A Nagykunságban a juhtartás mindig fontos része volt az állattartásnak.

A karcagi módra főzött kunsági birkapörkölt a Nagykunság jellemzője. Mivel a Nagykunság az Alföld legnagyobb állattartó körzete volt, a táplálkozásában a hús s hozzá még a juhhús nagy jelentőségre tett szert. Mivel a marhát meg a lovat más haszna miatt nem ették meg eleink, a juhhúst bőven fogyasztották. Ezért hatalmas nyájak legelésztek a határban, s érthető, hogy a húsfogyasztás alapját a juh húsa adta.

A juhból készült ételek tehát  megkülönböztetett helyet  foglalnak el még ma is  helyiek  táplálkozásában. A juh az egyedüli olyan kérődző állat, melynek minden részét egyszerre, egy edényben szokás főzni, sőt így a legfinomabb.

A juh húsát nem tartósították, egy állat levágása után a teljes húsmennyiséget elfogyasztotta a család. Az a jellegzetessége a nagykunsági birkaételeknek, hogy a birkatestet egyszerre főzik meg. A kunsági birkapörkölt ízvilágában eltér az Alföld többi városában szokásos ételektől, de a Kunságon belül is a karcagi a nagyon ősi főzési technikát jeleníti meg. A „karcagi” elsősorban nem is a helyszínt, hanem a főzés módját mutatja meg.

Nem elírás, hogy a címben nem a juh, hanem a birka szó szerepel. Ennek oka :a kétféle elnevezés a mai nyelvhasználatban ugyanazt jelenti.

Mit jelent a karcagias főzés?

A kunsági birkapörkölt főzés technikája apáról fiúra öröklődik, vannak családi titkok, de néhány dolog állandó. Nézzük ezeket: először az állat húsát  víz nélkül pörkölik, gyakorlatilag sütik egy jó ideig. Idővel a hús enged levet, s az pont elegendő, vízre nincs is szükség.  "Negyedóra elegendő ahhoz, hogy a lábas belső faláról leolvadt zsír és a húsból távozó víz annyi szaftot adjon, hogy ne kelljen tartani a leégéstől", kicsit később ezt olvashatjuk: "Vizet általában nem kell hozzáönteni" (Cs. Kovács Károly - Oláh János, Kútvölgyi Mihály: Nagykunsági ízek). Általában ne tegyünk hozzá vizet..., de azért ésszerűen járjunk el, kárba ne vesszen a finom étel!

  A kép a Karcagi Birkafőző Fesztiválon készült.

Jellemző az is, hogy az előzetesen megperzselt fejjel, körmökkel és farokkal, valamint a pacallal és belsőségekkel együtt főzik meg. A pörkölt fűszerezéséhez nem kell sokféle fűszer. Elég csak vöröshagymát, őrölt- és csövespaprikát, meg sót használni. A főzés olyan hatalmas öntöttvas lábasban végzik, amelyben az egész állat húsa elfér.

A Kunsági szakácskönyv segít, hogy a nem karcagiak is sikerrel előállítsák a helyi remeket:

- „Egy birka egy lábas” – tartja a mondás. Azaz a birka minden részét egyszerre, egy edényben szokás főzni, így a legfinomabb.

- A rutinos főzők nagyon fontosnak tartják a pörkölést. A birka nyúzásánál a lábakat és a fejet nem nyúzzák, hanem megpörkölik, s így teszik a bográcsba. Ez különlegesen markáns, ízt ad az ételnek.

- Főzéskor az edény aljára kerül a perzselt fej, köréje a csontosabb, majd a soványabb húsdarabok, legfelülre a belsőségek, kivéve a májat, amit a főzés befejezése előtt fél órával kell beletenni.

- Kavargatás helyett inkább körkörös irányban rázogatják az ételt, így biztos, hogy nem ég le.

- A hús félfővésekor kell a zsírban megfonnyasztott, paprikával összekevert hagymát beletenni. A sót, csöves és száraz pirospaprikát is ekkor kell rászórni az ételre.

- Köretnek főtt burgonyát kínálnak a pörkölthöz, bár a Nagykunságban él az a mondás is, hogy „egy birka - egy krumpli”, vagyis nem feltétlenül kell mellé köret, elég, ha friss, ropogós kenyeret fogyasztunk hozzá.

Nézzük a karcagi birkapörkölt hozzávalóit. Nem szingli háztartásba javaslom!

25 kg földarabolt birkahús ( a csontos részekkel )

1 db perzselt birkafej

4 db perzselt láb a körmökkel

1 db megtisztított pacal

+ belsőségek ( szív, máj, lép, tüdő, vese )

35-40 dkg só

2-2.5 kg vöröshagyma

kb. 2 kg zsír ( a hús faggyússágától függően )

35-40 dkg darált pirospaprika

15-20 db csöves száraz pirospaprika.

Nézzünk a kunsági birkapörkölt karcagi hagyományáról egy remek összefoglalót!

 Tánczos Erzsébet írása

 Forrás:

http://www.szellemiorokseg.hu/index.php?menu=nyomtatvany_lead&jny_id=39&m=nemzeti

http://www.infokarcag.hu/hir_olvas/permalink:mi-a-titka-a-karcagi-birkaporkoltnek-2012-06-29-170000/

Cs. Kovács Károly - Oláh János, Kútvölgyi Mihály: Nagykunsági ízek

Özv.Simon Elemérné:Kunsági szakácskönyv

http://www.parameter.sk/rovat/bulvar/2010/04/11/onnyiro-birkak

A márciusi ifjak nem véletlenül tervezték megmozdulásukat eredetileg a József napi vásár idejére, hiszen Bécs után Pesten voltak a legnagyobb Duna-menti vásárok nagy sokasággal, sok néppel, portékával.

Régen kiemelkedő jelentőségűek voltak a vásárok, melyeknek kereskedelmi szerepük volt a legfontosabb, de társadalmi, műveltségcserélő  jelentőségükről sem feledkezhetünk meg.

 Pesten az évi első a József-napi vásár  volt (március 19.), ezt tavaszi vásárnak is  nevezték. A következő a Medárd-napi (június 8.) Mivel a  Medárd-nap időjós nap (ha Medárd napján esik az eső, akkor negyven napig esni fog), mindenki leste, hogy esik-e az eső vagy sem. A Medárd-napi vásár, amit nyár eleji vásárnak is mondtak,  igen nagy forgalmú volt, sok külföldi jelent meg rajta. A János-napi vásár augusztus 29-én volt, nem tartották még igazi őszi vásárnak, sokan nyárutói vásárnak is hívták.  A János-napi vásár hiányait, mulasztásait nagyban pótolta a Lipót-napi vásár (november 15.). Ez volt az igazi őszi vásár.  A  hagyomány is azt mondja, hogy Pesten november 15-e körül mindig jó idő volt,  nagy volt a Lipót-napi vásár, tele mindenféle áruval, sok-sok vevővel. A  télre való felkészülés jellemezte.

Az őszi népszokások nehezen választhatók el a nyáriaktól hiszen  a gazdasági évet lezáró ünnepek szeptembertől novemberig tartottak. Ilyenkor fizették ki a cselédek bérét, hajtották haza az állatokat, számoltak el a juhászok, kondások, gulyások és tartották a pásztorünnepeket. A hagyományos falusi élet  kiemelkedő eseményei voltak a vásárok, vagy sokadalmak. Országosan ez egyik  legismertebb volt a Mihály-napi vásár.

Mit jelent? Honnan származik?

A vásár iráni jövevényszó, még a honfoglalás előttről származik. A vásárok nagy jelentőségét bizonyítja, hogy gyakran előfordul a magyar helységnevekben: Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Hódmezővásárhely, Asszonyvására, Martonvásár. A vásár szóból ered maga a vasárnap szó is, mely a vásár napját jelöli Az egyház nem támogatta a vasár- és ünnepnapokon tartott vásárokat. Sok helyen ezért a vásár napja idővel a hétfő s esetleg az azt követő kedd és szerda lett. Az állatvásárt követő napon vagy napokon a kirakodóvásárt tartották. Azért volt ez így, mert az állatokért kapott pénzen tudták aztán megvenni a parasztok a számukra szükséges dolgokat.

