Nagymamám nevezte Magyarország aranyának a kamillát. Gyakran főztük, én szeretem az illatát és az ízét is. Hozzá kapcsolódik egy sor kedves szép gyerekkori emlékem.

Hervay Gizella: Ikerdió, kamillavirág

A kamilla, orvosi székfű avagy  szikvirág  univerzális gyógynövényünk mely  számos probléma gyógyítására alkalmas. 

Mit jelent a latin neve?

A matricaria a latin mater=anya szóból ered, hiszen az őszi margitvirágot az anyák és a nők betegségeinek gyógyítására használták!

 Matricaria chamomilla- ezt keresi a Kisvakond az egész világon, hogy meggyógyíthassa velekedves barátját, az egérkét.  Meg is gyógyul tőle!

Főként az Alföldön, a Tiszántúl vannak rétek, ahol a kamilla tömegesen él és virágzáskor fehér fátylat borít a mezőre, útmentén, réteken legelőkön találkozunk vele, de ma már sok helyen termesztik is. A saját kiskertünkbe is vethetjük a magját. Kikel, és a sajátunkat is használhatjuk.  Fészkes virágai a szár végén helyezkednek el; kúp alakú közepe belül üreges, ez különbözteti meg a hasonló kinézetű virágoktól, amelyeknek a közepük ugyancsak sárga és sugárzó szirmaik fehérek. Meg persze e jellegzetes illata!

 A virágok a virágzás kezdetén még felfelé állnak, majd szétterülnek és a végén lefelé fordulnak, így jól tudjuk nyomon követni a virágok állapotát.

Hogyan gyűjtsük?

A  májustól a nyár közepéig virítanak. Csak virágfejeket tépjük le!  Felhasználhatjuk azon frissiben, vagy szétterítve a friss levegőn megszáradni. Ezután felhasználásra készen elraktározhatjuk.Száraz, hűvös, fénytől védett helyen jó tartani. A kamilla legfontosabb gyógyító tulajdonsága a gyulladáscsökkentő hatás.  

 Már a régi egyiptomiak is  értékelték a kamillát : lázcsillapító hatása miatt a "napisten virágjá"-nak nevezték. Dioszkoridész, görög orvos és Plinius, római természettudós a kamillát fejfájás, vese-, máj- és hólyagpanaszok gyógyítására ajánlotta. Kamillaolajat már az ókorban is használtak.

 Mi mindenre jó?

A kamilla nagyszerű nyugtató és idegerősítő szer. Enyhe nyugtató hatása van, a testet ellazítja, ezáltal könnyebbé teszi az elalvást.

 A kamillás fürdők és lemosások nyugtatóak, egyáltalán az egész idegrendszerre nagyon jó hatással vannak.

Belső nyugalmat ad! Betegségből való felépülés vagy kimerültség  esetén jó közérzetet biztosít.

Így használhatjuk fel:

Teakészítés: 1 púpozott teáskanál kamillát adunk '/4 liter vízhez, csak forraljuk, rövid ideig állni hagyjuk. A teát már csecsemőkorban is adhatjuk. Felnőttek részére 1 kanál kamilla virágot tegyünk, egy csészébe majd öntsük le 2 dl forrásban levő vízzel, és hagyjuk állni 10 percig. A teát kúraszerűen érdemes fogyasztani naponta két csészével, majd egy hónap után szünete kell hagyni. Ihatjuk gyomorrontás esetén, megfázásnál, torokgyulladásnál, fogíny betegségnél, és székrekedésnél is.

A kamillateát azonban hashajtó hatása miatt egy hónapnál tovább ne igyuk kúraszerűen, mert szárító hatása túlzott lehet. Minden hónap után tartsunk legalább kétheti szünetet.

Fürdőadalék: kádfürdőhöz két összemarok kamillát veszünk, arcfürdőhöz és hajmo­sáshoz mindig egy-egy maréknyi kamillavirágot, leforrázzuk és állni hagyjuk.

Borogatás: 1/4 liter forrásban lévő tejbe púpozott evőkanál kamillát öntünk, rövid ideig állni hagyjuk, leszűrjük és meleg borogatásra használjuk. Borogatásként alkalmazhatjuk ekcémás bőrproblémáknál, szemgyulladásra, rovarcsípésre is.

Kamillás gőzölés: Külsőleg inhalálásnál jelent nagy segítséget. Megfázás esetén egy edénybe öntsük bele a kamilla virágból főzött igen erős teát, hajoljunk fölé, takarjuk le a fejünket és jó mélyen szívjuk be a gőzt. Ügyeljünk, hogy nehogy megégessük magunkat!

Külsőleg is hasznos:

Szépségápolóként sem szabad megfeledkezni róla! Ápolja a zsíros bőrt., pattanások ellen csodafegyver! A kamillás főzet segít megtisztítani a bőrt a mindennapos szennyeződésektől, amelyek beivódnak a kisebb ráncokba és a mélyebb rétegeikbe.

Ápolja és táplálja a viszkető bőrt, a hajat és a fejbőrt is. A szőkéknek ajánlott kamillafőzettel öblíteni a hajukat, ugyanis kiemeli a színét, és csodás árnyalatot ad. Kamillás hajmosás után a haj illatos és csillogó lesz.

Mi magunk is boldogulunk! Kamillás olaj és kenőcs házilag:

Kamillaolaj: egy üveget megtöltünk friss kamillavirággal, majd olívaolajjal öntjük tele, hogy az olaj ellepje a növényt. Az üveget jól lezárva két hétig a napon tartjuk. Hűtőszekrényben tároljuk!

Kamillás kenőcs: 250 gramm disznózsírt felforrósítunk, ebbe jó kétmaréknyi friss kamillavirágot dobunk.  Egyet tottyanjon, közben keverjük. Lefedve hűvös helyre tegyük. Másnap még egyszer fel kell melegíteni, aztán vászonkendőn átnyomkodni. A kenőcsöt azután egyenletesen elkeverjük és tiszta tégelyekbe vagy üvegekbe töltjük. Biztosak lehetünk benne, hogy nincs benne semmi nem odavaló.

 Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Orvosi_sz%C3%A9kf%C5%B1

http://www.femina.hu/egeszseg/kamilla

http://antalvali.com/hirek/ezerarcu_gyogynoveny_a_kamilla

http://www.edenkert.hu/konyhakert/gyogynovenyek/kamilla-gyogynoveny-ismertetese/4240/

http://erdely.ma/eletmod.php?id=142536&cim=mai_gyogynovenyunk_kamilla

http://fabien.freeblog.hu/archives/2007/11/09/Kisvakond/

 Boldogasszony  hitünk jóval  a Jézus előtti időkből ered.

 Boldogasszony ünnepek az egész évben felbukkannak, közös vonásuk, hogy mindegyik Szűz Mária ünnepléséről szól. Hét Boldogasszony  ünnepet tart számon a néphagyomány, a hetes szám szakralitására kell odafigyelnünk!

Kölcsey Himnusza előtt a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének töltötte be a Himnusz szerepét a katolikusok számára:

 Legfőbb Boldogasszony  ünnepeink:

Boldogasszony  és a római katolikus hit Szűz Máriája a magyar nép lelkében összemosódott Földtiltó Boldogasszony  – Szeplőtelen fogantatás – december 8.

Gyertyaszentelő Boldogasszony  – Mária ekkor mutatta be Jézust a templomban – február 2. ( http://netfolk.blog.hu/2013/01/30/bujj_bujj_medve_vajon_kinez_-e_2-an)

Gyümölcsoltó Boldogasszony  – Mária méhében megfogan Jézus – március 25. ( http://netfolk.blog.hu/2013/03/22/marcius_25_gyumolcsolto_boldogasszony_napja )

E nap  a születésé, Sarlós Boldogasszony a beteljesülés, az érett termés ünnepe.

Sarlós Boldogasszony  –  a várandós Mária méhében megmozdul Jézus – július 2.

  Nagyboldogasszony – Szűz Mária, mint királynő, Mária halála és mennybe menetele – augusztus 15.

 Kisboldogasszony  – Szűz Mária születésének napja  – szeptember 8.

 Olvasós Boldogasszony  – Rózsafüzér királynéja – október 7.

 Sarlós Boldogasszony ünnepe  Mária látogatását eleveníti fel a várandós Erzsébetnél, Keresztelő Szent János anyjánál.

