István napja egészség és termésvarázsló nap. A legények, férfiak a mise után együtt járnak "istvánolni", az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat felköszönteni. Sok helyütt táncot is rendeznek. Van, ahol a bort a köszöntők viszik magukkal, a gazdasszony kötelessége hájas-, tepertős- sajtos pogácsa elkészítése.
ISTVÁN NAPJA A REGÖLÉS FŐ IDŐPONTJA.
A 16.-17. században a kalendáriumok a vízkereszt utáni első hétfőt regölő hétfőnek nevezték. Karácsonyi népszokásaink közül kitűnik az István-napi regölés, különösképpen a regösök által kántált énekszöveg, amiben a téli ünnepkörrel kapcsolatos emlékek, keresztény jelképek keverednek az ünnepi köszöntővel és a házigazdának szóló jókívánságokkal.A regölés a karácsonyi és újévi köszöntés. István napjától, azaz december 26.-tól újévig , néhol vízkeresztig regölnek: a legények vagy a felnőtt férfiak is házról házra járva bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre.
Sokan eredeztetik e szokást az õsi hitvilágból, a sámánizmustól. A regösénekben ott van az õsi hitvilág : csodaszarvas, Nagyboldogasszony,Szent István ( István királyunk és a vértanú alakja sokszor bájosan mixelve)
Maga a regölés szó is vitatott eredetű. Egyesek a révülésre vezetik vissza, mások a rekeg szóra, ami a nyers elõadásmódra utal. Érdekesség, hogy réges régen a regös foglalkozásnév is volt . A regösének szövege a XIX. századra már igen eltorzult.
A regösök mindig kifordított báránybőr bundát viseltek, láncos bottal és köcsögdudával felszerelve mentek a lányos házakhoz. Több szakaszos énekük a jöttüket bejelentő bevezetés után jókívánságokat halmoz a gazdára, s a fiatalok párosításával fejeződik be.
Először a házhoz való megérkezéskor a regösök a házigazdától engedélyt kértek, hogy elmondhassák az éneket a „hej regő rejtem” refrénű termékenységvarázsló éneket. Ezután köszöntőt mondtak, meséltek a csodaszarvasról. Elmondták, hogy milyen messziről jöttek, és, hogy ők István király szolgái. Végezetül a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak . Legutolsó ténykedésükként leányt varázsoltak el, azaz regöltek össze egy legénnyel.
Távozáskor megveregették a gerendát, hogy áldás szálljon a házra.
Hittek a regölés erejében, az ekkor felvert port bekeverték a vetõbúza közé esetleg a tyúkok ételébe, hogy jól tojjanak a következõ évben.
A regölésért elvárták a jutalmat: sonkát, kolbászt, bort, pénzt, merthogy fele a gazdáé de fele a regösöké.
Regösének:
Szerencsés jó estét adjon Isten! Regösök vagyunk.
Amoda is keletkezik egy sebes patak,
Legeltetem juhaimat, csodaszarvas.
Csodaféle szarvasnak
Ezer ága-boga,
Ezer ága-bogán
Ezer misegyertya
Gyulladván gyulladjék.
Oltatván aludjék.
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Itt is mondanának
Egy szép leányt,
Kinek neve volna,
Német Franciska volna,
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Amoda is mondanának
Egy szép legényt,
Kinek neve volna:
Varga Mihály volna,
Ej, regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Regöljük a gazdát,
Vele az asszonyát;
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Sarokban a zacskó,
Tele van százassal;
Fele a gazdáé,
Fele a regösöké,
Ej, regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Cserfa a köntösünk, zöldfa a bocskorunk.
Tovább is kell menni, dohányt is kell venni; jó éjszakát!
Na, itt egy somogyi változat:
Nem vagyunk mi rablók, Szent István küldöttje.
Refr. Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.
Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép tehenet, tejet-vajat eleget,
hadd süssenek rétest a szegény regölõknek! Refr.
Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép ökröt, ökör mellé szekeret, szekér mellé kereket,
kerék mellé locsöt, a locs mellé vasszöget, a vasszög mellé faszöget! Refr.
Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép ólat, száz koszos malacot,
az egyikbol kifussanak, a másikba befussanak! Refr.
Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép kecskét, melléje menyecskét,
a menyecskéhez jó szerencsét! Refr.
Széken ül a gazda, bársonynadrág rajta.
