Szent György napján Kőszegen minden a bor, a szőlő körül forog.- ez a „Szőlő Jövés” ünnepe.
A tájegységben kiemelkedő szerepe volt és van a szőlő- és bortermelésnek. Kőszeg város birtokában 1755-ben már 45 holdnyi volt. S a borászat a legfontosabb bevételi forrása volt. Ez a tény s valami különös kapcsolat ember és a szőlő között késztette a Kőszeg polgárait a Szőlő Jövésnek Könyve megnyitására. Ez 1740 –ben történt.
Egész Európában egyedülálló érték a Szőlő Jövésének Könyve, mely szőlőhajtások rajzolatait és szöveges bejegyzéseket is tartalmaz.
A bejegyzésre minden évben Szent György-napkor kerül sor, ekkor a hegyőrök kora reggel "megszedik" a hajtásokat a vesszőkről.
A „Szőlő Jövés” születésének oka a könyv kezdő soraiból kitűnik:
"Eleitűl ezen N(emes) Városban bévett szokás szerint Szent György napján, úgy, mint szokot, Bírói Választás napján az Hegy Mesterek az Tanátsházba szoktak szőlő jöviseket (hajtásokat) hozni, mellyek által az Városy Lakósok is az Borbéli terméshez reménységhek volt, ezen jövisek ekkoráigh könyvben nem rayszoltattak, következendőképpen Emberekk elméjébül is kihültek, hogy azért az Posteritás is megh tudhassa minémő boldogh lés boldogtalan Sorsra jutott ezen Városnak állapottya, ezen belől irt mód szerint következik az esztendők száma, mellyben continius temporibus de Anno ad Annum minémő jövisek lettenek, azokon minémő bor is termett."
Hát ezért esett egybe Kőszegen a szőlőhajtások bemutatása a bíróválasztás eseményével.
Már az 1600-as évek elején is szokás volt Szent György napján bemutatták a friss szőlőhajtásokat, a „szőlőjövéseket” az új városbírónak. 1740-ben határozták el, hogy megörökítik a szőlőhajtásokat az utókor számára. Ezzel hagyományt teremtettek, s minden évben berajzolták, s ma is berajzolják a szőlők hajtásait. A könyv a szőlő fejlődésének három fontos periódusát tartalmazza: a Szent György-napi hajtások mellett a Lőrinc-napi fürtök rajzát, illetve a szüretről szóló feljegyzéseket.
Kezdetben a rajzok ceruzával készültek, idővel színes festékkel kerültek a könyv lapjaira. 1868-tól kizárólag színes képeket, főleg vízfestményeket tartalmaz.
Mindig méretarányosan készültek a rajzok. Volt olyan év, amikor pótlappal kellett megnövelni a lap magasságát, a leveles hajtások akkorák voltak, hogy nem fértek be az oldalra. A rajzolók még a jégverések nyomait is dokumentálták.
Ceruzával lerajzolják a vesszőket, ezt követi akvarellel a festés. A rajzok minden szempontból igen pontosak, részletesek, megmutatják a szőlő növekedését, a növény állapotát.
Az ívek híres emberek munkáit is őrzik, többek között Csapody Vera, botanikus, növényrajzoló is dokumentálta a hajtásokat.
1991 óta Németh János művész-rajztanár örökíti meg a szőlőrügyek fejlettségét.
Metreorológia a lapokon:
A könyv bejegyzéseiből megtudható az is, hogy melyik évben volt tavaszi fagy, vagy kedvező volt-e az időjárás a szőlő érésekor.
1788-tól tizenpár éven át nincs rajz, csak bejegyzéseket olvashatunk arról, hogy a hideg idő miatt nincs mit megörökíteni, csak alvórügyek vannak, így semmit nem rajzoltak.
Ennek bizony oka volt: a zord idő miatt nem volt mit megörökíteni, csak alvórügyek szomorították a jó kőszegieket.
A dokumentációból tudjuk, hogy 1849-ben a Szent György-napi hajtások ugyan jókorák voltak, s bár tenyérnyi leveleket növesztett a szőlő, szüretkor kevéske szőlőből híg bor készült.
1864-ben fagyosszentek semmivé tették a hajtásokat, júliusban jég pusztított a szőlőhegyeken, majd az októberi fagy letarolta a kevés maradékot a tőkékről. Ezért egyetlen bogyót sem szüreteltek abban az évben.
A jövő:
1990-ben az utolsó lapra került rajzzal betelt a 1700-as években nyitott könyv. De nem kell aggódnunk, Kőszeg német testvérvárosának polgármestere új kötetet adományozott a városnak a hagyomány további 250 évig tartó folytatására.
A könyvek a kőszegi Jurisics Miklós Vármúzeumban láthatók.
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://www.szellemiorokseg.hu/index.php?menu=nyomtatvany_lead&jny_id=63&m=nemzeti
http://www.magyarvagyok.com/csoportok/131-Mert-szeretem-a-magyar-bort/temak/2308/
