A szellemi kulturális örökség nemzeti listájára került a bukovinai székelyek betlehemes játéka, a csobánokról, azaz hegyi pásztorokról elnevezett csobánolás.

A csobánolás a  Krisztus születését megjelenítő dramatikus szokások egyike, a  bukovinai székelyeknek a  csobánokról – hegyi pásztorokról – elnevezett betlehemes játéka, mely ma is él és virágzik. A csobánolás az egyik legarchaikusabb elemeket őrző, a csíki betlehemessel rokonítható népszokás, melyet a Bukovinában eltöltött másfél évszázad, aztán a rövid bácskai tartózkodás alatt, végül 1945 után Tolna, Baranya, Bács-Kiskun és Pest megye településein is megtartotta a közösség, s mára a csobánolás a népcsoport összetartozásának szimbólumává vált. A betlehemes játék vallásos jellege, adománygyűjtő és szórakoztató szerepe mellett  korunkban főként a bukovinai székelységhez való tartozás kifejezése, a hagyományok éltetése a célja. A játékban szereplő Mária és az angyal öltözetében a bukovinai női népviselet jelenik meg, a pásztorok maszkja  még kereszténység előtti pogány elemeket idéz.

A csobánolás archaikus elemeket őrző, a csíki betlehemessel rokonítható magyar népszokás.

A kezdetektől máig:

 Kezdetben a csobánolás házaló népi színjáték  volt,  ennek mára színpadon, iskolákban, templomokban bemutatott változata él. A 10-12 szereplős játékban főként férfiak, fiúgyermekek vesznek részt.  Bár régebben a házas férfiak jártak csobánolni, ma a fiatalabb korosztály alkotja a csoportot, s az még kiegészült egy női kórussal, akik népviseletben kísérik a játékot. A  pásztorok gyakran antik  hangzású neveket viselnek, mint Maksus, Koridon, Titirus s a barokkos irodalmi divatot tartották fenn. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg e játékokban.

Pálinkával kínálja a gazda a csobánokat  MTI-fotó: Sóki Tamás

A történet:

 Ahogy a betlehemes játékának, úgy a csobánolás történetének középpontjában is a szálláskeresés áll. Különösen fontos ez,  mivel a hagyományokhoz hűségükről, erős összetartozásukról ismert bukovinai székely népcsoport többször kényszerült arra, hogy szülőföldjét, lakóhelyét elhagyva újabb és újabb vidékeken találjon otthonra.

A népszokásnak több csekély mértékben eltérő változata van.

Kóka RozáliA és a csobánolás:

Kóka Rozália

A bukovinai Hadikfalváról való betlehemes pásztorjátok - csodálatos kincs. Kóka Rozália folklorista, pedagógus  és népművész alig hat esztendős leányka  volt, amikor  nézőként részese lehetett a téli ünnepkörhöz tartozó "csobánolásnak".  Később, már Érden fiatal tanítónőkéntlázas kutatással szedte össze a fellelhető dallamokat, szövegeket, szokásokat. El   is ment Gyimesbe,  s ott élőben láthatta a  csobánolást . Ő is járt a csobánoklókkal házról házra, így  igazán megismerhette a játékot. Bukovinában is kiegészítette gyűjtését . Ez 1973-ban történt, mikor már működött az általa alapított Érdi Bukovinai Székely Népdalkör. Gyűjtőmunkája eredményeként  elő is adták  a csobánolást. A könyvben megindító, ahogy Kóka Rozália leírja, hogyan zajlott az első előadás - a régi öregek újra élhették, előadhatták, a sokat szenvedett bukovinai székelyeknek micsoda élmény lehetett! Én olvasás közben megkönnyeztem ezt a részt.  Érden azóta is csobánolnak, s a bukovinai székely betlehemes játék a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékén a 19. elem lett. A felkerüléshez szükséges többek között, hogy a hagyomány továbbélése biztosított legyen, mely szerencsére adott.A nagyszerű könyv CD  mellékletet is tartalmaz.

Csobánolók a Tolna megyei Tevelen 2013. december 8-án MTI-fotó: Sóki Tamás

Forrás:

http://www.szellemiorokseg.hu/index.php?menu=nyomtatvany_lead&jny_id=67&m=nemzet

http://www.erikanet.hu/oldal.php?menupont_id=6786&cikk_id=1072

http://maihirek.com/hirek/bovult-a-szellemi-kulturalis-vilagoroksegi-lista

http://maihirek.com/hirek/csobanoltak-tevelen-a-csobanolok

http://kuruc.info/r/21/121309/

A  fenti beszélgetés  az Értékőrzők sorozatból való. Ebben a füzetben Báling Lászlóné Aranka mutatja be az év rendjét a hagyomány szerint, s a kapcsolódó népművészeti tevékenységeket. (A kiadvány címe: Négy évszak mestere). A kiadvány szerzője és szerkesztője Tánczos Erzsébet.

További olvasmányok a témában:

http://netfolk.blog.hu/2013/03/18/negy_evszak_mestere_baling_laszlone_aranka_nepi_iparmuvesz

http://netfolk.blog.hu/2013/09/04/az_osz_a_csuhetargyak_meg_a_szoves_ideje

http://netfolk.blog.hu/2013/06/27/nyari_munkalatok_az_aratas

Tánczos Erzsébet írása

Petrás Mária csángó származású keramikusművész és  énekmondó  adventi kiállításával avatták fel   két éve Budapesten az E-Galériát, s  az idei adventet újra beragyogja  a Szervátiusz Jenő-díjas  művész kiállítása.