Az országos vásároknak más elnevezései is vannak. Az egyik  a sokadalom, mely  azt bizonyítja, hogy  erre az alkalomra nagy tömeg gyűlt össze. A vásár egy másik elnevezése a  szabadság.  Ez a név  arra utal, hogy akkor és ott kötetlenebb formában  lehetett adni-venni a portékákat

A vásár idején a közigazgatás de a tanítás is szünetelt. Kellet a gyerek jelenléte, mert ilyenkor szerezték be számára a ruhaneműeket. A vásárok rendszerint két-három napig tartottak.

A vásáros helyek a középkortól kezdve évi négy vásárt tartottak. Ezek időpontjai minden évben ugyanazok a jeles napok voltak, s a település védőszentjének napja nem maradhatott ki közülük. A vásárok a gazdasági élet rendjéhez alkalmazkodtak, s az év folyamán ennek megfelelően kialakult a négy  vásározási időszak.

A legnagyobb jelentőségűek  a tavaszi és az őszi vásárok voltak.

A tavaszi vásárok jelentőségét is nagyban befolyásolta az időjárás, különösen a vizek áradása, az olvadás, a sár; a közlekedés, szállítás nehézségei. A tavaszi vásárokra készülőben ürítették ki a vermeket, hombárokat, magtárakat és egyéb tárlóhelyeket, a felesleget vitték eladni. Eladásra került a téli disznóvágásoknál eladásra félretett, mennyiség is.

Tavasszal még mielőtt a legelőre hajtották volna, adták-vették a jószágot. Ekkor szerezték be a szükséges mezőgazdasági eszközöket is.

Június végén, július elején az aratásra kellett felkészülni, ezért az ehhez szükséges eszközöket szerezték be.

Az ősz télre való felkészülést szolgálta, ez a  termények, állatok adásvételének időszaka. Az őszi vásárokon kelt el a legtöbb csizma, ruhanemű, tartó-tároló eszköz, edény, tüzelőfa. Ilyenkor fogyott a legtöbb ruhaféle; suba, bunda, guba, csizma is.

A téli vásárok forgalmát nagyban befolyásolta az időjárás alakulása, de a téli ruhaneműk beszerzésére általában december első felében kerítettek sort. A téli vásáron a közvélemény szerint a lusták vásároltak, vagy a szegények, akik tartalékaikból kifogytak. Télen csekély volt a vásári felhozatal, ezért ezek a vásárok voltak a legdrágábbak.

A vásárok helyszíne két különálló részre tagolódott. A város szívében tartották a kirakodó vásárt, mely akár a környező utcákra is kiterjedt. Itt főként a kézművesek, messze földről érkező kereskedők árulták portékáikat.

A képen hortobágyi hídivásár látható.

A termény- és állatvásár már a középkorban is a településen kívül kapott helyet, mert a rengeteg állat nem fért volna el a belső területen. Ide a lakosság hozta el, amit értékesíteni akart, és a pénzen beszerezhette a számára szükséges dolgokat.

 A jószág nagy távolságra történő hajtása rátermettséget és tapasztalatot igényelt. A hajcsárok nélkülözhetetlenek voltak mindaddig, amíg a vasúti szállítás át nem vette a helyüket. Tudományuk családon belül apáról fiúra öröklődött.

A vásárok fontos összejöveteli jellegét mutatja, hogy az ott megjelenők többsége sem eladni, sem vásárolni nem kívánt. Azért jött el, hogy ismerősökkel, barátokkal, távoli rokonokkal találkozzon, s tájékozódjon. Senkinek sem illett azonban vásárfia nélkül hazamenni, az gyereknek, asszonynak is járt.

A gyerekek bugylibicskát, fütyülőt, cukorkát, mézeskalácsot, gyerekjátékot kaptak. Az asszonyoknak, lányoknak kendőt, ékszert, olvasót, perecet vettek. Ezeket hangos szóval, versekkel kínálták az árusok.

A ruházati cikkek közül a szűcsök bundát, subát árultak. A szabók a posztóból készült ruhaneműekkel érkeztek. A csizmát a csizmadiák ajánlgatták.  A  papucsosok és a fazekasok a földről árulták. A kirakodó vásár szélén húzódott meg az ócskás piac, ahol a használt  dolgok cseréltek gazdát.

Az asztalosok a szobaberendezéshez szükséges bútorokat rakták árulták. Legtöbbet ládából adtak el, ebből kellett minden házban a legtöbb. A többi bútor két emberöltőt mindig kibírt.

A kötelesek, szíjgyártók az állatok befogásához szükséges eszközöket kínálgatták. A rézárusok, edényesek egy sorban árultak.

A vásárban a könyvkereskedők saját kiadású könyveikkel voltak jelen. Legnépszerűbbek az imakönyvek a regényes történetek s a kalendáriumoknak volt. Ez utóbbiak érdekes írásokat közöltek, és a várható időjárást is megjósolták, valamint szerepeltek benne a nagy vásárok pontos hellyel és időponttal. Versenyre kényszerültek azokkal az árusokkal, akik a földről, ponyván árulták betyárokról, rablókról, hősökről szóló portékájukat. Ezért  nevezi a magyar nyelv az efféle könyveket  ponyvairodalomnak, ponyvának.

 Az Elek-, Illés- és Vendel-napokon tartott vásárok egyben pásztorünnepségeknek is számítottak, ahol a mulatozás, táncolás a késő éjszakába nyúlt. A Mihály- és Dömötör-napi állatvásárokon fogadták a pásztorokat, akik ilyenkor vették meg a hiányzó ruhadarabokat, botokat, ostorokat.

Íme a címadó népdal:

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

Kolompos Együttes: Én elmentem a vásárba...

http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/194.html

 Lőrincz Emese: Szent Mihály havában

http://public.neprajz.hu/motor/altalanos/file.php?ab=Neprajz&pa=0610&tmpl=neprajz_tabla4&m=Picture&t=Ari06_Pict_10&k=Fenykep&op=html&ot=kep|jpg&bf=&kid=21550

http://public.neprajz.hu/neprajz.06.10.php?bm=1&as=51857&kf=v%C3%A1s%C3%A1r

http://public.neprajz.hu/motor/altalanos/file.php?ab=Neprajz&pa=0610&tmpl=neprajz_tabla4&m=Picture&t=Ari06_Pict_10&k=Fenykep&op=html&ot=kep|jpg&bf=&kid=4177

http://mek.niif.hu/02100/02115/html/

 http://3.bp.blogspot.com/-h-1X4DlWcwQ/TalgPmr5pxI/AAAAAAAABac/M22_IH8zb2o/s1600/vasar1

 http://fenteslent.blog.hu/2012/09/15/alapveto_jogunk_valogatni_a_piaco

http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/34.html

http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/194.html

http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/215.html

Napról napra, a mi kalendáriumunk PL-0038 ,Sinai utcai óvoda munkaköz. Pedellus Novitas Kft., 2004

Hosszú asztalnál gyerekek, néhol szülők is ülnek, buzgón alkotnak: kicsi képeken próbálhatják ki ugyanazt a technikát, amivel a Kétjobbkezes kézműves csomagokat is el lehet készíteni. A múzeumi kézműves foglalkozás közben beszélgettem Havasné Borszék Liliannal és Havas Péterrel, akik többek között a Kétjobbkezes kitalálói és megalkotói, egymásnak alkotó- és házastársai.

- Mikor kezdtek el vonzódni a művészethez? Milyen művészeti tevékenységgel foglalkoztak először?

A képen Havasné Borszék Lilian

Lilian:- Végzettségem szerint zenész vagyok: a Zeneakadémián tanultam, középiskolai énektanár és karvezető szakon végeztem. De már kisgyermek koromban mindenféle művészeti tevékenység érdekelt, a tánctól a színházon keresztül a kézműveskedésig. Pétert is többféle művészeti irány vonzotta. Grafikusnak készült, majd kerámia szakos középiskolába járt, végül bőrműves iparművészként végzett. 15 éven keresztül forgalmazta a Művészeti Alap által zsűrizett munkáit a Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat üzletlánca.

- A családjaikban voltak művészemberek Önök előtt?

- Igen, volt honnan meríteni Péternek is meg nekem is. Édesapám hegedült, s ez nagyon nagy hatással volt rám. Családommal kicsi koromtól fogva sokat jártunk színházba, koncertekre. Péter kézműves - bőrös dinasztiába született. A dédapja bőröndös királyi szállító, s a Budapesti Kézműves Kamara alapítója és elnöke is volt. Édesapja építész és festőművész, édesanyja műszaki rajzoló volt, a művészeti gyökerek tehát mindkettőnk életében ott vannak.

- Hogyan vélekedett a környezete, mikor művésznek állt?

