóan alakoskodással, termékenység-varázslással és adománygyűjtéssel kísért játék, amely a farsangi időszakot lezáró jellegzetes szokások sorába tartozik.

A szokás egyes mozzanatai kapcsolódnak egy tyúkverőnek nevezett lakodalmi szokáshoz. Lakodalom hajnalán a legények maskarába öltöztek, és a már hazatért vendégeket meglátogatták.

A lakodalmi szokásban tréfálkoztak, mulatoztak a háziakkal, miközben a kamrából szalonnát, kolbászt, a tyúkólból tojást vittek el úgy, hogy a tyúkokat leverték, leütötték a fészekről botjukkal. Innen származik a tikverőzés vagy tyúkverőzés elnevezés.

A szokás a nevét a csupán jelképesen elvégzett „tyúkverésről” kapta, a tyúkok fenekét a bohócok furkósbotjukkal jelképesen megütögetik, ezzel a jószág termékenységét igyekeznek elősegíteni.

Hogy mióta űzik ezt a szokást, nem tudjuk,  eredetével kapcsolatban csupán annyit tudunk megállapítani, hogy több mint 100 éves lehet.

A nézők szerepe a kormozás „elszenvedése”, a tyúkudvar „átengedése” a tikverőzőknek, hogy végrehajthassák szimbolikus szokáscselekedeteiket, melyek a tyúkok felzavarása, bottal való megpaskolása, a tojások megkeresése. A végén ételadományt adnak a maskarásoknak és megkínálják őket süteménnyel, innivalóval.

Fiatal legények  a tikverőzők, konkrétan a 14 és 20 év közötti korosztály. Vezetőt választanak maguk közül, olyat, aki több éves maskarázási tapasztalattal bír.

Maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehér ruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek, és lánynak.

A színes farsangi maskarások közül a főszereplők a bohócok, arcukat álarc borítja. Annak anyaga eredetileg kalapfilc, bőr vagy pamut. Az álarcot festik, és kenderkócból ragasztanak rá szakállat, szemöldököt. Haragosukat nagyon bekormozták, tehették, mert kilétük nem derült ki - az álarc takarta az elkövetőt. Ruhájukra több száz színes szalag került és kerül ma is, amely annál értékesebb, minél több és színesebb rongyszalaggal díszítik. A fiatalok, hogy felismerjék magukat a fényképeken és a filmfelvételeken, valami azonosítót is raknak a ruhára. Mivel az öltözet a ráaggatott szalagoktól igen nehézzé válik, s még futni is kell benne, kész kondizás. Jellemző hogy fiúk bújnak női ruhába, s fejüket pöttyös kendővel  kötik be , arcukat álarc fedi.

Ők a tojásadományokat a karjukra akasztott kosárba gyűjtik. Két bohóc kíséri őket az adománygyűjtő útjukon.

Néma szereplője a felvonulásnak a fenti képen látható szalmatörök, nélküle nincs is tikverőzés. Nadrágját, ingét rengeteg  szalmával tömik ki, amitől járása imbolygós, nehézkes. Hatalmas súlyt kell végigcipelnie a falu főutcáján oda-vissza. A bohócok fellökik, ráülnek, de ő a ruhája súlya miatt képtelen felállni. Ez a "szóma-török" ma is őrzi a török idők emlékét: fejére régen a török időket idézve turbán került. Kezébe kukoricacsuhé fonatos botot adnak.

Jellegzetes szereplő a kéményseprő figurája, kinek feladata volt a húsfüstölőkből egy-egy darab szalonna, kolbász elcsenése. Ezt a háziak bocsánatos bűnnek tartották, hiszen a mai napig az a hiedelem fűződik hozzá, hogy kéményseprővel találkozni szerencsét jelent. Ezek az alakok képezik a falu főutcáján végigvonuló, és a házakba betérő farsangi menetet.

 Kötelezően maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehérruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek, és a legfiatalabb alakoskodók lánynak. A színes farsangi maskarások közül a főszereplők a bohócok, arcukat álarc borítja. Annak anyaga eredetileg kalapfilc, bőr vagy pamut. Az álarcot festik, és kenderkócból ragasztanak rá szakállat, szemöldököt. Haragosukat nagyon bekormozták, tehették, mert kilétük nem derült ki - az álarc takarta az elkövetőt. Ruhájukra több száz színes szalag került és kerül ma is, amely annál értékesebb, minél több és színesebb rongyszalaggal díszítik. A fiatalok, hogy felismerjék magukat a fényképeken és a filmfelvételeken, valami azonosítót is raknak a ruhára. Mivel az öltözet a ráaggatott szalagoktól igen nehézzé válik, s még futni is kell benne, kész kondizás. Jellemző hogy fiúk bújnak női ruhába, s fejüket pöttyös kendővel fedik, arcukat álarc fedi.

 Ezek az alakok képezik a falu főutcáján végigvonuló, és a házakba betérő farsani menetet.A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a házak lakóit - elsősorban a lányokat, asszonyokat – s a járókelőket és az érdeklődőket, a sok száz látogatót, köztük a gyerekeket is.

A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül ma fánk és bor várta régen és várja ma is, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.

A tikverőzés fennmaradásában több tényező is szerepet játszott. Az egyik Pesovár Ferenc néprajzkutató személye. Segítő jelenléte garancia volt a fiatalok számára, hogy az adott évben ismét lehet maskarázni.

Íme egy felvétel 2013-ból:

 ... és még egy, mert nem bírom abbahagyni:

Tánczos Erzsébet

 Forrás:

http://www.nepmuvesz.hu/index.php?teljes_cikk=263521138177842&tipus=nepmuvesz

http://www.kisalfold.hu/kepek/hushagyokeddi_tikverozes_mohan/2024014/2650981/

http://www.moha.hu/?q=node/2

http://www.delmagyar.hu/kepek/hushagyokeddi_tikverozes_mohan/2024014/2650983/

http://www.hotdog.hu/hagyomanyok/unnepek/p2

Íme egy felvétel 2013-ból:

Tánczos Erzsébet

http://www.nepmuvesz.hu/index.php?teljes_cikk=263521138177842&tipus=nepmuvesz

http://www.kisalfold.hu/kepek/hushagyokeddi_tikverozes_mohan/2024014/2650981/

http://www.moha.hu/?q=node/2

http://www.delmagyar.hu/kepek/hushagyokeddi_tikverozes_mohan/2024014/2650983/

 A nemzeti összetartozás ápolása mindannyiunk feladata, megőrzéséhez ragaszkodnunk kell −  e szavakkal nyitotta meg Balog Zoltán a XVIII. Csángó Bált a Petőfi Csarnokban.

Az emberi erőforrások minisztere hozzátette: az idén „ nagykorúvá vált” bál a felszabaduló öröm érzését és a nemzetszolgálat fogalmát egyaránt megtestesíti.

Az eseményt a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség szervezte. Az eseménnyel a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.

A bál fővédnöke Áder János köztársasági elnök volt.

 Reggeltől kezdve zajlott a hagyományos keresztszülő-tanártalálkozó Budapesten, s délután a falugazdák találkozójára került sor. Az események zárása volt maga a bál, ahol a bejáratnál vendégváró pálinkával és kaláccsal kínálták, zenével, tánccal fogadták az érkezőket, akik idén is igen szép számmal jöttek.

Az  AMMOA  létrehozta a Petrás Incze János Díjat, melyet a bálon   Legeza László elnök adott át. A kitüntetést Borbáth Erzsébet a csíkszeredai József Attila Általános Iskola nyugalmazott igazgatónője és Domokos Pál Péter Alapítvány elnöke  sajnos betegsége miatt nem tudta személyesen átvenni. 

Borbáth Erzsébet vállalta fel, hogy 1990-től a csángó gyerekeket Csíkszeredában anyanyelvükön, magyarul tanítsa, s teszi ezt mind a mai napig.  Tanítványai közül került  ki az ismert csángó költőnő, Iancu Laura is. 

Az idei bál témája a „ Csángó menyekező” volt, nagyszerű, hiteles és igényes szerkesztett műsort láthattunk.

A bemutatott jelenetek hol meghatóak, hol kacagtatóan viccesek voltak, de mindvégig sodró lendületű, s magával ragadó volt az előadás.

A lakodalmas hagyományokban otthon lévő gyimesi és moldvai ifjak és sokat látott idősebbek segítségével kukkanthattunk be a csángók lakodalmas szokásaiba.

Ebben Kicsi Kóta Károly, Antal Tibor, Hodorog András, Legedi László István, Roman Stefan, Chiriac Gheorghe, Benke Róbert, Benke Viktor, Nyisztor Ilona, a Zerkula Zenekar, zenészek Pusztinából, Klézséből, Lészpedről, Külsőrekecsinből, Somoskáról, Párávából, Gyimesből, Setétpatakáról és Kóstelekről  gazdagította énekével, táncával, játékával az előadást.

A műsorban fellépett a Kossuth-díjas Berecz András, Petrás Mária, Dresch Dudás Mihály, Tintér Gabriella, valamint a magyarországi csángó muzsikát játszó zenekarok közül a Berka Együttes, a Fanfara Complexa, a Tatros Együttes, a Somos Együttes, a Szigony Együttes és a Zurgó Együttes.

A színpadi műsort idén is több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követték.

Petrás Mária immár hagyományos kiállítása volt a helyszíne két könyvbemutatónak is.

Iancu Laura József Attila-díjas csángószármazású költő, író Petrás Incze János sorsát sűrítette drámájába.

A kötet tisztelgés Petrás Incze János a kétszáz esztendővel ezelőtt született, a moldvai magyarok megmaradásáért küzdő moldvai magyar katolikus pap előtt, aki a moldvai Klézse plébánosa volt. Sem a helyi egyház, sem a román állam nem tolerálta a moldvai magyarság nemzeti identitásának megerősítéséért végzett áldozatos tevékenységét; életét folyamatos megfélemlítések közepette élte. Tevékenysége miatt többször kirabolták és bántalmazták, 1886-ban belehalt a támadói által okozott sérülésekbe.

.

Csoma Gergely szobrász és fotóművész második prózai műve a moldvai repülés című regény. Az író ezúttal is egy északi csángó faluba vezeti olvasóit, különös, szürreális világba enged betekintést.

Az esten felléptek a pusztinai hagyományőrzők is, műsoruk ezúttal is nagy-nagy sikert aratott.