A tárlatot Kövér László, a Magyar Országgyűlés Elnöke nyitotta meg.  Beszédében kiemelte A  moldvai csángók kultúrájának értékét. Az elsüllyedt Atlantisz értékeinek őrzőiként mutatta be őket, olyan embereknek, akik életében  még van kapcsolat emberek és angyalok között.  S  valóban, Petrás Mária  sugárzó arcú madonnái, Szent Családja,  Babba Máriái, angyalai, szentjei úgy érezzük, őrzik a világ valaha volt egységét.

Kövér László idézte Petrás Mária szavait: „Nálunk, a faluban imádságos harangozással kezdődött a nap, és azzal is ért véget. A családok gazdagságát 8-10-12 gyermek jelentette. Az ötévestől a legöregebbekig, mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az emberek kitisztították a lelküket, életüket, házaikat, istállóikat, óljaikat, kertjeiket, falujukat. Megbocsátottak egymásnak, misére mentek szép, ünneplő ruhában, és délután felkeresték egymást. Az ünnepek nagy örömben teltek. Mindent meg tudtak teremteni maguknak, úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az idő járása és a mélységes Isten-hitük útbaigazította őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a seregnyi gyermekkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szőni, gyönyörűen hímezni. Varázslatossá tudták tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Szűz Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”

Petrás Mária  bemutatott műveiben az ősi magyar hitvilág, a karácsony misztériuma  és Árpád-házi szentjeink jelennek meg.

Az ünnep fontossága, szépsége minden alkotáson ott ragyog, s valami érintetlen, romlatlan hit. Finom és gyengéd érzelmekkel teli szobrain Mária anya, vallási jelkép, s egyetemes emberi értékek hordozója. A kiállítás az adventi időszak egyik fénypontja lehet, s igen nagy lelki segítség a túlingerelt, az ünnepet rosszul váró kortársainknak. Akik belépnek, esélyt kaphatnak arra, hogy az ünnep a szívükbe költözzön. Én biztos ellátogatok újra!

A megnyitón Sipos Mihály, a Kossuth-díjas Muzsikás együttes prímása emelte közreműködésével az esemény fényét.

A kiállítás Budapesten, a Falk Miksa u.8-ban , az E-Galériában tekinthető meg. Az E-Galéria az Erdély Művészetéért Alapítvány kiállítóhelye. Az E betű Erdélyt jelenti, az erdélyi művészek ezzel „betörnek” a galériák utcájába, a Falk Miksa utcába – fogalmazott Kulcsár Edit galériavezető.  Az Alapítvány  az Erdélyben élő magyarság hagyományos  értékeinek megismerését tekinti feladatának, s arra is törekszik, hogy a múlt értékei mellett a mai alkotók munkásságát is bemutassa itthon és szerte a világon.

Az élményt Tánczos Erzsébet osztotta meg.

 A népszokások, hagyományok fontosak az egyén és a közösségek életében is, ez nem kérdés. Legjobb, ha ezek életünk részei vagy legalább egyes elemek szépen beszivárognak a napjainkba, és útmutatást jelentenek a XXI. századi zilált, túlingerelt ember számára.  Mert a régiek ösztönösen tudták, hogy van ideje a csendességnek  is meg a vígságnak is, s hogy az ünnepekre készülni kell, különben nem születik meg az áhítat és a meghittség. Az év egyik csúcspontja a karácsony, vagy még inkább a karácsonyi ünnepkör, melyben Luca napjához igen sok szokás fűződik.

 A képen: Luca széke

A Luca- napi hagyományokra építkezik az Iharos Egyesület december 14-ei rendezvénye. Az esemény Tárnokon a Művelődési Házban reggeltől  estig tart, s  különböző programokkal várják az érdeklődőket a Luca-napi Sokadalmon.

- Miért pont Luca napját választották a sokadalom témájául? –kérdeztem Ament Éva népi iparművész bútorfestőt, a program megálmodóját.

Ament Éva bútorfestő

- Kevés olyan jeles napunk van, amelyhez annyi hiedelem és szokás fűződne, mint Luca napjához. A Gergely-naptár előtti időben ekkor volt a téli napforduló, tehát az év leghosszabb éjszakája, gonoszjáró nap december 13-a. A régiek szerint különösen a boszorkányok rontása ellen kell Luca napján védekezni, ezért a gonosz elleni varázslatok ideje is ekkor volt. Luca napján kezdik el faragni a Luca székét, melyről legalább a szólásmondás szintjén, azaz, hogy lassan készül, mindenki hallott már. A Luca nap megünneplése tehát adta, adja magát, mert misztikus, varázslatos, sok praktika kapcsolódik hozzá, s ezért érdekes a felnőttek és a gyerekek számára is.

- Milyen programokkal valósul meg a Luca-napi hangulat?

- Azzal kezdeném, hogy a Luca-napi sokadalom védnöke a Magyar Örökség díjas Kóka Rozália népdal és népmese gyűjtő, a Népművészet Mestere, a magyar néphagyomány jeles képviselője. Az, hogy Ő vállalta a védnöki tisztet egyben garancia is a program magas színvonalára.

 Kóka Rozália

- Mi minden várja az érdeklődőket?

 -  Reggeltől folyamatosan kézműves vásárt tartunk, ezzel párhuzamosan készül a Luca széke, s közben megismerjük annak történetét és a hozzá kapcsolódó szokásokat.  A kisebbeket játszóház és aprók tánca is várja, a nagyobbak megismerhetik a naphoz is kapcsolódó népi étkek főzését. A rendezvény egyik csúcspontja az V.Úton Betlehembe kiállítás megnyitója lesz, melyet a Kóka Rozália által előadott bukovinai népmesék és dalok is emlékezetessé tesznek majd.  Láthatunk galgamácsai menyasszonyöltöztetés, s  galgamácsai anekdotákat is hallgathatunk. Három népzenét játszó zenekar is a vendégünk lesz, hiszen jó muzsikából sosem elég, főleg, hogy este táncházzal zárul a Luca- napi Sokadalom.

- Kiket várnak a rendezvényre?

- A programot úgy állítottuk össze, hogy minden korosztály jól érezze magát. Luca napján a néphagyomány szerint nem szabad semmiféle házimunkát végezni, s aki ezt megszegi, az nagy árat fizet.  Ezért is jobban jár, aki nem kockáztat, s Luca-napi sokadalmunkon töltődik fel ezen az adventi szombaton.

 Tánczos Erzsébet írása

A Balatonhoz szélén fekszik egymás közelében Tótszentpál, Varjaskér, Buzsák és Táska község, ahol a népies hímzőművészetnek talán legtöbb termékét találjuk. Nagy hírnévre tett szert e somogyi falvak hímzése és rátétes munkája.

Ruházatuk alapanyaga a len és a kender volt.  A fonást háznál végezték, és ott szőtték a durvább fonalból készült dísztelen vásznat is. Az igényesebb, díszesebb darabokat már takácsokkal készíttették

A község címere is  utal a kézimunkázás hagyományára.

A Balatontól csupán 15 km-re   levő Buzsákon a 15- 16. században nagy számú dalmát, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen, és az általuk hozott tradíciók  hatással voltak az ott élőkre. Így aztán kialakult egy olyan  különleges kultúra, amely csak  Buzsák  községre jellemző.

Ezeknek a részben horvát és szlovén lakosú falvaknak ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai három csoportra  tagolhatók:  a fehér, a kék-piros pamuthímzésekre és a  színes gyapjúhímzésekre.

Ez a tábla mindent bemutat:

A fehér varrás mintája levelekből, sakktáblaszerű térkitöltő elemekből és merev láncöltéssorokból áll, s erőteljes a kék-piros pamutos hímzések zegzug vonalai is.

Ezek közeibe nagy rozettákat illesztette, melyeken  a színek szirmonként  mások.

A  színes gyapjúhímzés a legfrissebb technika, ebben nagyobb öltésekkel és lazább mintákkal találkozhatunk. A hímzéseket rátéttel s szalagdísszel is díszítik. Sőt, még a subrikával is díszítették, mint a két fehérhímzéses terítőn látszik is.

A subrikához a textilből szálat húznak, s a megmaradt szálakat mintázottan átszövik. Hazánkban igen  elterjedt technika.

Gyapjúfonallal varrt szalagdíszes párnavég. Néprajzi Múzeum, Budapest

A buzsáki hímzés különlegessége hogy a párnavégeket  és a ruhaneműket azonos motívumokkal díszítették, ami másutt nem jellemző.

Különösen a nők ingei, és a halotti lepedők  őrzik a jellegzetes, színes díszítésektől zsúfolt hímzést, amelyekben főként a kék és piros szerepel, bár a zöld, sárga és ibolyaszín is gyakori. 

A buzsáki ingnek ismert ruhadarab az ujjakon szőttes díszítésű, az ingujj alján és az ingujj hosszában elhelyezett díszítés jellemzi. A ingujj végét széles csipkével díszítették, ezt is helyben készítették.

Az ingujj csak a felső kart takarta, ingvállnak nevezték.

A háromféle ősi hímzés az 5 színnel (sárga - piros - kék - zöld - fekete) varrt "vézás", a "rátétes" és a sok színben pompázó "boszorkányos". Mindhárom hímzésfajta legszebb darabjai a Faluház állandó hímzéskiállításán tekinthetők meg.

A vézás hímzés vászonra készül, ebben piros-fekete  vagy piros-kék fonallal töltik ki az előrajzolt motívumokat, ma már több színnel is dolgoznak.

„Rajzolóasszonyok” hímzőasszonyok részére megrendelésre előrajzolják a motívumokat. Ők a mintákat az egész falu részére rajzolgatták. Ez  az oka a motívumok egyöntetűségét. Ma már ezeknek az elnevezése homályba vész.  Van a  rózsa, s egyes minták emlékeztetnek szitakötőre vagy lepkére. 

 Jellegzetes a „boszorkányos” hímzés is. Ennek eredete az úri hímzésben keresendő. 

Boszorkányos technika

Ehhez  boszorkányos ügyesség kell, talán innen a technika neve. A   kézimunkát előrajzolják. A  rajzolás  mentén láncöltésekkel körbevarrják. Ezután  töltik ki magát a mintát „boszorkányos” öltéssel, mely a következő: különböző színű fonallal fehér vászonra varrták a többnyire virágmotívumokat. A java most jön: az alapot  meg fekete színnel töltötték ki boszorkányöltésekkel. Ettől a kézimunka úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna. Rengeteg időt és fonalat igényelt, ma már alig valaki míveli:

A rátétes, vagy „bécsis” az egyik legismertebb buzsáki hímzésfajta.

Ehhez a motívumot előrajzolás nélkül kivágták, a kivágott anyagot apró öltésekkel ráfércelték a másik anyagra. A motívumok sokat  változtak az elmúlt évtizedek során.
Kezdetben halotti és gyermekágyas lepedőkön  alkalmazták ezt a hímzéstechnikát.

Kezdetben a  motívumok esetlegesek, spontának voltak. A XX. század elejéről fennmaradt motívumok a vágóasszonyok finom ízlésvilágát tükrözik.
 Ez a művészi kidolgozású virágok, levelek, indák kora.

A rátét anyagát –piros, kék, vagy fehér lehetett-  pontosan hajták meg, előrajzolás nélkül ollóval főként virágmotívumokat  vágnak ki. Aztán kiterítve a rávarrandó fércelik, majd öltésekkel körülvarrják. Ez igen nagy figyelmet és szakértelmet igényel.

Leggyakoribb motívumai a szegfű, labdarózsa, árvácska, tulipán, cakni, levél, katykaringók, páva, szarvas.

Ekkortól nem csak  ágyterítőkre, hanem sálakra, ruhákra is felkerülnek a jellegzetes rátétek.
Ma már nagyon kevesen készítik,  kevesen vannak a  „vágóasszonyok”.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

https://www.facebook.com/BuzsakiHimzes

http://www.paszti.hu/baba-maci/baba.php?mit=2&fejlec=N%E9pviseletek

http://hedifarkas.blogspot.hu/2013/11/buzsak-buzsaki-himzes.html

http://ertekkeresok.network.hu/kepek/szottesek_teritok_himzesek/buzsaki_himzes

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1069.html

http://tkcsipke.blogspot.hu/2013/03/csipkefajtak-subrika.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/img/thumb/1-176e.jpg

http://buzsak.hu/web3/index.php?option=com_content&view=article&id=761:himzes&catid=281:nevezetessegek&Itemid=401

A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) és A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület (KEMCSE) 2013. november 13-án baráti estet szervezett Budapesten a Barabás Villában. Az esemény fővédnöke Pokorni Zoltán volt. Az est célja volt a Magyarországon élő csángó művészek segítségével a csángók köszönetét az alapítvány és az egyesület támogatói felé kifejezni.

A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület (KEMCSE) együttműködik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével és a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvánnyal. Céljuk a „Legyen Ön is keresztapa, keresztanya” program népszerűsítése, a támogatók körének bővítése. A moldvai csángóknál ugyanis a legudvariasabb megszólítás, ha „keresztanyának” vagy „keresztapának” nevezik beszélgetőtársukat, akár van közöttük rokoni kapcsolat, akár nincs.

 A Csángó Baráti Est főszervezője, Pákozdi Judit, a KEMCSE elnöke így nyilatkozott az egyesület létrejöttéről és a kereszetszülő programról:

 „A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület gondolata 2006-ban született meg, útban Moldvából hazafelé, a keresztgyerekekkel, a csángó valósággal, emberekkel történt első találkozás mély hatása alatt. Mi, az akkor ott együtt utazó keresztszülők elhatároztuk, hogy a bennünk munkálkodó segítőkészséget, akaratot, szeretetet összeadjuk, hogy egyesítve erőinket eredményesebben tudjuk támogatni a moldvai gyerekek magyar taníttatásának ügyét, s megpróbáljunk egyre több embert meggyőzni ennek fontosságáról. Egyesületünk tagjai nagy odaadással és szigorúan önkéntes alapon máig ezért dolgoznak. Arra kérdésre, hogy ki lehet keresztszülő, egyszerű a válasz. Mindazok, akik jelképesen keresztgyereküknek fogadnak egy-egy csángó gyermeket, és vállalják magyar nyelvi oktatásának költségeit. Ám az anyagi támogatáson túlmenően a gyerekekkel és családjukkal személyes kapcsolatokat is tartanak. Segítik, látogatják őket, megemlékeznek ünnepeikről, s többek között nyári táborozásokat szerveznek számukra. Egyesületünk küldetésének tekinti, hogy képviselje a keresztszülőket, akik adományaikkal, szívvel-lélekkel támogatják a moldvai magyar oktatást. Célunk, elérni, hogy minél többen vállaljanak keresztszülőséget, közreműködésünkkel megelégedett adományozókká váljanak, és hosszútávon segítői, támogatói legyenek a moldvai csángók magyar nyelvű oktatásának.”

A program egyik tanulsága az, hogy a mégoly odaadó segítség sem képes évszázadok tudatos asszimilációs folyamatait megfordítani.  Moldvában ugyanis a gyerekekkel a szüleik szinte csak románul beszélnek – egy ilyen nyelvállapotot visszafordítani talán nem is lehet. Ma a 250 ezer moldvai katolikusból már csak 60 ezren beszélnek magyarul. Folytatni kell azért a  munkát, s így lassítható a folyamat.  Ha nem is lehet megállítani az asszimilációt, van értelme magyart tanítani még a magyarul már nem beszélő csángóknak is. A KEMCSE ezért folytatja eddigi tevékenységeit: a keresztszülők és gyermekek kapcsolatának erősítését, új keresztszülők és támogatások szerzését, a magyar nyelvű vallásgyakorlás támogatását, a csángó hagyományok és kultúra népszerűsítését. Szeretnék, hogy  egyre jobb körülmények között, egyre több helyen, egyre magasabb színvonalon tanítsák Moldvában a magyar nyelvet.

 Ki lehet a  KEMCSE tagja?

Az egyesületnek bárki tagja lehet, aki a 2000 forintos tagsági díj ellenében.  Az egyesület mindenki rendelkezésére áll, aki keresztgyermek „örökbefogadását”tervezi, vagy aki a csángó kultúra iránti érdeklődésből hozzáfordul. Klubdélutánjaikon rendszeresen részt vesznek Csángóföldről érkező tanárok. Ők személyesen tájékoztatják a keresztszülőket keresztgyermekük életéről, tanulmányi eredményéről.

A keresztszülői program keretében egy-egy csángó kisgyermek magyar tanítása a jelképes keresztszülőség vállalásával támogatható. Így havi  négyezer forint befizetésével egy általános iskoláskorú gyermek anyanyelvi oktatásának költségét lehet fedezni. Az igyekvő gyermekek Csíkszeredában magyar középiskolában továbbtanulhatnak tovább. A keresztszülőség azt is jelenti, hogy egy „keresztgyermekkel” levelezés, találkozás során személyes jó viszony alakul ki.  A keresztszülőnek lehetősége van betekinteni a csángó emberek életébe, megismerkedhet páratlanul gazdag hagyományaikkal.  Keresztszülők és keresztgyermekeik között  életre szóló barátságok köttetnek.