A  Sarlós Boldogasszony ünnepeként ismert esemény a Biblia szerint így történt: az idős  Erzsébetnek nem volt gyermeke. Gábor angyal  megjósolta férjének, hogy fiúgyermekük fog születni.

Fél évre rá Gábor angyal Szűz Mária előtt is megjelent, hírül adta, hogy Isten fiával várandós, s hogy idős rokona is fiúgyermeknek fog életet adni. Mária ekkor  elindult, hogy meglátogassa Erzsébetet.

A Sarlós Boldogasszony ünnepén - július 2-án - ezt a látogatást ünnepeljük.

Ez az egyházi ünnep viszonylag későn, csak a 14. században terjedt el, s mivel egybeesett az aratás kezdetével, a népnyelv sarlós jelzővel illette - IGAZÁN SZÉP SZIMBÓLUM AZ ÉLETET JELENTŐ BÚZA S A VÁRANDÓS ANYA ÖSSZEKAPCSOLÁSA :  az aratás patrónája  maga Szűz Mária.

Sarlós Boldogasszony ünnepe a ferencesek munkája nyomán vert gyökeret hazánkban. A köztudat az aratás kezdetét Péter és Pál ünnepéhez kapcsolja. A hozzáfűződő kultikus hagyományok, archaikus hiedelmek miatt azonban Sarlós Boldogasszony napját kell az aratás ünnepélyes népi előjátékának tekintenünk –a kemény munkának nem ekkor fogtak hozzá!  Ez ünnep volt!

Az ünnep hiedelem és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya.

 Egy pár suhintást tettek a sarlóval az asszonyok - még a  19. században  is az asszonyok arattak sarlóval. Az első világháború után az aratást már a férfiak végezték, s egyre inkább kaszával.

 E napon szokás volt háromszor beledobni a kaszákat az aratandó búzába, hogy a munka jól haladjon.Szilben, miközben a misét hallgatták, a szerszámokat a templom falához támasztották. Mise után a búzában mindenki vágott egy rendet, majd hazatértek. A szerszámokat a pap megáldotta, így kezdődött másnap a munka.

Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra orsót, vagy sarlót festettek.

Göcsejben az aratók munka előtt letérdeltek és imádkoztak. Két gabonaszálat a derekukra kötöttek és ez mindaddig ottmaradt, amíg magától le nem esett.

 Csökölyön minden férfi tiszta fehér ingben, gatyában fogott az aratás, cséplés munkájához.

 Nemessándorháza aratói a munkát mindig a föld keleti sarkában kezdték. Az első két kévét azonnal keresztbe fordították, majd pedig a legelső kepébe rakták.

Tárnokon minden jobbágy egy köteg gabonát adott a templomnak, az égiháború "elharangozásáért" .

Ezen a  napon csak jelképesen arattak. A szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap áhítattal kezdték, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták. Mindez, az életet jelentő új kenyérnek szólt.

 Hogyan zajlott az aratás?

Az aratók napkelte előtt megkezdték a munkát. Az asszonyok szalmából kötelet sodortak, mert ekkor még a párától, harmattól nyirkos volt és jól sodorható. A férfiak addig kiverték és megfenték a kaszát. Van egy mondás is: ha nem te vered meg a kaszát, akkor ő ver meg téged. A kasza kiverése a csorbult él rendbehozatala. Mire ezzel végeztek, lehetett kezdeni az aratást. Délig vágták a gabonát, csak épp reggelizni álltak meg. Délben az otthon maradt idősebb női családtagok a megfőzött ebédet kosárba téve kiküldték vagy kivitték az aratóknak. Ezután a félórás uzsonnaidőtől eltekintve az esti harangszóig arattak.

Általánosan elterjedt volt az aratás végén aratókoszorú készítése. Az aratókoszorú a legismertebb szalmatárgy. A koszorút természetesen kalászokból készítik, mezei virágokat kötnek bele. Ezt a gazda kapta ajándékba. Göcsejben ezt a koszorút Jézus kévéjének nevezték. Az aratók hálájukat fejezték ki vele a jóltartásért. Ha jó volt az ellátás, akkor szép nagyot, díszeset kapott a gazda, ha nem jól tartotta a munkásait, akkor is kapott, de kicsit, díszte­lent. Az aratókoszorú minősítette a gazdát. Ezt a koszorút el kellett vinni a templomba megszentelni. Még akkor is, ha kicsi volt. Majd otthon, a ház fő helyén kellett tartani, és vetéskor a kalászokból kimorzsolni a szemeket, s belekeverni a vetőmagba, hogy átadja az erőt és az áldást.

 Az aratás befejezésekor néhol olyan nagy koszorút kötöttek, hogy négy ember vitte. Utánuk két póznán egy-egy kitömött bábut -- egy férfi és egy női alakot -- vittek. Nótaszóval vonultak a falun végig, de csurom vizesre öntözték őket a falói lakói.

 Általában a legszebb darab búzát hagyták utoljára. Ebben kereste meg a gazdasszony azt a búzatövet, amelyen három egyforma növésű, szép, egészséges kalász termett. Ezeket összekötötte piros szalaggal. Ez lett a Jézus, amit otthon a falra akasztottak és őriztek következő vetésig. Ekkor kimorzsolták a szemeket és a vetőbúza közé keverték. A tarlón maradt búzakalászokat a szegénységnek joga volt összeszedni.

 A búzakoszorúnak esővarázsló tulajdonságot vélnek, azért csaknem általános, hogy a koszorút vivő leányt vagy legényt vízzel lelocsolják, hogy minél bőségesebb legyen a következő évi termés; ne legyen szárazság, aszály. Szatmárban a gazda derekát szalmakötéllel körülkötik, az aratókoszorús leányt vízzel leöntik, hogy a búza jól eresszen, a leány haja hosszúra nőjön.

A gabona hullámzását a hagyomány szerint a délibaba okozza. Aratáskor, amikor szépen süt a nap, kisebb szél lengedezik, a búzatábla szépen hullámzik, a délibáb is kezd játszadozni, kivált a nagy búzatáblákban, szép látvány volt, mint a tenger, jobbra, balra, előre, hátra futott egy hullám. Az aratók kis időre megálltak és mondták egymásnak: Nézd csak, milyen szépen játszadozik a délibáb, fut, szalad hol erre, hol arra.

 Zobor-alján az öregek megijedtek, amikor látták a búza hullámzását, mert úgy vélték a búza megharagudott valamiért, és el akarja hagyni a határt. Fussunk a mezőre, mert elszalad a búza - kiabálták.

 Dévaványán szalmabábot készítenek, női ruhába öltöztetik, búzababának nevezik. Úgy vélik, hogy a baba abban a gabonában ül, amelyiket utoljára vágnak le.

  Azt a munkást, aki utolsónak marad az aratásnál öregnek nevezték: Na, te vagy az öreg! Vagy: Te vagy a vénember!

 A magyar néphagyományban található gabonadémonok közül a legismertebb a medve.

A nyomtatáskor megjelenő eső igen nagy ellenség volt. Ilyenkor a munkát gyorsan be kellett fejezni, mert, különben medvét fogtak. Az átázott gabonát ugyanis több napig sem tudták kinyomtatni.

Amikor a gabonatáblán már csak egy kis rész áll learatatlanul, az aratók azt mondják: Kihajtjuk a nyulat! Ugyanis arra gondolnak, hogy a nyúl a kaszálók elöl, mindig húzódik, és végül az utolsó csomóba kerül. Mindaddig abban ül, amíg az aratók oda nem érnek. Amikor az utolsó vágásokat teszik, ilyen szavakkal fejezik be a munkát: Most megfogtuk a nyulat! Ezt kerestük egész nap!

 Tánczos Erzsébet

Forrás:

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

Magyar néprajzi lexikon

GUZSALYAS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

http://tisztaforras.info/boldogasszony/

A  hagyomány szerint Vid napján megszakad a búza töve. Ekkor ment el a faluból egy ember, akit ma brigád­vezetőnek nevezhetnénk, a gazdához. Megegyezni ment a "rész­ben" vagyis a munkások járandóságában. A jó ellátás alapverő volt, mert az aratásnál nehezebb fizikai munka nemigen akadt. A gazdának az aratókoszorúval köszönték meg, ha jól tartotta a munkásait.

