Van maguknak virágvasárnapjuk?

2013. március 19. - netfolk

Jézus Jeruzsálembe való diadalmas bevonulásának emlékünnepe a húsvét előtti virágvasárnap, a nagyböjt kiemelkedő ünnepe. Római Katolikus Egyház elnevezése szerint pálmavasárnap. Pálmaágas körmeneteket a VI. századtól tartottak Ezt a pálmát helyettesíti nálunk a barkavessző, amit a vasárnapi nagymise előtt szentel meg a pap, majd kiosztják a híveknek, ez ma is élő szokás A nép hajdan a szentelt barkának bajelhárító erőt tulajdonított. Használta rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés és villámlás ellen is. Régebben szentelés után a templomból hazamenve minden családtag kapott egy-egy barkaszemet torokfájás ellen.

A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás, de a megszentelt barkát különösen alkalmasnak találták „rontás” ellen, de használták gyógyításra vagy a mennydörgés, villámlás elhárítására is. A szentkép vagy a gerenda alatt volt a helye, hogy majd a hamujával hamvazkodjanak „hamvazószerdán”, cirka egy év múlva. Mondom, a világ rendben volt akkor még!
A földműveléssel kapcsolatosan is felhasználták a szenelt barkát: a kert földjébe tűzték, hogy elűzze onnan a férgeket. A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. A gazdasszony megszámolta, hogy hány szem van a barkaágon, mert annyi kislibája lesz.

A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé „virághétnek” és a legjobb időnek tartották virágmagvak elvetésére.

Kiszehajtás, villőzés

Virágvasárnap különleges néphagyománya a kiszehajtás és a villőzés, amely a palócoknál volt szokás.

. Néhány palóc faluban még az 1950-es években is élt a szokás. A kiszehajtás lényege, hogy egy női ruhába öltöztetett szalmabábút körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fűződő ének azonban tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát.

Kiszehajtás a palócoknál

Kodály Zoltán és Manga János egy sor szép rítuséneket jegyzett fel a szokással kapcsolatban. A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, tavasz behozatalára is utalt.

Hallgassuk is meg a Magyar Állami Népiegyüttes feldolgozásában:

Kodály Zoltán és Manga János egy sor szép rítuséneket jegyzett fel a szokással kapcsolatban. A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, tavasz behozatalára is utalt.

A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kice, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A bábu a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője. A kiszi szó a korpából készült savanyú levest, jellegzetes böjti ételt is jelenti – ekkorra már mindenkinek untig elég volt belőle

A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Néhol fiatal menyecske ruháját, másutt éppen csúnya, rossz gúnyákat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a tél s a baj a faluba meg elveri a határt a jég.

Nagy felelősség volt a kiszét vinni!

Énekszóval vitték végig a falun. Az énekekben szó van a kisze kiviteléről és a sódar, vagyis a húsvéti sonka behozataláról. A szokás célja,hogy a bábuval együtt kivigyék a faluból a dögöt, a betegséget; a kisze-hajtó lányok mielőbb férjhez menjenek A színjátékszerű szokásnak célja volt a tavasz behozatala:

„Ég a kisze, lánggal ég,
Bodor füstje felszáll,
Tavaszodik, kék az ég,
Meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
A hideg köd szétoszlik,
Egész kitavaszodik.”

A lányok felváltva – kettesével – vitték a kiszebábut végig a falun. A falubeliek – a lányokon kívül – passzív résztvevői voltak a játéknak. Kiálltak az udvarok kapuiba, onnan szemlélték a menetet.
Volt ahol mikor elkészültek az öltöztetéssel, a legerősebb lány felkapta a kiszét, s elindult vele énekelve.
Másutt minden lány elsőnek akarta felkapni a kiszét, mert aki elsőnek vette a kezébe, az ment leghamarabb férjhez.

A legismeretbb kisze-ének ez:

Ezt skandálják hozzá: Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!

A telet jelképező felöltöztetett szalmabábut ( ez a kisze,kiszike, kiszi vagy kiszőce) a lányok dalolva vitték ki a faluból, a határban aztán levetkőztették ( ruha nem mehetett veszendőbe), majd vízbe dobták, avagy elégették. Amikor a levetkőztetett szalmabábut a karóval együtt a patakba dobták, ezt kiabálták: Vidd, kisze, a dögöt, vidd ki a faluból. Úgy gondolták, a víz elviszi a nyavalyákat. Mindegyik lány markolt a ruhájavesztett kiszéből egy szalmacsomót, és bedobta a vízbe. Ezután árgus szemekkel figyelte, hogy merre úszik az övé. Meg a többieké. Azt tartották ugyanis, hogy akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy, akié pedig a part felé úszik, no, az a leány megesik.

A képen: a kiszét vízbe hajítják

Esetenként a kiszét a szomszéd falu határában vitték, hogy a saját falujukat megmentsék a betegségektől. Ez nem volt sima ügy. Mivel a jégesőt meg a dögvészt azonban a szomszéd falu sem kérte, ezért felfegyverkezve várták a lányokat, visszadobták a kiszebábot a kiszehajtókhoz. Ezt persze szóváltás, veszekedés, sokszor verekedés követte, többnyire azonban a határra dobott báb verésében és szétszaggatásában merült ki a hősies küzdelem.