Az esten  fellépők között volt az Alapítvány szóvivői szerepét elvállaló Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész.  Fellépett az AMMOA alapítója, a Prima Primissima-jelölt Petrás Mária népdalénekes, keramikus. Méltatta Antal Gábornak , az AMMOA leköszönő elnökének munkáját.. Az esten mutatkozott be az AMMOA új elnöke, Legeza László. „Petrás Mária megtisztelő felkérésének eleget téve, örömmel mondtam igent az AMMOA kuratóriuma elnöki feladatainak végzésére. Nagy bizalom jellemzi az elnökváltás folyamatát az évek óta kiváló tevékenységet végző kuratórium, és partner szervezetei részéről, amit ezúton is köszönök.”- nyilatkozta  Legeza László.

 Az este dr. Iancu Laura csángó költő és néprajzkutató, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja regényéből olvasott fel részleteket és saját verseit szavalta.

Márton Attila Moldvai Csángómagyar Oktatási Program koordinátora a  Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) képviseletében szólt a  hallgatósághoz. "Annak a szervezetnek a nevében, amely a szakmai garanciát és a jogi hátteret biztosítja a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program érdemi működtetéséhez ... Napjainkban az országhatár és a nemzethatár nem esik egybe, a moldvai magyar oktatási program oktatói azért dolgoznak, hogy a szórványhatár megmaradjon, azért, hogy a nemzethatár ne szoruljon vissza. Feladatunk szinte ugyanaz, vagy legalábbis hasonló, mint amikor egy tudatos, tervszerű birodalmi politika jegyében kitelepítették a mai moldvai csángók őseit: megvédeni az ország határait.- " mondta  hitelesen, hiszem ő maga immár 11 éve lészpedi – ahogy magát szereti nevezni – tanító bácsi. Tanítványaival érkezett. A gyermekek  daloltak s meséltek az egybegyűltek nagy örömére. Márton Attila ismertette, hogy jelenleg huszonnyolc helyszínen 2109 moldvai csángó gyermek tanul magyarul, s negyvenöt kollégája nevében köszönte meg a program támogatóinak, hogy lehetővé teszik a folyamatos munkát. A moldvai magyar oktatási programnak köszönhetően ma közel 2 ezer gyermek tanulhatja ősei nyelvét, de sok ezren vannak még, akiknek nincs lehetőségük magyar iskolába járni – hívta fel rá a figyelmünket Márton Attila.

A Somos zenekar muzsikája után hallhattunk moldvai népdalcsokrot, láthattunk moldvai magyar táncokat, gyönyörködhettünk Mátyás Mónika és Kovács Krisztián ének és furulya előadásában. Ők ketten felsőfokú tanulmányaikat végzik Magyarországon.

Csoma Gergely csángókutató, szobrász-, fotóművész, néprajzi gyűjtő szavalta Lakatos Demeter csángó költő verseit s hallhattuk személyes élményeinek egy csokrát.

Bemutatták a világ első csángó társasjátékát, a Naputánjárót. A játék célja, hogy a moldvai csángó-magyar gyerekek, felnőttek minél jobban megismerhessék Csángóföldet. A játékosok  bebarangolják Csángóföld központi részét, útközben pedig ismereteket szerrznek a moldvai csángó-magyarokról. A játékot izgalmasabbá teszi két negatív és egy pozitív szereplő a csángó hiedelemvilágból. A KEMCSE ötven  darabot ajándékozott belőle általános iskoláknak. A szerzők jószolgálatra ajánlották fel az értékesítésből származó nyereségüket.

Tánczos Erzsébet tudósítása

(Forrás: AMMOA, KEMCSE)

Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

Eleink a liba s tyúktollat igen nagyra értékelték, mivel a párnák jelentették a vetett ágy díszét, gazdagságát.  

A tollal töltött dunna 17. századtól követhető nyomon, de csak a tisztaszobabeli ágyakban.

A vetett ágyban szalmazsák volt, rajta derékalj, abba került az első kopasztású toll. Erre lepedőt tettek, majd párnákat, arra dunnát. Az ünneplő dunnába pehely került.  A tollhoz tollfosztással jutottak hozzá.

 Mikor lehetett tépni?

 A fiatal ludakat évente háromszor, az idősebbeket akár ötször is megtépték. Szakértelmet, gyakorlatot kívánt ez a munka, mert a kontár kárt tehetett  a liba bőrében.

 Mi a tollfosztás?

A tollfosztás kaláka jellegű munka volt, s mint a többi hasonlóan végzett munka a közös szórakozást is jelentette. Az asszonyok, lányok társas munkája az volt a tollfosztás az  őszi- téli időszakban.,  mikor a mezei munkák idejének az esztendőre vége szakadt.

  Mikor volt az ideje?

 A tollfosztáskor a száráról letépdesik a tollat. Különösen a fonástiltó napokon, kedden, pénteken, vasárnap és ünnepnapokon, Borbála, Luca és Miklós napján gyűltek össze a rokonok és szomszédok egymás tollát megfosztani.

 Hogyan zajlott?

Bérelt vagy meghívásra látogatott házaknál dolgoztak.
 Úgy húsz asszony gyűlt össze egy-egy kalákát hirdető házhoz, s mesélve, énekelve esténként tizenegyig is dolgoztak.  A 20. század elején még volt tollfosztó, rendre mézespálinkával, kaláccsal, mákos kukoricával kínálták. kínálták a segítőket.

 Hogyan  ünnepeltek?

Több hétig is eltartott a tollfosztás, s mikor végeztek vele az évre,mulatságot tartottak.. A nagy mulatozást csak az éjféli töltött káposzta szakította meg.

Ekkor tollas maskurákat öltöztettek: egy-egy asszony arcát szilvaízzel bekenték, majd tollat fújtak rá. Sokféle tréfát eszeltek ki ilyenkor:az ajtón vagy ablakon át madarat eresztettek be. Lábára, nyakára tréfás szövegű cédulát kötöttek.

Ilyenkor más maskarások is jöttek a házhoz, és  az asszonyok lányok azt figyelték, figyelték, hogy van-e köztük férfileselkedő. Ha  nagy igyekezetük eredményeképpen találtak egyet, azt levetkőztették,s  ruha, cipő nélkül bocsátották el.. Előfordult, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot. Egy-egy asszony kalapot tett, nadrágot húzott, s úgy játszotta a „gavallér” szerepét. Reggel nótázva mentek együtt haza.

Néhol a tollfosztóba csak komoly udvarló bemehetett, de  még ő sem maradt sokáig.

De ha az asszonyok nem voltak megelégedve az ellátással, szétfújták, szétszórták a toll egy részét. Ilyenkor az utca, udvar is megtelt tollal. Ez megmutatta, hogy fösvény volt a háziasszony.

Egyes vidéken a toll csumáját a legény összeszedte, és a neki tetsző lány háza előtt szórta el az udvarlás jele volt. Másutt ezt nem vették jó néven, mert éppen a megszégyenítés jele volt.

Tiszaföldváron a legények összeszedték a kocsányokat, és a lányok háza elé szórták, s reggel megfigyelték, hogy eltakarították-e. Így tették próbára a lányok szorgalmát.

Íme  egy film , magáért beszél:

Tánczos Erzsébet írása

Forrás

Vasas Samu – Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek. Budapest, 1986, Gondolat

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-693.html

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/unnepek-jeles-napok-es-nepszokasok-2/tollfoszto

http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_telimunkak.htm

http://butorfestes.network.hu/kepek/muzeumi_darabokkiallitasok/hetfalusi_csango_festett_butor_tisztaszoba_a_turkisi_neprajzi_muzeumban

Míg a nagyfarsang a húsvét előtti időszak felszabadult mulatozásának az ideje, addig a kisfarsang a karácsonyi ünnepkört megelőző mulatozást jelentette. Okot a vidámságra, a szórakozásra a gazdasági év zárása szolgáltatott. A termés betakarítása, az évi földműves munka látható eredményei természetszerűen közösségi szerveződésre, mulatozásokra teremtettek lehetőséget.

 Lotz Károly: Mulatozó parasztok

Kisfarsang Mihály-naptól Katalin-napig  (szeptember 29. – november 25.) tart.Számos helyen Mihálykor kezdték meg a kukoricatörést, s a Márton-naphoz hasonlóan gazdasági határnap, egyfajta „mini újév” volt, hiszen a  gazdasági alkalmazottak, cselédek, pásztorok Szent Mihály napjától Szent Mihály napjáig szerződtek el az ország több vidékén.

Sárközi jegykendő

Kalocsai jegykendő

A legények Mihály napján küldtek jegykendőt a leányoknak. A leánykérésnek kisfarsangkor kellett megtörténnie, így az őszi esküvőt Katalin-napig mag is tarthatták.

A kisfarsang a telet megelőző munkák és azok lezárulásának ideje, advent előtt nem sokkal, Katalin napján (november 25.) ér véget ez az időszak, mulatással, bálokkal. A Katalin-napi bál országszerte elterjedt volt, s divatja napjainkban újraéledt.

Bujáki menyasszony

Aki a kisfarsang alatt nem kelt el, nem nősült meg, már csak a nagyfarsang idején tehette meg.

Torockói pár

Székelyföldön is erre az időszakra esett a szüreti bálok ideje, ahol nem termett szőlő, a pityókát szőlőre cserélve tartottak szüreti bálokat, máshol magát a pityókaszedés befejezését ünnepelték meg, vagy a káposztavágás napját bállal zárták..
Jellegzetes énekük az Ősszel érik babám a fekete szőlő kezdetű dal volt. A káposztavágás ünnepén a Kerek a káposzta, csipkés a levele című dal járta.
A kisfarsangra alapvetően nem jellemző az alakoskodás, de az ekkor tartott tollfosztókon, kukoricahántó munkák helyszínén megjelentek az alakoskodók, s vidították a dolgozókat.

Szerelemi jóslás is kapcsolódott: Katalin napjához: a leányok ágakat tettek vázába, mely  karácsonyig kinyílva a szobában, azt jelentették, hogy a következő évben férjhez megy a lány.

Természetesen a kisfarsang nemcsak mulatozást jelentett, ekkor zajlottak a telet megelőző munkák, a tűzifa előkészítése, a kémények kitakarítása,  a  házban a tatarozási munkák elvégzése,  az épületjavítgatások befejezése. Ezeket adventig be kellett fejezni!

A kisfarsang elnevezés a húsvét előtti időszakban is felbukkan: húsvéti böjtöt megelőző utolsó nagy lakoma, a torkoscsütörtök szinonimájaként. A két ünnepnek azonban csak az elnevezése azonos.

 Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

 http://www.szekelyhon.ro/archivum/offline/cikk/166953/kisfarsang-oktober-assziszi-szent-ferenc

www.unnep.eu

http://syriusunio.shp.hu/hpc/web.php?a=syriusunio&o=unnepek___szeptember_P1Wv

http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/168.html

http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0012.html

http://mek.oszk.hu/04700/04729/html/19.html

  Mottó : „Az íráshordozó anyagok készítése az a művészet, mely minden más művészetet megőriz.” 

                                                                                                                                    Vergilius

  -Vincze úr, Ön hosszú éveken át nem a fehérmívességgel, azaz a papírgyártással foglalkozott.

- Bizony, 1992-ig a Videotonban dolgoztam üzemmérnökként.  S nem önszántamból következett be pályafutásomban az a radikális váltás, aminek persze ma már örülök.

A rendszerváltást követően, különösen a szovjet - orosz megrendelések hanyatlása miatt nehéz helyzetbe került a VIDEOTON, s ott is leginkább a számítástechnikai ágazat. Korábban a termékek több mint háromnegyede az említett a piacon került elhelyezésre, erre az időszakra viszont minimálisra csökkent a kivitelük. Ez természetesen erősen hatott a foglalkoztatottak létszámára, így hát rövid időn belül a szakemberek jelentős része az utcán találta magát. Én 1992-ben jutottam erre a sorsra. Nem volt könnyű dolog, mert szerettem a munkámat, s nem volt kész tervem a jövőt illetően.

- Manapság nagyon fontos, hogy az ember tudjon váltani, de ez sokszor nem egyszerű. Kreativitás, higgadt döntéshozás, rugalmasság kell ehhez?

-  Általános bölcsességeket nem mondanék, de a magam tapasztalatait szívesen megosztom. Több mindennel is próbálkoztam, de sehogyan sem akadtam rá arra az elfoglaltságra, ami hasonló szakmai elégedettséggel töltött volna el, mint amit el kellett hagyjak.

Két év keresgélés és próbálkozás után adódott a lehetőség, hogy megpróbáljak egy homlokegyenest más tevékenységet, nevezetesen egy - mint később bebizonyosodott - igen érdekes, régi kézműves mesterséget: a kézi papírmerítést. Rokonlátogatások során néhányszor láthattam, hogy Szentendrén Vincze László papírt készít valami tejszerű folyadékból, meg hogy nem vágja le a szélét ahogy az szokás …, de meg is maradtam a rácsodálkozás szintjén. Nem volt semmi villámcsapásszerű rátalálás érzésem, hogy ez az én utam, amikor láttam László munkáit. Tetszett, amit létrehozott, de nem éreztem azt, hogy jó lenne kipróbálni. 1994-ben Laci öcsém, aki ismerte elhelyezkedési nehézségeimet, felajánlotta segítségét. Ezután elkezdtem nála tanulni a mesterség csínját-bínját, fogásait, eszközök készítését, megismertem a szükséges alapanyagokat. Na, ekkor már engem is megfertőzött ez a dolog! Olyannyira, hogy idővel annyi ötletem lett nekem is, hogy öt év elteltével úgy döntöttünk, hogy megpróbálok önállóvá válni. A próba sikeres lett, azóta a papírmerítés a szenvedélyem és a kenyeremet is adja.

Vincze Mátyás termékei

- Hogyan készül manapság a merített papír, aminek szerencsére reneszánsza van?

- A készítésnek nincs írott technológiája, a minőség az egyik kulcsszó! Jó minőségű papírt megfelelő minőségű alapanyagokból, megfelelő eszközökkel, rengeteg gyakorlással, kísérletezéssel, nem egyszer kudarcok árán lehet készíteni. Én úgy voltam vele, hogy a kudarcok nem keserítettek el, inkább arra sarkalltak, hogy kiderítsem a hiba okát, keressem a megoldást. Tanulópénznek kell felfogni, nem feladni, a megoldást keresni: ez az egész életre igaz, úgy hiszem. Sok éve művelem már, de még ma is varázslatnak tartom a fehérmíves mesterséget. Kis túlzással azt is mondhatnám, ha nekem kellene érte fizetnem, akkor is csinálnám!

Vincze Mátyás termékei

- A szűkebb családjában ön az egyedüli fehérmíves?

 - Nem, a feleségem ötleteivel segít, nem kis részt vállal az „innovációból”.

 - Mi készteti újabb és újabb ötletek megvalósítására?

 - Nagy hajtóerő, ösztökélő erő a megrendelők, vagy csak az egyszerű szemlélődők elismerése, elégedettsége. A kézműves mesterség nagy előnye, hogy az elkészített munkadarab, termék minősége azonnal lemérhető azáltal, hogy megvásárolják-e, szeretné-e sajátjának tudni az ember. Elmondhatom, hogy a termékeink iránt mind a mai napig mutatkozik érdeklődés, és ez igen jó érzés.

 - Mi kell ahhoz, hogy valaki merítő legény legyen? Milyen adottságokkal, tulajdonságokkal kell rendelkezzen?

 - Ha humorral akarnám elütni, azt mondanám, nem árt, ha valaki fiatal. Komolyabbra váltva, legyen kitartása, megfelelő fizikuma, hiszen a középkorban egy régi papírmalomban  a merítő legény akár napi tizenhat órát is dolgozott . Ő volt az, aki a kádban lévő vizes elegyből (cellulózpép vizes szuszpenziójából) merítő szitával nagyjából ugyanolyan mozdulatsorokkal, egymásután ismétlődve, fáradságos munkával kimerítette a nyers lapszerkezeteket, közben ügyelve arra, hogy a lapvastagság egyenletes, nagyjából állandó legyen.

A régi malmokban megoszlottak a feladatok például a rongyválogató előkészítő, rothasztó, enyvfőző, pépkészítő, merítő, rakosó, teregető, enyvező között. Egy mai kis létszámú műhelyben nincs ilyen munkamegosztás, mindenkinek ismernie kell minden munkafázist, ezért nem is lehet egyhangúságról beszélni. Ha a munkák között fontossági sorrendet kellene felállítani, a merítő legény tevékenysége alapvetően meghatározza a leendő papír minőségét. 

- Milyen változást hozott az életükbe ez a vállalkozás?