Aratókoszorúk. A kép forrása a Néprajzi lexikon.

Napkelre előtt megkezdték a munkát. Az asszonyok szalmából kötelet sodortak, mert ekkor még a páráról, harmattól nyirkos volt és jól sodorható. A férfiak addig kiverték és megfenték a kaszát. Van egy mondás is: ha nem re vered meg a kaszát, akkor ő ver meg téged. A kasza kiverése a csorbult él rendbehozatala. Mire ezzel végeztek, lehetett kezdeni az aratást. Délig vágták a gabonát, csak épp reggelizni álltak meg. Délben az otthon maradt idősebb női családragok a megfőzött ebédet kosárba réve kiküldték vagy kivitték az aratóknak. Ezután a félórás uzsonna­időről eltekintve az esti harangszóig arattak.

A kép forrása a Néprajzi lexikon

- Kik vettek részt a munkában?

- Érdekes, de a 19. században még az asszonyok arattak sarló­val. Az első világháború urán az aratásra már a férfiak végezték kaszával. Aratóbrigádok alakultak. A bér - ha jól sikerült meg­alkudni - a tized volt, vagyis minden tizedik kéve az aratóké lett. Ezen felül napi egy liter bor járt nekik.

A bíróságon az aratás heteiben törvénykezési szünetet tartottak, de nem ám a nagy melegre való tekintettel! A búza nem várha­tott, a többi ügy igen. Még az elítélteket is csak a munkálatok befejeztével zárták börtönbe. Munkájukra szükség volt.

- Hogyan ünnepelték meg az aratás befejezését?

- Az aratás embert próbáló munkája után ünneplés következett. Volt mulatság is, de azt megelőzte a hálaadás. Az utolsó kévé­ből történő fonás a legősibb civilizációkban is szokás volt már. Ezzel biztosították a következő évre a bő termést. A legutol­jára learatott kalászokat többnyire geometriai alakba fonták. Különböző vidékeken más és más jellegzetességű és elnevezésű aratódíszeket készítettek.

Báling Aranka munkája.

- Milyen aratási jelképek vannak?

- Ilyen például a kalászcsiga vagy más néven esőcsiga, de nevezik körtének is. Más jelképek a kalászszentségtartó, kalászborona,(más néven tűsök borona, szalmaházikó), amelyet az arató koszorú belsejébe helyeztek. Úgy tartották, hogy abban lakik a Földanya, akinek ha jó a kedve, akkor az elkövetkező esztendőben jó lesz, ha rossz  a kedve, akkor gyenge lesz a ter­més.

Szalmacsillag- Báling Aranka munkája.

Az aratókoszorú a legismertebb szalmatárgy. Ezt a gazda kapta ajándékba. Az aratók hálájukat fejezték ki vele a jóltartásért. Ha jó volt az ellátás, akkor szép nagyot, díszeset kapott a gazda, ha nem jól tartotta a munkásait, akkor is kapott, de kicsit, dísztelent. Az aratókoszorú minősítette a gazdát. No, ezt a koszorút el kellett vinni a templomba megszentelni. Még akkor is, ha kicsi volt. Majd otthon, a ház fő helyén kellett tartani, és vetéskor a kalászokból kimorzsolni a szemeket, s belekeverni a vetőmagba, hogy átadja az erőt és az áldást.

A fenti beszélgetés   az Értékőrzők sorozatból való. Ebben a füzetben Báling Lászlóné Aranka mutatja be az év rendjét a hagyomány szerint, s a kapcsolódó népművészeti tevékenységeket. (A kiadvány címe: Négy évszak mestere). A kiadvány szerzője és szerkesztője Tánczos Erzsébet.

A kép forrása: http://kony.network.hu/kepek/regi_targyak/aratokoszoru_kony

Tánczos Erzsébet írása

 "Péter-Pál aratáskor elöl jár".

 "Péter-Pálra búza érik, Eljutunk az újkenyérig" .

És a legfontosabb annak akit érint:

A hiedelem szerint a hajadonok közül, aki  e napon elsőként hallja meg a harangszót, év végéig biztosan férjhez megy.

 Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

Köszönöm.

Tánczos Erzsébet írása

Június 27. Szent László napja. Időjósnap, például  a Muravidéken ezt tartják: Jól figyeld meg László napját, Jó előre megjósolja az idő járását!

Szent László, kinek "erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott" egyik legnépszerűbb királyunk.

Ezért álljon itt a Szent László Himnusz:

Az egyik legenda:

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:

Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.

Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

SZENT LÁSZLÓ FÜVE  latinul: Gentiana cruciata

Egyéb nevei: keresztes tárnics, Szent László-tárnics, szent László király füve, keresztfű
A „pestisfüvek” egyike. Latin neve onnan ered, hogy Gentius illír király használta először pestis gyógyítására.
A magyar nevét László királyról kapta, aki a Kárpát-medence legszeretettebb királya volt.
A keresztes tárnics hazánk hegyeinek megbecsült növénye, de elvétve nő, s védett növény.

Érdekes, hogy nevenapját nem halála évfordulóján tartjuk, de ennek oka van:

A források szerint váradi sírjánál csodás gyógyulások történtek, így hamar zarándokhellyé vált a király nyughelye. Az emlékezet szerint a III. Celesztin pápa által a csodák kivizsgálására küldött két bíboros is szemtanúja volt a gyógyulásoknak, majd 1192. június 27-én déltájban egy égi jel tűnt fel a váradi székesegyház fölött. Fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. Ez a magyarázata annak, hogy – a szokástól eltérően, amely szerint a szentek ünnepe haláluk napja – Szent László napját június 27-én, a csillagjelenés napján ünnepeljük.

 Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

Köszönöm.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://szekelyderzs.com/laszlolegenda.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_L%C3%A1szl%C3%B3-t%C3%A1rnics

Katáng, katáng,
kék a gatyánk,
igricek vagyunk.
Ibolya, imola, bíbic.

A mezei katáng vagy vad cikória az  őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. Nemesített változata a cikória,  gyökereit kávépótlékként használták a nehéz időkben. Régies neve naputánjárófű, mert délután már bezárulnak a virágfejek. Az utak szélén növő, legtöbbször kék virágú növény csodálatos hatásokkal rendelkezik. Amellett, hogy kávészerű íze van, még jó tulajdonságokkal is rendelkezik.

Ismertetőjegyei:

A mezei katáng, évelő, elágazó, tejnedvet tartalmazó növény. Virágai  túlnyomórészt világoskékek, de lehetnek rózsaszínűek és fehérek is. Nyelves virágai fészkes virágzatot alkotnak és levélhónaljakban csoportosulnak. Csak a délelőtti órákban nyílnak, délutánra összezáródnak a virág szirmai.

Gyűjtése:

 Nyáron, mikor virít, gyűjtsük be a virágokat és a zsenge leveleket. A leveleknél fontos, hogy valóban csak a zsengéket gyűjtsük, mert az öregecske levél igen keserű. Nemesített rokona például a radiccio, mely már csak éppen egy kicsit kesernyés.

 A fiatal zsenge leveleket salátákhoz is felhasználhatjuk. 
A gyökereket megfőzve ízletes zöldséget kapunk. Pörköléssel pedig a már fent említett cikória kávé készíthető. 

 Mire jó?

Már az ókorban is használták gyógyításra a gyökerét és a levelét, a mezei katáng a népi gyógyításban régóta ismert drog. A gyökerét, vékonyabb szárhajtásait és tőleveleit használják gyógyászati célokra. A növény keserűanyagokat tartalmaz,  ennek köszönhetően nemcsak segít emésztési problémák - így felfúvódás, bélgáz-képződés - esetén, de étvágyat is csinál, az epetermelést pedig serkenti.

Szépséges virágait búskomorság, melankólia valamint szembetegségek gyógyítására is használták. 

Emésztésjavító, gyomornedv és epeelválasztás serkentő, és vizelethajtó hatása is van. A máj működését is támogatja, étvágygerjesztő hatásáról is ismert.   

Katángtea? IGEN!

