Dőrejárás - ősi farsangi népszokásunk

2014. február 25. - netfolk

A dőrejárás a Felső-Csallóközben elterjedt farsangi népszokás.

A dőre szó maga bolondozó férfit jelent a csallóközi tájszólásban.

Dőrejárás 1930-ban

Főként a tejfalusi önkéntes tűzoltószervezet ápolja ezt a népszokást, melyet a falu lakói folyamatosan átörökítik a következő nemzedékekre, s a környező falvak is újra kedvet kapnak a megszervezésére. A dőrejárás így a mai napig megőrizte az évszázados hagyományokat, átmentette a magyarság ősi, mitikus hitvilágának néhány szereplőjét.

Különben a busójárás édestestvére a dőrejárás, amely egykor az egész Kisalföldön ismert és elterjedt népszokás volt.

E néphagyomány feltételezett eredete az, hogy az ősszel látszólag elhaló természet felélesztését igyekeztek őseink biztosítani, hogy ismét eljöjjön a tavasz. Bolondozó dőrék ezért a természet erőihez fohászkodtak, áldozatot mutattak be, hogy túlélésüket, termékenységüket, szaporodásukat így biztosítsák.

A dőrejárásra, mely egyike a legősibb, fennmaradt népi mítoszjátékoknak, évszázadokon keresztül húshagyókedden került sor, hiszen éjfélkor kezdődött a böjti időszak. A huszadik század kezdetén átették farsangvasárnapra, majd mostanában farsangszombaton rendezik meg. Ekkor a helyi tűzoltóság szervezésében a falu utcáit a helybeli dőrék közel harmincfős maszkás, vidám alakoskodással egybekötött, adománygyűjtő farsangvégi menete járja be.

A játék ősi voltát mutatja, hogy a meneten a mai napig csak férfiak vehetnek rész, ők öltöznek be mindenféle fura ruhába, és természetesen a női szerepeket is ők játsszák el.

Ilyenkor imitálnak esküvői menetet, ördögöket, medveidomárokat, fontoskodó mesterembereket, akik mindenfélékkel "zaklatják" a falubelieket, nem hiányozhat a telet jelképező bábú és az egész napos jókedv. Elmaradhatatlan szereplők az ördögök. A játék gerincét maga az esküvői menet és a bolondozó mesteremberek adják.

A menyasszony már karján tartja megszületett kisdedét, így járják végig a falut, ételt-italt gyűjtögetve. Eközben folyamatosan húzza a cigánybanda a talpalávalót. A dőrék bekopognak minden házhoz, ahol étellel-itallal kínálják őket, a vőfély megtáncoltatja a ház asszonyát, aztán szépen odébbállnak.

Az esküvői menet, bolondok szánja, bolondozó mesteremberek felvonulása kiegészül mitikus alakokkal, akik részben német – Lucák, krampuszok " rokonai", részben pedig az ősi magyar hitvilágot őrzik.

dorejaras Felbar (10).jpg

A dőrejárás meszelője egy női alak ( férfi játssza, persze), ő varázserővel bír. Meszelőjét a ház falán végighúzva elűzi a rontó szellemeket, de ez nem jó hír a rossz gonosz embereknek, mert kormos lével hoz rontást a háziakra. A magyar hitviláglegjellemzőbb alakja a telet jelképező szalmaember ( szimki) akit a felvonulás végén elégetnek (a „jelmezbe bújt" sámán-szereplő az utolsó pillanatban megszabadul szerepétől), valamint a természetet allegorizáló szimki, akinek pusztulását rituális gyilkossággal ábrázolják, viszont csodás feltámadása jelzi az ősmagyar hit szerint elhaló-újraéledő természet örökös megújulását, a várva-várt tavasz eljövetelét. Amikor a természetet jelképező szimki a népi játék végén meghal, s aztán feltámad - ez jelzi hogy a természet csak látszólag pusztul el télen, tavasszal újjászületik. Miután a ‘szalmakunyhó‘-t elégették (az őt mozgató legény már korábban titkon kibújt belőle), a lányokat anno az ördögmaszkos alakoskodók kényszerítették a tűz átugrálására. Mikor a tűz elhamvadt, jön a „szimki" újabb megölése: tőrrel és pisztollyal – biztosra mentek.

A „halottat" a kocsmába vitték, ahol életre keltették: ráfújtak a szájára, kezét, lábát, fejét mozgatták, a hátát ütögették, majd felöltöztették, mire a „szimki" hirtelen felugrott és elszaladt.

A dőrejárás táncmulatsággal fejeződött be, ahol az összegyűjtött adományokból nagy lakomát rendeztek. A lányok és legények hajnalig táncoltak, daloltak, szórakoztak!

Az adományokból (tojás, szalonna, kolbász , ami van )este mulatságot rendeznek. Őseink az emberi élet egyik hordozóját is “tojás(ocská)nak hívják. Ez a varázslat a tejfalusi dőrejárásban is tetten érhető: a dőrék a tyúkólból elcsenik azok tojását, akik nem fogadják szívesen közeledésüket, a drótos pedig beszögeli a tyúkól ajtaját, hogy a gazda tojása zápuljon meg, terméketlenséget hozva állataira és egész családjára. Amennyiben nem volt esküvő farsang idején, vénlánynak öltözött dőre húzza végig a terméketlenséget jelképező száraz csököt a falu utcáin.

Ez a remek film elröpít minket a varázsló dőrékhez:

http://www.televizio.sk/2012/02/dorejaras-tejfalun/

Dőrejárás Csallóközcsütörtön

A Dőrejárás című dokumentumfilm ( borítója fentebb látható) szereplői a tűzoltókon kívül helyi lakosok. A film a ma is eleven és folyamatosan alakuló népi hagyomány mostani állapotát rögzíti, sok humorral.