„Nincs egy tája Erdélynek, melyről többet írtak s a festészek több képet alkottak volna, mint ez” – írta Torockóról már 1854-ben Kőváry László.
Torockó történetéről és híres-szép festett bútorokról itt olvasható:
http://netfolk.blog.hu/2013/04/27/torocko_1_butorfestes
Torockó község az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre. A Székelykő hármas csúcsa alatt található település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.
A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le. Az 1130 méteres szikla sajátos alakjának köszönhetően Torockón kétszer kel fel a nap. Erről a jelenségről Jókai Mór így írt Egy az Isten című regényében: “Torockón a nap korán reggel megjelenik az égbolton, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik olyan magasra, hogy bevilágítsa az egész falut.”
Torockó, a magyarlakta erdélyi falu 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott 138 hagyományos házból álló, egyedi népi építészeti együttes helyreállításáért. Torockót híressé teszik jellegzetes házai és népviselete, valamint a Székelykő. Van rá esély, hogy Torockó a világörökség része legyen, méghozzá úgy, hogy Torockó Hollókő társított partnereként szerepelne az UNESCO listáján.
Ízelítőnek torockói pillanatok:
A torockói hímzés
Torockó hagyományait lényegében megőrizte, talán éppen viszonylagos elzártsága miatt. Az 1900-as évek elején használatos viseletük, bútorzatuk és népművészeti tárgyaik sok középkori vonást őriztek meg.
Malonyai Dezső a torockói hímzéseket így ismerteti: „A torockói hímzések első csoportjából legjelentősebb az inghímzés. Vörös, kék vagy fekete gyapjúszállal, tömött laposöltéssel varrták finom fehér gyolcsra. A sípujjú ing kézelőjét, azután a füdzőt és a mejrevalót, melyek már selyemalapra készültek, a gyerekfőkötőkhöz, övekhez, fátyolszélekhez hasonlóan vörös, fekete vagy többszínű selyemszállal varrták, alkalminak tűnő aprólékos mintáikkal.
A második csoport hímzései párnavégeken, szalmazsák végén, lepedőkön és rúdravalókon találhatók. Igen vastag, durva szövésű vászonra vastag szőr- vagy pamutfonallal (gyakran két szállal) hímezték.”
A hímzéseknek tehát két csoportjuk van:
- az egyiket a házbelső vászonféléire varrták,
- a másikat a testi ruhákra.
Sokfajta öltésfajtát alkalmaznak, például a lapos hímzést, szalagöltést, tollöltést, rácsöltést, szálöltés.t
A torockói varrottas rokonságot mutat a kalotaszegi varrottassal.
Mindkét településen megtalálható a két fő típus: 1.a szálán varrott és a 2.írásos (helyi nevén rámán varrott).
A szálán varrott esetében a keresztszemes öltéssel hímeznek. Az alapanyag szálait annyira összehúzzák, hogy jellegzetes kiemelkedő felületet nyernek. "A torockói varrottas a kalotaszegivel való rokonságát nem tagadhatja le, azonban formáiban keményebb és vonásaiban szigorúbb. Csakúgy, mint Kalotaszegen, megtaláljuk a két főtipust: a szálán varrottat és az írás után valót; a vagdalásos nem igen dívik náluk." (http://mek.oszk.hu/01600/01671/html/index.html?00016.htm&00009.htm)
Az írásos, vagy rámán varrott kézimunka lapos öltéssel készül és hogy a minta még hangsúlyosabb legyen, száröltéssel körbevarrják. Rámán varrottnak nevezik, mert a mintával előrajzolt vásznat ráfeszítik egy fakeretre. Így varrják ki.
Az írásos a régebbi forma, de a szálán varrott sem éppen újdonság.
A három legkedveltebb minta: a tányéros, a liliomos és az asztallábos. Gyakran alkalmazott motívumuk még a gránátalma, tulipán bokros szerkezetben, a karikás, a poharas, a makkos, a kígyós.