- Szüleim nagyon örültek, hogy zenész lettem. Péter családját sem lepte meg a döntése, és támogatták is ebben.

- Mióta alkotótársak a férjével?

- Ez a kezdetektől „benne volt a pakliban.” Már megismerkedésünkkor kölcsönösen örültünk annak, hogy hasonló az érdeklődési körünk. Mivel nekem is jó a kézügyességem, már a bőrös munkákban is segítettem Péternek. Büszke vagyok rá, hogy azt mondta: én voltam a mindenkori legjobb segítsége!

- Mi mindennel foglalkoztak, mielőtt kitalálták a Kétjobbkezest?

- Nagyon sok mindennel! Én a két, azóta már felnőtt gyermekünkkel évekig otthon voltam, közben segítettem Péternek, aki ekkor még bőrműves iparművészként dolgozott. De foglalkoztunk minden mással is: volt vízibicikli kölcsönzőnk meg közértünk is. Alapítottunk egy idősek otthonát melyet mi magunk vezettünk. Én a végtettségemnek megfelelően tanítottam, ének korrepetitorként is dolgoztam. Most zenepedagógusként dolgozom egy magánóvodában.

Kétjobbkezes nyúl az alkotás előtt és utána.

- Honnan jött a Kétjobbkezes csomagok ötlete?

- Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne az egyik kedvenc hobbimból: a kézműveskedésből bevételre is szert tenni. De mindig elvetettem az ötleteimet, mert úgysem éri meg, hiszen minden ilyen tevékenység nagyon időigényes . Egyszer, mint egy villámcsapás jött az ötlet: mi lenne, ha félig készítenénk el valamit, amit a vevő fejezne be az útmutatásunk alapján? Így született meg a kreatív kézműves csomagok készítésének ötlete. Maga a név - Kétjobbkezes - pedig több dologból adódik. Egyrészt: aki ügyetlen, az kétbalkezes, de aki elkészíti kreatív csomagjainkat, az pont az ellentéte, tehát kétjobbkezes. Másrészt: én magam balkezes vagyok, tréfásan szólva: van egy jobb kezem, és egy jobbik kezem, tehát két jobb kezes vagyok. Aztán titokban az is benne van, hogy Péternek és nekem (a csomag „ szüleinek”) két jobb kezünk van!

- A Kétjobbkezes modern anyagokra épül, de a motívumokban a hagyományokra támaszkodik. Hogyan fér meg együtt a hagyományőrzés és az újítás?

- Mivel Péter bőrös népművész - két népművészeti egyesületnek is tagja - szívén viseli, hogy a hagyományőrzés hangsúlyos legyen a képeinken. A varrott foltmozaik technikának igen nagy hagyományai vannak, ám az nagy gyakorlatot és rengeteg időt igényel. A mi foltmozaikunkat nem kell varrni, elég csak benyomkodni az alapba az anyagot. Így hamar elkészül. Már 5 éves kortól ajánljuk a gyermekeknek, hiszen ők is sikerélményhez jutnak általa. Óvodákban, iskolákban is használják, mert igazoltan fejleszti a kézügyességet, a finommotorikát. Közben örömmel tapasztaljuk azt is, hogy a felnőttek is nagyon szívesen készítik el a képeinket. Vevőink viccesen szokták említeni, hogy függőséget okoz: aki egyszer kipróbálja, rendszeresen keresi újabb csomagjainkat. Ezt már a facebook oldalunkon is megtehetik.

- Ki miért „felelős” a Kétjobbkezesben?

- Mivel én teljes állásban dolgozom, Péter végzi a munka oroszlánrészét. A képek alapjául szolgáló nikecel lapok kivágása viszont kizárólag az én feladatom. Van, aki alig hiszi el, hogy ez kézi munkával készül, pedig így van.

-Mi fér még emellett az életükbe?

- Jómagam énekkart is vezetek, valamint Péterrel és három másik művész kollégával magánbábszínházat is működtetünk.

- Mit tudhatunk a bábszínházukról?

- Társulatunk neve: Veresi Árnyas Bábszínház, ezen a különben új néven elkészült magánbábszínházunk facebook oldala is Repertoárunkban most Tordon Ákos Skatulyácska meséje szerepel. Annyit elárulhatok, hogy a darab egy csokoládéboltban játszódik. Nagyszerűen megy az üzlet, mindaddig, míg meg nem jelenik a konkurencia. Akkor pedig a mesélés menti meg az üzletet! Ebben a mesében a főszereplő Skatulyácska királykisasszony, Doboz király és Zacskónia királyné leánya. A tündérszép Skatulyácska királylány kalandja a papírsárkánnyal királymese, melyben a becsület, csalfaság, bátorság és gonoszság, csoda és varázslat úgy van összefűzve, ahogy az a klasszikus mesékben elvárható.

- Milyennek látják a művészet, az alkotó emberek helyzetét?

- Látjuk és tapasztaljuk is, hogy nem könnyű, viszont nehéz. Úgy érzem, hogy régebben könnyebb volt a művészélet. A nehézségek mellett viszont ott az öröm, hogy azt csináljuk, amit szeretünk.

- Mire készüljön, aki ma művésznek áll? Mit tanácsolnak az alkotó pályára készülőknek?

- Arra, hogy ha szükséges, más jellegű munkával is meg tudja keresni a kenyerét. Fontos, hogy tudjon több lábon állni. Ha az életét mégis a művészetre teszi fel, akkor legyen kitartó, higgyen benne és ne adja fel!

- Hogyan lehetséges közel hozni az érdeklődőket, alkotásokat egymáshoz?

- Ez igen hosszú folyamat. Sok időbe telik bármi újat bevezetni. Eleinte rekedtre beszéltük magunkat minden egyes vásáron, és ennek az eredményei nem is jelentek meg azonnal. Ma már sokan ismerősként köszöntenek, és keresik, hogy milyen csomagokkal bővült a Kétjobbkezes választékunk. Jó találkozni a visszatérő „vendégeinkkel”. A visszajelzések alapján állítjuk, hogy vásárlóink elégedettek!

- A szülők, nevelők hogyan kedveltethetik meg a gyerekekkel a kézművesedést?

- Minden az első éveken múlik! Nagyon fontos az odafigyelő, a minőségi szülői jelenlét! A szülőnek kell, hogy elegendő ideje és türelme legyen a gyerekre! Próbáljanak ki minél többféle kreatív tevékenységet, örüljenek együtt az alkotásaiknak! Ezek a közös élmények megmaradnak, a szülők és a gyerekek számára is örök élményt jelentenek.

- Hol találkozhatunk Önökkel?

- A Skatulyácska bábelőadással járjuk az óvodákat, iskolákat, különböző rendezvényeket. Országos nagy rendezvényeken, vásárokban pedig jelen vagyunk a Kétjobbkezessel, mely különben már a Facebookon „Kétjobbkezes kézműves csomagok” néven megtalálható. Itt minden csomagunk fotója elkészített változatban megtalálható, és várjuk az érdeklődők kérdéseit, észrevételeit.

Tánczos Erzsébet írása

Sióagárd a Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik. Őslakosságát a magyarok mellett szerbek, szlovákok és németek alkották, de már a XIX. század közepén katolikus magyar közösségként  határozták meg magukat. A település azon kevés  falvak egyike, amelynek népviselete, díszítőművészete kertkultúrájának,  főként  a paprikatermelésnek és kereskedésnek köszönhetően élőnek  nevezhető.

 A sióagárdi viseletet gyakran összetévesztik a sárközi  színes, díszes ruházatával, pedig a település néprajzilag sosem tartozott a Sárközhöz. Bár hasonlít a sárközire, Sióagárd viselete  mégis más. Másutt nem fordul elő, csak egyetlen községben!

A sióagárdi népviselet legjellegzetesebb meghatározó elemei az 1880-as évek utáni három évtizedben formálódtak ki. A külvilág  csak  az 1930-as években fedezte fel.

A hímzés négy szakaszra osztható:

- az 1880-as években a legjellegzetesebb ruhadarabjuk a 6 szeles kendervászonból készült, apró redőkbe szedett ”korcospéntő” volt, melyet fehér díszítőöltéssel erősítettek össze.A XIX. század második felében még maguk szőtte kendervászon és kékfestő volt az alapanyag,  meg még  használtak fekete posztót is. A ruhák díszítése ekkor még  igen visszafogott;  legfeljebb némi fehér színű hímzés jelent meg.

- az 1889-ből származó bevarrott ujjú,női ing kendervászonból, majd gyolcsból készült, gazdagon hímezték fehér lyukhímzéssel. Lányok és fiatal asszonyok viselték pruszlikkal.

- az 1908-ban gépi slingelt anyag jelent meg a faluban. Az első világháború után már színes fonállal is varrtak.1910 körül vált sióagárdi sokszínűvé, hímzés- és motívumvilágában hasonlít ugyan  a kalocsaihoz, de attól teljesen függetlenül alakult ki.

- a viselet színesedése az 1920-30-as évekre tehető.

Laposöltés, száröltés,  a legjellemzőbb öltéstípusok.

  A fő  sióagárdi motívumok a fuxia, vajvirág, taligakék, rózsa, tüskésrózsa, pöttyösrózsa, szalmavirág, szakállasbimbó, tulipánok, búzavirág, csillagvirág, lepke, holdacska. Régen ingeket, pruszlikokat, törölközőt, kötényeket  díszítettek vele.

Női viselet:

Az ing alját kívül viselték, az ujjhosszába betoldott csipkével díszítették. A hosszú péntőre egy rövid kékfestő melles kötényt kötöttek. Ruházatukat a fehér mellett kevés piros és kék hímmel is díszítették, ez a Sióagárdra jellemző színösszeállítás, bár 30-as évektől  gyakran használták  a világoskéket, sötétkéket, pirosat, rózsaszínt, lilát, zöldet, tehát igen tarkává vált az öltözetük. A színharmóniát veszélyeztető túldíszítettség egyre  jellemzőbb lett:  egyre több a flitter, a rózsás szalag, a hímzésminták pedig óriásira nőttek. 

Hagyományos viseletüket a sióagárdiak a háború végéig hordták, tömeges kivetkőzésük az 1950-es évek elejére tehető.

 Sióagárdi viselet
Szüreti mulatságra felöltözött lányok csoportja (Sióagárd, Tolna m., 1970-es évek)

 Vasárnap fehér gyolcsszoknyát viseltek, körül végig ráncba szedve.

 Télen és ünnepre három alsószoknyát is felvettek, melyek elöl nem voltak összevarrva, kapoccsal csukódtak. Az ünnep szoknyákat selyemből varrták, redőkbe szedték. Ünnepnapon arany csipkével díszített kötényt vettek.

 Hajviselet:

A lányok hajukat két-három, majd egy ágba fonták, és különböző színű szalagokat is tettek bele. Több apró fonatba szedett hajukat feltűzték. A menyecskék hátul csomóba tekert hajukat szalagos konttyal fedték be. Így jártak az esküvő után még egy évig, ezután levették a szalagokat és piros alapú rózsás kendővel kötötték be a fejüket.

A századforduló után vált népszerűvé a szomszéd községből, Harcról átvett új kendőviselet. A dísztelen hajkontyot fedő ruhára, a „pintlire” papírral keményített, sisakszerű, hátrakötött kendőt tettek.

Az 1910-es évek átmentet képviselnek a lányok hajviseletében, mivel ekkor egyaránt viselték a korábbi korszakra jellemző, az arcot keretező ún. „pödrött” és szappanos vízzel csigákba merevített „csipkés” frizurát.

Télen a vállakat is takaró kendőt viseltek. Lábukra mintás, színes gyapjúharisnyát húztak, selyem- vagy bőrpapucsot vettek, leggyakrabban azonban fekete, kötött és hímzett mamuszt vagy tutyit húztak.

 Férfi viselet:

 A századforduló után a színek a férfiak ruháján is megjelentek. A férfiak vállfoltos, szűk kézelőbe ráncolt ingei színes gombokat, gallért kaptak az ing elején, kézelőjén és a vállon. Az ing alján lyukhímzést is alkalmaztak.

A fiatalok ingébe pirossal monogramjukat  hímezték be.

A vászongatyákat felváltotta a sötét kordbársony nadrág, amelyhez bőrpapucsot vagy cipőt, csizmát viseltek. Az ing felett nyáron csak mellényt, télen szűrt, bundát kabátot hordtak.

Forrás:

http://users.atw.hu/zsikazsu/viselet/sioagard.htm

http://www.pendely.eoldal.hu/cikkek/nepviseletek/sioagard.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1221.html

http://www.sioagard.hu/hagyomanyorzes_elemei/nepviselet.html

http://users.atw.hu/zsikazsu/himzes/sioagardi.htm

A dalnak csak mint szóvicc van köze a játszóhoz. Meg egy ürügy, hogy végre beilleszthessem egy bejegyzésembe. Hallgassátok nagy örömmel! 

A játszó régen a falusi fiatalok találkozóhelye, játékaik színtere volt. Tavasztól őszig vasárnap délutánonként   tartották ezeket az alkalmakat. A játszók helye a falu központi tere, széles utcája, a falu melletti rét,  tágas udvarok, kocsmaudvar  lehettek. A fiatalság , de szinte az egész falu népe, felnőttek és gyermekek egyaránt jelen volt a játszón. Ez alkalmat adott az ismerkedésre, az idősebb korosztályok szokásainak, viselkedésmódjának, táncainak megtanulására. Az ott folyó életet szervezetlenül ugyan, de ellenőrizte a falu közvéleménye, mindenki tudta, hogy mit szabad és mit nem.

A legények labda- és egyéb ügyességi játékokat játszottak, míg a leányok énekes játékokkal szórakoztak és körbe táncoltak, ilyen volt például a karikázó.

Ezek közül nem hiányozhatott a „Bújj, bújj, zöld ág…” kezdetű játék, melyben két leány összefogódzva kezét magasra emeli, a sor kígyóvonalban átbújik a leánykarok által alkotott híd alatt, majd újrarendeződik. A hagyományos játékfüzérhez tartozott a „Fehér liliomszál…” játék is:

Az arany kendővel.

A legények bekapcsolódásával aztán rendre kialakult a tánc, amelyet esetleg este a kocsmában folytattak. A gyermekek nézték az idősebbek táncát, játékát. A játszó a hagyományos formája, és a tánc tanulásának. A játszókra vonatkozóan a múlt századból számos feljegyzés maradt fenn. A Székelyföldről Orbán Balázs említi a játszókertet: A lakmározás után a játszókertbe megy a fiatalság, ily játszókertje minden falunak van, ott szoktak vasárnap és ünnepnapokon összegyülni, hogy erőt edző játékokkal mulassanak, melyek mindig testgyakorló elveken nyugosznak; a férfiak lapdáznak, követ dobnak, versenyt futnak, birkóznak. A nők cziczét futnak s más társas játékokat játszanak, az öregek pedig körültelepedve kedvtelve nézik a gondtalanul mulató fiatalságot. Estve táncz van, hol a szerelmi vetélygés, s a székely harcziasság gyakran nagy verekedésekben nyilvánul, de még verekedéseiben is nyilt és lovagias a székely, egyenlő védeszközzel, bunkósbottal vagy ököllel száll szembe ellenével, a népies párbaj egy neme ez s azután rendszerint összebékülve békepohárral végződik, – az alattomos leszúrás vagy gyáva lesből leütés igen ritka a székelyek között..

 A magyar nyelvterület egyes vidékein még a két háború között, sőt maradványaiban még azután is voltak játszók.

A játszó eltűnésével a „Bújj, bújj, zöld ág…” típusú  játékok alkalomhoz nem kötött énekes gyermekjátékok lettek.

A tavaszi énekek elsősorban a szerelemről szóltak, mint ez a jól ismert népdal:

Na, akkor mi köze Freddy Mercurynak a játszóhoz?

1986. Rémlik?

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1657.html

http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/85.html

http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0006.html

http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0006.html

Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának.

Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap mindig a húsvétot követő vasárnap, ez a húsvéti ünnepkör zárónapja. A fehérvasárnap elnevezés onnan ered, hogy a korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt  személyek ekkor vetették le a kereszteléskor felvett fehér ruhájukat.

A nap jellegzetes szép szokása volt a komálás, mátkálás, mely főként a leányok szertartásos barátságkötése volt, amit komatálcserével pecsételtek meg. Ezzel a szokással egymást testvérré fogadták. Ettől fogva magázódtak, s mátkának, komának nevezték egymást. A barátság egész életre szólt, s gyermekeik születése után keresztkomák is lettek.

Legtovább  a Dunántúlon és Moldvában maradt meg a szokás. A komatálon hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt meg pántlika volt. Sokszor a bevezetőben idézett verset is leírták s a tálba rakták.

Ezt a tálat  általában a nagyobb lányok a kisebbekkel küldtek el választott barátnőjükhöz, vagy a nagylány  leendő komaasszonyának  maga  adta át a mátkatálat ezzel a szöveggel:

Mátka, mátka, mátkázzunk, Hónap délre komázzunk, Ha éljünk, ha haljunk, Mindég mátkák maradjunk!

Bement a házba, megcsókolta leendő mátkáját, az elvette a tálat, megköszönte, s a következő esztendőben viszonozta.

Ha a kapott ajándékokat elfogadta a megtisztelt lány, akkor a tojásokból elvett és másikat tett helyettük. Lényeges volt, hogy ne ugyanannyit adjanak vissza, mert abban az esetben nem volna mátkálás, hanem csak kicserélés.A bort a sajátjával öntötte fel.

A nem vérrokon legények és leányok mátkatál küldésével és ehhez kapcsolódó baráti gesztusokkal testvérré fogadták egymást.

A legény leánymátkái azokból a lányokból lettek, akikkel táncolni és beszélgetni szokott, de biztosan tudta, hogy nem fogja feleségül venni őket – testvérré fogadták egymást, s abból házasság  azért sem lehetett, mert a palócoknál ez már rokonságnak számított.

Mi volt a komatálon ha a gyermekágyas asszony kapta?

Az asszonyok gyermekágyas komájuknak vittek komatálat, ez természetesen már jóval a komaválasztás után történt és időben is a szülés idejéhez kapcsolódott, nem fehérvasárnaphoz.

Ezt igen hangsúlyosan tették, úgy vonultak végig az utcán, mintha lehúzná karjukat a kosár!
Az ételküldés nem volt jótékonykodás, hanem inkább adomány, amit gondosan számon tartottak a népek. Az egész falu szeme láttára folyt a cselekedet. Mindenki tudta ki kinek vitt, és mennyit. Ezt illett viszonozni. A küldő biztosan tudhatta, ha ő betegszik le, számíthat a viszonzásra.
A komatál küldésnek külsőségekben is megadták a módját. Az ételeket a legszebben díszített edényekben dúsan hímzett terítőket letakarva, átkötve vitték. Ezek az edények aztán a fiatalasszonynál jól láthatóan díszhelyre kerültek. Szép kendővel volt letakarva, így büszkélkedtek vele.

A mélyhűtő meg szupermarket előtti időszakban felbecsülhetetlen volt az asszonytársak, komaasszonyok segítsége, s az a szép benne, hogy ez a női hálózat oda-vissza működött. Ma több helyen próbálják fiatal anyukák feleleveníteni a gyermekágyas asszonyok számára. Bizony, ma is elkél a tele kosár ezekben a napokban, de még annál is jobban a kedves szó, meg a női szolidaritás!

A gyermekágyas asszonynak vitt komatál páratlan számú fogásból állt.

Tápláló étkeket vittek ajándékba, hogy a friss anyuka kellően ki tudja pihenni magát. Az ellátás mellett ne kelljen főznie a családra, laktató és bőséges ételekkel, italokkal legyen ellátva, így hamar visszanyerje erejét.

 A szokás és az illem azt kívánta, hogy a komatálat az kóstolja meg először, aki hozta, s együtt, az egész család ő előtte fogyasztotta el.

Az ételsor legfontosabb, elengedhetetlen fogása a leves volt. Úgy tartották ugyanis, hogy a húsleves adja vissza az erőt a gyermekágyasnak. A levesen kívül vittek sültet is. Ha a gyermek fiú volt kakasból, ha lány volt, akkor tyúkból. Az ételsorhoz tartoztak még a tésztafélék is. Hagyományosan zsírban sült tészták; fánk, kalácsok, lepények, rétesek voltak a tálban.
Volt ahol különleges kalácsot vittek: nagysága és formája olyan volt, mint a pólyásbabáé, mákkal, almával, dióval arcot, hajat, kezet, ruhát mintáztak rá.
A komaasszonyoknak egymás családi életében fontos szerepe volt. Részt vett a gyermek életének minden jelentős eseményén, szoros kapcsolata volt a családdal

 Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

Magyar néprajzi lexikon

http://mamihami.blogspot.hu/2007/11/komatal.html

 http://mek.niif.hu/02100/02152/html/08/237.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-653.html

Napról napra, a mi kalendáriumunk PL-0038 ,Sinai utcai óvoda munkaköz. Pedellus Novitas Kft., 2004

Jeles napok, ünnepi szokások, Tátrai Zsuzsanna, Karácsony Molnár Erika ,Mezőgazda Kiadó, 2010.

Ma van Húsvét napja, másodéjszakája,
Jól tudjátok;
Kinek első napján Jézus feltámadván
Dicsőséggel...

Mária, Borbála, Rebeka, Zsuzsánna,
Kegyes szűzek!
Keljetek fel ágyból, cifra nyoszolyából,
mit alusztok?

Hímes tojás légyen tizenkét pár készen
Mi számunkra!
Ha pedig nem lészen, vízipuskám készen
Számotokra.

Az Újszövetség szerint a Jézus sírjához zarándokoló asszonyok azt nyitva találták és angyali szózatból  tudták meg, hogy Jézus  halottaiból feltámadott! 

Ez húsvét üzenete minden keresztény  embernek.

Minden embernek pedig az, hogy van újrakezdés. Amit azért kivitelezni sokkal nehezebb és fájdalmasabb, mint tehetetlenül, életidegenül létezni. De a legnehezebb helyzetből is van kiút, van lehetőség a sorsunkon változtatni. Ezt IS  tanítja nekünk  a feltámadás napja.

Néphagyományok:

Ekkor tartják a határjárást, ételszentelést, a húsvéti korbácsolást.

A húsvéti határjárás, határkerülés: szokása a középkorra megy vissza. Húsvét hajnalán hírül  adták a földeknek is Jézus feltámadását azért, hogy  a természettel ünnepeljenek s azért is, hogy a gonosz szellemeket, a természeti csapásokat a határtól elrettentsék. A körmenetet  tavasszal a földeken, a vetések között tartottak: ereklyékkel, zászlóval, énekszóval vonulva bővebb termésért imádkoztak

 A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették,  ettől mágikus erőt kaptak A kalács Krisztus testét  jelenti, az egymásra kerülő tésztafonatok pedig a töviskoszorút jelképezik. A bor Krisztus vérére, a tojás a feltámadásra  utal. A torma Krisztus szenvedését, a kereszten Krisztusnak víz helyett felkínált ecet savanyúságát jelképezte. A szentelmények morzsáiból vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.

A korbácsolás a nagypénteki mosakodás, a tisztító rítus maradéka.

A korbácsolás vagy vesszőzés annyit ért, mint a locsolás. Ilyen alkalmakkor   a legények vesszőből font korbáccsal csapkodták  meg a leányokat, közben ezt mondták:

Keléses ne légy, Bolhásos ne légy,

Esztendőre még frissebb légy!

A suprikálás nem csupán az ifjú lányoknak járt.

A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket. Felvidéken  ismert a suprikálás, ott a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végző legényeket.

A gyermekek szagosvízzel történő locsolása, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, városokon is ismert szokás. A húsvéti locsolás hagyományos formáját tekintve a vízbevető, vízbehányó két elnevezés igazít el bennünket. A lányokat - gyakran tiltakozásuk ellenére - a patakhoz, folyóhoz, kúthoz hurcolták a legények, s ott megmártották őket, vagy vederszám hordták rájuk a vizet.

A húsvéthétfői locsolás elsősorban az eladósorú nagylányok szépség-, egészség-, termékenységvarázslása volt. A locsolóversek nem tűnnek nagy múltúnak, hiszen a locsolás egykori módja nem is indokolja meglé­tüket.

Egyszerűbb, ugyanakkor archaikusabbnak tűnő forma a különösebb szöveg vagy szertartás nélküli vízbevetés, illetve leöntés. A múlt századi leírások is a húsvéti locsolásnak erről a formájáról tanúskodnak. "Husvét másodnapján szokásban van a falusi lányok leöntözése is, kiket a pajkos legények a kuthoz vonszolván leöntenek, vagy egy ingre vetkőzve őket a váluban megftürösztik - mire kölcsön fejiben a vízre vittek suhogó kedden nyolc szál hajlékony fűzfavesszőből készült suhogóval jól megverik őkeméket." - azaz megvesszőzik a legényeket.