Öröm volt látni, hogy a csoportban kisgyermekek és meglett asszonyok együtt énekeltek, táncoltak, láthatóan nemcsak a mi, hanem saját örömükre is.

Szerencsére egyre több a csoportban a fiatal, s mára már a fiatalemberek is szép számban vannak jelen. Az asszonyok és a fiatalok közül is többüket láthattuk már az előző Csángó Bálokon. Ezért ismerősként köszönthettük többek között Kaszap Johannát és Pusztiánu Valeriát, Kovács Krisztiánt, Tamás Júlia Roxánát.

A fiatalok – s közöttük azok, akik felsőbb iskoláikat már nem Pusztinán végzik, most nem ott élnek - ajándékkal köszönték meg Nyisztor Ilonának, kedves tanáruknak a munkáját.

 A hajnalig tartó bál emlékezetes élmény volt, s őszintén megvallom: máris várom az újabbat.

Tánczos Erzsébet

A Bálint-napi szokások eredete bizonytalan. Lehetséges, hogy az egyház egy pogány ünnep közelébe egy fontos keresztény napot, így „ keresztelve meg” az ősi ünnepet.. A római tavaszkezdet, a megtisztulás ünnepe volt a Lupercalia ugyanis ekkor volt. Aki keres,talál is összefüggést Bálint napja és a Lupercalia ünnep között. Az említett római nap a rossz kiűzésének, a tél végének megünneplése, mely mára egybeesik a Bálint-nappal.

A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt. Ahogy a fenti  és lentebbi képen is látható,   termékenységvarázslást végeztek. A férfiak a  Palatinus dombot mezítelenül körbe-  körbe futkosa, minden útjukba kerülő nőt megcsapkodtak a februa nevű kecskebőr szíjakkal. Az ifjú férfiak Lupercalia idején gyakorlatilag kisorsolták egymás között a hajadonokat. ( Igen sok múlhatott a szerencsén...) A sorsolás útján kialakult párok egy évig együvé tartoztak, néhányan talán egymásba szerettek, a többi meg várta, hogy leteljen az év.….

 Ezt az ünnepséget váltotta fel a Bálint-nap keresztény hagyománya.

De ki volt Szent Bálint?

Nem tudom. De ezzel nem vagyok egyedül, mert  ahogy az ünnep eredete, úgy a Bálint-nap névadója is a homályba vész. Lehetetlen azonosítani azt a személyt, akihez a hagyományok kötődnek Elég arra gondolnunk, hogy a keresztényüldözések idején három Bálintból is vértanú vált. ( A név volt gyakori vagy az üldözés nagyon alapos?).

A három Bálint nevű keresztény mártír közül az egyik Afrikában halt meg, a másik pap lehetett Rómában, a harmadik valószínűleg püspök Róma környékén.

A püspök működése idején a császár a nőtlen katonák számára megtiltotta a házasságkötést, hogy csak a munkájukra koncentráljanak. Bálint püspök nem értett egyet ezzel  az intézkedéssel, titokban továbbra is összeadta a párokat. A dolog persze kiderült, s császár halálra ítélte a püspököt a mozaik őt ábrázolja.

Ő lehetett az a Bálint, aki a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak ( aki már el is tudta olvasni, hiszen újra látott), „A te Bálintod(tól)” szignóval ellátva. Állítólag innen erednek a Bálint-napi üzenetek. A legrégebbi írásban fennmaradt üdvözlet Károly orléans-i hercegtől maradt fenn. A Towerből küldte levelét a feleségének 1415-ben, ez is igen romantikus gesztus egy bebörtönzött férjtől.

Volt azonban még egy Bálint néhány évszázaddal később, akinek köze lehet az ünnep mai formájához. Ő német püspök volt, aki a nyavalyatörősök segítője lett. ( Nem arról van szó, hogy a szerelem is nyavalya, bár ki tudja.) Később mindkét Bálinthoz fohászkodtak nyavalyatörés és lelki betegség (szerelmi bánat? Hoppá!) Esetén. A két szent alakja eggyé olvadt.  A nyavalyatörés különben az epilepszia megnevezése volt, s szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet az érintettek, a betegség elriasztására.

Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IEB) Bálint napon tartja az epilepsziával élők világnapját.

Szent Bálint (ok) így a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentjei lettek.

A mi Bálint-napi hagyományaink:

Magyar népi hiedelmek is kapcsolódnak e naphoz. Bálint-napon, ha hideg, száraz az idő , akkor bőséges termés várható, s ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó időre lehet számítani.

Ez a nap a tavasz közeledtét jelzi. Ezért is mondták, hogy ha ekkor a vadgalambok visszatérnek, akkor közel a tavasz.

Ekkor választanak párt a verebek – tartották régen.

Bálint napján szokás volt a madarakat etetni, meg a tyúkokat is ekkor ültettek, hogy sok legyen az aprójószág. Gyümölcsfacsemetéket is ültették, a fákra pedig termékenységvarázsló céllal perecet, aprósüteményeket aggattak. Napkelte előtt pedig szintén termésbővítő szertartásként a szőlőtermesztők megkerülték a szőlőt és megmetszették a föld négy sarkán a tőkéket. "csíkot söpörtek", vagyis utat vágtak az udvaron, s a sávba gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki a vadmadaraknak, de ez csak egy napig tartott! A Balaton-felvidéken Bálint napkor hajnalban a gazdák megkerülték a birtokot, hogy a madarakat távol tartsák a szőlőtől, és  ugyanezzel a szándékkal metszették meg a szőlő négy sarkán a tőkéket.