A kender volt az alapanyag, meg a vastag fonatú pamutvászon.A régi hímzés alapanyaga a kender, melyen vastag piros vagy kék pamutvászon fonalat használnak. Érdemes megemlíteni, hogy egyszerre mindig egy színt használnak.
A torockói vertcsipke
A csipke fonalból készített könnyed textília. A múltban egész öltözetdarabokat is készítettek belőle. A csipke készítésének sok módja van aszerint, hogy milyen fonalból készítik és mire alkalmazzák. Készülhet cérnából, selyemből, fémfonalból, gyapjúból is.
A csipke igen nagy múltú kézimunka.
Csipke fajtái
A csipkének két alapvető fajtája van. Itáliából terjedt el a varrott csipke, amelynek anyaga a fehér len fonal. Technikailag az a lényege, hogy a varrónők tűvel a kezükben egyetlen szállal (gomblyukvarráshoz hasonló öltésekkel) dolgoznak. A vert csipke, az úgynevezett klöpli viszont több szállal készül; a verőpálcának nevezett orsókról a rájuk tekert fonalakat a henger alakú párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint.
A torockóiak régi csipkéiket a kis verőpálcikákról nevezik batyikónak, amelyekkel csipkefajtáikat készítették. A batyikó csipke vertcsipke.A batyikó Torockó legrégibb kézimunkái egyike. Készítése közismert volt. Betétnek, rátétnek és szegélynek alkalmazták, önállóan sohasem használták.
Torockón csak az orsókkal (batyikó-botocskákkal) történő csipkéket készítik ma is.
A vertcsipke,több szállal készül, a verőpárnához ( ez egy henger alakú párna) erősítik a mintaalapot, a fonalakat verőfákra, orsókra tekerik és a fonáson alapuló technika alkalmazásával, majd a keresztezési pontok megtűzésével haladnak lépésről lépésre.
Maga a párna, hogy az megfelelő legyen, már az is kihívás a kívülállónak!
A csipkeveréshez ezekre a kellékekre van szükség: egy verőpárnára, botocskákra (batyikók), papír-kartonszalagra és sok-sok gombostűre. a vertcsipke klasszikus fonala a finom len volt. Szívesen és sokszor
A csipkeverés a 17. század elején már igen népszerű volt Torockón, s a népviselet fontos díszévé vált. Többféle színben és anyagból készítették, de egy darabon belül csak egyféle színt alkalmaztak. A batyikót betétnek, rátétnek és szegélynek alkalmazták. Batyikóval a női viseletdarabokat díszítették: a kislányok kötényét, a kisfiúk ingének ujját, kötényét, az idősebb asszonyok ingének ujját, a főkötők szélét. Meg a leányok pártáját! Csodálatos darabja a népviseletüknek az aranyfonálból és vert csipkéből készített párta.
A torockói csipkeverés-hagyománynak a életben tartása és népszerűsítése végett tanfolyamokat szerveznek az érdeklődők számára. Nem kezdőknek hasznos lehet az alábbi oldal: http://dc389.4shared.com/doc/OSz5uwMD/preview.html
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
Malonyai Dezső: A magyar nép művészete. II. kötet. A székelyföldi, a csángó és a torockói magyar nép művészete. Franklin-Társulat. Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda. Budapest, 1909) http://mek.oszk.hu/01600/01671/html/index.html?00016.htm&00009.htm
http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?album=325&pid=5386#top_display_media
http://karpatutak2.blogspot.hu/2011/04/torocko-es-torockoszentgyorgy.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-720.html
http://karpatutak2.blogspot.hu/2011/04/torocko-es-torockoszentgyorgy.html
http://szallaskeres.hu/torock%C3%B3-sz%C3%A1ll%C3%A1s/both-ilona-vendeghaz
http://torocko.org/nepmuveszet.html
http://www.erdelyiturizmus.hu/?action=regio&id=3654&pageIdx=2
http://www.hunfalvy-szki.hu/webset32.cgi?Hunfalvy@@HU@@1221@@GOOGLEBOT
http://butorfestes.network.hu/kepek/torockoi_butorok/torockoi_viselet
