Mécsvirágból királylány?

2014. augusztus 10. - netfolk

A mécsvirág kinyílik

A mécsvirág kinyílik
s a húnyó láthatárnak
könyörg a napraforgó;
a tücskök már riszálnak,
odvában dong a dongó
s álmos kedvét a bársony
estében égre írta
egy röppenő pacsirta;
s ott messzebb, kint a réten,
a permeteg sötétben
borzong a félreugró
nyulak nyomán a fűszál,
a nyír ezüstös ingben
immár avarban kószál,
s holnap vidékeinken
újból a sárga ősz jár.

Radnóti Miklós

A fehér mécsvirág - van egyébként piros mécsvirág is - virágai mindenki számára ismertek, hiszen az utak mentén mindenütt megtalálható ez a növény.

Elegánsan illatos fehér virágai naplemente után bomlanak ki, s úgy „világítanak” az alkonyatban, mint apró mécsesek (a fehér szín marad legtovább látható). Színével és enyhe illatával csalogatva az éjjeli lepke fajokat, amelyek beporozzák.

A szirom két hasábra osztott, egyébként ép szélű. Virágai kétfélék, egyik a „fiú”, másik a „lány”. Ez a nemi különbözőség a csésze alapján állapítható meg: a hímvirágoké (porzós, azaz "fiú") keskeny, míg a termős "lány"virágoké tojásdad. Utóbbi szirmai szélesebbek lehetnek, de egyúttal rövidebbek is.

A kép alapján érthető:

TÜCSÖK A FIÚBÓL:

A „fiú” virág sziromleveleit óvatosan eltávolítjuk, de két porzóját meghagyjuk, ezek lesznek a tücsök csápjai.

MECSTÜCSÖK.jpg

KIRÁLYLÁNY A LÁNYBÓL:

A „lány” virágokból nagyon egyszerűen lesz királylány: a csészeleveleit lehajtjuk, és máris kész.

ŐSSZEL: SÍP:

Őszre a virágokból barna terméstok lesz. ennek szélét óvatosan letörjük, s szájunk elé tartva sípolhatunk vele.

Tompa Mihály : Mécsvirág

A mécsvirág, szellős magas

Bércen lakott:

Honnan belátni a kelő

S nyugvó napot.

Hol együtt van enyh napsugár

S hűs bérci lég:

A szép virág zöld lomb közül

Emelkedék.

Előtte kéklő messzeség

Határai:

És a virágnak kedve jön

Leszállani.

Megnézi a kies mezőt,

Fénylő tavat:

Megösmerni sok szép, rokon

Virágokat.

És a bércről a mécsvirág

Gyorsan leszáll:

Lassan haladva a nyugodt

Tó partinál:

Meglátja benne a napot

S kéklő eget:

S önképe az, mit legtovább

Megnézeget.

Bámulja a rét és lapály

Szépségeit,

S örül, hogy innen, onnan is

Köszöntgetik.

Amint a láp mellett halad

S oldalt tekint:

Feléje egy sápadt virág

Bólingat, int.

S közelről így köszönti őt

Lágy hangokon:

"Isten hozott a sík mezőn,

Kedves rokon!"

"Ah, jó virág! hogy volnék én

Rokon veled?

Piros vagyok, s te halvány,

Mint a beteg!"

"Pedig lásd, testvérek vagyunk,

Egy volt anyánk!

De a sors által kétfelé

Szakasztanánk.

Te, fényben és örömben élsz

A bérceken:

Nehéz fájdalmat hordozok

Én idelenn.

A boldognál piros az arc...

S ha szenvedünk:

Halvány szinbe öltözik

Tekintetünk!"