Múlt századi adatok szerint vízbehányó hétfőn kora reggel vödörszám hordták a lányokra a vizet. Utána levetették a  hétköznapi ruhát, felöltöztek ünneplőbe, úgy mentek a templomba -tehát nem a drágaszép ünneplőt tettél ki annak, hogy tönkre menjen!

Nem is így néz ki egy autentikus locsolkodás?

Az öntözés csak a déli harangszóig tarthatott, azután már illetlenség lett volna.

Nézzünk egy rövidke filmet is:

A két világháború között az öntözés eltűnőben volt, helyenként együtt élt egy darabig az újabb, szagosvízzel való locsolással. Csak jó időben locsolták vödörből, inkább a szago víz, az üvegből való locsolás jött divatba.

Ezt a kettősséget említi Vankóné is: "Lánykoromban (1930-as évek) is locsolkodtak, de vödörrel csak amolyan gőgös legények. Bögre volt minden legény kezében, de inkább ott használták, ahol éppen valami nézeteltérés volt. Szagosvizet minden legény tartott magánál, de egy kis friss kútvíz hagyományosabbá formálta az ünnepet."

A megöntözés  régies formái más szokásokkal együtt éltek, Így például az adománygyűjtésnek, megvendégelésnek, ajándékozásnak a hagyományos módjaival. Mezőkövesden pár pohár bort ittak, úgy mentek tovább. A Bódva vidékén napokkal előtte elkezdték a lányok a készülődést a legények megvendégelésére. Ma már a hangsúly erre tolódott el. Az Ipoly mentén. húsvétvasárnap dalolva sorra járták a legények a lányos házakat este. Beköszöntek, a lányt nevén szólították, és tojást kértek tőle. A lány az ablakon adta ki. Előre megbeszélt helyen szalonnát is kaptak, azt ott a tojás egy részével megsütötték és megették. A héját annak a lánynak a háza elé szórták, akire megharagudtak. A kölnivel való öntözéshez különféle rigmusok, rövidebb-hosszabb verses köszöntők csatlakoznak.

Szépen kérem az apját,

De még szebben az anyját, Adja elő a lányát,

Hadd locsolom a haját! Hadd nőjön nagyra,

Mint a csikó farka,

Még annál is nagyobbra, Mint a Duna hossza! Szabad-e locsolni?

A Dunántúlon kölnivel  vagy szódavízzel  locsoltak és verset mondtak már a két világháború között is. 

Erdélyben a húsvéti locsolás zenés, zászlós felvonulással  köszöntőkkel  gazdagított változatai maradtak fenn.

A locsolók jutalma mindig is a  festett tojás volt, mely termékenységi szimbólum. Piros színe, díszítése  fokozza a jelentőségét. A hímes tojások karcoltak vagy festettek, viaszos díszei virág, állat vagy geometrikus motívumok díszítik.

 A kisfiúknak hagymahéjban festett tojást adtak, a legényeknek olyan hímes tojásokat, melyre szöveget is írtak.

A piros tojással a locsolást meg is válthatta a leány:"Akkor a ház vala­melyik zugában elvonulva pislogó lány előjő, s így szól: Inkább megváltom magam, hogysem leöntsenek. A megváltás ára annyi piros tojás volt, ahány legény van."

Szegeden a múlt században börzsönnyel pirosra festett karcolt tojást kaptak a legények. Később  pénzt kaptak és mellé bokrétát. A tojás mellett tehát más ajándékok is voltak. A legények a lányoktól rozmaringot kaptak, akinek szeretője volt az a lány, meg is aranyozta a legénynek.

A viszontlocsolásnak húsvét keddjén volt a napja. Szegeden ez a jog egy hétig tartott: "régebben vissza is adták a legényeknek alaposan a kölcsönt".  Másutt hétfőn délután locsoltak a lányok. Galgamácsán Vankóné Dudás Juli Így emlékezett vissza a lányok locsolkodására: "Valamikor húsvét keddje a lányoké volt. Nem mertek a legények a falun végigmenni dolgozni, a kerten szöktek el a mezőre. V égig állták a lányok az utat két oldalról. Ahogy jött a kocsival a férfi vagy a legény, az ráfizetett."

Végezetül egy locsolóvers:

Ma jöttem egy tojásért, Holnap jövök a lányért. Ha nem adnak tojáskát, Ülü vigye tyukocskát!

A képen: Locsolókra várva

Forrás:

Tátrai Zsuzsanna: Leányélet

https://www.youtube.com/watch?v=O0Ddk3Cv8Go

http://www.halas.net/kultura-szabadid/7093-aproszentek-napja-december-28

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

https://www.google.hu/search?q=felt%C3%A1mad%C3%A1s&hl=hu&client=firefox-a&hs=M2N&rls=org.mozilla:hu:official&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=w3pYUYzUFoGv4QTChICACA&ved=0CAoQ_AUoAQ&biw=1024&bih=604#imgrc=Gtu1vUk_740I1M%3A%3BpD8QEkWxTFm8xM%3Bhttp%253A%252F%252Fpctrs.network.hu%252Fclubpicture%252F3%252F4%252F_%252Fkereszt_feltamadas_304871_75419.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fhitremenyszeretet.network.hu%252Fkepek%252Fillusztraciok%252Fkereszt_feltamadas%3B800%3B437

 http://www.google.hu/imgres?imgurl=https://m.blog.hu/ne/netfolk/image/husveti_locsolas.jpg&imgrefurl=http://netfolk.blog.hu/2013/03/26/husveti_szimbolumok_es_eredetuk&h=492&w=700&sz=148&tbnid=orpc6_SK1ffeLM:&tbnh=91&tbnw=130&zoom=1&usg=__pYl9Qbr2Id1dMqy-QvnxrIZo9Ug=&docid=7-fhvdFJStiUyM&sa=X&ei=lXtYUcS-L6ff4QSP5ICoAg&ved=0CEwQ9QEwBA&dur=695

http://napibabona.blog.hu/2011/04/23/husvet_2416

Ez a felvétel nem az elsőnek említett népszokáshoz tartozik, de mire a bejegyzés végére ér, kiderül, hogy mi ez a népszokás.

Jézuskeresés, határjárás

Jézuskeresés feltámadáskor Csíkszenttamáson

Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán a Jézus-keresés, Isten-keresés, Szentsír-keresés elnevezésű népi ájtatosságot tartották. Nagyszombat éjszakáján végigjárták a falubeli és a határban lévő kereszteket. A legtávolabbi keresztnél valaki elrejtette Krisztus szobrát és ezt vitték vissza diadalmenetben a templomba.

A húsvéti határjárásnak - egyházi jelentése mellett - a tavaszi vetések mágikus védelme, a határjelek megújítása és a források megtisztítása volt a célja.

Húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Bár megünnepléséről már a 3. század óta vannak adataink, általánossá a 8. század óta vált.

Húsvétvasárnap is fontos szerepe volt a víznek. Bukovinában úgy tartották, aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés. Moldvában a napfelkelte előtt keresztútra vizet öntöttek jégeső ellen. Piros tojást tettek a mosdóvízbe, és arról mosakodtak, hogy az egész család egészséges legyen és persze szép.

Zöldágjárás :

A húsvétvasárnaphoz és más tavaszi vasárnapokhoz kapcsolódó zöldágjárás a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék. A lányok esetleg  a legényekkel a falu egyik végén kézfogással sorba álltak. A sor mindkét végén kaput tartottak zöld ággal a kezükben. A sor egyik vége átbújt a sor másik végén lévő kapu alatt, így mentek végig a falun. A dal első három sorát a két kaput tartó énekelte egymásnak felelgetve. A Bújj, bújj kezdetű részre megkezdődött a kapun való átbújás.

A lányok sárga nárciszokból és bukszusokból  olyan nagy méretű zöld ágat készítenek, amelyik az úttesten át ível.

Kakaslövés:

A kakas ütés vagy kakaslövés. Nemcsak ehhez a naphoz, hanem farsanghoz, lakodalomhoz aratáshoz is kötődött.

A 13-14 éves fiúgyermekek egy héttel a kakaslövés előtt végigjárják a falut, hogy három-négy kakast a közösen adott pénzből megvegyenek. Húsvét első napján délben gyülekeznek és dramatikus formában előadott, tréfás veszekedéssel búcsúztatják a kakast.

A búcsúztató szövegének részlete, - amelyet a kakas nevében az egyik legény mond el- az alábbi:

 Húsunkból, combunkból zsíros lé ne főjjön, Szalonna melléje sehonnét se jöjjön.

