A rönkhúzás hagyománya a farsangi ünnepkörhöz tartozik, jellemzően a rábavidéki szlovének tartották, új elemekkel gazdagítva napjainkban is megrendezik. A farsangi időszakot a falu közössége a szerelem beteljesedése idejének tartotta; ez volt a házasságkötések leggyakoribb időszaka.
Azokban a falvakban viszont, ahol nem volt házasságkötés a farsang idején, a pártában maradt lányokat, nőtlen legényeket álházassággal, mókalakodalommal figurázták ki.
Ez a rönk azt szimbolizálja, hogy a lányokat hozzákötik, ezt kell húzniuk , ha már nem mentek férjhez ebben az évben. Az állakodalmon az ifjú párt „szégyen-rönkre" ültetve húzták végig a falun. A farsangi rönkhúzás eredeti funkciója, hogy figyelmeztessék azokat a fiatalokat, akik már elérték a megfelelő kort - és még nem házasodtak meg -, hogy nem teljesítették életkori kötelességüket.
Ma is csak akkor tartják meg, ha tényleg nem házasodott senki farsang idején.
A szokás ezzel nem csak a nyelv megtartását segíti, az identitás megerősítésében is fontos szerepet játszik.
Ezt a „frigyet" maskaralakodalomnak is nevezik.
Az egész ceremónia nagyon hasonlít egy igazi esküvőhöz: kikérik a legényt, leányt, felköszöntik az örömszülőket, versekkel, mondókákkal, vicces bekiabálásokkal tarkított mondókákkal.
Eljátszák a püspököt, a papot, a vőfényt, a cigányvajdát, a jövendőmondó asszonyt, és a kisbírót, aki kidobolja, hogy a fiatalok erre az egy napra örök hűséget ígérnek egymásnak.
A menyasszonyt fehér ruhába bújt, sminkelt férfi, míg a vőlegényt általában nő testesíti meg, hatalmas bajusszal, kalapban, ünnepli felöltőben. Az örömszülők hangos, már-már visításszerű sírással búcsúznak édes, szeretett gyermeküktől, aki nekik a legszebb, legcsodásabb az arcára rajzolt bibircsókjával, vagy nem épp daliás alkatával. Aztán a pár a rönkre ül, és a falu ifjúsága énekelve, kiabálva, rikoltozva húzza őket végig a településen. Közben dobolnak, hangoskodnak, míg végül elérnek a ceremónia helyszínére, ahol egy arra alkalmas papnak kikiáltott személy összeadja őket, jelezvén, hogy ez a frigy ma éjfélig tart.
Ma is tartják itt-ott, ha a településen nem volt esküvő, akkor tartanak egy bolondos lakodalmat, hogy kicsúfolják a házasodni nem óhajtó fiatalokat.
Eredetileg húshagyókedden rendezték a tuskóhúzást olyan községekben, melyekben az esztendő során nem volt lakodalom.
Íme egy álesküvőt megnyitó versezet:
"Mélyen tisztelt Közönség!
Felsőbátkifalu nagyközség!
Hajják meg a süketek! Nyíljon ki a fületek!
Nagy eseményt hirdetek, jó mulatságot ígérek:
Azért jöttünk össze ma, legyünk hát egy csokorba.
Házasság lesz ebből tudom, ezt bátran itt megjósolom.
A falu egy legénye, kinek az esze kereke
Mindig jár és meg nem áll,
Kigondolta, úgy tudom, házasodik farsangon."
/Körmend/
A rábavidéki szlovének rönkhúzása a magyar és az osztrák rönkhúzástól abban tér el, hogy szlovén és magyar nyelven beszélnek a résztvevők.
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1271.html
http://www.historia.hu/archivum/2006/0601tatrai.htm
http://philatelia.hu/galeria/bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
http://szellemikulturalisorokseg.hu/index0.php?name=0_rabavideki_szlovenek_ronkhuzasa