Ezer forint a zsebében,
fele a gazdáé, fele meg a regöloké. Refr.
Rozit Isten meg ne mentse, kebelébe rejtse,
dunna alá takargassa, úgy rikassa,
mint a koca malacát, de még annál is jobban. Refr.
A Hahóton lejegyzett változat záró sorai pedig ezek:
Emitt keletkezik
Egy szép kerek pázsit,
Abban legelész egy
Csodafiúszarvas.
Csodafiúszarvasnak
Ezer ága-boga,
Misemondó gyertya
Gyújtatlan gyulladjál,
Ojtatlan aludjál.
Haj regő rejtem!
Azt is megengedte
Az a nagy Úristen!
Akkor most hallgassuk is meg a Ghymes együttes előadásában:
Mit is jelent ez a szép szöveg?!
Az ágas-bogas agancskorona ábrázolása a rajta égő gyertyákkal jócskán megelőzi a karácsonyfát, mint karácsonyi szimbólumot!
Az agancsát elhullató szarvast jelképes „égi" fák állatalakjának tekintették. A Csodafiúszarvas nevet frissen kereszténnyé lett őseink adták a Megváltónak, a szarvas úgy lett a magyaroknál Krisztus állatalakja, mint közismerten a Bárány.
A karácsonyi szarvas égi világosságot hirdet, és jó hírt mond, mint karácsony éjszakáján a pásztoroknak. A regösének szövegváltozataiból kiderül, hogy a szóban forgó misegyertyák csillagok, s hogy az állat a szarván „a fölkelő Napot”hozza.
Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben, Udvarhely megyében volt szokásos a regölés. A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó leány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt varázsoltak, azaz regöltek össze egy legénnyel. Hogy ezt milyen komolyan vették, annak az emlékét még most is felfedezhetjük. 1968 decemberében két idősebb embert kértem meg Egyházasfaluban (Győr-Sopron m.), hogy énekeljék magnetofonra a regöséneket. Szívesen megtették, de előzőleg tanakodtak, hogy milyen leány- és legénynevet említsenek az énekben, nehogy véletlenül össze nem illő párt regöljenek, vagyis varázsoljanak össze.
E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek; néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A regölés fő időpontja ugyanis december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emlékezetben egybeolvadt a magyarok első királya, István alakjával.
December 26-án, Szent István napján a legények felköszöntötték a falu Istvánjait. E nap azonban a regölés-é is. – Ez az ősi napfordulati, jórészt ókori eredetű dramatikus alakoskodó tevékenység, illetve a párokat összevarázsoló művelet Európa új népeinél továbbélt. Az állati alakoskodók elleni állandó egyházi tilalom azonban az ősi bika és szarvas megjelenítését kikoptatta, szereplésük egyre inkább a szövegbe szorult.
KI AZ A SZENT ISTVÁN, AKIT 26-ÁN ÜNNEPELÜNK?
Szögezzük le, nem Szent István királyt, hiába van utalás erre a regös énekekben.
Szent István diakónus a kereszténység első vértanúja volt. A görög nevű István (Sztephanosz) a zsidók és a keresztények közti vallási türelmetlenség első ismert áldozata volt. Istvánt ugyanis a jeruzsálemi Szanhedrin ( azaz a legfelsőbb törvényszék) istenkáromlás gyanújával perbe fogta,mire válaszul István a védőbeszédében amellett érvelt , hogy Jézus a Megváltó és Isten Fia. Ezzel mondhatni kihúzta a gyufát, az istenkáromlás főbenjáró bűnét követte el. Ezt halálbüntetéssel honorálták akkoriban. Istvánt ezért megkövezték .Szent István első vértanút diakónusi dalmatikában ábrázolják, mivel – mint történetéből megtudható – egyike volt az apostolok által kinevezett első hét diakónusnak. Így ő lett a diakónusok védőszentje.
Jellemző attribútuma a kő, ( azzal végezték ki).
István napja december 26-a, ezt az időpontot az egyházatyák a Szent életének példázat-jellegét hangsúlyozó asztrológiai szimbólumok alapján választották meg.
Forrás:
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_istvan_diakonus
http://www.s4m4n.eoldal.hu/cikkek/regoles.html
Barna Gábor:A regös hagyományok földrajzi elterjedéséről
Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó
GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat
Pozsony Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó
MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON
