Sárközi karikázó bevezetőnek:

Nagyböjtben a testi böjt régen igen szigorú volt, naponta csak egyszer ettek, s akkor is böjti ételt. Ez azonban a negyvennapos időszaknak csak egyik fele volt. A másik a lélek böjtje, mely a szórakozást korlátozta önmegtartóztatást jelentett a testi, érzéki örömöktől. A lányok, a menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek A mértékletesség a böjt egyik kulcsszava, ekkor a dalolás, a fütyülés, a tánc, a muzsikaszó mind tilos volt, nyilván esküvőt sem tartottak.

A téli időszakot követő nagyböjti vasárnapok mégis az ifjúság különböző szórakozására alkalmat adtak.

A böjti játékok:

 Karikázok ma:

Az ifjúság  böjtben jellegzetes játékokkal szórakozott. Legismertebb, legelterjedtebb a karikázás (leánykörtánc) volt, mely egyöntetű, szabályozott szerkezetű tánc.

Karikázok hajdanában:

Mivel zárt köralakban táncolták, nem volt lehetőség az egyéni rögtönzésre,. Egyszerű sétáló, forgó lépések meghatározott sorrendben követték egymást. A lassú és gyors részek terjedelme, az ismétlések száma változhatott. Két, vagy három részből állt. A részek általában ezek voltak:
- lépő és futó, vagy
- csárdás és futó,
- lépő, csárdás, és futó.

A Magyar Állami Népiegyüttes így míveli:

Hangszer nélküli egyszólamú énekkel kísérték.

Ez itt palóc karikázó:

A böjti leányjátékoknak két jellegzetes változata volt: a kanyargós vonulás kisebb lányok körül és a karikázók. A tánctilalom a karikázóra nem vonatkozott, a legismertebb böjti leányjáték a karikázás volt, melyet neveztek cickomozásnak is, s mindig zárt köralakban táncolták.

A böjti vasárnapokon a lányok és legények énekléssel vonultak végig a falun, s közben kapus játékokat játszottak. Kedvelt játéka volt a szederindázás. Lányok és legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor.

Cickom-cickom:

A cickomozás, szinalázás egy jellegzetes böjti táncos játék. A fiatalok énekelve körbeálltak, a kör közepén álló leány pedig behívott egy legényt, és táncolt vele. Az alábbi éneket énekelték a játékosok:

Cickom-cickom, vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon!
Add nekem azt!
Elkapom azt!
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök, dobszerda.

A legények regimentje igen cifra,
Benne forog Sándor Panka, igen nyalka,
Ice-ruca Rebeka, de ékes a dereka,
Galambocska.
Ha ékes is, illeti, barna legény szereti,
Galambocska.

 Az  ulicskázásnak, hajujvárazásnak is nevezett játékot nagylányok játszottak kisebb lányokkal.

A nagylány megkérdezte a keresztgyereket: „van-e szeretője?” Azután magasra dobott egy követ és hangosan kiabálva mondta: „Ilyen magas ágya legyen, ilyen magas létrán járjon bele!” ( Remélhetőleg senkit sem vágott homlokon a kő!)Az ének ez volt:

Kedvelt játék volt a  pilikézés. Így kell pilikézni: három kisebb guggoló lány körül énekelve, kanyargósan vonultak a többiek.

A böjti vasárnapokon a magyar nyelvterületen általában szokás volt a lányok, esetleg lányok és legények közös végigvonulása a falun énekléssel, játékkal megszakítva. Böjti vasárnapokon esetleg kapus játékkal vonultak végig a falun. A feltartott kezek alatt a sor átbújt énekelve: „Új vár, új vár fényes vár, borsos kapitánya, megyek bátor jó vitéz, megyek hidon által” .

Böjti vasárnapokon a lányok, néha a legényekkel együtt énekelve egymás kezét fogva vonultak végig a falun. Menet közben kapus játékokat játszottak. Az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor.

 A fiatalok kedvelt játéka volt a. szederindázás. Lányok és legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor. Énekük a következő volt:

Forrás:

Néprajzi lexikon

A szélmalmok főként  a tengerparti országokban fordultak elő, ahol a tengeri áramlatok folyamatos légáramlatot biztosítanak működésükhöz. Ezek a malmok nem csak  a liszt őrlését végezték, hanem olajütést, puskapor őrlést is.

A szélmalomra vonatkozó első magyar adatok a XVI. századból valók, de korábbi típusuk nálunk viszonylag korán eltűnt, néprajzi vizsgálatokból nem volt felderíthető.

Szélmalom és vonat a szentendrei Skanzenban

 

A paraszti társadalomban nagyon egymásra utaltan éltek az emberek, de ezt a világ legtermészetesebb dolgaként élték meg. Komaválasztáskor is olyan komát igyekeztek választani, akiről sejthető volt, hogy segít majd a kukoricafosztáskor, tollfosztáskor, fonásnál.

Az év során számos olyan alkalom volt, amikor az emberek együtt dolgoztak. Szerettek együtt dolgozni, mert ez nemcsak a munkának, hanem a beszélgetésnek, az éneklésnek, a szórakozásnak is az ideje volt. Amikor még nem volt villanyvilágítás sem az emberek számára ezek az alkalmak jelentették a szórakozási lehetőséget az igencsak hosszú téli estéken.

 Mi a tollfosztás?

A tollfosztás kaláka jellegű munka, egyszerre közös dolog és együttes szórakozás A legélőbb társas munka, még mindig találni! Sőt, néhol, ahol megszűnt a fonó intézménye a tollfosztó vette át közösségi szerepét. Tollfosztáskor vagy bérelt házba mentek dolgozni, vagy meghívásra a lányok, asszonyok, mert  jellemzően csak nők vehettek rajta részt.

 Nézzük is meg a tollfosztás hogyan zajlik a nógrádi Tájházban:

A tollfosztáskor a száráról letépdesték a tollat. A háziasszony mindenki elé egy-egy halom tollat tett, ami egyre töpörödött, ahogy tépkedték a tollat és a pelyhet a szárról. A munka eredményét óvatosan - hogy ne röppenjen el a levegőbe - összegyűjtötték, aztán beletöltötték egy párnahuzatba, utána meg a dunyhába vagy párnába. A magyar parasztságnál a tollal töltött dunna használata a 17. századtól bizonyítottan jelen volt.
A vetett ágyban alul volt a szalmazsák, arra került a derékalj. A derékaljba az első kopasztású tollat tették. Erre lepedőt terítettek, majd legalább négy párnát. Erre jött még legalább egy dunna. Az ünneplő dunnát pehellyel töltötték.
A lányok kelengyéjének legfontosabb részét jelentő dunnába a tollat a libafosztással teremtették elő. Az árva vagy félárva leánynak összeadták a falubeliek a toll-mennyiséget, amire szüksége volt, mert tudták, hogy nincs édesanyja, aki tollfosztót szervezne a számára. A lakodalmi előkészület előtt a leendő menyasszonynak fosztották a tollat.

Honnan volt a toll?

A fiatal ludakat évente legalább háromszor jól megtépték. A ludat először 9–10 hetes korában tépték. A második tépés ez után 7 héttel  következett. Ez a tépés nem volt ám olyan egyszerű munka, szakértelmet, gyakorlatot kívánt, a kóklerek kárt tehettek a liba bőrében!

Na, szegény jó Márton lúd, nem ez a kedvenc része!

A fonástiltó napokon, kedden, pénteken, vasárnap és ünnepnapokon, Borbála, Luca és Miklós napján tollat fosztottak.  Munka közben mézes pálinkával, kaláccsal fokozták a hangulatot. Farsang végén a maszkos alakok a tollfosztóba mentek el szórakoztatni a tüsténkedőket. Ezek az alakoskodók sokszor kötözködtek, randalíroztak, s akkor aztán csak úgy repkedett a toll! Mézzel, lekvárral bekenték az arcukat és erre pedig jól ráragadt a sok pihe, ezzel mókáztak.  
 Előfordult, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot.

A tollfosztóban a gazdasszony süteménnyel, borral kínálta a fosztásban résztvevőket.

Szokás volt, hogy a legények összeszedték a kocsányokat, és a lányok háza elé szórták. Másnap aztán megfigyelték, hogy eltakarították-e. Kókán a toll csumáját a legény összeszedte, és a neki tetsző lány háza előtt szórta el.  Míg más helyen ez  megszégyenítésnek számított, ott ilyen sajátosan  udvaroltak.

A tollfosztóba csak a komoly udvarló mehetett, ha férfi egyáltalán betehette a lábát, de ő sem időzhetett sokáig. A Dunántúlon azonban a tollfosztó vette át a fonó szerepét. A tollfosztóban énekeltek, beszélgettek. Az alábbi ének is tollfosztóból származik:

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://www.tapiosagihagyomanyorzok.eoldal.hu/cikkek/altalanos-nepszokasok/tollfosztas-teli-nepszokasok-.html

http://www.nyeomszsz.org/orszavak/pdf/VasasTollfoszto.pdf

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-693.html

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/2009/nemetek/Budaors/pages/023_Kukoricafosztas_disznovagas.htm

Néprajzi lexikon

http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_telimunkak.htm

A mandula  egy évben legalább kétszer boldogít.

Először kora tavasszal, amikor halvány rózsaszín bokrétákba öltöznek a fák.  Másodszor akkor, amikor elfogyasztjuk az értékes és finom termést, amely csonthéjas mivolta miatt nem adja azért könnyen magát.

Hihetetlen, de legközelebbi rokona az őszibarack, távolabbi rokonai a szilva meg a kajszi. A mandulafa termése a világ összes olajos magvai közül az egyik legrégebbi és legkedveltebb. Méltán az.

A mandula a kedvező életkörülmények között eléggé nagy fává fejlődik, erős, gyakran vastag törzset nevel, koronája hajlamos az elsűrűsödésre. Szívós növény, megtelepszik a napégette, száraz, sziklás lejtőkön is, bár ott inkább bokoralakot ölt. A felnyíló csonthéjas termés külső és középső terméshéja éréskor felreped és kihull a csontár. A mag édes és keserű lehet.

Krónikák ugyan nem szólnak a mandulatermelésről, de igen valószínű, hogy a gyümölcs  a rómaiak közreműködésével jutott el a Kárpát-medence melegebb részeire. Hogy az itteni római sírokban mandulatermést találtak, ezt bizonyítja., s az is, hogy a magyar „mandula” szó a  latin-olasz eredetű mandorla szóból ered.

Csontváry Kosztka Tivadar:Mandulavirágzás

Most olvassuk és hallgassuk Janus Pannonius versét:

Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
  Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
  Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,
  Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
  Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

fordította: Weöres Sándor

Az epigrammaformába sűrített elégia központjában a dunántúli télben kivirágzó mandulafa áll. Pusztulásra van ítélve a körülmények miatt. Ezt a képet magára vonatkoztatja a költő: olyan, mint a virágzó mandulafa a télben. Sorsa is az, mint a növényé: élete véget ér, mielőtt sorsa kiteljesedhetne.

A vers ékesen bizonyítja, hogy a Dunántúlon már Mátyás korában ismerték, és termelték is a mandulát.  Nagy összefüggő területeken azonban csak a 19. századtól termesztik. Ezt is szükség hozta így: a filoxéravész miatt kipusztult szőlők helyére a barackot vagy mandulát telepítettek.

A mandula melegigényes, Magyarország a mandula termeszthetőségének északi határán helyezkedik el. Ebből is láthatjuk, hogy honfoglaló őseink a lehető legjobb helyen telepedtek le! 

A mandula a talaj szempontjából nem válogatós, de amolyan hobó növény: a kerti babusgatást nem hálálja meg, sőt!. A rendszeres öntözésektől szinte biztos, hogy megtámadja a monília..

A Kárpát-medencei mandulafajták önmeddőek, vagyis egy más fajtájú fa virágporára van szükség a virágok megtermékenyüléséhez. a nincs a közelben virágport adó másik mandulafa, akkor nemigen számíthatunk  „ észrevehető”termésre.

A mandula beszerzése és tárolása:

 Szerencsére egész évben hozzájuthatunk ehhez a csemegéhez, sajnos az ára könnyen mértékletességre intheti a felhasználót.  A héjas mandulát hűvös és száraz helyen évekig tárolhatjuk, gondolom ez akkor fordul elő, ha valaki elfelejti, hogy hova tette a mandulás zacskót. A hámozott mandula magas olajtartalma miatt hamar megavasodik. Ez ellen védekezhetünk úgy, hogy hamar megesszük, de az is jó, ha lefagyasztjuk a mandulafeleslegünket.

A mandula magjához nehéz hozzájutni, mert csonthéjas. Iparilag valami speciális szerkezettel hámozzák.  A diótörő a mandula feltörésére nem alkalmas. Bár otthoni használatra is kapható már  mandulatörő berendezés, a kalapács  minden házban kéznél van, s pont megfelel a mandula megtörésére. Ha még sincs kalapács, egy jókora kő is megteszi, elszánt mandularajongók nem hátrálnak meg a technikai hiányosságoktól!

 A mandula haszna:

Először is finom, a többin haszon csak ez után jön.

 Napi egy marék mandula biztosítja az ásványi anyag-, vitamin- és fehérjeszükségletet - EZ JÓ OK ARRA, HOGY BÁTRAN FOGYASSZUK!

 Az éretlen, zsenge, tűvel átszúrható mandulát befőtt és cukrozott gyümölcs készítésére használhatja fel, aki  nem akarja megvárni a szeptemberi-októberi szüretet.

A nyers mandulabél - a barna héjával együtt is nyersen finom csemege.

 A sós ízek imádói a sós pirított mandulára szavaznak. Szerintem azonban a  legfinomabb mandulából készülő  csemege a marcipán.

 Íme egy házi marcipán recept a sok közül.

Hozzávalók:

20 dkg mandulabél
20 dkg porcukor
fél dl víz a sziruphoz

Elkészítés:

A mandulát forró vízbe tesszük, egy percet rotyogtatjuk, aztán leszűrjük. Ekkor a fellazult, barna kabátot könnyen levedli már..
Ezután szétterítve megszárítjuk, majd ledaráljuk. Erre jó a diódaráló, de aprítógéppel is kisérlezethetünk.
A darált mandula felét a porcukor felével összekavarjuk, aztán fél a vízzel sziruposra főzzük. Utána több részletben belekeverjük a többi cukrot és mandulát. Folyamatosan gyúrjuk és gyúrjuk, lehetőleg nem kóstolgatjuk, mert nagyon hamar elfogy. A marcipánt különféle aromákkal ízesíthetjük, így jól el is ronthatjuk. A még belefér, ha az édes mandulába icipici keserű mandulát keverünk.

Fóliába csomagolva állítólag sokáig eláll a hűtőben. Nálam ilyen még nem fordult elő.

A keserűmandula mérgező. Még szerencse, hogy olyan borzasztó keserű, hiszen egy harapás után az embernek elege is lesz belőle, ennyi meg még nem okoz gondot. Ezt a kozmetikai iparban használják fel. Olajat sajtolnak éppúgy, mint az édesmandulából is.

Az eredmény egy közepes zsírtartalmú növényi olaj, amely a zsírosodó bőrt is ápolja, kisimítja. Természetes hatóanyagai nyugtatják bőrt. A szarkalábat igen szeretem a természetben, a saját fejemen kevésbe. Állítólag erre is jó a mandulaolaj, majd referálok.
Csecsemők bőrére is való, sőt, terhességi csíkok megelőzésére is alkalmas, hajpakolást is készíthetünk belőle.

 Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://www.balintgazda.hu/minden-heten-

http://www.tankonyvtar.hu/szepirodalom/regi-magyar-irodalmi-080905-346

Február 24 vagy 25, Mátyás napja? A kérdésre a válasz: attól függ, milyen évben.

Mivel február 24-e  szökőnap ( nem február 29-e), szökőévben Mátyás-ugrással kell számolni, azaz Mátyás  napja 25-ére esik! Mivel február 24- e a szökőnap.

Idén azonban 24-e Mátyás napja.

Ki volt Mátyás?

Mátyás azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Érdekes, hogy Dorottya neve a görögöknél jelenti ugyanezt. Egyes magyar falvakban úgy tartják, ekkor osztja ki a madarak sípjait.
Szent Mátyás apostolt Krisztus feltámadása után került az apostolok közé Júdás helyére. Kellet még egy méltó személy, hogy az Úrtól rendelt tizenkettes szám meglegyen.  Mátyás is vértanúságot szenvedett: megkövezték, majd bárddal lefejezték. Ezért ábrázolták bárddal a képeken, mint itt is:

Az ácsok és mészárosok védőszentjüknek választották a bárdos ( nem bárdolatlan!) szentet, de naptári helye miatt a halászok is védőszentjükként tisztelik: ekkor kezdenek ugyanis  ívni a csukák,.  Az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájá"-nak nevezi. Az ilyen hal egész évre bő fogást ígér.

Íme egy ígéretes csuka:

Miért lett Mátyás jégtörő?

 Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol meg a bárdja és a közeledő tavasz között. Így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás, mondván, hogy „az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”, azért van nála a bárd, mert azzal töri zúzza a jeget.    Így lett a bibliai szentből a magyar néphagyományban Jégtörő Mátyás.

Mátyás napja jeles nap:

A néphagyomány szerint, ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. Mátyás az, aki ha talál, megtöri a jeget, ha meg nem talál, akkor csinál. Sok helyen úgy tartják, hogy Mátyás kiosztja a madarak sípjait és szűre ujjából kiereszti a tavaszt.

Mátyás vicces történetekben is szerepel:

Egyik szerint egyszer az Úr Mohácsra küldte Mátyást-jeget törni, az emberek azonban pálinkával leitatták a derék apostolt. Ezután a szent dolgavégezetlenül tért vissza a mennybe. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit borral itattak le, na, ő sem csinált tavaszt. Innen a szólás: "Mátyás, Gergely két rossz ember", mely arra utal, hogy ezeken a napokon tavasz ide vagy oda, nagy hidegek lehetnek.
Végül Józsefet küldte el az Úr, aki baltájával meg is törte a Duna jegét.

Mi közé Hunyadi Mátyásnak a Jégtörőhöz?

Nem az, hogy Hunyadi megtörte hívei alatt a Duna jégét, az nem lett volna túl bölcs dolog. A kisgyermekek gyakran azt a nevet kapták, amelyik szentnek napján születtek. Hunyadi Mátyás 23-án született,  s ezért kapta a Mátyás nevet.

Ezrek gyűltek össze  Kolozsváron, hogy lampionokat eresszenek az égbe Mátyás király születésének 570. évfordulója alkalmából:

Időjárási regulák és népi megfigyelések fűződnek a naphoz:

„Mátyás ront, ha talál (jeget), ha nem talál, csinál (akkor faggyal köszönt be). Az a tréfás  mondás  is járja, hogy a késik a jó idő, akkor Mátyás a jégtörő csákányát éleztetni adta.

Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkor csinál, ha meg talál, akkor ront.
 

Bár az időjárás hirtelen tavaszra fordulását vártak ettől a naptól,érdekes, hogy a hideg idő jó esetén jó termést reméltek: ha esett a hó, akkor búzát, árpát, zabot sárgarépát, petrezselymet, borsót vetettek a jó termés reményében, s hogy így nem eszi meg a féreg a magvakat.

 A Mátyás-napi időjárásból nemcsak az éves termésre, hanem a tojásszaporulatra is jósoltak: a szeles idő esetén kevés tojásra számítottak az évben. A Mátyás-napi libatojást megjelölték, de többnyire  ki sem költötték, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt  jószág  szerencsétlenséget hozna, jobb esetben nyomorék verekedős, marakodós lenne. Hogy ennek mi lehet az eredete?

No, ők kikeltek, biztos nem Mátyás libái:

 
  A pásztorok is igen várták Mátyást, aki elhajtja a havat, kicsalogatja a füvet a hó alól.   Mátyás után mehetett ki a legelőre a juhász. 

  Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://magyar-irodalom.elte.hu/erdy-kodex/html/dolgozatok/Matyasrol.html

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unne

A parasztság életének legnyugodtabb időszaka a tél volt, ekkor jutott idő a pihenésre, a
szórakozásra, a párválasztásra. Minden munkának meghatározott ideje volt, ami persze az önellátásból fakadt.

Kukoricafosztás. Forrás: Néprajzi lexikon

Olyan társas összejöveteleket szerveztek, amelyek  a munka mellett lehetőséget adtak a szórakozásra, ismerkedésre. Ilyen volt a tengerihántás (kukoricafosztás), a tollfosztás  vagy például a fonó, ahol mindenki a magáét fonta, a munkavégzés maga volt közös.

A tengerihántás a kukoricacsövek levelének lefosztása. Nevezték  még máléfejtőnek, a székelyeknél bontónak is. A háznál a betakarítás után összegyűlt kukoricacsöveket-egymást kisegítve, közös munkával tisztították meg a levelektől. A közösen végzett munka jó alkalmat teremtett az elbeszélgetésre, mesemondásra, játékos évődésre, dalolásra, találós kérdések megfejtésére.  Amikor még villanyvilágítás sem volt, ez a fajta együttlét jelentette a szórakozási alkalmat. Leghosszabb életű munkaszokásaink közé tartozik a tengerihántás, még a huszadik század második felében is  szokásban volt.

Kukoricafosztás. Forrás: Néprajzi lexikon

A paraszti társadalomban egymásra voltak utalva az emberek, de ezt természetesnek  tartották. Komaválasztáskor is mindenki olyan komát akart választani, akiről tudta, hogy számíthat majd rá házépítéskor, kukoricafosztáskor, tollfosztáskor, fonásnál. Ezeket a munkákat kalákában végezték. A kaláka különben román eredetű szó, szívességi alapon szerveződő, a közösségen belül kölcsönös segítségnyújtásra épülő munkaforma.

Kukoricafosztás. Forrás: Néprajzi lexikon

A hagyományos társadalomban igen erős, nemek szerinti munkamegosztás működött.  Míg például a disznóölésnél mindenkinek jutott feladat, minden korosztálynak, minden nemű és rangú embernek, a kukoricafosztás főként a lányok, legények, tehát a fiatalok dolga volt.  Logikus, hogy ilyenkor alkalom nyílt a fiatalok találkozására, ismerkedésére, egymás „megszemlélésére”, incselkedésre és szórakozásra. Nóta és tréfálkozás mellett dolgoztak.

Hangulatfestőnek   álljon itt Hollósy Simon  Tengerihántás című festménye:

 A kukoricafosztás előtt  a gazdasszony sorra járta ismerőseit, így hívta meg őket. Volt, hogy a gazda zászlót vagy zöld gallyat tűz ki a kapujára, így várja a kisegítőit. Jó időben az udvaron, esőben a konyhában, fészerben fosztottak Mint minden kalákás munkánál, itt alapszabály, hogy visszaadják a munkát; a következő kukoricafosztást rendszerint a munka közben beszélték meg. A nagykőrösi tanyavilágban a fiatalok egyik legfontosabb szórakozási alkalma volt a kukoricafosztás. Nagylányok és legények mehettek oda. A  legjobb énekest felültették a rakás tetejére, neki dolgoznia nem, csak énekelnie kellett egész idő alatt.

Előfordult, hogy a legények jelmezekbe öltözve ijesztgették a fosztókat. Mindenütt szokás az üszkös kukoricával való játék: egymást – főleg a lányokat – bekormozzák vele, egymáshoz dobálják. Ha hiányos szemű kukoricát találtak: „anyósodnak annyi foga legyen” – kiáltották.

A kukoricafosztókat a háziak főtt kukoricával (a fonóban is édes kukoricát ettek), borral, mézes pálinkával, kaláccsal, szőlővel kínálták. A munka végeztével (néhol közben is) a mézes pálinka segítségével jókat táncoltak, áldomásokat ittak. 

Különös jelentőségű a piros kukoricacső. Játékos és jósló jelentősége is van: ha a legény el tudta venni a lánytól, csakis csókért adta vissza. Az a lány pedig, aki három piros csövet talált, abban az évben számíthatott a saját lakodalmára. A piros csövekből huncutkodva jósoltak a leendő gyermekek számára.

Ez a motívum is  szerepel Arany János balladájában:

TENGERI-HÁNTÁS

Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Körülállja egynehány fa,
Tovanyúlik rémes árnya;
S körül űli a tanyáknak
Szép legénye, szép leánya.

„Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
- Tegyetek rá! hadd lobogjon:
Te gyerek, gondolj a tűzzel.

- Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
Fiatal még a mezei munkára;
Sanyarú volt beleszokni:
Napon égni, pirosodni,
- Hüvös éj lesz, fogas a szél! -
Derekának hajladozni.

Deli karcsú derekában a salló,
Puha lábán nem teve kárt a talló;
Mint a búza, piros, teljes,
Kerek arca, maga mellyes,
- Teli a hold, most buvik fel -
Az egész lyány ugyan helyes.

Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús... mi nem éri?
Furulyája mindig sí-ri,
- Aha! rókát hajt a Bodré -
Dalos Esztert úgy kiséri.

Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok’
- Töri a vadkan az „irtást” -
Ne tegyétek, ti leányok!

Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek?...
- Soha, mennyi csillag hull ma! -
Ti, leányok, ne tegyétek.

Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri,
Maga halvány, dala sí-rí:
- Nagy a harmat, esik egyre -
Csak az isten tudja, mér’ rí.

Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt - csak egy vágyat:
- De suhogjon az a munka! -
Te, halál, vess puha ágyat.

Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
Dalos Eszter csak nem jött ki:
Temetőbe költözött ki;
- Az a Lombár nagy harangja! -
Ne gyalázza érte senki.

Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
Ki-kimén a temetőbe
Rossz időbe’, jó időbe’:
- Kuvikol már, az ebanyja! -
„Itt nyugosznak, fagyos földbe.”

Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
Dalos Eszti hangja közte,
- Ne aludj, hé! vele álmodsz -
Azt danolja: „gyere! jöszte!”

Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?...
- Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni. -”

Lohad a tűz; a legények subába -
Összebúnak a leányok csuhába;
Magasan a levegőben
Repül egy nagy lepedő fenn:
Azon ülve muzsikálnak,
Furulyálnak, eltünőben.

Kukoricafosztás alkalmával játszott dramatikus játék a tinóvásár-jelenet. Egy legény fejmagasságban botot tartott, arra cserépfazekat vagy edényt tettek, a játékost pokróccal letakarták. A kukoricafosztóban eladásra kínálták. A jelenlévők alkudoztak az állatra, de nem tudtak megegyezni. Végül a „gazda” fejbe ütötte a jószágát, az elesett, majd azután felkelt és mentek tovább a másik helyre.

Nádudvaron csürhét jártak: egy legény a kondást alakította, a többiek alkalmas pillanatban megrohanták a kukoricát. Az est fénypontja felé a  lányok csövekkel dobálták z alakoskodókat, akik arra vártak, hogy a megfelelő pillanatban, hogy a kukoricahéjon meghempergethessék, megölelhessék a lányokat.

 Ez a meghempergetés – fogdosás  szigorúan a közösség szeme előtt történt, folyamatos kontroll alatt.

Íme a tengeri-hántás színpadra álmodva:

Ez a kis film csak részben kapcsolódik, de rém vicces és hasznos, ezért nincs szívem lemondani róla:

Forrás:

www.garaweb.hu/b/szekely.f/fono.jpg

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-973.html

http://www.palfalva.hu/szuret.htm

A héber Sosanna Név liliomot jelent, ennek görög és latin változata Susanna, ebből lett a magyar kiejtésű Zsuzsanna.

Zsuzsanna  és az igazságszolgáltatás útvesztői:

Zsuzsanna ótestamentumi szép és erényes és vagyonos asszony  volt.
Nap mint nap délidőben férje gyümölcsöskertjében sétált. Itt látta meg őt két  vén kecske, akiknek megtetszett a menyecske...
Egyszer Zsuzsanna fürdéshez készülődött.Ez a képzőművészet egyik kedvelt témája:

A vének kukkoltak, aztán amikor Zsuzsanna maga maradt,  előbújtak, s megzsarolták, hogy ha nem lesz az övék, akkor megvádolják, hogy házasságtörésen érték egy ifjúval, ahogy azt a Rembrandt festmény is  bemutatja:

Mivel Zsuzsanna nem engedett a zsarolásnak, így is tettek.  A törvény pedig bűnösnek találta házasságtörésben az asszonyt, így halálra is ítélték.
Egy Dániel nevű ifjú megállította a vesztőhelyre tartó menetet, és hamis tanúskodással vádolta a véneket. Dániel lehetőséget kapott, hogy vázolja álláspontját. Először is elkülönítette egymástól a vádlókat, és egyenként hallgatta ki őket. Mindkettőjüktől megkérdezte, hogy milyen fa alatt látták együtt Zsuzsannát az ifjúval. Persze a két vén kecske mást vallott, így bebizonyosodott hamisságuk és Zsuzsanna ártatlansága. Ő megmenekült, de a két öreget kivégezték.

A kertjében fürdő  Zsuzsannát  a katolikusok a gyümölcsfák védőszentjeként tisztelték. Ezért ábrázolták almával is. 

Zsuzsanna-játékok:

A Zsuzsánna-játék az ótestamentumi történetet adja elő népi felfogásban. A történet megelevenítése német eredetű. Gyökerei a középkor világába nyúlnak vissza, mikor a diákok farsang idején fölidézték a történetet. Ebből alakult ki a dramatikus Zsuzsanna-játék latin, német, magyar, román nyelven való előadása a történelmi Magyarország területén.

A bányászok körében voltak a legnépszerűbbek ezek a játékok.

A nagyböjtben házról házra járva adták elő a gyerekek Szerepelt  az előadásban Zsuzsanna, a férje, a két öregember, , valamint a „bíró”, a „hajdú” és a „község” meg Dániel.

Zsuzsanna az időjárásjós:

„Zsuzsánna pisálja el a havat, friss füvet hoz, s megszólaltatja a pacsirtát”- ennyi minden egy személytől nem csekélység.

Itt dalol a pacsirta:

A néphagyomány szerint Zsuzsanna napján vége a hónak, zöldellni kezd a fű, s megszólalnak a pacsirták!  Ha esetleg mégsem szólal meg a pacsirta, „befagyott a szája”, akkor a hideg idő még tovább tart. Azt is mondják, ha a pacsirta alacsonyan repül, tovább tart még a tél. Kedvező jelnek tekintették, ha  csepereg az eresz, mert hitték, akkor jó termés lesz. Jó idő esetén nekifogtak széthordani a trágyát, és a szántó-vető munkák előkészületeit is megkezdték.

Így dalol a pacsirta, ez a jelentéktelen küllemű, de páratlan torkú madárka:

Lajkó Félix így fogalmazza meg a madárdalt:

Zsuzsanna napi köszöntőket, rigmusokat is  ismerünk:

Az egyik köszöntő ének így hangzik:

1. Sok Zsuzsanna napakat vigan elérhesd
Napjaidat számlálni ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet újítja,
Áldások árja házod elborítja.

2. Te néked minden öröm hótig adassék,
A mellett semmi bánot ne barátkozzék.
Légyen éltednek virágja mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.

3. Véglen az egek várát nyilván szemlélhesd,
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd.
Az Úr a boldog életben részt adjon,
A szentek serge körébe fogadjon, fogadjon.

{7-126.} Az ének utáni tréfás vers a következő sorokkal zárul:

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1578.html

http://mek.niif.hu/04600/04656/html/unnepiki0044/unnepiki0044.html

(Gecse Gusztáv: Bibliai történetek, Kossuth Kiadó 1985, 212-214.o.)

http://www.harmonet.hu/orulet/4756-februar-19.-e-zsuzsanna-napja..html

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/zsuzsanna_napja

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/91.html#98

http://www.csaladinet.hu/hirek/szabadido/a_honap_temaja/11694/nepszokasok_hagyomanyok_megfigyelesek_-_februar_lll

Sárköz népművészete Szellemi Kulturális Örökség listára felterjesztésre került. Remélem hamarosan ott is lesz a  rangos listán!

Az alábbi videóban minden benne van. Hogy miért írok mégis a témában? Mert olyan nagyon szép és nagyszerű!

 Sárköz  Magyarország egyik kistája.  Északon a Mezőföld, keleten a Duna, délen a Sárvíz, nyugaton a lösszel borított Dunántúli dombvidék határolja.

A Sárköz vagy Tolna megyei Sárköz, mint néprajzi kistáj a magyar néprajztudományban többnyire Alsónyék, Decs, Őcsény és Sárpilis községek területét jelenti. A tájegység Bátán élő református lakossággal is kiegészül, mások szerint  minden bátai sárközi. 

A képen: decsi leányok

E négy falu lakosságát református vallása különítette el a környező települések lakóitól. Népművészetének sajátos stílusával a a vidék  viszonylag hamar felhívta magára a figyelmet. Már a 17-18. században felkeresték  az érdeklődő utazók, de a 19-20. században jeles vendégek keresték fel: Garay János, Baksay Sándor, Móricz Zsigmond, Féja Géza.

Népzenéje Liszt Ferencre és Kodály Zoltánra  is  hatott, népművészete  többek között Csók Istvánt is megihlette.

A kép forrása: Stiefel Kiadó: Magyar néprajzi térkép

A sárközi az egyik legrégibb , legdíszesebb és a legdrágább anyagokat felhasználó magyar népviselet. Bár a férfi viselet  századforduló idejére  elvesztette sajátos jellegét, a nők tovább hordták különleges darabjaikat. Míg más magyar népcsoportoknál például egy bizonyos hímzésmód vált uralkodóvá  a Sárközben minden stílus, technika és  díszítési mód megtalálható.

Fénykép 1911-ből

A szoknyák selyemből és bársonyból készültek, s igen díszesek voltak. A sárköziek a  környező népek hatásait rendre befogadták, és feldolgozták, de öltözetük  azért megmaradt tipikus paraszti viseletnek, hiszen  nemek, korosztályok, családi állapot meghatározták  a viselő  öltözetét. Ünnepnapra és hétköznapra is mást viseltek.



A lányok egy évben legalább hatszor új ruhát kaptak. A  módos családokban a nők öltözködésükkel fejezték ki a vagyonukat,  ez a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A drága  csipkét, selymet külföldről vásárolták.

A fényes díszeket igen szerették. Minden dísz meghatározott szabályok szerint került a ruhára. Drágább anyagra drágább, olcsóbbra kevésbé értékes díszt  helyeztek.  Bár a csipkét  csipkét külföldről hozatták, de házilag készítették el a viselet  szinte láthatatlan elemét, a rokolyát. Ebből a keményített vászon alsószoknyából  akár 5-8 darabot is magukra öltöttek. A rokolya adta meg a szoknya kerek, terebélyes formáját és biztosította azt az egyenes tartást, ringó járást, mely a sárközi lányokat, asszonyokat  jellemezte.

A rokolyákat különböző hosszúságúra engedték, s rövid és sokszoknyás volt a viseletük. Minden szoknyát keményített alsó fodorral láttak el, hogy körben jól kitartsák; járás közben sajátos lengést ad a szoknyának:

Figyelem! Nem akartak vékonynak látszani, vastagok akartak lenni!

Koronként és családi állapotonként  változott  a viselet:

A kép forrása: Sárközi népviseletek- Százszorszép Kiadó

A színek használatát az életkor megszabta. A  legszínesebb a fiatalok viselete volt , az idősebbeknél  évről évre elmaradt egy szín. A fiatalok szerették  a pirosat, tarkát. Úgy  negyven év felett elmaradt az élénkpiros , helyette sötétzöldet, bordót és barnát viseltek. Az idősödő asszony viselete egyre sötétebb és dísztelenebb lett. Végül maradt a fekete öltözet. Aki gyászolt,  legfeljebb fehérrel  vidámította a feketét, de nem tért vissza többé a színes ruhához.

A képen sárközi menyasszony látható.

Ez pedig a sárközi lakodalom:

A családi állapotot elsősorban a fejviselet jelezte:. A lányok a lányok pártát, majd háromrészes bársonyt és homlokbársonyt viseltek. A kettő között egy ujjnyi rés maradt szabadon: ide várta a lány a menyasszonyi mirtuszkoszorút!  Az asszonyok a lakodalom utáni naptól kezdve főkötőt, ünnepeken kendőt is öltöttek. Ehhez a  friss menyecske fátyolt, azaz csafringot is tett, ezt első gyermeke születéséig hordhatta.  

 Kendőt a lányok is hordhattak , de a megkötés módja eltért az asszonyokétól. 

A fiatal menyecske viseletére jellemző a  "tekerőzés": a menyasszonyi koszorú levétele után  és konypántlika került a fejre,  melyet bíborral fedtek le. Ezt kötötték le a nyakbodorral. A tekerőzős fejdíszt az első gyermek megszületéséig hordhatták a menyecskék

Fontos kiegészítője volt a ruhának a gyöngy. Sárközben a kásagyöngyből fűzték a nyakbavalót. A lányok hajfonatában mindig volt pántlika.

Sárközt alkotó települések lakói kialakították saját egyedi jegyeiket az alapvetően egységes sárközi viseleten belül. Pontosan felismerhető volt, hogy egy decsi, őcsényi vagy netán alsónyéki leányt láttak-e. Például az őcsényiek a decsiekkel ellentétben kívül hordták a blúzt. Mivel az kilátszott a szoknyából, az alsó szegélyét is csipkével díszítették. Az alsónyékiek viszont a felső viseletet megtoldották egy díszes, szűk mellény hordásával.

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1136.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%B6zi_n%C3%A9pviselet

http://decs.hu/index2.php?m=sarkozinepviselet

http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%B6z_%28n%C3%A9prajzi_t%C3%A1j%29

Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között, bár a  népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. A néphagyomány Júlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor "bolondoznak a Julisok", vagy megrázzák a dunyhájukat.

Ki volt Júlia?

 Ókeresztény vértanú, s élete legendája olyan, mintha a többi erényes vértanú halált halt szép leány klónja lenne.

Juliannát apja egy pogány fejedelemhez adta feleségül - akkor kereszténynek lenni még  elég rövid életet jelentett. Júlia azonban nem akart házaséletet élni, amíg házastársa meg nem tér Krisztus hitére, ezt előre el is árulta.

Eulogius,  a vőlegény a legendák szerint így szólt a leányhoz: „Kedves Juliannám, miért űztél gúnyt belőlem, hogy így visszautasítasz?” Julianna erre így válaszolt: „Ha imádod az én Istenemet, engedek neked, egyébként soha nem leszel a férjem.” Erre a hiúságában sértett férfiú így reagált: „Úrnőm, nem tehetem meg, a császár lefejeztetne.” Julianna: „Ha így félsz a halandó császárról, hogyan akarhatod, hogy ne féljem a halhatatlan Császárt? Tégy, amit akarsz, engem ugyan félre nem vezetsz.”A felbőszült férfi erre a lányt börtönbe vetette és megkínoztatta, de  Julianna sértetlenül jött ki a dologból. Erre  jegyese sötét börtönbe vetette és vasláncra verette. Akkor megjelent  egy ördög és angyalnak álcázva magát azt tanácsolta a leánynak, hogy okosságból mégis  áldozhatna az isteneknek. Erre egy égi szózat hallatszott, mely figyelmeztette Juliannát, hogy ne higgyen a megtévesztésnek. Ez aztán az ördögöt színvallásra kényszerítette. Julianna alaposan megkötözte és vaslánccal megostorozza a gonoszt. Amikor kijöhetett a börtönből maga mögött húzta a megkötözött ördögöt, aki  folyamatosan rimánkodott: „Julianna, úrnőm, ne tégy engem még nevetségesebbé, ezentúl nem tudok senkin sem erőt venni. Azt mondják, a keresztények irgalmasok, de benned nincsen irgalom.” Így vonszolta keresztül az egész fórumon az ördögöt, majd egy pöcegödörbe dobta.

A  vőlegényre azonban ez sem hatott, a kor szokásai szerint kínoztatta a lányt, akinek szenvedései akkor érnek véget, amikor Eulogius lefejeztette.

A gonosz férj ezután hajóra szállt, ám a viharban a gályája elsüllyed, a partra vetett tetemét a madarak és a vadállatok szétszaggatták.

Időjós nap

Hazánkban nem volt jelentős a Julianna-kultusz, de a  népi időjóslásokban szerepel.  Kedvencem a  nagykőrösi történetet,  mely szerint ezen a napon azért esik a hó, mert kiszakadt Julianna dunnája. Hasonlóan  Holle anyó történetéhez,  Nagykőrösön  a hóesést a dunnarázással kötötték össze. Ez a hiedelem arra vezethető vissza, hogy február 16-án még bőven eshet a hó.  Máshol a hóeséskor azt mondogatták, hogy bolondoznak a Julisok.  Erre  utal az időjós rigmus: „Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog",  tehát  ha Dorottya napkor enyhe az idő, akkor február közepén  meg fagy. Általában Julianna-naptól az idő lassan melegedik, s régen már várták, hogy nekikezdhessenek a tavasz eleji kerti munkáknak.A Dorottya-napi időjárásjóslás ellentétes változatát jegyezték le az Ipoly menti falvakból:Ha Dorottya  KOPOG, akkor Julianna LOCSOG.

Julianna-naptól az idő melegebbre fordulását várjuk!

Tánczos Erzsébet

Forrás: http://mek.niif.hu/04600/04626/html/legenda0032.html

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_julianna