 Ha laskával főzik, az ragadjon össze, Legyen egy nagy hosszú hárskötél belőle.

 Ha árpakásával főznék, akkor is ragadjon össze,

 Legyen olyan, mint egy kilencvenkilenc esztendős bivalynak a bőre. Mi inkább akarnánk, tormásnak főzzenek,

 Hogy mikor ennének,. szemik könnyezzenek.

 Tavasz, tavasz, genge tavasz, Mindent megújítasz,

 Erdőt, mezőt béborítasz, Engem szomorítasz. Lujzikalagor, 1980. Kallós Zoltán gyűjtése

 A képen kakasütés céltáblája látható.

A dramatikus játék után a táblára rajzolt életnagyságú kakas ábrájára nyíllal lőnek. Aki a tábla közepére festett fekete pontot eltalálja, az a győztes. Este a kakaslövők ismét összegyűlnek annak az embernek a házához, ahol a szerepeket betanulták. Itt a háziasszony a megvásárolt kakasok, illetve tyúkok húsából és marhahúsból főzött levessel várja őket. Az asztalnál a győztest a főhelyre ültetik, ő kapja a kakas combját, máját, szívét

Havajgatás

Klézsén tavasszal fűzfából fűzfasípot készítettek:

"Tyilinkát csinának, husiét regveljén fúnak a tyilinkába legelőbbször, hoty tuggyák meg e hótak, s örvengyenek, hogy tavaszt értünk, s husiét reggelj it megértük, Jézus feltámadása napját" (PÁVAI 1. 1994:175).

Hej, bé erre, bé erre,
ide bé az egresbe,
Engemet János megölele.

Hej, bé erre,bé erre,
ide bé az egresbe,
Engemet Péter megölele.

***

Tavasz, tavasz szép zöld tavasz,
Ki mindeneket újítasz,
Fákat virágba borítasz,
cak engemet szomorítasz.

Csak e holtak arról hallják,
Ha nekünk es tavaszunk jő,
Kicsi bárány bógéséről,
S egy tilinkó szólásáról.

Most már csak az a kérdés, hogy melyik hagyományhoz kapcsolódott a bejegyzés elején a felvétel?

A megoldásokat nagyon várja a szerző.

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1455.html

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/husveti-nepszokasok/husvetvasarnap

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1766.html

http://zondaattila.info/2010/archivum/zonda-attila-vargane/

http://lexikon.katolikus.hu/H/h%C3%BAsv%C3%A9tvas%C3%A1rnap.html

„Meg vagyon írva” címmel  volt látható Mosonyi Éva népi iparművész kiállítása Budapesten.

A cím kettős jelentésű: egyrészt utal a megírt tojásokra, másrészt Krisztus megjövendölt halálára és feltámadására. A kiállítás megnyitója nagycsütörtökön volt. Bíró László tábori püspök megnyitó beszédében a hímes tojások vallási hátterét hangsúlyozta, ami a művésznő szándéka is: a terem központjában az óriási keresztet formázó írott piros tojások Krisztus kereszthalálára utalnak.

Bár a tojás ősidők óta az élet és az újjászületés szimbóluma, a mi kultúrkörünkben húsvétkor öltözik különleges díszbe, s ezen az ünnepen a leghangsúlyosabb a szerepe.

A kiállításon az erdélyi hagyományokat idézi fel az oltár, ahova az asszonyok kosarakban, tálakban vitték el az ünnep ételeit s a hímestojásokat. Itt fehér-sárga vonalakkal díszített piros tojásokat láthatunk a kosarakban, ezek a kiállítás végeztével a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumba kerülnek a mintarajzokkal és a leírásokkal együtt.

Külön vitrinben tekinthetjük meg Kungl Mihályné, a nagymama legkedvesebb mintáit, tojásírásra használt eszközeit.

- Mikor készítette el élete első hímeseit?- kérdeztem Mosonyi Évát a megnyitó ünnepség után.

-Nem túlzás, ha azt mondom, hamarabb tanultam meg a tojásírást mint a betűvetést. Ez egy baranyai kicsi faluban, Kékesden történt, ahol a nagymamám vezetett be a horgolás, hímzés meg a tojásírás rejtelmeibe. Maga mellé ültetett, s megtanított mindarra, amit ő is a nagymamájától tanult.  Kislányként nem gondoltam én arra, hogy együtt élek a hagyományokkal, furcsa is volt, mikor először láttam múzeumban olyan tojásokat, mint amiket a nagymamám festett, de hamar célommá vált a kékesdi mintakincs megőrzésé, s a Kárpát-medence mintakincsének rendszerezése. Utóbbi igen nagy feladat, mert a mögöttünk levő 100 évben a tojásírás motívumvilága (akár egy nagy robbanás után) egészen összekuszálódott, s nagyon megváltozott.

-A nagymama mellől egyenes út vezetett a népi iparművészségig?

-Nem, kezdetben csak az a vágy hajtott, hogy a húsvéti asztalra minél szebb hímesek kerüljenek. Csak később, akkor is a család és a barátok biztatására álltam ki munkáimmal a nyilvánosság elé. A tojásírás nekem szenvedélyem, de nem ez a munkám. Eredeti végzettségem és életfelfogásom szerint tanító vagyok. A szó bővebb értelmében is, hiszen igen sokakat vezethettem be a tojásírás rejtelmeibe De voltam marketing menedzser, szakközgazdász végzettségem is van, jelenleg a Csoko-láda kézműves boltot vezetjük.

- Nem próbált kizárólag a tojásírással foglalkozni?

- Ez nehéz kérdés .A nagymamám igen ügyeskezű asszony volt, sokak kérésére festett hímes tojást, de ezért soha eszébe sem jutott volna pénzt elfogadni. Sosem vágytam arra, hogy a hímeseimből éljek meg, számomra egészen más minőséget jelentenek az életben.

- Mit képvisel ma a hímes tojás?

- Leginkább a locsolásért járó tárgynak tartják, pedig a tojás jelképek, ősi tudás hordozója. Annak idején szántáskor az első barázdába kitették a hímest, így igyekeztek biztosítani a jó termést. Az egyes motívumoknak külön jelentésük volt, sajnos ez a tudás mára feledésbe merült. Nem volt mindegy, hogy a leány melyik fiúnak milyen díszítésű tojást adott!

A képen természetes anyagokkal festett tojások láthatóak.

- Talán jobban meg is becsülték.

- Megbecsülték, az igaz, de régen senki sem festett kifújt tojásokat. Főtt tojásokat díszítettek, örültek nekik, aztán feltörték és megették. Ez az élet rendje, és erre bíztatok mindenkit. Ez az egyik titka annak, hogy a következő évben újra kezdődhessen az alkotás.

- Az önálló alkotásban Hímes tojások című könyve is segít.

- Az elmúlt évek során nagyon sokaknak mutattam meg a tojásírás fortélyait, ennek tapasztalataiból született a könyv.

- Tehát érdekli manapság az embereket a tojásírás?

- Szerencsére igen sokan vannak, akik szeretnek tojást díszíteni, ismerik a főbb technikákat, motívumokat. A tapasztalataimat gyűjtöttem össze ebben a könyvben, hogy az is boldoguljon a tojásdíszítéssel, aki egymaga próbálkozik. Tapasztalatból tudom, hogy mik a buktatók, mikre kell figyelni, s ezt meg is osztom. Említettem, hogy tanító a végzettségem, ezért is nagy öröm a számomra, hogy óvodákban, iskolákban is ott van a kiadvány, a gyerekek megismerhetik belőle néphagyományainkat, a gyakorlat során pedig kézügyességük, esztétikai érzékük is fejlődik.

- Az óvodákban, iskolákban milyen festékekkel színezzék a tojásokat?

-A növényi festékeket jó szívvel ajánlom, én magam is előszeretettel használom őket. A vöröshagyma héja a legismertebb színező, de sok mást is használhatunk. Minél hosszabb ideig tartjuk a tojásokat a festőlében annál intenzívebb árnyalatot kapunk.

A képen természetes anyagokkal megfestett tojások láthatóak.

- Ön 2010-ben pontosan 2010 viasszal megírt piros tojást festett meg úgy, hogy nem volt közöttük két egyforma. Mi késztette erre?

- Ennek a vállalásnak volt már előzménye: 2007-ben 1500 darab hímesem magyar rekordnak minősült. Amikor kihirdették, hogy Pécs Európa Kulturális fővárosa lett 2010-ben, azonnal eldöntöttem, hogy 2010 darab, a tojásdíszítés Kárpát-medencei mintáiból eredő, de különböző tojást festek.

