Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Mi volt a játszó? Mi köze lehet hozzá Freddy Mercurynak?

2013. április 05. - netfolk

 

A dalnak csak mint szóvicc van köze a játszóhoz. Meg egy ürügy, hogy végre beilleszthessem egy bejegyzésembe. Hallgassátok nagy örömmel! 

A játszó régen a falusi fiatalok találkozóhelye, játékaik színtere volt. Tavasztól őszig vasárnap délutánonként   tartották ezeket az alkalmakat. A játszók helye a falu központi tere, széles utcája, a falu melletti rét,  tágas udvarok, kocsmaudvar  lehettek. A fiatalság , de szinte az egész falu népe, felnőttek és gyermekek egyaránt jelen volt a játszón. Ez alkalmat adott az ismerkedésre, az idősebb korosztályok szokásainak, viselkedésmódjának, táncainak megtanulására. Az ott folyó életet szervezetlenül ugyan, de ellenőrizte a falu közvéleménye, mindenki tudta, hogy mit szabad és mit nem.

A legények labda- és egyéb ügyességi játékokat játszottak, míg a leányok énekes játékokkal szórakoztak és körbe táncoltak, ilyen volt például a karikázó.

J.jpg

Ezek közül nem hiányozhatott a „Bújj, bújj, zöld ág…” kezdetű játék, melyben két leány összefogódzva kezét magasra emeli, a sor kígyóvonalban átbújik a leánykarok által alkotott híd alatt, majd újrarendeződik. A hagyományos játékfüzérhez tartozott a „Fehér liliomszál…” játék is:

Fehér liliomszál, ugorj a Dunába,
Támaszd meg magadat az arany pálcával,
Meg is mosakodjál, meg is törölközzél

Az arany kendővel.

A legények bekapcsolódásával aztán rendre kialakult a tánc, amelyet esetleg este a kocsmában folytattak. A gyermekek nézték az idősebbek táncát, játékát. A játszó a hagyományos formája, és a tánc tanulásának. A játszókra vonatkozóan a múlt századból számos feljegyzés maradt fenn. A Székelyföldről Orbán Balázs említi a játszókertet: A lakmározás után a játszókertbe megy a fiatalság, ily játszókertje minden falunak van, ott szoktak vasárnap és ünnepnapokon összegyülni, hogy erőt edző játékokkal mulassanak, melyek mindig testgyakorló elveken nyugosznak; a férfiak lapdáznak, követ dobnak, versenyt futnak, birkóznak. A nők cziczét futnak s más társas játékokat játszanak, az öregek pedig körültelepedve kedvtelve nézik a gondtalanul mulató fiatalságot. Estve táncz van, hol a szerelmi vetélygés, s a székely harcziasság gyakran nagy verekedésekben nyilvánul, de még verekedéseiben is nyilt és lovagias a székely, egyenlő védeszközzel, bunkósbottal vagy ököllel száll szembe ellenével, a népies párbaj egy neme ez s azután rendszerint összebékülve békepohárral végződik, – az alattomos leszúrás vagy gyáva lesből leütés igen ritka a székelyek között..

 A magyar nyelvterület egyes vidékein még a két háború között, sőt maradványaiban még azután is voltak játszók.

A játszó eltűnésével a „Bújj, bújj, zöld ág…” típusú  játékok alkalomhoz nem kötött énekes gyermekjátékok lettek.

A tavaszi énekek elsősorban a szerelemről szóltak, mint ez a jól ismert népdal:

Tavaszi szél vizet áraszt
Virágom, virágom,
Minden madár társat választ
Virágom, virágom.

Na, akkor mi köze Freddy Mercurynak a játszóhoz?

1986. Rémlik?

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1657.html

http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/85.html

http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0006.html

http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0006.html

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr955188048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása