Kora középkori és középkori forrásokban a fából készített használati tárgyakat előállító mesteremberek neve bodnár, kádár .
Tekintélyes mesterség volt, jó módban is életek, hiszen a bortermelő vidékeken minden ősszel sok hordóra volt szükség, így volt munkájuk bőven, mivel fahordókban tárolták a bort.
Abban szállították a kereskedők is.
Mivel a kiürült hordókat nem hozták vissza, a szőlősgazdák minden évben újat vásároltak a kádároktól.
A kádármesterek főleg megrendelésre dolgoztak, idővel aztán eljártak vásározni, ha a helyi rendelések, javítások nem látták el műhelyüket elegendő munkával.
Ennek oka volt az is, hogy az első világháború után megszűnt a bihari, erdélyi fafeldolgozó specialisták készítményeinek Alföldre áramlása.
Legjobban az őszi vásárok jövedelmeztek, de borvidéken a szőlővirágzás után már kiderült, milyen lesz a hordó iránti kereslet.
A kádárok a jól kereső iparosok közé tartoztak, egészen a zománcos, üveg, majd a műanyag tárolóedények elterjedéséig
Legalkalmasabb nyersanyaguk a tölgyfa, ebből készültek a boros- és söröshodók, de kispénzű embereknek készítettek eper-, néhol akác- és szelídgesztenyefa hordót is.
Száradt tölgyfából készítették termékeiket, a hordót, vagy a kádat, amit egyszerű favesszővel kötöttek össze, miután tűzben megpuhították a tölgycsíkokat.
A vasabronccsal való megkötés csak a 18. század közepén vált divatossá.
Egy film a mesterségről - hordókészítés :
Vödröket, köpülőket, puttonyokat, hordókat, kádakat és a vékát készítettek. Ezek többsége a borászathoz kapcsolódik, így e mesterek régies elnevezése a ,,borkötő" volt. Az általuk készített faedények faragott faléc, a ,,donga", a fenék, és az egészet összefogó ,,abroncs" nevű szerkezeti egységekből állnak, ezeket különféle speciális eszközök és sablonok segítségével, a tervezett űrtartalomhoz pontos méretek alapján készítették és készítik el.
A mesterség különösen a nagy múltú borvidékeink városaiban és azokon a településeken vált jelentőssé, ahol sörfőzdék létesültek.
A magyar borokat külön-külön hordófajtákban tárolták és szállították a kereskedők külföldre
Emellett a kádárok borkezeléssel is foglalkoztak. Előfordult, hogy a nagyobb szőlővel rendelkező mezővárosi gazdák boruk kezelését kádármesterre bízták.
A szőlőművelés szerszámait is sokszor a kádár készítette.
A kádár télen sem pihent, hanem az erdőt járta. Ekkor választotta ki a tölgyfák közül a hordónak valót. A farönköket széthasogatta, szétrepesztette donghasábokra, aztán hagyta, hogy kiszáradjanak. Évekig is szárította a fát. Nyár végén kezdett hozzá a hordók összeállításához. A kiszáradt dongákat faragószéken megtisztította, vájoló késsel domborúra faragta, simára gyalulta, majd tűzön megpuhította, úgy hajlította be őket ívben az abroncsba. Legvégül befenekelte a hordót: egy különleges eszközzel, a csínvágó gyaluval árkot vágott a dongák aljába, és egy másik különös szerszámmal, a kádárvillával ide behúzta a hordó két fenekét.
Maga készítette a szerszámait. A képen egy kádárszerszám látható.
Amikor aztán megöregedett. a műhelyével együtt a szerszámait is a fiára. Ahol a mesterség apáról fiúra szállt, számos kézbeli szerszám öröklődött. A mesterek sok szerszámot maguk faragtak és véséssel díszítettek is.
A kádármesterség országszerte elterjedt és elismert foglalkozás volt. Jól kereső iparosoknak mondhatták magukat egészen addig, míg a zománcos, üveg és a műanyag tárolóedények el nem terjedtek. Ma kevés kádár dolgozik, mert csak az igazán nemes borokat tárolják fahordókban. A nagyüzemi borászatokban hatalmas fémtartályokban érnek a borok.
Tánczos Erzsébet
forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1751.html
http://vinopedia.hu/kadar
https://kukkonia.sk/hu/regi-mestersegek
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarNeprajz-magyar-neprajz-2/iii-kezmuvesseg-25ED/a-falu-es-mezovaros-ellatasaban-jelentos-kezmuvesseg-nyersanyag-eloallito-es-feldolgozo-munkaja-2726/fafeldolgozas-2C8E/kezmuvesmestersegek-2D13/kadarmesterseg-2D61/
https://www.zaol.hu/kultura/kihalt-szakmat-elesztettek-ujra-a-pinter-mesterseget-csupan-konyvekbol-ismerjuk-1406393/
