A Balatonhoz szélén fekszik egymás közelében Tótszentpál, Varjaskér, Buzsák és Táska község, ahol a népies hímzőművészetnek talán legtöbb termékét találjuk. Nagy hírnévre tett szert e somogyi falvak hímzése és rátétes munkája.
Ruházatuk alapanyaga a len és a kender volt. A fonást háznál végezték, és ott szőtték a durvább fonalból készült dísztelen vásznat is. Az igényesebb, díszesebb darabokat már takácsokkal készíttették
A község címere is utal a kézimunkázás hagyományára.
A Balatontól csupán 15 km-re levő Buzsákon a 15- 16. században nagy számú dalmát, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen, és az általuk hozott tradíciók hatással voltak az ott élőkre. Így aztán kialakult egy olyan különleges kultúra, amely csak Buzsák községre jellemző.
Ezeknek a részben horvát és szlovén lakosú falvaknak ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai három csoportra tagolhatók: a fehér, a kék-piros pamuthímzésekre és a színes gyapjúhímzésekre.
Ez a tábla mindent bemutat:
A fehér varrás mintája levelekből, sakktáblaszerű térkitöltő elemekből és merev láncöltéssorokból áll, s erőteljes a kék-piros pamutos hímzések zegzug vonalai is.
Ezek közeibe nagy rozettákat illesztette, melyeken a színek szirmonként mások.
A színes gyapjúhímzés a legfrissebb technika, ebben nagyobb öltésekkel és lazább mintákkal találkozhatunk. A hímzéseket rátéttel s szalagdísszel is díszítik. Sőt, még a subrikával is díszítették, mint a két fehérhímzéses terítőn látszik is.
A subrikához a textilből szálat húznak, s a megmaradt szálakat mintázottan átszövik. Hazánkban igen elterjedt technika.
Gyapjúfonallal varrt szalagdíszes párnavég. Néprajzi Múzeum, Budapest
A buzsáki hímzés különlegessége hogy a párnavégeket és a ruhaneműket azonos motívumokkal díszítették, ami másutt nem jellemző.
Különösen a nők ingei, és a halotti lepedők őrzik a jellegzetes, színes díszítésektől zsúfolt hímzést, amelyekben főként a kék és piros szerepel, bár a zöld, sárga és ibolyaszín is gyakori.
A buzsáki ingnek ismert ruhadarab az ujjakon szőttes díszítésű, az ingujj alján és az ingujj hosszában elhelyezett díszítés jellemzi. A ingujj végét széles csipkével díszítették, ezt is helyben készítették.
Az ingujj csak a felső kart takarta, ingvállnak nevezték.
A háromféle ősi hímzés az 5 színnel (sárga - piros - kék - zöld - fekete) varrt "vézás", a "rátétes" és a sok színben pompázó "boszorkányos". Mindhárom hímzésfajta legszebb darabjai a Faluház állandó hímzéskiállításán tekinthetők meg.
A vézás hímzés vászonra készül, ebben piros-fekete vagy piros-kék fonallal töltik ki az előrajzolt motívumokat, ma már több színnel is dolgoznak.
„Rajzolóasszonyok” hímzőasszonyok részére megrendelésre előrajzolják a motívumokat. Ők a mintákat az egész falu részére rajzolgatták. Ez az oka a motívumok egyöntetűségét. Ma már ezeknek az elnevezése homályba vész. Van a rózsa, s egyes minták emlékeztetnek szitakötőre vagy lepkére.
Jellegzetes a „boszorkányos” hímzés is. Ennek eredete az úri hímzésben keresendő.
Boszorkányos technika
Ehhez boszorkányos ügyesség kell, talán innen a technika neve. A kézimunkát előrajzolják. A rajzolás mentén láncöltésekkel körbevarrják. Ezután töltik ki magát a mintát „boszorkányos” öltéssel, mely a következő: különböző színű fonallal fehér vászonra varrták a többnyire virágmotívumokat. A java most jön: az alapot meg fekete színnel töltötték ki boszorkányöltésekkel. Ettől a kézimunka úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna. Rengeteg időt és fonalat igényelt, ma már alig valaki míveli:
A rátétes, vagy „bécsis” az egyik legismertebb buzsáki hímzésfajta.
Ehhez a motívumot előrajzolás nélkül kivágták, a kivágott anyagot apró öltésekkel ráfércelték a másik anyagra. A motívumok sokat változtak az elmúlt évtizedek során.
Kezdetben halotti és gyermekágyas lepedőkön alkalmazták ezt a hímzéstechnikát.
Kezdetben a motívumok esetlegesek, spontának voltak. A XX. század elejéről fennmaradt motívumok a vágóasszonyok finom ízlésvilágát tükrözik.
Ez a művészi kidolgozású virágok, levelek, indák kora.
A rátét anyagát –piros, kék, vagy fehér lehetett- pontosan hajták meg, előrajzolás nélkül ollóval főként virágmotívumokat vágnak ki. Aztán kiterítve a rávarrandó fércelik, majd öltésekkel körülvarrják. Ez igen nagy figyelmet és szakértelmet igényel.
Leggyakoribb motívumai a szegfű, labdarózsa, árvácska, tulipán, cakni, levél, katykaringók, páva, szarvas.
Ekkortól nem csak ágyterítőkre, hanem sálakra, ruhákra is felkerülnek a jellegzetes rátétek.
Ma már nagyon kevesen készítik, kevesen vannak a „vágóasszonyok”.
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
https://www.facebook.com/BuzsakiHimzes
http://www.paszti.hu/baba-maci/baba.php?mit=2&fejlec=N%E9pviseletek
http://hedifarkas.blogspot.hu/2013/11/buzsak-buzsaki-himzes.html
http://ertekkeresok.network.hu/kepek/szottesek_teritok_himzesek/buzsaki_himzes
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1069.html
http://tkcsipke.blogspot.hu/2013/03/csipkefajtak-subrika.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/img/thumb/1-176e.jpg
