„Nincs egy tája Erdélynek, melyről többet írtak s a festészek több képet alkottak volna, mint ez” – írta Torockóról már 1854-ben Kőváry László.
Torockó történetéről és híres-szép festett bútorokról itt olvasható:
http://netfolk.blog.hu/2013/04/27/torocko_1_butorfestes
A hímzésről és a vert csipkéről pedig itt:
http://netfolk.blog.hu/2013/04/27/tororckoi_himzes_es_vert_csipke
Torockó népviseletét először Orbán Balázs mutatta be.
A torockói népviselet kiválik a többi erdélyi viselet közül. A népviselet ruhadarabjai korhoz és alkalomhoz kötöttek, bár ma már csak ünnepek alkalmával hordják a népviseletet.
A torockói népviselet talán a legváltozatosabb és leggazdagabb magyar népi öltözet. Gazdagságának titka Torockó lakosságának életformájában rejlik. A 19. század végéig ugyanis a vasműves termékeikkel messze vidékekre eljutó torockóiak kapcsolatba kerültek magyar, szász és román lakosokkal. Ez a világlátottság rányomta bélyegét az öltözködési ízlés alakulására is. A nemtől, életkortól és alkalomtól függő öltözet alapanyagait a torockóiak egyrészt vásárolták, másrészt a torockói asszonyok vagy a falusi kismesterek állították elő.
A torockói férfi öltözet a székely népviselettel mutat rokonságot: lábra feszülő harisnya, fekete posztó mellény, bunda jellemzi. Ezt a rokonságot mutatják a díszítések és a piros és kék színek használata.
A férfiing bő ujjú volt, a XX. századtól már szűk ujjú ingeket varrtak.
A bő ujjú ing kendervászonból készült, külön ünnepnapi és munkanapi változatban, az előbbi lobogó ujjal, az utóbbi kézelővel. Az ünnepi ing viseletével együtt járt a nyakravaló és a díszes öv viselete is.
A nyakravaló négyszögű fekete selyemkendő, ezt a fiatalok kihímezve, az idősebbek puszta feketén hordták.A szűk ujjú ráncos inghez már nem járt nyakravaló.
Az inget a viselő korának függvényében különböző színű és díszítésű övvel hordták. A nyakukba négyszögű fekete selyemkendőt tettek. A fiatalok kendője hímzett volt, az idősebbeké egyszerű, dísztelen. Az ingre a fehérített báránybőrből készült lájbit vették fel. Arra meg nyakba akasztva a vörös vagy kék selyemmel kihímzett rókaprémes bőrködmönt vették fel. A vőlegény viseletéhez fehér nyakravaló járt.
A felsőruhákból az ujjasnak két fajtáját viselték.
A régebbi egyszínű, sötétkék szebeni posztóból készült, az újabb kockás mintájú vagy mintázatlan, általában fekete alapú flanelből. Alája ugyanolyan anyagból varrt kis lájbi, föléje, hűvös időben bundalájbit öltöttek.
A ködmön a női bunda megfelelője volt, ehhez juhbőrt használtak, a díszítésekhez bőrt, rókaprémet, kék selyemfonalat. A ködmönhöz a férfiak bőrövet és dohányzacskót viseltek. A fiatalok bőröve piros, az időseké fekete alapú volt. Ezt zöld, sárga, barna, piros virágmotívumokkal díszítették.
Lábukra vassarkú, fekete kordovánbőrből készített csizmát vettek, idővel ezt a varrott csizma váltott fel. Utóbbi szélét kék zsinórral szegték, s mivel ez kék selyembojtban végződött, bojtos csizmának is nevezték. A kovácsműhelyben készített sarkantyúval hordták, ezt szíjjal erősítettek a csizmára. A bojtos csizmát meg a kemény szárú bőrcsizma váltotta fel. A szegényebbek marhabőrből varrt bocskorral érték be.
A fehér báránybőr sapka kedvelt fejfedő volt. Ezt kezdetben hétköznapi, majd ünnepi alkalmakkor hordtak. A 20. század folyamán aztán elterjedtek a kalapok. Először a széles, kerek karimájú, fekete kalap, amit a magas tetejű kalap váltott fel. Esküvőn a kalap mellé bokrétát tűztek, amit a koszorúsleányok kötöttek télen művirágból, nyáron szegfűből.
Nyáron széles, felhajtott karimájú, fekete kalapot, télen báránybőrből készült kucsmát tettek a fejükre.
Forrás:
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-722.html
http://torocko.org/nepmuveszet.html
http://termeszetbaratikor.network.hu/blog/termeszet-barati-kor-blogja/torockoi-nepviselet
http://termeszetbaratikor.network.hu/blog/termeszet-barati-kor-blogja/torockoi-nepviselet