-  Családom, pontosabban feleségem és az én életvitelem alapvetően változott meg.  Főként a tavasztól őszig terjedő időszakra igaz ez, mert ekkor a hétköznapokon készítem a papírokat, nyomatokat, részben a hétvégi rendezvényekre, részben megrendelésekre. Hétvégén pedig kézműves rendezvényeken igyekszem népszerűsíteni, s értékesíteni a termékeket. Ilyenkor rendszerint velem jön feleségem, aki bőven kiveszi részét például a marketingből, ami nekem nem a szívem csücske. Nincs kötött munkaidőm, de mivel szeretem a munkámat, szinte mindegy hogy reggel van vagy este, örömmel dolgozom, ha pedig valami ötlet eszünkbe jut, igyekszünk minél előbb kipróbálni, a mintadarabot elkészíteni.

 A Mesterségek Ünnepén 

- Hogyan születnek az új ötletek?

- Általában spontán módon, de inspirálnak a megrendelők is. Előfordult az is, hogy iskolai bemutató alkalmával egy gyermek véletlenül olyan fogást alkalmazott, amit kicsit továbbgondolva s fejlesztve megszületett a „kéznyomatos” papír.  

Készül a kéznyomatos papír

Máskor a feleségem azon töprengett, hogyan lehetne karácsonyfára aggatható papírterméket előállítani. Ebből született a fára függeszthető mini könyv (József A.: Betlehemi királyok, Ady E: Karácsony), melyek el is nyerték az Iparművészeti zsűri karácsonyi pályázatának különdíját.

- Nem tartozik semmiféle szervezethez?

- De igen, néhány éve tagja vagyok a Fehérvári Kézművesek Egyesületének. Ez további lehetőséget teremtett a kézműves és népművész tevékenységek sajátosságainak, szépségeinek mélyebb megismeréséhez.  

-  Hogyan készül a merített papír a XXI. században?

- Alapvetően ma is úgy készül, mint évszázadokkal ezelőtt. Az alapanyagot, a cellulózt nem én készítem, hanem beszerzem. Vizes közegben péppé foszlatom, közben két olyan összetevőt keverek hozzá, amely biztosítja a lap írhatóságát. Ezért nem folyik szét rajta, csak kis mértékig szívja magába a tintát, festéket, tust. Az adalék tartást is ad a lapnak, nem lesz puha. Színezni is lehet! Ennek egyik módja, ha a pépkészítés során papírfestéket is adagolok az őrleményhez. Az elkészített pépből akkora mennyiséget keverek be a dézsában lévő vízbe, amely mennyiség biztosítja azt a lapvastagságot, amire szükségem van. A síkbeli méretet pedig meghatározza az alkalmazott merítő szita szélessége, hossza. Következik a merítés, amikor a szita bemerítésével, rázogatásával, szintben tartásával, kiemelésével kialakul egy nyers lapszerkezetet a szitaháló felületén. Ráborítom a kád mellé előkészített filc lapra, majd ismétlem a merítést meg a rakosást. Ezután kipréselem a víz jelentős részét, majd csipeszekre függesztem a filcekről leválasztott lapokat. Hagyom száradni. Ha fehér lapokra van szükségem, száraz állapotukban újra préselem a hullámosodás megszüntetése céljából a lapokat. Ha régies színhatást akarok elérni, akkor a fehér lapokat különböző növényi főzetekben áztatom, préselem, szárítom, simító-préselem.

- Mi történik ezután?

- Ekkor következik a lapok hasznosítása. Üres lapokból készülhet boríték, könyvtest, művészek kezében grafika, festmény, rézkarc és egyéb nyomatok.

Egy másik felhasználási terület a „feketemívesség” valamelyike, ami nem más, mint valamilyen nyomtatási technika alkalmazásával szöveget, képet kialakítani a felületen.

-  Ön ma már saját műhelyt vezet. Mi az Ön műhelyének a sajátossága?

-  Műhelyemnek egyelőre nincs kifejezett arculata, még nem egészen olyan, amilyennek szeretném látni. Az sajnos már illúziónak tűnik, hogy egyszer egy korabeli papírmalmot működtessek.

 -  Van- e jövője ennek az újjáéledt technikának a tömegtermelés mellett?

-  Bízom benne, hogy van jövője ennek a technikának a többi kézműves és népművészeti remek mellett, hiszen egészen más élményt nyújt egy könyvet kézben tartani, lapozni, illatát érezni, mint a képernyőn böngészni, lapozni. Más élmény a nagyapáink gyerekkorát idéző ördöglakatot megnyitni  - készüljön fából vagy vasból (patkóból, szögből), mint egy műanyag bűvös kockát tekerni. Utóbbi sem elvetendő, de más, s a régi dolgoknak megvan a maguk helye az életünkben.

- Mit tehetünk, hogy a gyerekek érdeklődése megmaradjon a kézműves tevékenységek iránt és helyükön értékeljék azokat?

- Sokat tehetnek a szülők, pedagógusok, rendezvényszervezők, de a hivatalos politika is annak érdekében, hogy a kézműves tevékenységek ne sorvadjanak el. Példamutatással, a gyerekek érdeklődésének szelíd terelésével, a vásárolt játékok, eszközök kiválasztásával. A szervezők a magas helypénzek csökkentésével bizony sokat javíthatnak a helyzeten, de a „kínai” termékek, viszonteladók szűrésével is sokat tehetnek. A politika pedig olyan törvények megalkotásával segíthet, amelyekkel hathatósabban támogatná a kézműves, népművész tevékenységek létjogosultságát. Hiszen évszázadok tudása van a kézművesek kezében, mely mindannyiunk ősi jussa, amire büszkék lehetünk.

Szerencsére van mire!

 Tánczos Erzsébet írása