Katángteát úgy készíthetünk, ha 2 dl vízben felforralunk egy szárított, apróra vágott virágokat és a leveleket – van, aki a gyökérre esküszik. Ezt  főzzük 3-4 percig, majd szűrjük le. Öt percnél ne hagyjuk tovább állni, mivel utána már keserű lesz az íze.  Naponta 2-3 csészényit fogyasszunk belőle.

Csikós István fotográfiája

Tánczos Erzsébet írása

„Nincs egy tája Erdélynek, melyről többet írtak s a festészek több képet alkottak volna, mint ez” – írta Torockóról már 1854-ben Kőváry László. Torockó község az Erdélyi-középhegység keleti részén a Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre terül el. A Székelykő hármas csúcsa alatt található település Erdély legnyugatibb székely végvára, és egyik legszebb faluja.

Íme egy látványos összefoglaló:

A torockói az egyik  legpompázatosabb  népviselet ( részben azért, mert átvették a nemesi öltözék  egyes  darabjait). A torockói darabok díszítése sem a parasztstílust tükrözi, darabjai   eredete  a 16–17. századi úri  ruhatárakban lelhető fel. Az erdélyi népviseletek, így a torockói is, lényegében nem  változtak  virágkoruk óta.

Torockó népviselete kiválik a többi szépséges erdélyi népviselet közül is nemes kelméivel, az úri ruhatárhoz  hasonló  darabjaival. A 20. század közepe  óta ugyan csak ünnepekkor öltik magukra a torockóiak, de akkor igen.

A képen torockói család látható.

 Malonyai Dezső így mutatta be viseletüket: Ruházatuk, viseletük, teljes összeállításában a legszínesebb, legművészibb magyar viseletek közül való; keveri a régit az újabb módival, de a szép összhangot megtalálja mindig s ízléssel alkalmazkodik viseletében, annak komorabb vagy derűsebb jellegével az évszakokhoz, a dolognaphoz, a gyászhoz és ünnepléshez. Egy-egy ruhadarabjuk párját hasztalan keresnők egyebütt, de amelyik meg is van másutt, itt hatásosabb, merész színösszetételei, ízléses alkalmazása folytán eredetibb és festőibb. Színekben pompázó, feledhetetlen kép, amikor vasárnap, ünnepi díszben, istentisztelet után, elácsorognak egy kicsit a templom előtt, a fák alatt s a ragyogó nap szórja le reájuk arany tallérait a fák lombja között, - ahány asszony, ahány leány, egy-egy mosolygás és kacag, boldogan, derűsen, színekben káprázva az egész kép; virít a zöld selyemmel kivarrott piros csizma, ragyog a gyöngyös párta, az arany pillangós fejkötő csillog, suhog a villogó törésű rojtos selyemkendő, libbennek a száz színű selyem hajfonó pántlikák, tarkán pompázik a «muszuj» (felhajlott elejű szoknya), a rózsás sarkú kötény, a himzett szögletű fátyol, (a dulandlé) - bokréta a legények kalapján s hímes mejjrevaló rajtuk; a meglett ember szép komoly szűre, méltóságosan nyugodt megállása rendezi, tagolja a hasonlíthatatlan képet.

Leány viselete.

A női viselet

A film bemutatja a torockói viselet jellemzőit:

Torockón  (is ) a nők koruk szerint öltözködnek. A fiatal leány viselete más, mint az asszonyé és a fiatal asszonyok is más  ruhaneműt öltöttek magukra  mint az öregek. Vasárnapi, vagyis ünnepi ruhájuk se olyan, mint a hétköznapi. Viseletük néhány ruhadarabja jó példa arra, hogy a nemesi-polgári öltözet néhány ruhadarabja hogyan kerül át a népi viseletbe. Például  a sípujjú ing korábban az erdélyi nemesasszonyok ruhatárát gazdagította,  éppúgy mint a hozzá tartozó gallér vagy fodor.  Az ing jellegzetessége, hogy bő ujja a könyök alatt csőszerű részben, az  "sípban" folytatódik. A sípujjú inget Somogy megyéből is említik. Formájának eredete a reneszánsz viseletből származik, de ez a forma a 19. században is divat volt különféle drága anyagból készült felső ruhákon.

A  torockói viselet egyik  leglátványosabb kiegészítője  a  párta.  A párta mérete, díszítése állandó volt, alapja fekete bársonyból készült, díszítésének legfontosabb anyaga a pártacsipke vagy aranycsipke, általában fehér vagy piros alapú pártapántlikát tettek hozzá. A pártát a leány utoljára az esküvője napján hordhatta, a felkontyolásig.

Azok a lányok vettek pártát, akik betöltötték a 18.életévüket.

A lányok pártája koronaszerű, aranycsipkével borított, fekete bársonyból van, ami három oldalról szalagokkal van körül aggatva.

Míg a  lányok fejrevalója a fekete bársonyból készített, arany csipkével borított, három oldalról szalagokkal körülaggatott párta volt, addig a fiatal asszonyokén vékony selyemfátyol ( duándlé)is volt, selyemszállal kihímezve. Ez a nyak körül meg volt tekerve, az egyik fül körül három díszes tűvel megtűzve. A homlokon alákötötték a piros selymet, amit csak a felnőtt lányok hordtak a párta alatt. Az asszonyok kontyba csavarták hajukat, fekete selyem főkötőt viseltek, homlokukat fekete szalaggal kötötték át. Az asszonyok selyem virágos kendőt,olajos keszkenőt, kartonkendőt vagy fekete keszkenőt hordtak fejfedőként.

Viseletük nagy részében a fehér szín dominál, de megjelenik a kék és a zöld is.

Az ingnek két sajátossága, hogy hosszú, valamint, hogy az ujja is hosszú (sípujjú). Fehér gyolcsból készül, eleje nagy területen mintázott, sűrűn ráncolt.

Ujja kétféle módon van díszítve: hímzéssel, kötéssel és islógozással. Az islógos  ( flitteres) ing a fiatal asszonyok dísze, a kötéses az időseké, a hímzett ing a pártás lányokat illette meg. A fiatal lányok sokszor vetélkedtek, hogy kinek gazdagabb hímzésű az inge, így szebbnél szebb ingeket hordtak. A hímzés keresztben varrott (piros vagy kék színnel), a kötés hosszában van elhelyezve több sorban. Az islógozás a válltól a kézelőig ér, hosszanti elhelyezésben. Ezeket az ingeket érclemezekkel és pillérekkel varrták ki. Az ilyen ing, a fiatal asszonyok dísze, a kötéses az időseké, a hímzett pedig a pártás lányoké. A fiatalok a nyakban szélesen elterülő, csipkés fodrot hordtak az ing felett.

Az ingük fehér gyolcsból készült, az eleje sűrűn ráncolt és mintázott, az ujja hosszú és hímzéssel díszített. Az ing felett a nyakban szélesen elterülő csipkés fodrot viseltek. Az ing kiegészítője a fehér gyolcsból készült vállas szoknya, más néven fersing. Erre jött felül, keresztben a színesen hímzett fűző és hosszú kézelők, melyeket az ingujjra kapcsoltak. Az ingre hétköznap fekete lájbit vagy ujjast vettek, ünnepnapokon pedig báránybőrrel bélelt mellényt. Télen piros, zöld vagy lila, idősebbeknél sötétzöld  vagy barna kockás ujjas járt hozzá.

Mi a lájbi?

A lajbi (lájbi) megnevezés szintén német eredetű, jelentése mellényke.

Mi a fersing?

A fersing lapos ráncokba rakott. Az eléje kerülő kötény gyapjúszálból készített csipkével díszített zöld vagy kék posztó vagy selyemből készül. A derékra a viselő korához, s az alkalomhoz illő zsinórövet kötnek, hosszan lelógó bojtokkal. Ebbe tűzik csücskével a szokatlanul átlósan hajtott selyemkendőt.

Ünnepnapon a lájbit ujjatlan, zöld posztóból vagy selyemből készített, báránybőrrel bélelt mellényféle, a mejrevaló, helyettesítette. Szintén az ünnepi viselethez tartozott a bunda, a palást és a mente is. A fehér báránybőr bundát stilizált virágmotívumok díszítették, a lányok  fehér fersinget , az asszonyok muszujt és bársonykötényt vettek fel hozzá.

Mi a muszuj?

