A dalnak csak mint szóvicc van köze a játszóhoz. Meg egy ürügy, hogy végre beilleszthessem egy bejegyzésembe. Hallgassátok nagy örömmel!
A játszó régen a falusi fiatalok találkozóhelye, játékaik színtere volt. Tavasztól őszig vasárnap délutánonként tartották ezeket az alkalmakat. A játszók helye a falu központi tere, széles utcája, a falu melletti rét, tágas udvarok, kocsmaudvar lehettek. A fiatalság , de szinte az egész falu népe, felnőttek és gyermekek egyaránt jelen volt a játszón. Ez alkalmat adott az ismerkedésre, az idősebb korosztályok szokásainak, viselkedésmódjának, táncainak megtanulására. Az ott folyó életet szervezetlenül ugyan, de ellenőrizte a falu közvéleménye, mindenki tudta, hogy mit szabad és mit nem.
A legények labda- és egyéb ügyességi játékokat játszottak, míg a leányok énekes játékokkal szórakoztak és körbe táncoltak, ilyen volt például a karikázó.
Ezek közül nem hiányozhatott a „Bújj, bújj, zöld ág…” kezdetű játék, melyben két leány összefogódzva kezét magasra emeli, a sor kígyóvonalban átbújik a leánykarok által alkotott híd alatt, majd újrarendeződik. A hagyományos játékfüzérhez tartozott a „Fehér liliomszál…” játék is:
Fehér liliomszál, ugorj a Dunába, |
Támaszd meg magadat az arany pálcával, |
Meg is mosakodjál, meg is törölközzél |
Az arany kendővel.
A legények bekapcsolódásával aztán rendre kialakult a tánc, amelyet esetleg este a kocsmában folytattak. A gyermekek nézték az idősebbek táncát, játékát. A játszó a hagyományos formája, és a tánc tanulásának. A játszókra vonatkozóan a múlt századból számos feljegyzés maradt fenn. A Székelyföldről Orbán Balázs említi a játszókertet: A lakmározás után a játszókertbe megy a fiatalság, ily játszókertje minden falunak van, ott szoktak vasárnap és ünnepnapokon összegyülni, hogy erőt edző játékokkal mulassanak, melyek mindig testgyakorló elveken nyugosznak; a férfiak lapdáznak, követ dobnak, versenyt futnak, birkóznak. A nők cziczét futnak s más társas játékokat játszanak, az öregek pedig körültelepedve kedvtelve nézik a gondtalanul mulató fiatalságot. Estve táncz van, hol a szerelmi vetélygés, s a székely harcziasság gyakran nagy verekedésekben nyilvánul, de még verekedéseiben is nyilt és lovagias a székely, egyenlő védeszközzel, bunkósbottal vagy ököllel száll szembe ellenével, a népies párbaj egy neme ez s azután rendszerint összebékülve békepohárral végződik, – az alattomos leszúrás vagy gyáva lesből leütés igen ritka a székelyek között..
A magyar nyelvterület egyes vidékein még a két háború között, sőt maradványaiban még azután is voltak játszók.
A játszó eltűnésével a „Bújj, bújj, zöld ág…” típusú játékok alkalomhoz nem kötött énekes gyermekjátékok lettek.
A tavaszi énekek elsősorban a szerelemről szóltak, mint ez a jól ismert népdal:
Tavaszi szél vizet áraszt |
Virágom, virágom, |
Minden madár társat választ |
Virágom, virágom. |
Na, akkor mi köze Freddy Mercurynak a játszóhoz?
1986. Rémlik?
Forrás:
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1657.html
http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/85.html