„Három királyok elindulának,
     Aranyat, tömjént, mirhát osztogatának.
     Örvendezzünk és vigadjunk,
     Új királynak hálát adjunk!
     Jézusnak ajánljuk!"

Vízkereszt vagy háromkirályok napja a  karácsonyi ünnepkör zárónapja. Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben az egyház e napon szentel  vizet a templomban.

 Az Epiphania görög szó azt jelenti: „megnyilvánulás”. Epiphania ünnepe a III. századtól létezik, ekkor tartották Krisztus születése napját. Száz évvel később azonban  Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” december 25.-ei ünnepével egyesítette az egyház, ezért  az Epiphania új jelentéseket kapott.    Így lett  háromkirályok imádásának,  és Krisztus a Jordánban való megkeresztelkedésének is az ünnepe . Az utóbbi gondolathoz később   kapcsolódott Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezés.  

Ezzel a nappal  megkezdődik a farsang.  Mivel a  parasztság ekkor ért rá  szórakozni,   mert a földeken éppen nem volt munka, a farsangi időszak alkalmat adott  a vigadozásra . Amikor  beköszöntött a tavaszi szántás-vetés időszaka,  véget ért minden léha bolondozás, mert minden gondolkodó ember a jövő kenyerére figyelt s figyel ma is, aki a természet ritmusát követi.

Ekkor bontották  le a karácsonyi asztalt is,

de minden morzsának helye volt és szerepe: a Luca-búzának egyik felét a kútba dobták, másik felét viszont gyógyereje miatt a jószágok ételéhez adták. Falun-városon  hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfát. Városon  nem túl dicső véget ér az addig becsben tartott fa : kidobálják a kuka mellé. Ez is tanít valamire, de talán  akad ennél okosabb tanítás is. Falun elégetik, és hamuját beszórják a veteményeskertbe, mert még ebben az állapotában is hasznot hoz: javítja a talajt. Néhol a karácsonyfa lényegül át húsvétkor tojásfává, s csak azután dolgozzák fel.

Az ünnephez sok-sok hiedelem és szokás kapcsolódik:

Van ahol még ma is él, máshol örvendetes, hogy újra él a háromkirály járás,  néhol még a kántálás is ekkor van. Legények kihegyezett bottal, nyársakkal járják a házakat, farsangot köszöntenek.

A több évszázados  betlehemes szövegekben a pásztorjáték , a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A háromkirály-jelenet  idővel a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyes betlehemesek azonban továbbra is megtartották a háromkirály-jelenetet.  Leginkább férfiak és fiúk,  máshol meg csak lányok  járták  a házakat. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg.

Fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag.

 Háromkirályjárás: betlehemesek csillaggal a Néprajzi Lexikonban:

Gyakran már csak a jelmezek utalnak a háromkirályjárás dramatikus voltára. A háromkirályjárás legfontosabb motívuma a csillagének:

Háromkirályok napját,
Országunk egy istápját
Dicsérjük énekekkel,
Vígadozó versekkel!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Hol vagy, zsidók királya?
Mert megjelent csillaga.
Betlehembe találják,
Kis Jézust körülállják.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Királyok ajándékát:
Aranyat, tömjént, mirhát
Viszünk mi is Urunknak,
Ártatlan Jézusunknak!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad!

Kérjük a szép Szűzanyát:
Kérje értünk szent Fiát,
Hogy békességben tartson,
Ellenség, hogy ne ártson.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad!

A betlehemi csillagot nagy gonddal készítették el. Egy keresztező lécekből álló kinyomható és behúzható nyél végére szitát helyeztek, kívülről aranyozott csillagot ragasztottak rá, belülről a betlehemi királyok képét tették. Ide gyertya is került, amelyet a házba lépve meggyújtottak.  A csillag kiugrasztása szertartásos művelet, kezelőjének a köszöntéskor úgy kellett elhelyezkednie, hogy legyen előtte másfél méternyi szabad terület.

A „Szép jel és szép csillag, szép napunk támad” résznél „eresztették” ki a csillagot. Vörsön ez a háromszori kieresztés három irányba történt. A boldogasszonyfai németeknél – ahol a szokás hasonló volt – Boldizsár a csillagot föl-alá mozgatva áldást adott a házbeliekre.

A játék cselekményvázlata:

-ENGEDÉLYKÉRÉS: Be szabad-e jönni a csillagokkal háromkirályt köszönteni?

-A FŐSZEREPLŐK BEMUTATKOZÁSA Ők Gáspár, Menyhért, Boldizsár azaz a királyok, valamint Heródes. Szerepelt még a katona, az angyal ( NÉHOL Ő A CSILLAGVIVŐ) és a hírnök is.

-HERÓDES ÉS AZ EGYIK KIRÁLY PÁRVIADALA

-A CSILLAG KIUGRATÁSA

-JÓKÍVÁNSÁGOK, AJÁNDÉKOK KÉRÉSE, ÁTVÉTELE A gazda és a gazdasszony szépen megköszöni a jókívánságot. Nyomatékul  szalonnát, kolbászt tűznek a  királyok botjára, esetleg  kapnak egy pohár bort is kapnak.

Mára  a dramatikus szokás  legtöbb helyen egyszerű köszöntővé egyszerűsödött.

 A Ghymes feldolgozásában ilyen gyönyörűséges a csillag ének:

 Vízszentelés:

 Innen az ünnep magyar neve, hiszen szentelik, keresztelik a vizet.

A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Használata végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit is a születéstől a halálig.
A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. Az ajtóra a megszentelt krétával felírták az évszámot és a három királyok nevének kezdőbetűit, védendő a házat villámcsapás, a boszorkányok rontása ellen. Ilyenkor a hívek élelemmel, pénzzel adakoztak.

A templomokban  manapság is szentelnek vizet. Ebből a hívek vittek haza, hogy baj, betegség, halálesetkor a család rendelkezésére álljon. Behintették vele a falakat, hogy ne csapjon oda a villám. Öntötték a jószág ivóvizébe, hogy egészségesek maradjanak, a vetőmagra, hogy szépen megeredjen s jó termést hozzon. A lányok megmosták benne arcukat, hogy szépek legyenek. A szentelt víznek, melyet Háromkirályok vizének is neveznek,  ugyanis mágikus erőt tulajdonítottak, s ezt a hiedelmet az egyház is támogatta.

A szentelt víz  ott volt az emberi élet fordulópontjain. Meghintették vele a gyermekágyas asszony ágyát, lottyantottak belőle az újszülött fürdővizébe, a menyasszonyt és vőlegényt is  megpermetezték vele.A házban felravatalozott halott mellett is ott volt, rendszerint rozmaringágat tettek a vízbe. A szertartás végeztével a halottat is megpermetezték vele.

Gyógyító hatását nem is érdemes lajstromba venni, elvileg bármire, minden bajra gyógyír.Kenegettek vele fájós tagokat, itták is például torokfájás ellen.

Ezen a napon nemcsak vizet, hanem tömjént, krétát de még sót is szenteltek bizonyos vidékeken.

A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés szokása.

E nap a házszentelés időpontja is.

  A szokás a napkeleti bölcsekhez kötődik: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár megjelent Jézus jászolánál, és kifejezték imádatukat a kisded előtt. A házszentelésre vagy  más néven KOLEDÁRA  már Mátyás király idejéből is van adat  Napjainkra visszaszorult, de egyes helyeken erre az alkalomra összegyűlnek a  rokonok. A bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek Jézusnak,   Az egyház meg  a házszentelések alkalmával gyűjtött be a hívektől fát , búzát, lisztet, diót, tojást, almát,miegymást. 

Házszentelésre igyekvők manapság

A házszentelés ceremóniája így zajlott:

A hagyomány szerint a csengettyűs ministránsok előre jelzik a ház lakóinak a pap érkezését, a kapufélfára vagy a bejárati ajtó elé rajzolt jellel jelezve a papnak, hogy az ott lakók  akarják-e a látogatását vagy sem. Ha igenlő választ kapnak, akkor a ministránsok áldást, békességet kérő verset mondanak el.

A jellel ellátott hajlékokba csengettyűszóval  érkezik a pap,  s köszönti a ház lakóit „Békesség e háznak és a benne lakóknak!”  
 A szertartás után a papot égő gyertyával kísérik ki.

Időjósló nap is:

Az emberek a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap  időjárásából is jósoltak az újév időjárására nézve. Szőlőtermő vidékek falvaiban lesték az ereszt: megcsordul-e? Ha igen, gazdag lesz az évi bortermés. Ha nem, majd megcsordulhat még Vince napján! vigasztalódtak magukat. 

Tánczos Erzsébet

Forrás: http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0005.html

http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_karacsony.htm

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/jeles-napok-es-nepszokasok/haromkiralyjaras

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/jeles-napok-es-nepszokasok/vizkereszt-januar-6

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

http://www.csaladiudules.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=416&Itemid=203

http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0012.html

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/vizkereszt

http://kaposvarmost.hu/magazin/kultura/2013/01/06/a-haromkiraly-jaras_4537.html

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

http://www.matud.iif.hu/2013/11/08.htm

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Napkeleti_b%C3%B6lcsek

 http://www.szekelyhon.ro/magazin/bekesseg-e-haznak-es-a-benne-lakoinak/print

 
 Az Értékőrző könyvsorozat jelenleg három kötetből áll. A  könyvek  40 oldalas A/5 -ös formátumú kiadványok, 16 színes oldallal.  Bemutatnak egy-egy mestert, a  művészetét, életpályáját, műveit  riport formában olvashatjuk.
  A művészeti alkotások mellett olyan fortélyokat is megtudhatunk a könyvekből, mint hogy hogyan fújjuk ki a hímesnek való tojást, hogyan készíthetünk csuhéból boszorkányt,  mivel és milyen mintákkal célszerű a bútorfestést az amatőröknek elkezdeniük.
A sorozatot a Nemzeti Geográfia adta ki, Tánczos Erzsébet írta és szerkesztette.

Az érdeklődők forduljanak hozzám bizalommal, szívesen megosztom a részleteket. A könyvek ára egységesen 950 forint.

Kedvcsinálónak:

	Báling Aranka: Évszakok és mesterségek Falun minden munkának meghatározott ideje volt, csúszás ebben nem lehetett, és mindez megadta az év és az élet ritmusát. A népi kézművesség is igazodott az évszakok diktálta rendhez. Ezt a kört járjuk végig kiadványunkban. Kísérőnk Báling Lászlóné Aranka életét kicsi gyermek kora óta meghatározza a népi kultúra. Népi játszóház-vezetőként a fortélyokat is szívesen bemutatja, meg is tanítja. Ebben a könyvben is ezt teszi.  „Az év rendje meghatározza, hogy mikor melyik tevékenységem a hangsúlyos.”
	Ament Éva Festett bútorok   A festett bútor világában minden benne van, ami népi iparművészetből fontos: az anyag tisztelete, a megmunkálás tökéletessége, a minták üzenethordozó szerepe, a növények, ásványok festékanyagának ismerete és az ezeket rögzítő különböző kötőanyagok házi előállítása. Házigazdánk Ament Éva az Iharos Egyesület elnöke, a NESZ Régi Ritka Mesterségek szakmai bizottságának elnöke. Fő profilja a bútorfestés. A bemutatott munkák között akad rekonstruált régi darab, korhű, pontos másolat és a népművészetet mindig kísérő önálló továbbgondolás. Végezetül láthatunk egy méretarányosan kicsinyített babaszobát, ami olyan, mintha valamiféle tündérvarázslat zsugorította volna össze.
	libisch Győzőné Zsóka Lószőr-ékszerek Libisch Győzőné Zsóka talán a legidőigényesebb tradíciót, a lószőrékszerek készítését választotta. Találkozhatunk vele a mesterek különféle ünnepein. Készíti az ékszereket, folyamatosan kísérletezik, és tanítja az érdeklődőket. „Ezek a munkák a lelkemből szakadtak ki.”   „Azok is a nemzet díszére élnek, kik a szép mesterségekben magokat mások felett jelesen megkülönböztetik” (Mátray Rottkrepf Gábor, 1928)

 Tánczos Erzsébet

Január elseje, a polgári év  kezdete, de nem volt ez mindig így.

A január elseji évkezdet a Gergely-féle naptárreform óta vált általá­nossá. 

Ez 1582 óta  van " forgalomban ".

Január elseje mint a polgári év kezdőnapja csak a XVI. századtól általános, előtte újév első napja  a népi gyakorlatban  volt Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, vagy december 25-e, karácsony napja.  Utóbbi miatt a karácsony és újév közötti népszokásokat is már újévi szokásoknak lehet tekinteni, amelyek kapcsolódnak a téli napfordulóhoz, december 21-hez.

A Calendae Januariae, azaz január hónap elsõ napjának elnevezése  magát az újévet jelentette, másrészt az egész télközépi ünnepkört. Sok nyelvben  az újévi szokások a calendae névbõl eredeztethetők.

Újév ünnepe a rejtélyes kiskarácsony,Szűz Mária Istenanyasága és Jézus körülmetélése ünnepe, amelynek latinul Circumcisio az elnevezése.  Ezzel a latin elnevezéssel kezdődő éves naptárt nevezték hajdanán csíziónak és emiatt mondták az olvasott emberre, hogy „ismeri a csíziót”.

Boldog új esztendőt kívánok a Ghymes zenekar dalával:

NÉHÁNY ÚJÉVI JELKÉP:

Kismalac

Szilveszteri malac, aki kitúrja a földből a szerencsénket. A malac a bőség jelképe is, aki mindent képes felfalni és a maga javára hasznosítani.

Négylevelű lóhere

 A négylevelű növény  igazi ritkaság. Kitartás kell ahhoz, hogy ráakadjunk a "szerencsére". Az igazi szerencse azonban csak akkor ér el minket, ha a négylevelű lóherére véletlenül találunk rá.

Szerencsepatkó

  Régen a patkó az állatokkal kapcsolatos rontások elűzésére szolgált. A szerencsepatkóba vetett hit alapja az volt, hogy az ártó szellemek ellen rendkívül hatásosnak vélt vasból készült. A szerencsepatkó szerencsehozó jelentését mással is magyarázhatjuk:  a régiek szerint a vas  megvéd a  gonosz szellemektől (a talált vasnak pedig még nagyobb ereje van). A patkót azért alkalmaztak, hogy az megvédje a ló lábát a  szúrós, sérülést okozó dolgoktól, azaz védelmet nyújtson. Ha a patkó a lovat képes megóvni a külső veszélyektől, akkor talán az embert is képes megóvni a bajtól, gondolhattál eleink. A patkó bűvös ereje azzal magyarázható, hogy amikor a patkót a ló lábára illesztik, azt a tűzből veszik ki, ennek ellenére a lónak mégsem fáj.A patkót még bűvösebbé tette a hét szög, amivel fölverték, lévén a hét bűvös szám. De bűvös volt maga a patkó anyaga is – hiszen a hit szerint a vas varázsereje távol tartja az ördögöt.

 Szerencsehozó hiedelmek újév napjára:

Aki újév első napján születik, abból nagy úr lesz!

Ha egészséges az, akit először meglátsz újéve reggelén, te is az leszel egész évben!

Aki malacpecsenyét eszik, annak a házába sok pénzt, jólétet túr a malacka.

Ha ezen a napon piros almát teszünk a vízbe és megmosakszunk benne, még szebbek leszünk!

Hallgassuk a Gajdost is újév alkalmából !

 MIT EGYÜNK MA?

ÚJÉVI ÉTELEK:

Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálko­zás, megszabott ételek fogyasztása,  és bizonyos ételek tiltása.  Mindenki ismeri  a baromfihús evésének tilalmát , mert úgy tartják, a baromfi elka­parná, hátrakaparná a szerencsét, kire­pülne a szerencse. Disznóhúst viszont jó választás enni, mert a disznó elõretúrja a szerencsét.  Aki lencsét eszik újév napján, az meggazdagodik, mert   a sok apró magocska  sok pénzt hoz a házhoz. Néhol hagyományosan  rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy "hosszúra nyújjon az esztendõ, sokáig éjjenek" meg  hogy ezzel "nyújtsák a gazdaságot" .  Hagyomány volt egész kenyeret szegni, azért hogy mindig legyen a családnak kenyere. Az Ipoly mentén tilos volt  a mákos ételt enni,  mert  attól bolhásak lennének a következő évben . 

A moldvai magyaroknál  jelentősek a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokások. Újév reggelén manapság is  búza, kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magot  szórnak  szét a házban. Eközben jókívánságokat mondanak: "Adjon isten bort, bõ búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát." vagy: 
"Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!". A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak.  Újév napján megrázzák a gyümölcsfákat,  így igyekeznek biztosítani a bő termést.

 Már az ókori  Rómában  is ünnepelték az év évkezdetét, mégpedig   mértéktelen kicsapongással. Az emberek jókívánságokat mond­tak, ajándékokat adtak egymásnak. A keresztény egyház  Jézus körülmetélésének ünnepét tette  Janus ünnepének helyébe. 

A római újév a Julius Caesar  nevéhez kapcsolható naptárreform  eredményeképpen került január elsejére. A középkori Európában  számos évkezdet volt szokásban. Hazánkban  például kará­csonytól, december 25-tõl számították az új esztendőt.  Erre a változó évkezdetre utal az újév kiska­rácsony elnevezése is.

A január elseji évkezdet a Gergely-féle naptárreform óta vált általá­nossá. 

Ez 1582 óta  van " forgalomban ".

A Calendae Januariae, azaz január hónap elsõ napjának elnevezése  magát az újévet jelentette, másrészt az egész télközépi ünnepkört. Sok nyelvben  az újévi szokások a calendae névbõl eredeztethetők. Ilyen a koledálás, kolindálás elnevezés,  de maga a kalendárium neve is utal erre.

Az újévhez fűződő szokásokkal az emberek  a gazdaság, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét  akarta   biztosítani.  Jóslással, varázslással, mágikus praktikákkal igyekezett szerencséjét, egészségét biztosítani. Sok szilveszteri szokás január elsején is érvényes.

Az újévi köszöntésnek, különösen a diákok adománygyűjtéses köszöntéseiről tiltásáról a 16. század óta vannak  adatok.   Főleg a szokás tiltásáról vannak adatok.

Országosan elterjedt  szokás volt, hogy újévkor házról házra járva jókí­vánságokat mondtak, illetve énekeltek . fiúgyermekek, legények, házasemberek, amelynek jellemzõ szövegkezdete: Újesztendõ, vígságszerzõ. 
 Rendszerint csapatosan mentek házról házra.

Engedélyt kértek: 
Szabad-e újévet köszönteni? 

TILOS MA A MUNKA!:

  Régen munkatila­lom volt  év első napjánaz, nem volt szabad fõzni, mosni, varrni, állatot befogni. (Mosni már karácsony elsõ napjától tilos volt január másodikáig. hogyhogy lehetett ezt megtenni, nem is tudom. Sikerült nekik.)

Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlõdik egész évben, ezért igyekeztek a derűsen, veszekedés nélkül meglenni egymással.

Újesztendõ napján nem szabad semmit kiadni a ház­ból, mert elszáll a tehén haszna- tartották ezen a napon.

Január elsõ napja  kiváltképp a férjjóslásra alkalmas . A bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen nevezetű férfit lát először az eladő leány,  olyan nevű ember  lesz a férje.  Máshol tükröt tettek a lányok  fejük alá, hogy megálmodják a jö­vendõbelijüket.

Lónyán kocsonyát ettek, aztán  elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválasztott  egy csontot,  melyet kitett az udvarra. Aki csontját  a kutya reggelre  eltakarította, az abban az évben férjez is ment.( Az összefüggést nemigen látom, de biztos van benne.)

Kora reggel a kútnál mosdottak, hogy frissek legyenek egész esztendőben.Így kezdték a napot , s az egész esztendőt.

Íme egy újévi köszöntő:

Új esztendő, vígságszerző…

Látogasd őket!

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://www.csaladiudules.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=416&Itemid=203

http://www.csaladiudules.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=416&Itemid=203

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

http://www.lovasok.hu/index.php?i=35282

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

Szent Szilveszter pápa  ünnepe  a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája, Bőved estének is nevezték. Szokásainak tartalmát, hiedelmét és hangulatát újév napjától kölcsönzi.

 Már a babilóniaiak is azt tartották, hogy a jövendő a sors könyvében meg van írva. Ezért nem véletlen, hogy az emberek évezredek óta próbálják kifürkészni jövőjüket, s biztosítani jó sorukat.

Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja az, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A népi kalendárium  alapján szilveszter az újesztendő első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai és hiedelmei  szinte azonosak,  s  mindkét napra érvényesek.

Az év utolsó, és a következő év első napján csupa jó dologgal kell körbevenni magunkat, mert ami ekkor történik, az lesz egész évben. Kerülni kell tehát a veszekedést, tilos mosni, teregetni, takarítani, varrni, mert ez szerencsétlenséget hoz a házra, ám lefeküdni se  ajánlatos, mert akkor egész évben az ágyat nyomjuk. Az egészség megóvása érdekében szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, sőt, a hatást fokozandó, egyes vidékeken még piros almát is tettek a mosdóvízbe. Tilos kölcsönkérni vagy –adni, mert akkor egész évben csak kimegy minden a házból.

Az sem mindegy  ki az első látogató az évben: a férfi szerencsét, a nő szerencsétlenséget hoz. A biztonság kedvéért így a nőknek aznap tilos elhagyni a házat. Az eladó lányok meg kukucskáltak, merthogy  olyan nevű lesz a férjük, mint az első azon a napon meglátott férfié.

Manapság a szilveszteri trombitálásban, petárdázásban nehéz  felfedezni az ősi szokást, pedig ott van az, ha nem tudjuk akkor is. A szilveszteri szokásokban kiemelkedően fontos szerepe van a zajkeltésnek. Ennek elnevezései: kongózás, csergetés, pergőzés, nyájfordítás.  A  pásztorfiúk  nagy zajjal  kergették el az óesztendőt,  a dudás az Ó szép Jézus kezdetű  nótára  zendített. Ezalatt a többiek   különféle zajkeltő eszközökkel szaladgáltak, s ezért ráadásul  a háziaktól pénzt vagy kalácsot kaptak. A zajcsapáshoz tartozott a gulyafordítás ( micsoda príma név!) is Ennek az volt a célja, hogy az állatok felriadjanak álmukból, s a másik oldalukra forduljanak. Miért volt ez kívánatos? Hát azért, mert így biztosították az állatok egészségét és  termékenységét a következő esztendőre.  Néhol azért engedélyt kértek az ifjak a gazdától, mielőtt nekifogtak a zajkeltésnek: "Megfordíthatjuk a Szent Péter csordáját?" Kongattak, énekeltek. A ceremónia végeztével ilyen s hasonló tréfás versekkel kérték az adományt:

Bemennék én tihozzátok, Ha van erős pálinkátok,

De ha nincsen pálinkátok, Be sem megyek tihozzátok.

A képen gulyafordítást végzők láthatóak.

Hajdúszoboszlón a szilveszteri zajcsapáshoz  egy történetet  is  kapcsolnak. A hagyomány  szerint   a törökök 1660. december 31-i támadása alkalmával az asszonyok összeverték a tepsiket, meghúzták a harangokat, és a nagy zajjal  kikergették  a törököket.  Másik magyarázat is van: a hajdúk török martalócokat üldöztek, és visszatérve köd ereszkedett rájuk, hogy hazataláljanak, az otthon lévők segítségül nagy zajt csaptak. Ennek  az emlékére tartják néhol még ma is a zajos összejövetelt.  Estefelé minden pásztor a piacra ment, ahol kolomppal, dudával, " ereszd el a hajamat"  jellegű zajcsapásba kezdett.

A szilveszteri zajongás célja egyértelműen a gonosz elűzése. Ez Erdély falvaiban is szokás volt. Ott  az  éjféli harangszókor a fiúk  teljes gőzzel, minden lehetséges zajkeltő eszközzel  lármáztak.  Tréfás kedvükben kicserélték az utcakapukat, a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lány van a házban.

Az óév kiharangozása és az újév énekkel köszöntése  leginkább az erdélyi protestáns falvak szokása. Néhol  éjfélkor  még lövöldöztek is , nem csupán tülköltek .Közben megszólaltak a harangok, így temették az óesztendőt.  Csak ezután harangoztak istentiszteletre.

 Néhol egy teljes órán át húzták a harangokat:  így búcsúztatták az óesztendőt és  így kötötték egybe az óesztendőt az újjal.  

A Homoród menti falvakban este  tizenegy óra tájban először a nagyharanggal, majd a kisharanggal harangoztak. A falu népe  közben egyházi énekeket zengedeztek – legalább nem hallatszott, ha valaki hamisan énekelt… Ezután egy  szép szál legény kiállt a torony ablakába és elbúcsúztatta az óévet, majd  az összes harangot együttesen meghúzva köszöntötték az újévet.

JÓSLÁSOK:

 A szerelmi jóslások ideje is az év utolsó napja.

A legegyszerűbb:

A lányok férfinadrágot tettek a párnájuk alá, s ekkor megálmodták, ki lesz a párjuk.

 Gombócokba gyúrták a lányok a kiszemelt ifjak neveit, s amelyik gombóc elsőként jött fel a víz
felszínére, az abban található férfi volt a szerencsés választott.

Néhol ólmot olvasztottak, majd hideg vízbe csepegtették, s azt lesték, milyen betűt formáz a vízbe cseppenő fém. Alakjából megtudhatták a leendő férj nevének kezdőbetűjét.

Igyekeztek a jövendő évre jósolni:

Ha újév éjjelén piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő.

Az ünnepek mindig az időjárásjóslásról is szóltak. A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra.

A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi időből történt: "Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol" . Ha az esztendő utolsó napján szíp, tiszta üdő volt, eszt monták: "Szilveszter vígezte jól nekünk az üdőt, várhatunk jövőre boldog újesztendőt!"

A jövő évet mutatja meg a hagymakalendárium:

"Ha kíváncsi volt a gazdaember, hogy milyen időjárás lesz az újesztendőben, minden hónapban, akkor vöröshagymát kettévágott és tizenkét kovát lebontott róla s mindenikbe tett egy kis sót". Amelyikben reggelre nem olvadt el a só, az száraz hónap volt amelyikben elolvadt, az esős hónap volt. Így tudta meg, hogy milyen időjárás lesz abban az évben. Hasonló módon jósolnak fokhagymával is.  Abból tizenkét gerezdet tesznek egymás mellé, a közepébe lyukat fúrnak és abba sót tesznek.

Bár az ünnep szokásai közül a legelterjedtebbek a pásztorok és legények zajkeltő, gonoszííző szokásai, jelentősek  még az ólomöntés és egyéb szerelmi jóslások is. Az ország csaknem minden területén reggelig tartó táncmulatsággal búcsúztatják ma napság is az ó évet.

   Ezen  a különleges éjszakán is igyekeztek a lányok elősegíteni sikeres párválasztásukat: gombócfőzéssel, ólomöntéssel  próbáltak  jövendőbelijük neve és foglalkozása  felől előzetesen ismeretet szerezni. 

Lesz-e lakodalom?

A lányok az év első napján  kideríthetik, hogy  férjhez mennek-e hamarosan, és ha igen, kihez. Rendszerint a kocsonya elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválaszt egy csontot, kiteszi az udvarra, és akiét a kutya elviszi az éjszaka, az még abban az esztendőben férjhez megy.  ( Felmerül, hogy hogyan  ellenőrzik, ki , mi távolította el a csontot!?) A férj kilétének  megtudakolása  ekkor is  s a férfineveket rejtő gombócok főzése. A másik praktika egyszerűbb: amilyen nevű férfit meglát a lány újév reggelén, úgy fogják hívni a férjét. Nézelődjetek, lányok!

Étkezési szokások:

A szilveszteri és az újévi étkezéseknek is jósló hatást tulajdonítottak.

A közismert étkezési szokások is a szerencse, gazdagság körül forognak. A magvak a pénz bőségét jelentik, így szokás volt ezekből ételt készíteni:a napot lencsével kell kezdeni, hogy sok pénzünk legyen, a mákot viszont kerülni kell, mert az bolhát hoz a házba.  Mandulaszemet vagy más  pici dolgot főztek a lencsefőzelékbe, és az a lány, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

Disznóhúst (annak is fülét, farkát, csülkét) kell enni, mert a disznó előtúrja a szerencsét, míg a szárnyas kikaparja vagy elrepíti.  Célszerű volt tehát malacot fogyasztani.

Különleges állat a hal. A folyó menti vidékeken szerencsésnek tartották, mert ahány pikkely, annyi pénz, viszont máshol úgy tartják, hogy a hallal elúszik az ember szerencséje.

A hallal általában elúszik a szerencse, kivéve a folyók mentén élőknél, mert ott „ahány pikkely, annyi pénz”.

 Legyen maradék szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.

Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes  élelmiszeres tárolónkat, mert ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, akkor  egész évben kevés lesz belőle.
A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani A gazdagságot sokféle rétes nyújtásával is lehet fokozni.

Köszöntők

Óév estéjén, újév hajnalán, és reggelén  az ifja és fiúk köszönteni járnak - szerencsére  még ma is. Az Újesztendő vígságszerző kezdetű szép énekkel és más újévkor is szokásos köszöntőkkel járják a házakat.Bőséget, jó egészséget, szerencsét kívántak a következő esztendőre, amiért jutalmul adományt kaptak.

 A Ghymes zenekar előadásában így hallik:

Hejgetés

A moldvai hejgetés vagy urálás az  ifjak óévbúcsúztató, köszöntő, bőségvarázsló, adománykérő szokása.

A HEJGETÉS DRAMATURGIÁJA:

1.

Először a búza élettörténetét adja elő a hejgető (uráló). Ez  a mag elvetésétől kezdődően  a kisarjadzáson, aratáson, kicséplésen, megőrlésen át egészen a belőle történő kenyérsütésig tart.

2 .

Ezután jókívánságokat mondanak a ház népének. A szokás célja a gabona, a kenyér,  magarán a termékenység biztosítása volt az elkövetkezendő esztendőre. A hejgető a szöveget mondja és a bikát szólaltatja meg.

 Mi ez a bika?

Ez a  bika – ki hinné- egy  köcsögdudaféle hangszer. Dézsából készül, száját vékony báránybőrrellekötik, közepére egy lyukat fúrnak, s azon át vezetnek ki egy lószőrköteget. A hangszert a lába között tartja a hejtegető, és megnedvesített kezét huzogatja a lószőrön.A hangszer ettől  dörmögő, a bika bőgéséhez hasonló hangot ad. A hejgető csoporthoz tartozhatnak alakoskodók is. Ilyen a medve, cigány (a medve gazdája), vőlegény, menyasszony, ostorosok, továbbá furulyás, dobos zenészek.

Lujzikalagoron (Moldva) a hejgető legények ostorpattogtatással, csengettyűszóval, nagy zenebonával vonulnak. Mikor egy lányos házhoz érkeznek, megkérdezik: "Szabad-e, gazda, urálni dobval, csengettyűkvel, s bikával?"  Ha engedélyt kapnak ( mindig kapnak), megállnak az udvaron és az uráló elkezdi a köszöntőt:

HEJGETÖ Jó estét, jó estét kívánunk a házigazdának és a házigazda asszonyának!

Már eljöttünk ebbe az új esztendőbe és kapjik magikat jó egészségbe, csendességbe, békességbe és az Úr Jézus nevibe.

Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

HEJGETÖ Az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak hetfő regvel, mikor felkele,

víg Váradra el kell menni keresni szolgát, és el kell indulni szántani

és hetfő regvel mikor felkele megmosdana, megtörölközne aranykendezővel és letérbölt, megimádta az hamar Jézust,

hogy megérte hetfő regvelt.

Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

HEJGETÖ És hetfő regvel mikor felkele,

akkor az úrgazda bemene a grádzsba, kioldozza nagy szép fekete lovat, feltette a nyerget a hátára.

Serje mint a tűz, fekete mint az üst.

És felszöke a ló hátára, megcsapkodta a ló hátát, betalál, be víg Várad felé.

Mikor hazaére, megvéve tizenkét kiló vasat, és mikor hazafelé indula, mint a gondolat napszentület felé akkor kovácsmester kiszökött egy nagy szerencsénkbe.

Gyere ide uram!

Én vagyok magadnak a mestere, csináljunk ekéket,

nagyobbakat, kisebbeket, s potriviltabbakat. Biztassátokj ó legények!

MIND Hej!

HEJGETÖ És mikor hetfő regvel felkele,

akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak:

Hamar uram!

Kell keresni szolgákat, el kell indulni szántani.

És keresének szolgákat. Felrakodának tizenkét szeker búzát. Indulnának a mező felé és mikor odaérnének, letérbölnének,

megcsókolták a fóldet, megimádták hamar Krisztust, hogy megérték azt a napot,

hogy szántsák meg azt a nagy szép mezőt, hogy vessék be azt a nagy szép búzát

és nekifogának vetni, hosszába, keresztülibe is vetnek egy nagy feteke barozdát. Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

HEJGETŐ És béveték a búzát,

az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak,

ha már az a búza meg kell termedjék egy hónapra s egy félre, ha nem termett meg egy hónapra s egy félre,

megtermett két hónapra s egy félre,

s akkor az úrgazda azt parancsolta a szolgáknak,

hogy már hetfő regvel meg kell járja azt a nagy szép búzát, és akkor azt mondta a szolgának,

hogy hozza ki azt a nagy szép sárkány lovat. Feteke mint az üst, serje mint a tűz.

feltette a nyerget a hátára, megcsapkodta a ló hátát, s mező felé beindula.

A mező messzünét zöldlött, közeliből sáriglott, bémennek a közepibe.

Leszakaszta három csokrécskat és bétette a zsebibe. Mikor hazafelé indula mint a gondolat,

mikor odaére, felteve az asztalra,

hamar a ház megvilágosodott,

hamar úgy megimádta az Isten is azt a nagy szép mezőt, olyan szép volt a búza.

Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

HEJGETŐ Akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak, hetfő regvel be kell menjen Végváradra.

Felkele, elindula Végváradra, odaére,

megvéve a tizenkét kiló vasat, mikor hazaére, csinánák a sarlókat.

És akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak,

Hamar uram, hetfő regvel kell keresni szolgákat. Hamar megyünk aratni.

Hetfő regvel felrakom én a tizenkét szekerbe, beindulnának a mező felé, és mikor odaérének, letérbölének és keresztet vetnek napkelet felé, és megimádták hamar Jézust,

hogy megáldotta azt a nagy szép búzát, és néki fognak aratni,

jobb kezükvel arattak, bal kezével markolva fogja, és markokból felekbe, felekből osztogokba,63 osztogokból dzsireádákba,

dzsireádákból a lába alá tevék és kiverék. Markikval megszereIik, filivel zsákokba merik, és betakarínak tizenkét szekervel.

Hazaindulának napszentület felé,

mikor érének haza,

kovácsmester kiszökött egy nagy búzalisztes kalappal.

Hamar uram gyere ide hozzám, csinálja szép tiszta búzalisztet. Hamar érkezik az újesztendő, hamár uratok és mikor haza érének, felteve a vizet, megmelegíte, meggyúrá,

és csinála egy akkora kalácst,

mint a malomnak a legnagyobb kerekje, és bévet egy darabot oda.

Egy darabot onnan kivéve, megy haza. Feltette az első szegre, nem talált, feltette a hetedikbe, letörött,

feltette a harmadikba, letörött.

És elveve az úrgazda, felteve az asztalra, azt mondta az úrgazdánénak,

hamar uram, vedd el a kést, vágd el egybe, adj az uratoknak is,

hamar nekünk is.

És a jövő esztendőbe, mikor eljöjjünk, kapjuk magikat csendességbe, békességbe, hamar Úr Jézus nevibe,

és végig áldják házat,

s az disznó füstölt lábát.

Isten adja az úrgazdának, az úrgazdánénak, a már minden családjának,

egészséget Jézuskának, dícsértessékjó neve. Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

  HEJGETŐ: Úr Jézus nevében Isten tartsa meg a házigazdánkat, és a házigazda asszonyát.

A Hej! kiáltások közben a hejgető megrázza a csengettyűit. A többiek nagy lármát csapnak ostoraikkal, a bikával, a harangocskákkal, furulyával, dobbal.

Lujzikalagor (Moldva), 1993. Gyűjtötte: Karácsony Molnár Erika 

Lakatos Demeter ide kapcsolódó verse a

Csángú hejgetés

Det¹ óra tizenkettőt üt,
Azért kapunk új esztendőt.
Új esztendő színbe² várja,
Vénnek az életét most szánja,
Vajon órára szegezi,
S éjfélkor elviszi?
Egy új esztendű, mint egy virág,
Örül neki az egísz világ.
Egy új esztendőbe most vagyunk,
Maguknak sok jót kívánunk.
Legényeknek, leányaknak, bácsuknak³,
Nípnek⁴, kölyöknek urálunk⁵,
Senkit nem felejtünk el,
Azt tudjuk, hogy úgy is kell.
Ki szereti, hozzan bort,
Igyék, s oszt rugja a port,
Leánynak egy szíp legényt,
Legénynek leányt megint,
Betegnek egíszséget,
Mindenkinek békességet,
Új esztendő magának,
Jó szerencse házának,
Szültüljetek⁶ legínyek,
Örüljetek jó kedvnek,
A háznak s a gazdának
    Sok esztendőt kívánunk!
Szaporodjanak, mint a filesek⁷,
Kereztelésre én is ott leszek,,
Mük az ablakból nem menünk,
Meddig perecet nem kapunk,
Azirt jöttünk hejgetni,
Mi egy kis pénzt nyerni,
Dorsa⁸ szegínyek vagyunk,
Ennivalót nem kapunk,
Félbemaradt az utunk,
Az ablak alatt meghalunk,
Ma nem érdemes meghalni,
Van kedvünk még táncalni,
Nektek hiu⁹ most tele puival¹⁰,
Váltsátok a régit újval,
Font kalácsok az asztalon,
Bor kacag a korsóban,
Szép babák a tűzhelyen,
Házba magánál nagy rend,
Hejgetést nem bánunk,
    Sok esztendőt kívánunk!
Soknak kívánunk sok esztendőt,
Jamboron a hóba ledült,
Minden háznál tisztelték,
Azt hiszem, hogy megigézték
Krapasztaltan¹¹ kicsit látok,
Házba is látok most fákat,
Nem jöttünk mük kopogtatni,
Eljöttünk csak hejgetni,
Kivánunk sok egészséget,
Házba soha betegséget,
Az Isten adjon, el ne hordjon,
Más időre det eljövünk,
Jobbnál jobban megkapjuk,
Teknőcskébe egy buba,
Ne férjen a zsákba búza,
Pincébe sok pujocska,
Egy kívánság, nem pogocsa¹².
Innen menünk, megfázunk,
    Sok esztendőt kívánunk!

1. amikor
2. kebelébe (vö. roman san)
3. itt apa, családfő
4. fehérnép
5. kíván (vö. roman ura)
6. furulyáljátok
7. nyulak
8. nagyon
9. padlás
10. kukoricával
11. holtan (vü. román a crapa)
12. tréfa

SZIL VESZTERI - ÚJÉVI  FINOMSÁG A ROPOGÓSRA SÜLT MALACPECSENYE:

A malacot szárazra töröljük, besózzuk, pihentetjük. Ismét szárazra töröljük. A hasüreget meghintjük majoránnával, köménymaggal, majd egy zsemlét teszünk bele, hogy a nedvességet felszívja. A száját szétnyitjuk, és egy almát illesztünk bele. Ezután az egész ma1acot bekenjük sertészsírral. A négy lábát szétterpesztve tesszük tepsibe, majd a sütőbe. A sütéshez legalább 1,5 órára tervezzünk. Csak mérsékelt tűznél süssük! Közben  olajba  vagy zsírba  mártott kenőtollal az egész testet végigkenjük. Amikor már szép piros, akkor kész. Ezután kivesszük a sütőből, vágódeszkára helyezzük, azonnal lecsapjuk a fejét, hogy belsejéből a gőz eltávozhasson.  Ha ez elmarad, megpuhul a bőr.Felszeleteljük, és eredeti alakjára visszaállítva pecsenyés tálra tesszük. Savanyúságot, burgonyát vagy kenyeret is kínálnak mellé.

Tánczos Erzsébet

FORRÁS:

http://civilkorzo.ro/hu/pd/hagymakalendarium-2012-re.html

http://kapanyel.blog.hu/2012/12/31/szokasok_hiedelmek_szilveszter_es_ujev_napjan

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

 Kik az aprószentek?

Aprószentek napján a Heródes király által  lemészárolt  kisdedekre emlékszünk.

Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a "zsidók újszülött királyát" keresik. Mivel a  bölcsek nem tértek vissza hozzá, írástudói segítségével derítette ki, hogy a gyermek Betlehemben született meg.  Hogy a „ konkurenciával” végezzen, Heródes  Betlehemben és környékén az összes  kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megölette. Így akarta biztosítani, hogy a "zsidók újszülött királya" nem maradhasson  életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek.

Jézus úgy maradt életben, hogy Józsefnek álmában megjelent egy angyal.  Arra utasította, hogy  a szent család meneküljön Egyiptomba Heródes vérengzése elől.

Mi a vesszőzés szokása?

Az aprószentek napi vesszőzés az egész magyar nyelvterületen szokás volt, Erdélyben s  Moldvában még ma is élő szokás. A fiúgyermekek megvesszőzése a betlehemi  kicsinyek szenvedéseire utal. A lányokét  úgy  magyarázzák, hogy betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért - az igazságosság nevében-  ezen a napon  a lányoknak kell szenvedni.

A szokásának kettős magyarázata van: egyrészt pogány eredetű szokás, mely  termékenység- és egészségvarázslással függ össze.  Másfelől a bibliai történetből eredő keresztény szokás.

Mióta szokás a  vesszőzés ?

 Nem tudni, hogy az aprószentek napján szokásos korbácsolás rítusát és képzeteit az egyházi gyakorlatból, esetleg a szomszéd népektől tanultuk-e el, vagy történelmünk mélyebb rétegeibe vezet vissza. A pogány eredetű vesszőzésről nincs írásos adatunk. A források  annyit árulnak el, hogy a 16. században már megszentelték a  " verőeszközöket", mert  az ilyen   vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el. Tehát keresztény és pogány szokás prímán összhangba került.

Na de mi az a suprikálás?

A vesszőzést aprószententekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak  is nevezték.  Az alkalmas  vessző lehetett  termőág, hajló fûzfavessző.  Suprikálni fiúgyermekek, legények vagy pásztorok jártak, néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló  szövegek kíséretében  finoman  megcsapkodták-veregették, a nőket, leánykákat vagy a gyermekeket.

 Hogyan zajlott le  a vesszőzés?

A suprikáló férfit étellel, itallal, kínálják, üveg bort, vagy pálinkát, kalácsot is adnak neki a jól elvégzett varázslásért cserébe.  A megkorbácsolt lány pedig színes pántlikát kötött a korbácsra.

 A Dráva vidékén   aprószentek napján a gyermekek fűzfavesszőből font korbáccsal odoricsoltak. Bekéredzkedtek a házakhoz és elmondták a mondókájukat. Ezután  a többi fiút, néha a felnőtteket is megveregették. Ezért cserébe  diót, édességet, pénzt kaptak. Ha ezen a napon esett az eső, megfigyelésük  szerint kelésesek lettek a gyermekek. Ez ellen az alábbi mondóka védett:

Ódorics, ódorics, Egészséges légy, Beteg ne légy, Keléses ne légy,

Apádnak, anyádnak szót fogadj, Ahová küldenek, szaladj! Egészséges légy, keléses ne légy, Ahová küldenek szaladj!

Ha borért küldenek, vizet hozz, Ha vízért küldenek, bort hozz!

KEDVES OLVASÓMNAK IS HASONLÓ JÓKAT KÍVÁNOK, SUPRIKÁLÁS NÉLKÜL IS!

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1361.html

http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/182.html#198

http://octo.blog.hu/2010/12/01/decemberi_nepszokasok

E napot a harmadik karácsonyi napnak, valamint patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették, de nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy János  naphoz a borszentelés szokása kapcsolódott, mely  egyes  borvidékeken máig él. Régen minden család bort vitt a templomba, amit a pap megáldott.

A szentelt bornak  különben– mint minden szentelt dolognak – mágikus erőt tulajdonítottak.

Beteg embert és állatot egyaránt gyógyítottak vele. Öntöttek a szentelt borból a boroshordókba is. Ezt azért tették, hogy ne romoljon el a bor. Szólásunk a Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan.

A János név gyakorisága és a karácsonyi ünnepkörben való naptári helye miatt is kedvelt névünnep. Az István-köszöntőkhöz hasonlóan igen sok változatban él a magyar nyelvterületen. Más nevekkel behelyettesítve, de anyák napi éneknek is kedvelt  az így kezdődő köszöntő:

Serkenj fel, kegyes nép, mert most jő az hajnal,
aranyszál tollakon repdes, mint egy angyal.

MTI  fotó - borszentelés

Kinek a névünnepe van ma?

 István napja egészség és termésvarázsló nap. A legények, férfiak a mise után együtt járnak "istvánolni", az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat felköszönteni. Sok helyütt táncot is rendeznek. Van, ahol a bort a köszöntők viszik magukkal, a gazdasszony kötelessége hájas-, tepertős- sajtos pogácsa elkészítése.

 ISTVÁN NAPJA A REGÖLÉS FŐ IDŐPONTJA.

A 16.-17. században a kalendáriumok a vízkereszt utáni első hétfőt regölő hétfőnek nevezték. Karácsonyi népszokásaink közül  kitűnik az István-napi regölés, különösképpen a regösök által kántált énekszöveg, amiben a  téli ünnepkörrel kapcsolatos emlékek,  keresztény jelképek  keverednek az ünnepi köszöntővel és a házigazdának szóló jókívánságokkal.A regölés a karácsonyi és újévi köszöntés. István napjától,  azaz december 26.-tól újévig , néhol vízkeresztig  regölnek: a legények vagy a felnőtt férfiak is házról házra járva bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre.
Sokan eredeztetik  e szokást az õsi hitvilágból,  a sámánizmustól. A regösénekben  ott van az õsi hitvilág : csodaszarvas, Nagyboldogasszony,Szent István ( István királyunk és a vértanú alakja sokszor bájosan mixelve)

Maga a regölés szó is vitatott eredetű. Egyesek a révülésre vezetik vissza, mások a rekeg szóra, ami a nyers elõadásmódra utal.  Érdekesség, hogy réges régen a regös foglalkozásnév is volt . A regösének szövege a XIX. századra már igen  eltorzult. 

A regösök  mindig kifordított báránybőr bundát viseltek,  láncos bottal és köcsögdudával felszerelve mentek a lányos házakhoz. Több szakaszos énekük a jöttüket bejelentő bevezetés után jókívánságokat halmoz a gazdára, s a fiatalok párosításával fejeződik be.

Először a házhoz való megérkezéskor a regösök a házigazdától engedélyt kértek, hogy elmondhassák az éneket a „hej regő rejtem” refrénű termékenységvarázsló éneket. Ezután  köszöntőt mondtak, meséltek a csodaszarvasról. Elmondták, hogy milyen messziről jöttek, és, hogy ők István király szolgái. Végezetül  a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak .  Legutolsó ténykedésükként  leányt varázsoltak el, azaz regöltek össze egy legénnyel.
 Távozáskor megveregették a gerendát, hogy áldás szálljon a házra.
Hittek a regölés erejében,  az ekkor felvert port bekeverték a vetõbúza közé  esetleg a tyúkok ételébe, hogy jól tojjanak a következõ évben.
A regölésért elvárták a jutalmat: sonkát, kolbászt, bort, pénzt, merthogy fele a gazdáé de fele a regösöké.

 Regösének:
Szerencsés jó estét adjon Isten! Regösök vagyunk.
Amoda is keletkezik egy sebes patak,
Legeltetem juhaimat, csodaszarvas.
Csodaféle szarvasnak
Ezer ága-boga,
Ezer ága-bogán
Ezer misegyertya
Gyulladván gyulladjék.
Oltatván aludjék.
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Itt is mondanának
Egy szép leányt,
Kinek neve volna,
Német Franciska volna,
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Amoda is mondanának
Egy szép legényt,
Kinek neve volna:
Varga Mihály volna,
Ej, regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Regöljük a gazdát,
Vele az asszonyát;
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Sarokban a zacskó,
Tele van százassal;
Fele a gazdáé,
Fele a regösöké,
Ej, regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Cserfa a köntösünk, zöldfa a bocskorunk.
Tovább is kell menni, dohányt is kell venni; jó éjszakát!

Na, itt egy somogyi változat:

Nem vagyunk mi rablók, Szent István küldöttje.
Refr. Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

 Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép tehenet, tejet-vajat eleget,
hadd süssenek rétest a szegény regölõknek! Refr.

 Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép ökröt, ökör mellé szekeret, szekér mellé kereket,
kerék mellé locsöt, a locs mellé vasszöget, a vasszög mellé faszöget! Refr.

 Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép ólat, száz koszos malacot,
az egyikbol kifussanak, a másikba befussanak! Refr.

 Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép kecskét, melléje menyecskét,
a menyecskéhez jó szerencsét! Refr.

Széken ül a gazda, bársonynadrág rajta.
Ezer forint a zsebében,
fele a gazdáé, fele meg a regöloké. Refr.

Rozit Isten meg ne mentse, kebelébe rejtse,
dunna alá takargassa, úgy rikassa,
mint a koca malacát, de még annál is jobban. Refr.

A Hahóton lejegyzett változat záró sorai pedig ezek:

 Emitt keletkezik

Egy szép kerek pázsit,

Abban legelész egy

Csodafiúszarvas.

Csodafiúszarvasnak

Ezer ága-boga,

Misemondó gyertya

Gyújtatlan gyulladjál,

Ojtatlan aludjál.

Haj regő rejtem!

Azt is megengedte

Az a nagy Úristen!

 Akkor most hallgassuk is meg a Ghymes együttes előadásában:

Mit is jelent ez a szép szöveg?!

Az ágas-bogas agancskorona ábrázolása a rajta égő gyertyákkal jócskán megelőzi a karácsonyfát, mint karácsonyi szimbólumot!

Az agancsát elhullató szarvast   jelképes „égi" fák állatalakjának tekintették. A  Csodafiúszarvas nevet  frissen kereszténnyé lett  őseink adták a Megváltónak, a szarvas úgy lett a magyaroknál Krisztus állatalakja, mint közismerten  a Bárány.

A  karácsonyi szarvas égi  világosságot hirdet, és jó hírt mond, mint karácsony éjszakáján a pásztoroknak. A regösének szövegváltozataiból kiderül, hogy a szóban forgó misegyertyák csillagok, s hogy az állat a szarván „a fölkelő Napot”hozza.

December 26-án, Szent István napján a legények felköszöntötték a falu Istvánjait. E nap azonban a regölés-é is. – Ez az ősi napfordulati, jórészt ókori eredetű dramatikus alakoskodó tevékenység, illetve a párokat összevarázsoló művelet Európa új népeinél továbbélt. Az állati alakoskodók elleni állandó egyházi tilalom azonban az ősi bika és szarvas megjelenítését kikoptatta, szereplésük egyre inkább a szövegbe szorult. 

KI AZ A SZENT ISTVÁN, AKIT 26-ÁN ÜNNEPELÜNK?

Szögezzük le, nem Szent István királyt, hiába van utalás  erre a regös énekekben.

Szent István diakónus a kereszténység első vértanúja volt.  A görög nevű István (Sztephanosz) a zsidók és a keresztények közti vallási türelmetlenség első ismert áldozata volt.  Istvánt ugyanis a  jeruzsálemi Szanhedrin ( azaz  a legfelsőbb törvényszék) istenkáromlás gyanújával perbe fogta,mire válaszul  István a védőbeszédében  amellett érvelt , hogy Jézus a Megváltó és Isten Fia. Ezzel mondhatni kihúzta a gyufát, az istenkáromlás főbenjáró bűnét követte el. Ezt halálbüntetéssel   honorálták akkoriban.  Istvánt  ezért megkövezték .Szent István első vértanút diakónusi dalmatikában ábrázolják, mivel – mint történetéből megtudható – egyike volt az apostolok által kinevezett első hét diakónusnak. Így ő lett a diakónusok védőszentje.

Jellemző attribútuma a kő, ( azzal végezték ki).
István napja december 26-a, ezt az  időpontot az egyházatyák a Szent életének példázat-jellegét hangsúlyozó asztrológiai szimbólumok alapján választották meg.

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_istvan_diakonus

http://www.s4m4n.eoldal.hu/cikkek/regoles.html

Barna Gábor:A regös hagyományok földrajzi elterjedéséről

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON

A képen a tinnyei betlehem látható.

Enni azonban majd csak az éjféli mise után szoktak, előbb semmi esetre sem. A gazdasszony kimegy a kertbe, megfenyegeti a gyümölcsfákat, hogy a következő évben sokat teremjenek . A lányok andrásolnak.

Az otthoni teendők elvégzése után készülőknek a templomba, de beharangozás előtt nem mennek be, mert úgy tartják, hogy ott, akkor egy halott pap tart misét a halott lelkeknek. Kint várakoznak tehát,harangozáskor bemennek a templomba.

 KARÁCSONYI IDEJÉN  DRAMATIKUS SZOKÁS A BETLEHEMES JÁTÉK:

Betlehemes játék : A karácsonyi játékokhoz kapcsolódó, énekelt és recitált darabok neve. A betlehemesek  változatosak lehetnek. Jellemzően szerepel benne az angyal ébresztője és híradás. A játék főbb szereplője a kissé süket öreg pásztor, akinek süketsége miatt tréfás félrehallásai, a humor forrása. A pásztorok félreértik az angyal latin beszédét, tudatlanok, de jó szívűek, táncolnak, furulyáznak, énekelnek.

Az éjféli mise után hazafelé  és a vacsora alatt továbbfolytatódnak a jóslások és a varázslások. Vacsora alatt a gazdasszony nem kél fel az asztaltól, hogy jövőre jó kotlósai legyenek.

 Tánczos Erzsébet

Forrás:

kép: mende.hu

Barna Gábor:A regös hagyományok földrajzi elterjedéséről

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON, IV. kötet, Dömötör Tekla, regölés címszónál.