- Hogyan lehet emlékezni arra, hogy milyen variáció készült már el?

- Ennyi különböző tojást nem lehet spontán ihletettséggel megfesteni. Ehhez komoly tervező és rendszerező munkára volt szükség.

- Eszerint a népi iparművészek alkothatnak új mintákat?

- Természetesen jártasnak kell lenni a hagyományos motívumokban annak, aki saját tervezésű mintával áll elő. Látni kell azonban, hogy a művész feladatát nem lehet a meglévő minták másolásában meghatározni. A népművészet mindig alakult, hiszen az emberek benne éltek, s életük, körülményeik, a technika változása a népművészetben is tetten érhető. Ma is születnek variációk, és ez így van jól.

-A kiállításon láthatunk egy egészen különleges vitrint. Az ismertetőn ez áll: Modern törekvések.

- Igen, pont azért áll ott, hogy bemutassuk, hogyan lehet a hagyományok mentén új törekvéseket megvalósítani. Az első oszlopot a Pécsi Bazilika altemplomának mintái ihlették. A második sor címe: a „Geomertia dicsérete növényi festékekkel”. Aztán áll a „Mértani szabályosság tűzpirosban”.

- A következő igen különös.

- Ez a „Kacsok fehéren- feketén”. Nagyon dekoratív, a könyvemből könnyen elsajátítható az elkészítés menete. Az utolsó oszlopban „Kékfestő átiratok” szerepelnek, tehát egy más terület díszítményeit alkalmaztam a tojásokon. Látható, hogy a kiállításon jól megférnek egymással az autentikus ősi minták és a modern törekvések.

- Ön a Kézműves Remek címet kétszer is elnyerte, szakmai nívódíjat kapott, 2008-ban piros tojásai bélyegen is megjelentek, s azóta is viszik hagyományaink hírét a világban. Mit tanácsol a szülőknek, pedagógusoknak, hogyan fogjanak a gyerekekkel a tojásíráshoz?

- A tojásdíszítés jó szórakozás, de hogy ez így legyen, néhány dologra oda kell figyelni. Szép, hibátlan héjú tojást válasszunk! A barna kevésbé törékeny, mert vastagabb a héja, érdemes azzal kezdeni. Ecetes majd tiszta vízzel át kell törölni, mert a szennyeződés tönkre tenné a munkánkat. Kell egy jó íróka és viasz, tojás meg úgyis van otthon. Én kislány koromban a gereblyés motívummal ismerkedtem meg először, másnak is szívből ajánlom.

A képen: Nincs elrontott tojás!

- Sajnos még így sem garantált a siker.

- A tojás természetes anyag, ezért előfordulhat, hogy hiába a gondosság, mégsem lesz szép megfestve, vagy esetleg megszalad a viasz mikor írunk rá. Erre én azt mondom, hogy rontott tojás nincsen! Ahogy egy kissé elsózott ételt is rendbe lehet hozni, egy szabálytalanul viselkedő tojásból is ki lehet hozni a szépet. Az egyenetlen színű tojást például visszamarathatjuk, a túlszaladt viaszt pedig alakítsuk mintává! Sokszor ezek a „rontott” darabok lesznek a legszebbek, csak meg kell hallanunk, mi akar lenni maga a tojás. A siker záloga a tojásfestésben is az, hogy örömmel végezzük. Ez minden tevékenységen átüt!

A képen dióburokkal színezett tojások láthatóak.

Tánczos Erzsébet írása

Nagyszombat Jézus sírban pihenésének ideje. A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából. Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, jöhet a sonka!

Női munkákat tiltó nap volt a mai, nem  volt szabad seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon.

Nagyszombat hagyományosan csendes nap, ilyenkor a keveset beszéltek, vidámkodni nem volt szabad, hiszen Krisztus a sírban volt szombaton. Ezért   a gyász, a csend, de egyúttal a reményteli várakozás ideje volt nagyszombat.

Leszögezem, nem találtam hiteles forrást, hogy mikor KELL jönnie a HÚSVÉTI NYÚLNAK. Persze nem tájegységenként, családonként más az időpont. Az ajándékozó húsvéti nyúl kedves, de viszonylag új jövevény, a néphagyományt nem is érinthette személye.

Népszokások:

A tavasz, a természet megújhodása az embert is környezete megtisztítására készteti. Ezek a sokszor egyszerre praktikus és mágikus cselekedetek a nagyhéthez kötődtek. A nagyhét jellegzetessége ma is az általános nagytakarítás.

A tisztasággal volt kapcsolatos a nagyszombati féregűzés is: amikor először megszólaltak a harangok, a gazdasszony - miközben söpörte a ház falát  így szólt:

"Kígyók, békák távozzatok!"

A húsvéti nagytakarítás többnyire meszeléssel, mázolással járt együtt.

 Keresztelővíz- és tűzszentelés, valamint a feltámadási körmenetet ideje nagyszombat.

A katolikus templomban jellegzetes szertartás a tűzszentelés. Az előző évi virágvasárnapján szentelt barkára csiholnak tüzet, s annak lángjánál gyújtják meg a  húsvéti gyertyát, amely a feltámadó Krisztus jelképe. A megszentelt tűz parazsát a szántóföldön, a szőlőben szórták széjjel, hogy a termést el ne verje a jég.

 Sok háznál nagycsütörtöktől nagyszombatig nem is raktak tüzet ( NEM ETTEK FŐTT ÉTELT), majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe is, szétszórták a házban és a földeken.

Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése.

Úgy tartották, hogy akit az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz egész életében. Talán éppen a templomi keresztelővíz szentelése miatt élénkül meg a keresztszülők, keresztgyermekek kapcsolata a húsvét időszakban, s jellemző a keresztgyermekek húsvéti megajándékozása.

Ahol  a  vízkeresztkor szentelt víz  ekkorra elfogyott, nagyszombaton szentelt vízből vittek haza.  Meghintették vele az udvart, hogy a békák ne járják, s húsvét reggelén ezzel szentelte meg a gazdasszony evés előtt a kocsonyát. Máshol azt tartották, hogy annak, aki nagyszombaton olyan templomban mártja szenteltvízbe a kezét, amelyben addig nem járt, majd megtörli vele arcát, s ezután kezét a keblébe rejti, az arcáról  elillan a szeplő.

Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak.

A feltámadási körmenet tipikus közép-európai magyar, osztrák, német katolikus szertartás. A nagyszombati feltámadási körmenetet eleinte húsvét hajnalán tartották.

 Később ez nagyszombat estéjére került.

A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.

Az ország több vidékén volt ismert volt Jézus keresésének szokása, amely liturgikus misztériumjátékokban gyökerezik éppen úgy, mint a betlehemezés. Nagyszombat éjszakáján, éjfél előtt a templom bejáratánál gyülekeztek a hívek. A templom ajtaja elé térdeltek, és elkezdtek  imádkozni, énekelni Jézus szenvedéséről, haláláról, föltámadásáról, a kenetvivő asszonyokról. Majd a bűnösök megtéréséért, mindenféle károk távolmaradásáért, jó termésért könyörögtek. Énekelve mentek a legelső határkeresztig és onnan minden egyes  kereszthez, ami a falu határában állt. A legtávolabbi és egyúttal a legutoljára hagyott keresztnél volt elhelyezve a feltámadt Krisztus szobormása, amelyet valóságos diadalmenetben vittek vissza a templomba.

A határkerülés szokása a  legények és fiatal házasok részvételével zajlott: a templom megkerülése után végigvonultak a falun énekelve, imádkozva, majd megkerülték a határt, miközben bő termő esztendőért, békéért imádkoztak. A határkerülés után, amikor már hajnalodni kezdett, a legények színes szalaggal, cifra papírossal és hímes tojással díszített fenyőágakat tűztek kedveseik kapujára, ennek neve hajnalfa vagy májusfa volt.

Határkerülés, Balázs Attila fotográfiája

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

Napról napra, a mi kalendáriumunk PL-0038 ,Sinai utcai óvoda munkaköz. Pedellus Novitas Kft., 2004

Magyar Néprajzi Lexikon

http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=62394

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

http://kjntfotoarchivum.adatbank.transindex.ro/keptar/nagy/KJNT_11524.jpg

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-2031.html

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=bobeacs&pid=88380&blog_cim=Nagyszombat