A muszuj vagy bagazia  ( a fenti képen látható) női viselet egyik igen jellegzetes ruhadarabja: egy igen bő, ráncbaszedett, lepelszerű hátsókötény, amely a mai szoknyához nagyon hasonlít, de elöl a kötény alatt nem ér össze. Ez a szoknyaféle fekete vagy kék kelméből, felül apró levarrt ráncokkal áll. Alját szalagszegi belülről, mely feltűzésnél kifelé fordul. A muszuj így két részből áll, a rendesen fekete klott szoknyából és a bagaziaposztóból. Az utóbbi a tartósabb és a becsesebb, melyet újabb és újabb klott szoknyákra rakhatnak rá. A kopott szoknya, egyszerű posztóval köznapi darab lesz, míg a hímzett bagaziaposztó új klottra téve megmarad ünneplőnek. A bagaziaposztón a hímzés általában a hátsó, középső kötéstől indul két irányban, virágos indával, virágtővel. A muszuj szoknya elöl végig nyitott. Fő jellemzője, hogy alsó sarkainál az övbe felakasztva viselik. Ezáltal a kötény és a muszuj kihajló szegése között kétoldalt kilátszik az alsószoknya, ill. ing díszes oldalvarrása. A muszuj a szoknyának gyakorlati célú, munka közben történt felaggatásából alakult ki és merevedett meg az ünnepi viseletben is a 19. sz. folyamán.

 Hasonló színes, elöl felhasított szoknyának látszó, feltűzött sarkú leplet régebben a nép országszerte viselt, s ilyenről a múlt század elejéről számos feljegyzés és ábrázolás maradt reánk, sőt a palócok között itt-ott még ma is megtaláljuk

A palást sötétkék vagy fekete   posztóból készült, bársonnyal, később selyemszalaggal szegve. A fehér irhával szegett, fekete vagy kék posztóból  készített,kék zsinórozással  a mentét  csak idősebb asszonyok viselték. Az öltözethez  több díszes kiegészítő tartozott, a zsinóröv, övbe való kendő (jegykendő),erszény. Fejrevaló gyanánt az asszonyok selyem virágos kendőt,olajos keszkenőt, kartonkendőt vagy fekete keszkenőt hordtak.

 A képen torockói menyasszony látható kissé színpadias beállításban.

Ehhez az öltözethez palástot hordanak templomba menéskor,melynek két változata ismert: egyik fekete posztóból, apró ráncokba szedett, széles bársonnyal szegett, a testhez alig igazított. A másik kék, fekete vagy fehér posztó, az előbbinél jóval rövidebb, kör alakú, apró ráncokba szedett palást (a fehéret menyasszony hordja). Palást helyett rókaprémes bundát, bunda-lajbit viseltek; ez elől csukódó, vörös selyemmel hímzett bőrmellény, amit nem öltöttek fel. Viseltek zöld posztó vagy selyemborításos, oldaltgombolós mellest is.

A kék posztóborításos mentét, fehér irhával szélesen szegve, magas álló nyakkal, szintén csak vállra vetve viselték. Ezt azonban azok az asszonyok viselték, akik kék osztó, dísztelen rakott szoknyát viseltek. Az asszonyok fekete keszkenőt vagy virágos kendőt hordtak.

A szoknya elé apró mintás fekete bársony- vagy selyemkötényt kötöttek.

A fehér báránybőr bundát stilizált virágmotívumok díszítették, a lányok  fehér fersinget (szoknyát), az asszonyok muszujt és bársonykötényt vettek fel hozzá. A palást sötétkék vagy fekete   posztóból készült, bársonnyal, később selyemszalaggal szegve. A fehér irhával szegett, fekete vagy kék posztóból  készített,kék zsinórozással  a mentét  csak idősebb asszonyok viselték. Fejrevalónak az asszonyok  virágos kendőt,olajos keszkenőt, kartonkendőt hordtak.

A lányoknak hegyes orrú, magas sarkú, piros csizmájuk volt, az asszonyoké fekete, mindkettő harmonikás szárú. Az ünnepnapi csizmát szíves csizmának nevezték, szára lábtőig érne fel, ha bokánál ne lenne ráncba szedve. Ennek sarka nagyon magas és keskeny. Neve onnan ered, hogy a fejbőre szív formában van kimetszve, amit egy másik toldalékdarab egészít ki. E szabás miatt a talp és a hegyes orr felkunkorodik, mint a török papucsoknál.

 A képen torockói nagycsalád látható.

Végezetül szóljon a zene, lássuk ( medve helyett) a táncot:

Torockó, várfalvai és a magyarlapádi népi együttesek, 2010-es fellépése

 Tánczos Erzsébet írása

A SZÖVEG ÉS A KÉPEK FORRÁSA:

 http://vasslehel.blogspot.hu/2010/03/fotostura-torockon.html

http://hatizsakkal.blogspot.hu/2011/05/20110514-eke-napok-sztanan.html

http://termeszetbaratikor.network.hu/blog/termeszet-barati-kor-blogja/torockoi-nepviselet

http://hu.wikipedia.org/wiki/Torock%C3%B3i_n%C5%91i_n%C3%A9pviselet

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1528.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-722.html

http://torocko.org/nepmuveszet.html

http://mek.oszk.hu/01600/01671/html/index.html?00005.htm&00001.htm

 

 - Elég sokat kellett várni  a Kolompos Zenekar  első hangzóanyagának  megjelenésére, bár mára számos CD és két  DVD anyag is elérhető.

 -2001-ben jelent meg az első CD-nk az Egyszer egy királyfi. Ahogy már említettem, együttesünk első évei az útkereséssel teltek. Az első mesejátékok - amik lemezeink alapját adják - csak   úgy 1998 körül körvonalazódtak.  Igaz ez akkor is, ha a kilencvenes évek elején már volt egy „fehér” kazettánk, valamint 1995-ben megjelent egy második is Kolompos és barátaik címmel. Ez annyira keresett volt abban az időben és később is, hogy tíz évvel később kiadtuk CD formájában is. Lemezeinknek nagy sikerük volt, és amit mi nem tehettünk meg, hogy eljussunk minden oviba, iskolába, nagyvárosba és kis faluba, az legalább a CD-ken keresztül megvalósult. Nagyon sok visszajelzést kapunk Erdélyből, Németországból, Svédországból, Franciaországból, Ausztráliából, Amerikából, hogy a csemeték ott is hallgatják a lemezeinket, sokszor ezek jelentik a gyerekek és a magyar kultúra közötti kapcsolatot. Ez nagyon felemelő érzés. Ezt továbbgondolva született meg a felismerés: milyen jó lenne ugyanezt a képernyőn keresztül minél több gyermekhez eljuttatni. Mi ne tudnánk, hogy a hatás, az élőzene, az előadás atmoszférája, a hangszerek megfoghatósága, az együttes közelsége, ez mind-mind a varázs része?  Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nagyon sokan vannak, kicsik is, nagyok is, akiknek esélyük sincs, hogy ilyen műsorokon részt vegyenek.

-Hogyan alakul ki egy-egy műsor?

-Ez mindig hosszú folyamat. Az alapgondolattól, az ötlettől a megvalósulásig számtalan kis kanyarulat, keskenyebb-szélesebb út visz, sok esetben zsákutcába tévedéssel. Ki kell gondolni a meseváltozatot, a szöveget, aztán ezt sokszor  módosítjuk, míg össezáll egy műsorrá. A dramaturgiát megalkotni, mikor mit, hogyan játszunk el – végesek a lehetőségeink, hisz a zenének is kell hallatszódni és közben játszani is kell a gyerekekkel. Díszletek, jelmezek, amiket igyekszünk mi magunk, illetve hozzátartozóink segítségével kivitelezni. Kitalálni a muzsikákat, mi milyen hosszan és hol szóljon, kell-e betétdal, s mi történjen alatta,  na ezt nem rohamtempóban végezzük, ennek  be kell érnie, ehhez  pedig idő kell. Próbák sokasága után nagy sokára körvonalazódik valami hagyományokra épülő játékos, zenés, gyermekszereplős, mókázós előadás, amit mi úgy hívunk: Kolompos Színház.

-A Kolompos úgynevezett mulatságokat és gyermek táncházakat is tart. Mi a különbség a kettő között, illetve mire számítson a betévedő egy gyermektáncházon?

-A gyermektáncházakban az első perctől a hagyományos táncházak folyamatát követjük, a zenekar muzsikál, énekel, a gyermekek Szántai Levente irányításával táncolnak. Néha, pihenésképpen egy-egy játékkal színesítjük a folyamatot, illetve énektanítással nem csak a test, hanem a szellem fejlődésének is áldozunk néhány percet. A Kolompos mulatság is többféle lehet.  Némelyik műsor  színpadi előadással kezdődik, ekkor  már a színpadon is mulatunk,  de van olyan, hogy csak a színpadi előadást, a koncertet jelöljük ezzel a névvel. Amúgy is szeretjük ezt az elnevezést – talán a mi játékos, vidám, mókázós előadásunk tartalmát ez a kifejezés adja vissza legjobban.

- Hogyan lehet, lehetne a nagyobb gyerekeket, kamaszokat ebben a körben, amit megismertek és megszerettek megtartani?

- Sok régi „kolomposos” csemetéről tudjuk, hogy elkezdett hangszert tanulni, vagy kamaszodva táncegyüttesben folytatta, amit nálunk elkezdett. Bár sok iskolai és középiskolai szereplésünk bizonyítja, hogy a könnyed stílusunkkal ezeket a korosztályokat is meg tudjuk fogni, de nehéz lenne számunkra egy másik irányt is felépíteni. Se időnk, se energiánk nincs több. Igyekeztünk is mindig úgy fogalmazni, hogy mi csak az első lépcső szeretnénk lenni. Az a lépcső, amire a csemeték felállva és körbenézve már sok mindent láthatnak egy régi falusi tájból. De az is látják, hogy van második és többedik lépcső is, és arra feljutva, még jobban kiteljesedik a kép. Elsődleges célunk amúgy sem az, hogy néptáncosokat, népzenészeket, népdalénekeseket neveljünk, hanem olyan kicsi embereket, akik szeretik hagyományainkat, és személyiségükbe egy csipetnyit beépülnek ezek a közös élmények is.

 - Segíthet ebben a folyamatban a hagyományos  Kolompos nyári tábor?

-A Kolompos tábor mindenképpen kiteljesíti ezt a tevékenységet, ezt a kapcsolatot. Egy koncert, műsor után, ha nem sietünk valahová, esetleg van tíz-tizenöt perc arra, hogy a gyermekekkel való kapcsolatunkat még személyesebbé tegyük. Hangszereken kipróbálása, beszélgetés, rajzok és egyebek. Szerencsen, a Kolompos Családi Táborban erre egy egész hét áll rendelkezésünkre, éjjel és nappal. Bár reggeltől-estig programok vannak, de előtte, utána sok lehetőség van közös játékra, beszélgetésre, örömködésre, mosolygásra. Idén már a kilencedik táborunkat tartjuk, ami számunkra mindig is egy élményekkel való feltöltődést, egy igazi közös nyaralást jelent sok aranyos, ragaszkodó csemetével és szüleikkel. Idén a X. Kolompos Családi Tábor szokás szerint  Szerencsen,  2013. június 24-től 30-ig tart.

- Az elmúlt évek tapasztalatai alapján derűlátóan vagy pesszimistán ítéli meg a népművészet helyzetét? 

 - Optimista vagyok, és be is tudom bizonyítani, hogy miért. A magyar népművészet – ideértve a népi építészettől kezdve, a tárgyi alkotóművészet, díszítőművészeten keresztül a hiedelmek, szokások, meséken át a zenéig, táncig – és még mindaz, amit kihagytam – meseszerűen fogalmazva egy olyan csodapalota, aminek termeit, szobáit, emeleteit, tornyait szinte képtelenség bejárni. Érdemes azonban elindulni benne, annak is, aki csak egy-két termet jár be, mert így is épülésére szolgál amit felfedez. Optimista vagyok azért is, mert az egyre uniformizálódó, globalizálódó világunkban egyre többen ismerik fel és fogják felismerni az egyedi értékek, saját értékeink fontosságát. Egyre többen keresik a műzene helyett a természeteset, a műanyag helyett az agyagból, a fából készült tárgyakat. Mind többen keresik majd, és hála az elhivatott szakemberek tudásának, meg is fogják találni az elődök, az ősök teremtette világot. A csodapalotát, amely tárt kapukkal vár. Optimista vagyok még azért is, mert a táncházmozgalom immáron negyven éve alatt, minimális állami támogatással, minimális médiatámogatással, mint egy underground mozgalom fejlődött idáig. Az emberek, a zenészek, táncosok, néprajzosok, népi iparművészek szeretete, elhivatottsága, lelkesedése vitte, emelte egyre magasabb szintre ezt az ügyet. Ez a hit és szeretet nem csökken. Felsorolni is nehéz lenne a táncegyüttesek, táncházak, a zenekarok, énekesek, táncos szakemberek nevét, akik idehaza és a világban terjesztették a magyar népművészet hírét. Az évente megrendezett Táncháztalálkozón egyre több népzenei iskola mutatkozik be gyermek muzsikussal, és sokan keresik a fiatalok közül is ezt a szórakozási formát. Jó úton járunk, elég sokan is vagyunk, most már csak arra kell figyelnünk, hogy végig is járjuk az utunkat!

Tánczos Erzsébet írása

  Szent Iván (június 24.)  a fény napja, hiszen a nyári napforduló szomszédságában áll.

A szentivánéji  ünnepségek legfontosabbika a tűzgyújtás és a hozzá kapcsolódó énekek. Ezekkel az év leghosszabb napját ünnepelték ősidők óta, hiszen a  napfordulókat a keresztény egyház létrejötte előtt is megünnepelték Már Egyiptomban is tűzugrással ünnepelték a Nap évenkénti megújulását , s kívánták mágikus úton elősegíteni. A keresztény egyház Szent Jánost tette a napforduló  védőszentjévé, ünnepe a 5. század óta vált általánossá. Az egyház a középkori liturgiájába építette és „megkeresztelte” ezt az igen ősi ünnepet.  A XVI. század óta jelen van a magyar népi hagyományban a Szent Iván napi tűz, bár már az ősmagyarok tűzimádatát is dokumentálták a kortársak. Olyan nagy jelentőségű ünnep volt, hogy a június hónapot  Szent Iván havának nevezték.

Talán legpogányabb ünnepünk a legkeresztényibb szent, Keresztelő Szent János egyházi napjával fonódik egybe

Ki volt Keresztelő Szent János?

 Az utolsó próféta és Jézus előfutára, ő keresztelte meg Jézust, ezért az ő személye kapcsolja össze az Újszövetséget az Ószövetséggel.

Keresztelő János Jézus rokona volt, fél évvel volt idősebb nála. a Egy népi okfejtés szerint azért van a tűzugrás, mert a várandós Szűz Máriával való találkozás alkalmával  Keresztelő Szent János édesanyja méhében ugrált az örömtől. Ezért kell a tüzet átugrani de nem egyszer hanem  háromszor, hogy Szent Iván közbenjárására a Szentháromság annál nagyobb kegyelmet adjon. Közismert a párhuzam, amelyet Karácsony és János születésnapja, valamint a nappalok hosszabbodás és rövidülése között vesz észre az ember. Erre vonatkozik János mondása Jézusról: neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell .

János a pusztába vonult, mielőtt prédikálni kezdett Krisztus közelgő eljöveteléről. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Ebből származik a keresztelés szentsége a keresztényeknél. Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni.

Heródes király bár szent embernek tartotta mégis elfogatta és lefejeztette Jánost. Biblia szerint mikor Heródiás ( Heródes felesége)  lánya, Salomé táncolt a király előtt, az megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát. Az anyja ( aki igen haragudott Jánosra, mert elítélte hogy néhai férje testvéréhez ment feleségül) utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje jutalmul egy tálcán. Ez meg is történt.

 A fejét vevő bárd miatt Keresztelő Szent János patrónusa  a mészárosok, de még a bányászok védőszentje is, de a korán elhalt gyermekek támasza is. Benne bizakodnak azok az édesanyák, akiknek magzata kereszteletlenül halt meg, mert neki hatalma van ezeknek sorsán is könnyíteni. Az ilyen gyermek odaát is állandóan sírdogál a keresztség után. Aki meghallja, könyörületből  ha vet egy rézpénz-darabot a hangocska felé és mondja: én tégöd mögkörösztöllek Körösztölő Szent János nevibe!   Aztán valami ruhadarabot is  odadob, a gyermek megnyugszik és üdvözül.

Szent Iván tüzébe gyümölcsöt is kell dobni, hogy az angyalok vegyenek belőle, vagy akinek kishaltottja van, annak. Meg is kell nevezni, hogy kinek szánták. Van, ahol  azért, hogy a meghalt hozzátartozóknak is  jusson a gyümölcsből.  A tűztől egyenesen a temetőbe is mehetnek a sírra tenni az almákat. Látható az ősi halotti kultusz is jelen van a szokásban.

 Miért Iván ha János?

A Jánosnak a délszláv nyelvekben az Iván és a Jován név is megfelel. A bizánci hatást valószínűleg szláv papok közvetítették hozzánk,  a név a bizánci egyház kultikus befolyására  emlékeztet.Vannak olyan területek, ahol Virágos Szent Jánost ünnepelték ekkor.Az ünnep egyéb elnevezései: Búzavágó Szent János, Keresztelő Szent János.

Miért gyújtották a tüzet?

 A  Szent Iván-napi tűzgyújtáshoz  különböző hiedelmek, mágikus szertartások  fűződtek. Mágikus célú volt a szentivánéji tűzgyújtás, de gyógyító hatást is tulajdonítottak neki. A máglyát illatos virágokból és gyógynövényekből rakták

Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen és még elősegíti a jó termést.

A Szent Iván -­napi tűzgyújtásról a 15. század óta vannak hiteles adataink. Bod Péter  arról írt, hogy a gyermekek, ifjak mindenfélét összeszedtek, hogy abból tüzet gyújtsanak. Az egyház néhol a Szent Iván tüzét az ördögi cselekedetek közé sorozta. Hazánkban mint a legtöbb helyen, tűrte, sőt szentelménynek tekintette. Ennek magyarázatát abban a pogány szokásban látta, hogy a tűzzel és a füsttel elűzhetik a kutak, források körül ólálkodó sárkányokat. Bod Péter megemlíti a tűz körüli táncot és éneklést. E naphoz kötődő termékenységvarázsló rítusról is tudósít: "Az égő üszköket szoktak kezekben hordozni s azokkal a határokat kerülni, így gondolkodván, hogy így áldatik meg az ő fóldjeiknek termése." A tűz ugyanis összefügg a megtisztulással. A pogányság  korában a megtisztulás a termékenység egyik előfeltétele volt. A jó gabonaterméstől a nők termékenységéig kihatott ez a gondolat.

A Szent Iván­napi tűznek természetesen egészségvarázsló szerepe is volt. A tűz tisztító és gyógyító ereje a néphitben sokáig élt.  Ez a tűz átugrálása, és a felette füstölt különféle növények következtében aktiválódott.  Ezért pároltak a tűzön virágos bodzafaágat, ezt eltették s alkalom adtán daganatra tettek. A tűzön megpörkölt vadbodzát az ágyba tették a bolhák ellen.  Gyógynövényeket füstöltek, ezekből teát főztek különféle nyavalyák ellen.

Volt ahol a lányok mentek el estefelé könnyen égő  anyagot lopkodni, mert csak úgy lehetett   hasznukra a tűz, meg a rajta füstölt fű ha lopták az alapanyagot. A tüzet némely településen este a temetőben rakták meg, de ez nem volt általános.

Az ünnep fénypontja a tűzugrás !

Nézzünk is egy kis filmet erről:

A tűzugrás szokása legtovább a magyar nyelvterület északi és déli peremvidékén maradt fenn, manapság sikeresen folyik a hagyomány " visszatanítása", hiszen azt a vágyat fejezi ki, hogy a Nap mindig olyan magasra hágjon, mint e napon - ez az érzés nem veszik ki az emberekből a XXI.  századra sem.

A tűzugrásnak termékenységfokozó hatást is tulajdonítottak. Jelentése volt annak, hogy ki kivel ugrik párban, ki előtt ér földet. Abból, hogy a leányok miképpen ugorták át Szent Iván tüzét, jósolni szoktak a férjhez menésre.

A fellobogó lángokat a közösség tagjai egyenként  átugrálták. A tűzre vetett illatos füvekkel a gonoszt vélték elűzni, hogy a vetésben kárt ne tegyen, a kutakat, forrásokat meg ne rontsa. Néhol  direkt  bűzös füstöt is támasztottak, hogy az ördögöt ezzel is elriasszák. A kígyókat elriasztó tűz szépen  összekeveredett a keresztény kultúrkörben a sátáni, ördögi kígyó- ugyebár  a gonosz jelképe -elűzésével is, s ekkor már nem orrolt meg az egyház sem a tűzgyújtásért. Egyes helyeken  a mező szélén gyújtottak tüzet és égő üszkökkel kerülték meg a vetést. Másutt nagy tüzet raktak az erdő vagy a hegy tövében. Daloltak, táncoltak körülötte. Az égő üszköt elvitték a házakhoz, letűzték a kertbe, hogy a hernyó el ne pusztítsa a gyümölcsöt, vagy a vetések közé, hogy az élet meg ne üszkösödjék.

Igen hosszú a Szent Iván éneke, valójában énekfüzér mitikus, vallásos és párosító mozzanatokkal. Utal a tűzrakás tényére s a tűz körüli elhelyezkedés rendjére:

A hosszú éjszakára, s az ünnep patrónusára Szent Jánosra is utal.

Vannak a füzérben párosító énekek  is:

Magas a rutafa, ága elágazik
A tengeren is átalhajladozik.
Haja fölyő, gyöngykoszorúja gyöngy.

Eggyik ága hajlik Janovics Ferencudvarába
Selem szál haja
Magyar Ilona
Haja fölyő, gyöngykoszorúja gyöngy.

 Tűzugrálás közben ezt kiáltották: "Kezem, lábam ki ne törjön, minden csontom összeforrjon!"  Egymást így biztatták: „ Ne félj pajtás, ugord át,  nem süti meg a pofád!” A tűzugrásnak egészség­ és szerelemvarázsló célja is volt. 

 Miből rakták azt a tüzet?

A tűzrevaló zsúpszalma, rőzse, májusfa, gaz és szemét is lehetett, amit néhol a lányok gyűjtöttek, és a tüzet is ők gyújtották meg. A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásos módjai voltak. Csallóközben egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd egy legény ugyancsak háromszor körbefutotta és égő fáklyával meggyújtotta. A szokás lényeges része a szerelemvarázslás: a tűz átugrása közben  párosító és kiházasító dalokat  énekeltek. Gyakran igen hosszúak ezek az énekek, erre utal az közismert szólás: Hosszú, mint a szentiváni ének (egyrészt a falu összes fiatalját összeénekelték, másrészt néhol már az ünnepet megelőző vasárnapokon is tartották.)

 Angyalozás? Az mi?

 Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján a csíki székely falvak népe falurészenként lombsátrat készített ­ néhol a legutóbbi időkig ­ valamelyik ház előtt. Ebben az imasátorban az előimádkozó vezetésével olvasókat és litániákat imádkoztak. Ezeket keresték fel az angyalozók. A játékban a csengettyűs kivételével lányok vettek részt. A menet élén a csengettyűs nyomában haladt a  királyné,  a  két kicsid angyal  társaságában, a harmadik sorban két  zsuzsanna,  akiket a két  hátulsó angyal  követett. Házról házra jártak köszöntő énekükkel, cserébe adományokat kaptak, melyeket az ünnep végén elosztottak egymás között.

 A mátkálás is szokásban volt ekkor:

Husztót faluban a lányokat legények vitték át a  tűzön,  s ezt mondták: "Mátka, mátka, mátkázunk. Még élünk, még halunk, mindég mátkák maradunk." Kezükben volt a mátkafa is, ami botra tűzött cseresznyeág.

 Másutt  tűzugrás közben ezt mondogatták: "Mátka, mátka, mátkázzunk, még élünk, még halunk, mindég mátkák maradunk. Egymás apját, egymás anyját meg ne szidogassuk." Lányok lánnyal, legények legénnyel mátkáztak. Ez úgy történt hogy kiálltak az utcára, "ha találtak, megcsókolták egymást. Ezentúl a legények komának, a lányok mátkának tisztelték egymást."

A hazai német polgárság  is megtartotta  Szent János ünnepét: nyáresti tűz volt a tűz gyújtása  és átugrálása volt szokásban.  Ezt látjuk a képen:

A városháza előtti térre gyűlt össze a város vezetősége és a szegényebb nép is. Diákok énekeltek, síposok és trombitások zenéltek, a nép pedig táncolt. Tűzijátékot is rendeztek.

 Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

 http://album.hagyomanyokhaza.hu/album/felvetel_show.php?id=10204

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1731.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1732.html

http://www.lyrics85.com/555506/lov%C3%A1sz-ir%C3%A9n-hortob%C3%A1gyi-l%C3%A1szl%C3%B3/vir%C3%A1gok-vet%C3%A9lked%C3%A9se-%28zoboralja%29-lyrics.htm

http://bosziplaza.com/szent-ivan-ej/

http://www.sikerado.hu/kereses/ruha

http://www.origo.hu/kultura/20080619-muzeumok-ejszakaja-mome-maraton-tuzugras-es-mas-programok.html

http://www.origo.hu/tudomany/20120622-szent-ivan-napja-pogany-tuzkultusz-szentivanej.html

http://mek.oszk.hu/04600/04656/html/unnepiki0107/unnepiki0107.html

http://elcinkedir.bplaced.net/minden-mastol/uennepek-uennepeltek/527-ma-van-szentivj.html

Először egy varászigének is beillő mondóka következzék:

Áspis, kerekes,

útifüves, leveles,

bíbola, bíbola,

pacs-pacs-pacs! 

Így is játszhatjuk ( ki vagyok én, hogy megmondjam, hogyan KELL…)

Áspis kerekes, (köröket rajzolunk a kisgyermek tenyerébe)
útifüves, leveles. (négylevelű lóherét rajzolunk)
bíbola, bíbola, (csuklótól az ujjhegyekig simogatjuk tenyerünkkel)
pacs, pacs, pacs. (hármat belecsapunk a tenyerébe).

A „bibist” mutató gyermeket „ráolvasással gyógyítjuk”, nyugtatjuk

 ( nem csak tenyérben játszhatjuk)

Nem lehet véletlen, hogy a sebek gyorsabban gyógyulnak, ha útifű leveleivel borogatjuk a sérülést.

Egy XI. századi kéziratban maradt fennmaradt angolszász varázsige kilenc gyógyerejű növénytől kér segítséget,az útifüvet így szólítja meg:

"És te, útifű, növények anyja, nyitott napkeletre, hatalmas bensődben, kocsik gázolnak rajtad, hölgyek hajtanak át rajtad, szeretők hajtanak át rajtad, bikák fújtattak át rajtad. Mindennek ellenállsz, mindennel szembeszállsz. Ellenállsz a méregnek, ellen a ragálynak, ellen a bajnak, ami bejárja a földet!" ( Maria Treben: Egészség Isten patikájából című  könyvéből való az idézet).

Egy  történetben egy  ifjú lány az út mellett állt és  várta -  várta a szerelmét. Nem adta fel, de kitartása eredménye csak az lett, hogy útifűvé  változott szegény. Hét évente viszont kakukká változik.

Csodás hatásairól még lesz szó, de azt tudja –e a kedves olvasó, hogy belőle készül a kisleányok egyetlen lövőjátékának kelléke?

Így készíthetjük el:

Vegyük a virág szárát. Ezzel úgy tudunk lőni, hogy a virág alatt úgy 3 centiméterrel a bal kéz mutató-  és hüvelykujjával meg kell fogni. Jobb kézzel át kell hajlítani a szár másik végét . Így a virág köré hurokszerűség kerül.

A legkisebbek is elkezdhetik!

Ezt lefelé húzva, a bal kézben levő növényrészt meg hátrafelé megrántva a virágzat leröpül a szárról. Indulhat a csata vagy a bajnokság!

 Nagy Mari-Vidák István: Fűben, fában játék Planétás Kiadó 1998.

 Mire gyógyír az útifű?

Az útifüvek több száz éve ismertek gyógyhatásuk révén. Melius Herbáriumában (1578) az útifű levelének, gyökerének, kipréselt nedvének többféle külső és belső hasznát írja le, néhány ezekből: A szájadat, torkodat gyógyítja, ha a vizével mosod a sebet, kelést, szemölcsöket, tüzes fakadást meggyógyít.  Ha fülfűvel öszveölgíted az útifű vizét vagy succusát, tüzes, mérges Antal tüzét, orbáncot gyógyít. Ezen víz a sült is megfakasztja és elosztja.

A képen lándzsás útifű látható.

A  lándzsás és a széleslevelű nagy útifű is igénytelen évelő gyógynövény. Mindkettő megtalálható réteken, legelőkön, utak mentén, parlagokon, árkokban gyakorlatilag az egész világon.

Az útifüvek használata ma sem ment feledésbe, a tudomány igazolta kedvező összetételüket, hatásaikat. Az utak uralkodójaként is emlegetett növény ősidők óta áldás az emberiség számára, hiszen a légzőszervi megbetegedések legfőbb orvoslója, de teája még  a dohányzásról leszokni is segít.

A képen széleslevelű útifüvet látunk.

 Segítség légzőszervi megbetegedések  esetén, különösen erős köhögés, szamárköhögés, tüdőasztma, hurut de még tüdőtuberkulózis ellen is. Jól ismert, hogy az útifű nagyon régóta kedvelt seborvosság. Sebgyógyításra és bőrproblémákra a  szétmorzsolt friss leveleket használják. Ez vágás, darázscsípés esetén  is segít. A szétmorzsolt útifűlevéllel a legtöbb seb gyógyítható. Ha tiszta útifűlevelet rakunk a sebünkre, az hamarosan bezáródik és meggyógyul.

Kozmetikai haszna is van:

A kozmetikai iparban a nagy útifű összehúzó anyagként hasznosított, mely a normál és érzékeny bőrön is előnyösen alkalmazható. Az útifű  sebgyógyító, regeneráló hatását a szépészet is felhasználja , nyálka és cseranyag-tartalmának köszönhetően pedig hidratáló, pórusösszehúzó hatása is van.

Felhasználási módok:

Tea: Maria Treben: Egészség Isten patikájából című könyvében ezt írja: "A lándzsás vagy széles útifű tisztítja a vért, a tüdőt, a gyomrot, és mindazoknak ajánlott, akik feltűnően fel vannak puffadva. Csészénként egy teáskanálnyi aprított levelet forrázzunk le, fél percig hagyjuk ázni, szűrjük le, majd naponta egy-két csészével kortyolgassuk el."A tea elsősorban légúti betegségek kezelésére jó, mivel nyálkaoldó és köhögéscsillapító, de használják gyomorégés és légúti hurut ellen is. "A köhögés a leggyakrabban a hűléses betegségek kísérő tünete. Biztosan hallott már a lándzsás útifűről. Csészénként egy púpozott teáskanálnyi lándzsás útifüvet számítva, a gyógyfüvet forrázzuk, fél percig állni hagyjuk, szűrjük. Naponta több csésze gyógyteát iszunk kortyonként, olyan forrón, ahogy csak lehet." – olvashatjuk Maria Treben: Légúti betegségek című könyvében.

Szirup: Az útifű-szirup megtisztítja a vért a kórokozóktól és a salakanyagoktól. Kúraszerűen kellene használni a szirupot minden étkezés előtt felnőtteknek egy evőkanállal, gyerekeknek egy teáskanállal. 1 kis maréknyi (szárított) útifüvet forrázzunk le 3 dl vízzel, hagyjuk kihűlni, szűrjük le, majd takaréklángon forraljuk fel, adjunk hozzá 200 g mézet, és ismét hűtsük le.

Tánczos Erzsébet írása

 Forrás:

http://www.vitaminsziget.com/ecikk.php?id=110

http://hausofsugar.blogspot.hu/2012/04/landzsas-utifu.html

http://www.netambulancia.hu/tavaszi+gyogynovenyek+-+tavaszi+utifuvek?klubid=29

http://erdeivarazslatok.blogspot.hu/2011/06/novenyek-magiaban-utifu.html

 Nagy Mari-Vidák István: Fűben, fában játék Planétás Kiadó 1998.