A kiszehajtásnak még a halálhoz is köze volt: csak akkor hajtották, ha a böjt 40 napja alatt nem halt meg asszony a faluban. A halott ugyanis már kivette magával a tél rontó szellemét.

Kiszevivés közben a lányok kiénekelték egymást. Ha a menet annak a lánynak a házához ért, aki semmilyen ruhát nem adott a kiszére, a lányok így éneketek:

„Cseri Örzsinek nincs ruhája,
Üres a ládája.”
Vagy:
„Takács Rozi ládája
Üresen van bezárva.
Ha üresen nem vóna,
A kiszére adott vóna.”
Vagy:
„Az a híres Balla Örzsi
Olyan híres asszony,
Ruhát kértünk a kiszére,
Nem volt embersége.”

Ha valaki adott valamit a kiszére, annak háza előtt ezt énekelték:

„Urbán Margitnak van ruhája,
Tele is van a ládája.”

Vagy:

„Az a híres Csomó Mári
Olyan híres asszony,
Ruhát kértünk a kiszére,
Mindjárt kész volt adni.”

Ha egy lány nem ment kiszét hajtani, a háza előtt énekelték az alábbi dalt:

„Kovács Kati otthon ül,
A kiszének pentőt sző.
Ha megszövi, megvarrja,
A kiszére ráadja.”

Kiénekelték azt a lányt is, akinek már volt vőlegénye ( savanyú a szőlő), s ezért nem ment kiszét hajtani. Ennek a dalnak a szövege így hangzott:

„Bugyi Erzsinek tele a ládája,
A kiszére, a kiszére,
Nincs neki ruhája.
Sej, Erzsi, odavagy,
A Benyus Józsi rabja vagy.”

Kiénekelték a kiszehajtók magukat ( szépnek) meg a szomszéd falusi lányokat is ( őket nem túl hízelgően mutatták be). Hiúságukat, tetszeni vágyásukat fejezték ki az alábbi dalocska sorai:

„Kelenyei lányok,
Piros tulipánok,
Födémesi lányok,
Földi boszorkányok.”

Férjhezmenetelükre, szépségükre is gondoltak a lányok virágvasárnap. A jóslás szerint az a lány, aki elsőnek vette fel a kiszét, férjhez ment az év folyamán. Az, hogy a kiszét menyecskének öltöztették, s a rá való legszebb ruhát az új menyecskétől kérték, szintén a férjhez menés óhajával hozható összefüggésbe.
Valószínű, hogy szépségüket, tisztaságukat és ügyességüket akarták biztosítani akkor, amikor meggyújtották a kiszét, s lángjait sorra átugrották. A szépséget célzó mágikus szokások más faluban is megvoltak.
A ruháitól megfosztott bábut a folyóba dobták, s ezt követően a lányok gyorsan megmosakodtak, hogy szépek és frissek legyenek.
Azért tették ezt, hogy ne legyenek szeplősek.
A kiszehajtás szokásaiból tehát arra következhetünk, hogy ez a dramatikus játék igen fontos szerepet töltött be az eladósorban lévő lányok életében. Nem csoda hát, hogy az egyik legtovább élő és legelterjedtebb szokás volt.

A kicebábu kihordása után következett a villőzés. A szalmabábut vivő lányok menet közben a kiszebábu kihajtásáról és a sódar (sonka) behívásáról énekeltek:

Haj kisze, kiszéce,

gyöjj be sódar, gömböce.

Szabó Marisnak nincs ruhája,

üres a ládája.

Haj kisze ...

Geci Rozi ládája

üresen van bezárva.

Ha üresen nem volna,

a kiszére adott volna.

Hej ki kisze ...

„Villőnek” nevezett tojásokkal, szalagokkal feldíszített fűzfaágakkal sorra járták a lányok a házakat. A „villőfa” mérete az ágtól kezdve másfél méteresig bármi lehetett.

Ezzel a kérdéssel fordultak a házaknál gazdaasszonyhoz: Van magunknak virágvasárnapjuk?

A megfelelő válasz igenlő volt. Akkor a lányok énekeltek a háznál még párat.

Énekük végeztével a gazdasszony letört egy kis gallyat az villőágról, és – Mind menjetek férjhez! – szavakkal az ágacskával megveregette a lányokat. Az gallyat eltette, a kislibákat átbújtatta alatta, hogy egészségesek legyenek. Ahol a két szokás a kisze kivitele, és a villő behozatala összekapcsolódott a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezi:

Kice, kice, villő,
Majd kivisszük kice-vicét, villő,
Majd behozzuk a zöld ágat villő.

Bolha, tetű, mind lehulljon,
Dög kolera itt maradjon!
Tyű!

Kodály Zoltán az alábbi éneket jegyezte le:

villő.jpg