Babonák, népszokások:

 A naphoz kapcsolódó babonák legtöbbje fiatal lányoknak házasodási szándékához kapcsolódott. Ezen az estén ugyanezek a fiatal lányok babérleveleket szúrtak párnájukba, négyet a párna négy sarkába, egyet pedig a közepébe. E praktika segítségével megálmodták, hogy ki lesz a párjuk, vagy mátkájuk. Az igazán elszántak semmitől sem riadtak vissza:  a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, s megláthatták leendő férjüket (Mit csináltak eközben a legények? A temetőt járták?). Következő lépésben olyan almát kellett keríteni, melynek kilenc magva volt.A gyümölcsöt elfogyasztását követően a magjait titokban bele kellett szórni a kiszemelt férfiú zsebébe. Vajon milyen volt a szívtipró fiatalemberek zsebe ilyenkor?

 Bálint meg  a madarak

Európa-szerte hitték, hogy a madarak e napon párosodnak. Ez a hiedelem egyrészt kapcsolódik az antik Lupercalia párosító hagyományához, másrészt ahhoz a madarak érkezése a várva várt tavaszt közelségét jelenti.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://zipp.hu/kultura/2011/02/13/hagyomanyok_es_szokasok_valentin_nap_vagy_balint_nap

http://hvg.hu/tudomany/20110211_valentin_nap_tortenete

http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20090214/balint-napi_hagyomanyok/

http://barbacs.network.hu/blog/barbacs-kozossegi-oldala-hirei/a-magyar-nephagyomany-es-balint-napja

Ki vagy mi a címben említett Vándorlegény?

Egy rangos kézműves pályázat a fiatalok számára, mely már tizedik alkalommal került kihirdetésre. Lerántom a rejtélyről a leplet: az Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázat Vándorlegény című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban.

A „Vándorlegénynek” már szép múltja van: a pályázatot 1995 óta kétévente hirdetik meg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Hagyományok Háza, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, a Kézműves Alapítvány, a Debreceni Művelődési Központ a részt vevő intézményekkel együtt. A pályázók műveiből rendezett kiállítás és a hozzá kapcsolódó programsorozat az ország hat városának művelődési - oktatási intézményei együttműködésével valósult meg, a programsorozat záróakkordja a budapesti kiállítás.

 Magyarországi, és az ország határain túli magyar nyelvterületen élő, a hagyományos szövés, vászonszövés, nemezelés tevékenységekkel foglalkozó fiatalok nevezhettek. A hagyományos kézműves tevékenységgel foglalkozóknak kiváló lehetőség a bemutatkozásra, a megméretésre, alkotói fejlődésük biztosítására. Hat kategóriában (fonható szálas anyag, szövés-nemez, fazekas, faragás, bőrműves, hímzés – csipke – viselet - népi ékszer) vehettek részt a 11-15 és 16-25 éves pályázók.

A kiállítást Szabó Zoltán főmuzeológus, Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztály vezetője, néprajzkutató nyitotta meg. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy a Vándorlegény pályázat célja a népművészeti hagyományok továbbéltetése, a magyar tárgyi kultúra hagyományainak megtartása, a fiatalok alkotókészségének fejlesztése Szabó Zoltán a becses pályamunkák méltatása mellett kitért arra is, hogy vannak körök, amelyek a népművészet aktualizálását, abba a kívülről jövő beavatkozást nem tekintik elfogadhatónak, s az így született alkotásoknak szerintük helyük sincs múzeumban. Az igazgató kifejtette ellenvéleményét: az olyan értékmentő mozgalmak nélkül, mint a Gyöngyösbokréta, vagy a háziipari mozgalom, olyan műhely, mint a Zsolnay volt, ma a népművészetünk sokkal kevesebb értékkel rendelkezne. A műhelyek, mozgalmak valamint a tudatos gyűjtő és értékmentő személyek tevékenységének köszönhető, hogy például a buzsáki  hímzést ma is művelik, a székely festékeseket újra s hagyományosan, festőnövényekkel színezve készítik.

A megnyitót Zsikó Zsuzsanna és Égető Emese, a „Röpülj páva!” vetélkedőben is szereplő  népdalénekesek dalai tették még emlékezetesebbé.

Jó érzés lehet a bemutatott kiállított tárgyakkal együtt élni. A csodálatos nemezelt, szőtt, faragott, korongozott alkotások, megírt tojások, újragondolt öltözetek és gyöngy ékszerek belesimulnak modern életünkbe, úgy őrzik a múlt értékeit.

  A tárgyakban meglátjuk alkotóik kézügyességét, a hagyományok tiszteletét, elkötelezettségüket eleink iránt úgy, hogy alkotásaiknak érvényes üzenetük van a ma élőknek.

Az alkotók fiatalok, iskolások, a bemutatott alkotások harmóniát sugároznak, az átörökített tudás és szépség megtestesítői. Csodálatra méltó, amit ezek a fiatalok tanáraik támogatásával létrehoztak – hiszen a háttérben szükségszerű, hogy legyen egy-egy lelkes pedagógus. Nem lehet elvárás, hogy egy szakkörön vagy népművészeti iskolában a bemutatott színvonalon alkossanak – a kiállításon az ország legjobbjai mutatkoznak be -, de inspirációnak, ihletadónak, szép élménynek szívből ajánlom. A környékbeli iskolák tanárai bizonyára elhozzák tanítványaikat – ha eddig nem gondoltak rá, s most igen, már megérte nekifognom a beszámolómnak.

A kiállítás rendezői Pölös Andrea, Borbényi M. Éva és Pintér Piroska  voltak.

A kiállítás a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban tekinthető meg (1011 Budapest, Fő utca 6.) 2014. március 29-ig, keddtől szombatig 10 és 18 óra között.

 Tánczos Erzsébet

Farsangi játékok bőven vannak/ voltak, persze nem minden tájégységben dívott mind, hiszen a farsang farka volt a játékok, a mulatság intenzív része. Ismerjünk meg néhányat:

A farsangi alakoskodás Magyarországon már legalább hatszáz éves hagyomány.

Legjellemzőbb vonása, hogy a hétköznapi élettől eltérő ( FORDÍITOTT VILÁG!) dolgok történhetnek,  ekkor egy rövid időre megbomlik a szokásos rend.

Valóban "a feje tetejére áll a világ".

 A hosszú böjtre előtt a farsangi időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező. A táncmulatságokat, különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, s ekkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Aki  viszont pártában maradt, azt durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták.

BÁLOK,TÁNCMULATSÁGOK, LAKODALMAK:

Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A "batyus-bálokra" az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.

A táncmulatságok legfőbb ideje a farsang volt, ilyenkor értek rá leginkább a mulatozásra, mert ekkor volt a legkevesebb mezőgazdasági munka. Ezek egy része a fonóban kapott helyet, bálok többsége azonban a kocsmában vagy bérelt házaknál zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte a maga bálját. A szervezők a mindenkori legények voltak. A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. Az egész magyar nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra.

Az házasságkötések, lakodalmak  ideje is logikusan a farsang időszaka volt.S ekkor  tréfásan,  sokszor bizony tapintatlanul figurázták ki a pártában maradtakat. Ezek a  csúfoló szokások  húshagyó kedd éjszakájához, hamvazószerdához kapcsolódtak. Zajt keltve kiabálták:

Húshagyó,
Itt maradt az eladó!

   A farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére.

A magyar falvakban ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak öltöztek be az alakoskodók, de igen népszerűek voltak az az állatalakoskodások. Legkedveltebb  a medve-, ló-, kecske- és gólyaalakoskodás volt. A medvét táncoltatták, a gólya a lányokat próbálta csipkedni, a kecskére, lóra alkudoztak. A néma jelenetektől, a pantomimszerű játéktól a párbeszédes formákig sokféle változata élt e dramatikus szokásoknak.

 A halottas játékoknak, temetési paródiáknak különös jelentőségük volt a farsangi időszak végén, mert összekapcsolódtak a farsang temetésével. Például a medvesalji Hidegkúton menyasszonynak öltöztetett bábut vagy egy menyasszonyt alakító lányt búcsúztattak és sirattak el farsang keddjén a mulatságot megszakítva. A Középső-Ipoly vidékén trágyahordó saroglyára rossz ládát vagy szalmazsákot tettek, ezt négy legény vitte a vállán. Másik kettő a papot, illetve a kántort utánozta. Ének kíséretében égették el a szalmazsákot vagy ládát. A borsodi barkóságnál is a temetési paródia több változatát jegyezték fel. Itt a farsangi időben tartott mulatság zárult böjtfogadó szerdán a pikáns szövegekkel megtűzdelt „halott”-búcsúztatóval.

Farsangi temetés

Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést is.  Utóbbi  halottas játék, temetési paródia, s különös jelentőségük volt a farsangi időszak végén, mert összekapcsolódtak a farsang temetésével.

A  medvesalji Hidegkúton menyasszonynak öltöztetett bábut vagy egy menyasszonyt alakító  hús-vér  lányt  sirattak el  húshagyó kedden  a mulatságot  közepén. Az Ipoly vidékén trágyahordó saroglyára rossz ládát vagy szalmazsákot tettek, ezt négy legény vitte a vállán.  Másik kettő a papot s a kántort utánozta. Énekszóval égették el a szalmazsákot vagy ládát - a menyecske életben maradt! A borsodi barkóságnál a temetési paródia  számos változata élt együtt. Hamvazó szerdán  pikáns szövegekkel megtűzdelt „halott”-búcsúztatóval vágtak bele a böjtbe.

Voltak a kivégzést imitáló játékok is, ezek húshagyókedden zajlottak : két férfi rabnak, kettő hóhérnak öltözött. A kocsma elé vagy a falu főterére terelték , ahol rájuk olvasták a falu bűneit és „kivégzezték” őket:  az elítéltek fejére cserépedényt tettek, s ezt nyilvánosan leütötték. Aztán " feltámadtak" és éjfélig mulattak a kocsmában. Azért nem tovább, mert akkor hamvazószerda szigorúan böjti nap volt.

Tuskóhúzás

A farsangi lakodalmas játékok közül a leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással, tőkehúzással összekötött mókaházasság. Jó  magas fát döntöttek ki, ezt húzták végig a lányokból, legényekből alakult párok az úton.  Amikor megálltak, tréfás esküvőt tartottak.

 Néhol a tuskót  a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját. Olyan eset is volt, hogy tuskóval szinte felszántották a vénlányok udvarát.Közben - ha nem fulladtak ki a rönkvontatásban - vénlánycsúfoló éneket énekeltek.

Ma is tartják itt-ott, ha a településen nem volt esküvő, akkor tartanak egy bolondos lakodalmat, hogy kicsúfolják a házasodni nem óhajtó fiatalokat.

Húshagyókedden rendezték a tuskóhúzást olyan községekben, melyekben az esztendő során nem volt lakodalom.
Íme egy álesküvőt megnyitó versezet:

"Mélyen tisztelt Közönség!
Felsőbátkifalu nagyközség!
Hajják meg a süketek! Nyíljon ki a fületek!

Nagy eseményt hirdetek, jó mulatságot ígérek:
Azért jöttünk össze ma, legyünk hát egy csokorba.
Házasság lesz ebből tudom, ezt bátran itt megjósolom.
A falu egy legénye, kinek az esze kereke
Mindig jár és meg nem áll,
Kigondolta, úgy tudom, házasodik farsangon."
/Körmend/

Bikaütés:

Kászon völgyében a bikaütés dívik, ez is egy dramatikus játék.
A  szokás az egykori állatáldozatokkal hozható kapcsolatba. A bikát alakító legény egy szalmából készített ruhába bújik, fejére jókora  káposztafőző cserépfazekat helyeznek, arra  meg egy-egy bikaszarvat  rögzítenek, kezébe nagy kolompot tesznek.
A játék során  "gazda" baltával a kezében árulja "jószágát" a falubelieknek. A "kupecek" alkudoznak
a bikára, de nem adják meg az árát,  úgyhogy a gazda inkább fejbe vágja mint káros legyen benne. A cserépfazék széttörik, a legény kiugrik a jelmezből, és tűzbe dobják a " bika" bőrét, s mulatnak tovább. A hídról a patakba seprik a hamut, hogy a víz messzire vigye és megóvja a falu lakóit a rossztól és rontástól.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1271.html

http://etno.lett.ubbcluj.ro/admission/

http://www.historia.hu/archivum/2006/0601tatrai.htm

http://philatelia.hu/galeria/bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s

https://www.google.hu/search?q=h%C3%BAshagy%C3%B3&hl=hu&client=firefox-a&hs=qKq&tbo=d&rls=org.mozilla:hu:official&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=G-UZUdGbKczhtQbijoGYDw&ved=0CAoQ_AUoAQ&biw=1024&bih=629#imgrc=LPWgd1u475c5rM%3A%3BuAGumrZTQuLjKM%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.barikad.hu%252Fsites%252Fbarikad.hu%252Ffiles%252F2012%252F02%252Fh%25C3%25BAshagy%25C3%25B3%252520kedd.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.barikad.hu%252Fhushagyo_keddi_hagyomanyok-20120221%3B594%3B436

Dömötör Gergely őstermelő, aranykalászos gazda  kísérletezte ki a régi-régi  márc ital alapján a  Márcz - Kóstolj bele a múltba!”  nevű üdítőt. A mosolygós fiatalember szerényen, de készségesen meséli el hogyan keltette életre őseink kedvelt, de elfeledett italát.

Dömötör Gergely  és a „Márcz - Kóstolj bele a múltba!”

- Családi hagyomány, hogy a mezőgazdasággal foglalkozik?

-  Az anyai dédnagyapám élt legutóbb a földből, bár már ő is méhész volt.  Őseim között volt még szabómester is, családom másik ágán a dédnagyapám csendőrtiszt volt.  Falun születtem, de igen messze az ekevastól. Az élet azonban úgy hozta, hogy az ekevas az udvarunkba került, és valakinek el kellett kezdenie foglalkozni vele. Én lettem a szerencsés, és valóban annak érzem magam.

-Hogyan lett aranykalászos gazda?

- Az őstermelői végzettség megszerzése után jelentkeztem az aranykalászos gazda tanfolyamra. Ezt követően jött az életembe a  szörpkészítés, akarom mondani márc készítése, amihez már édesapám méhészete és gyümölcsöse  jelenti az alapot.  Idén tavasztól saját méhcsaládokkal kezdem a méhészkedést. 

-Mikor hallott a márcról?

- Gyerekkoromban nagymamám sokszor mondta, hogy ne tegyek annyi cukrot a teámba, mert édes lesz, mint a márc. Ebből arra következtettem- jogosan – hogy a márc valami édes ital lehet, de ez akkor még nem foglalkoztatott.

-Mikor találkozott a márccal?

- Először olvastam róla, a kóstolgatás csak később következett!  Éppen nyaraltam, a  tengerparton olvastam egy hazai újság cikkét „ Nyomozás egy régi magyar üdítőital körül” címmel, s ez a téma  azonnal megfogott, nagyon felvillanyozott. Élelmiszermérnökként megéreztem, hogy ebben kihívás és lehetőség van.  Türelmetlenül vártam, hogy leteljen a nyaralás, és elkezdhessek végre a márccal foglalkozni.

- Azonnal elindította a vállalkozását?

- Anyagi okok miatt a Márcz bevezetésére várnom kellett egy évet, de a lelkesedésem nem csappant meg.  Egy év múlva tudatosan, határozott tervekkel, konkrét céllal vetettem magam a munkába.

- Közben, 2013-ban elnyerte a Márczzal a Csapó Dániel díjat.  Mi ez a kitüntetés, és mit eredményezett az elnyerése?

- Csapó Dániel Élelmiszeripari Emlékverseny egy középiskolai ipari verseny, amelyre különböző élelmiszerek előállításával lehet nevezni. Én a márccal, neveztem be: az itallal kapcsolatos kísérleteimet és a kutatásokat dokumentáltam, elemeztem. Ezekből a dokumentumokból készítettem egy munkát, mellyel elnyertem a zsűri tetszését: a versenyen az első helyet sikerült elnyernem az előadásommal. Kimagaslóan eredeti és egyedi terméknek minősítették a Márczot. Ez bizonyítatja, hogy a márc olyan hagyományos termék, mely megfelel a legmodernebb élelmiszeripari és fogyasztói követelményeknek is. Egy hónapra rá már a gyártást készítettem elő, újabb hónap múlva elindult a gyártás véglegesítése. Így a Márcz piacra került.

Dömötör Gergely a Csapó Dániel díjjal.

-Mi a márc?

- Egy mézalapú üdítő volt, mely már honfoglaló őseink körében is kedvelt volt.  A koraközépkortól szólnak róla feljegyzések, a mézeskalácsosoknál lehetett a vásárban kapni. Ugyanis  a méz gyártása során „ mellékesen” keletkezik a márc alapanyaga.

-Ez mit jelent?

A viaszról lemosott vizes méz fűszerekkel illatosított főzete a márc, a méz előállításakor keletkezik. A 20. században a Dunántúlon még készítették és fogyasztották -  mézeskalácsosok  árulták - a vásárok visszaszorulásával maga a márc ital  is feledésbe merült.

-Márcz vagy márc? Mi a különbség?

-A márc egy köznév, a mézből készült édes italokat jelöli, olyan gyűjtőnév minthogy tea. A  Márcz viszont egy védett név. „Márcz - Kóstolj bele a múltba!” ábrás védjegy utal az ital  múlttal valószerves kapcsolatra,  a szlogen közvetlen stílusa a fiatalokat szólítja meg.

-Miben  újdonság a Márcz – kóstolj bele a múltba!?

- A Márcz, a mai ízvilágra kitalált, de mégis a régmúltból táplálkozó ital. A méz és a fűszerek adják különleges, kellemes ízét-  pont úgy, mint hajdanán. Mondjuk nem annyira édes, mint az eredeti lehetett. Az én márcom már Márcz,mivel a  kísérleteim eredménye, hiszen a régi recepteket én sem találtam meg.

-Mi  lehetett a receptje?

- Az eredeti recept valószínűleg örökre elveszett – annyit tudni, hogy sajtár mézhez két sajtár vízhez összevegyítés után csillagánizst kevertek és forrásig főztek. A kihűlt szirupot hordókban tárolták. Kiméréskor vízzel hígították és jéggel hűtötték. A vásárokban főleg gyerekek és fiatalok éltek vele, hiszen egy igen édes ital volt. Ezt a túláradó édességet enyhítettem kis citrommal, és nagyon kedvelt lett az almás-fahéjes ízesítés. Ezektől a fejlesztésektől lett a sajátom a Márcz.

- Mi lehet annak az oka, hogy míg régen ünnepszámba ment az édesség, csak ritkán jutottak hozzá, a korabeli receptek szerint készült csemegéket émelyítően édesnek érezzük.

- A cukor, méz valóban nehezen volt elérhető, de pont emiatt, ha egyszer hozzájutottak, akkor bizony ki akarták élvezni. A görög desszerteknél is ez figyelhető meg: Görögországban az elmúlt századokban nagy volt a szegénység, így évente párszor engedhették meg az édességevés luxusát, de akkor aztán nem gondoltak a mértéktartásra. 

- Részt vesz az üdítő elkészítésében?

- Igen, minden munkafázisban otthon vagyok.

- Hogyan történik a gyártás?

- Bár a gyártás folyamata titkos, annyit elárulhatok, hogy a Márczot a fűszerek és az összetevők főzése, szűrése, ülepítése után melegen palackozzuk, majd zárjuk üvegbe. Ezután jön a hőkezelés.

- Hogyan tartósítják?

- Tartósítószert nem használunk, a régi bevált nedves dunsztba tesszük a palackokat. Éppen úgy tartósítjuk, mint a dédanyáink.

- A márcz tehát egészségesebb az átlagos üdítőitaloknál?

- Bizony, az üdítő jó íze csak a ráadás a jótékony hatások mellett. A Márcz ugyanis egy vitaminbomba, hiszen virágmézből s almaléből készül, de még az ízesítő fahéjnak is számos kedvező élettani hatása van.

- Mik a rövidtávú tervei?

- Tovább folytatom a Márcz fejlesztését. Csillagánizzsal már javában kísérletezünk, ez volt ugyanis eredetileg a márc ízesítője.  Fontos a vásárlók és forgalmazó meglelése, a logisztika megoldása. Akad tennivaló bőven, de én ezt nem bánom. Egyelőre a www.csaladellato.hu-n, vagy az informacio.marcz@gmail.com-on lehet érdeklődni, ezeken a helyeken lehet megrendelni is a  Márczot, és persze a facebookon is ott vagyunk!

- Hogyan tervezi 10-15 év múlva az életét?

- Egy alföldi tanyán szeretnék élni, mezőgazdasággal foglalkozni. Dédnagyapám életére vágyom, ő egy tanyán élt, volt némi földje állatai és méhészete. A tanyán lehet palackozó üzemet építeni, ahol a saját mézet fel lehet dolgozni Márcznak. Küldetésemnek tekintem, hogy minél többen megismerhessék a Márczot, élő hagyományainkat, melyek élvezetes, érdekes, értékes dolgok. A Márcz is a kultúránk része, örülök, ha újra éled a XXI. században. Ezt szeretném, ezért dolgozom.

 Tánczos Erzsébet írása

Veronika napja, moldvai csángó alakjában Viron. Ő az a legendabeli asszonyalak, aki a kendőjét nyújtotta a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak,  s a   kendőn rajta is maradt a Megváltó képmása.

A Veronika a görög eredetű Bereniké név latin változata. Azt jelenti, hogy győzelmet hozó.   Bereniké Haja csillagkép, melynek kedves története van:

CSILLAGKÉP:

II. Berenicé Egyiptom királynője volt. Amikor férje egy  veszedelmes hadjáratból épen tért haza, Berenice hálából felajánlotta Aphrodité istennőnek híresen  csodás hosszú haját. Állta a szavát,le is nyisszantotta, és elhelyezte azt az istennő templomában –a haj mágikus dolog! .

Másnap reggelre a hajzatnak nyoma veszett, s nagy ribillió támadt  Az udvari csillagász erre bejelentette, hogy a  hajzuhatag akkora örömöt okozott Aphrodité  istennőnek, hogy az égre helyezte azt. Megmutatta a csillagok egy csoportját, (amit addig a napig  az Oroszlán farkának neveztek) Berenice Haja a neve azóta.

 (Berenikéről még szólok a bejegyzés végén.)

 VERONIKA KENDŐJE:

A közismert Bibliához kapcsolódó  történet szerint Veronica (Berenice) volt annak az asszonynak a neve, aki a keresztúton egy kendőt nyújtott át Jézusnak, hogy felitassa a vért az arcáról. Veronika a kendőjét Jézus arcára szorította, hogy felitassa verejtékét és vérét. Így került volna a kendőre az egyetlen fennmaradt és hiteles arckép Krisztusról (ne feledjük, hogy a nem kevésbé  megosztó torinói lepel már a halott Krisztus  vélt vagy valós alakjának  és arcának   lenyomatát mutatja).

 Érdekesség, hogy a vera (igaz) és az icon (kép) szavak összetétele, tehát azt jelenti: hiteles képmás.

 Innen ered hát a Veronika névalak? A középkorban ugyanis magát az arcképet nevezték Veronikának.

MICSODA  VERONIKA KENDŐJE?

Egyfelől az a textília megnevezése, amellyel Veronika megtörölte Jézus arcát a keresztúton. Tágabb értelemben így nevezik az összes olyan anyagot, melyen Jézus arcának lenyomata látható A 12. századtól  tűntek föl, hiszen a keresztes hadjáratok következtében ereklyék tömegei érkeztek Európába. Hol van most az a bizonyos kendő?

Az érdekesség az, hogy KETTŐ IS VAN – EZ MÁR MAGA LEHETETLENSÉG!

Nem tudom, hogy az alábbi képen melyik " eredeti" szerepel!

Az egyiket a  Vatikán őrzi, a nagyhéten  a Szent Péter téren mutatják fel, máskor a nyilvánosság nem láthatja. A  másikat Az itáliai Manoppello városka templomában  bárki megnézheti. Ez különben a város egyetlen érdekessége, de igazi „ turistacsalogató”. Melyik kendő az igazi, ha van igazi egyáltalán? Ezt sem én válaszolom meg, de szívesen megkukucskálnám mindkettőt.

BERENICE ÉS A TRAGÉDIA

Ha Berenicét és Veronikát így egy kalap alá vettem,  jöjjön most Racine, aki a Berenice című műve előszavában a dramaturgiatörténetben  kulcsmondatát fogalmazta meg : „Egyáltalában nem szükséges a vér és a halál a tragédiához: elegendő, ha a cselekmény nagy, a szerepek hősiesek, a szenvedélyek felébrednek, és minden érezteti a fenséges bánatot, a tragédia legfőbb gyönyörűségét." A hős bukása tehát nem egyenlő a halálával.

Ezt is írja az előszóban a szerző: „Vannak, akik azt gondolják, hogy ez az egyszerűség a lelemény hiányának a jele. Nem gondolnak rá, hogy ellenkezőleg, a legfőbb lelemény a semmiből valamit csinálni..."

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_veronika

http://www.kislexikon.hu/veronika.html

http://www.lexikon.katolikus.hu/V/Veronika%20kend%C5%91je.html

http://lexikon.katolikus.hu/V/Veronika.html