Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Az Ágoston családban a tojásdíszítés családi hagyomány

Ágoston Endréné Terike és lánya, Ágoston Erika mesél a munkásságáról

2021. március 30. - netfolk

 

agoston_e_mestersegek_unnepe.jpgaemestersegek.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ágoston Endréné és Erika 2019-ben a Mesterségek Ünnepén

Terike és Erika is Magyar Kézműves Remek díjas alkotó. Mindketten szenvedélyesen készítik tojásaikat. Az útjuk hasonló, részben azért, mert összefűzi őket a családi kapcsolat. Másfelől azonban külön utakon lettek saját területük kiválóságai.–A tojáshéj az én, a mi kézművességünkben a kezdő pont. Ugyanis már sok-sok éve tojáshéj- forgalmazással is foglalkozik a családunk.

–Ez mit jelent?

–A tojásokat kifúrjuk, belőle a tojást teljesen eltávolítjuk. Semmi sem maradhat a héjban.  Ezek a kifújt tojások a tojásdíszítők alapanyagai. Én először ezt a munkát kezdtem el, s csak sokkal később ismertem meg a tojásdíszítést. Esetemben ez a tojáskarcolást jelenti.

agoston_endrene_karc.jpg

 

 Terike alkot

–Hogyan történt ez a megismerkedés?

- Már egész gyűjteményem volt különféle hímes tojásokból, amelyeket az alkotók küldtek nekem, hogy megmutassák, nézd, mi lett, mik készülnek a tojáshéjaitokból, de én még nem tartoztam közéjük. Egyszer megfigyeltem, hogy Berszánné Erzsike hogyan készíti a karcolt tojásait, és azonnal magával ragadott ez a dolog. Ez volt az a meghatározó pillanat, amikor megfertőzött a tojáskarcolás. Éjszakánként telefonon értekeztünk, így tanultam meg sok-sok dolgot a tojáskarcolásról. De a javarészét saját magam kísérleteztem ki.

–Mi jellemzi a tojáskarcolás motívumait?

–A tojáskarcolás a régmúltból maradt ránk.  Mégis, az írókázás  sokkal ismertebb, a tojáskarcolás nem annyira ismert technika.

–Mi lehet ennek az oka?

–Talán az, hogy a karcolásnak nem olyan gazdag a mintakincse.  Ezek a minták sem kapcsolódnak tájegységekhez, ahogyan az az írókázott tojásoknál van. Régen a férfiak készítettek karcolt tojásokat. Bicskával karcolták a mintát a tojás héjára. Nem rajzolták le, nem dokumentálták a karcolt mintákat, úgyhogy nem is maradtak fenn.  A szakkönyvekben csak megemlítik a karcolt tojást.   Ugyan található néhány  kép is, de nehéz régi mintát találni. Kevés a régi minta, ez nehézség, ugyanakkor azokból kiindulva szabadon alkothat az ember.

– Említetted, hogy nem túl nagy a karcolt tojások mintakincse. Van-e specialitásod vagy kedvenc mintád?

– Szívesen karcolok csipkék, virágok mellett madár motívumot is a tojásokra. A részletgazdag, aprólékos mintákat szeretem még akkor is, ha ez a kézi karcolás nagyon igénybe veszi az ember kezét.


–A kezdeti lépések után mi következett?

–A tojáshéjakat egész évben árultuk. Ebben részt vett az egész család. A férjem és a lányom, Erika is tudja ennek a csínját- bínját. S ez a munka sokáig meg is maradt nekünk, közben kezdtem el a karcolást, s kezdtem el vásárokra járni. Mindig megdicsérték a műveimet, s ez amellett, hogy én magam mindig is élveztem, szerettem csinálni, még egy plusz motiváció volt.

–Nem sajnáltad eladni?

–Nem, régen nem sajnáltam, úgy voltam vele, hogy csinálok másikat. Most már igen, sajnálom. Valahogy nehéz lett megválni a tojásaimtól.

–Mindig ráírja, hogy „minta”, nehogy eladjuk- szól közbe Erika.

–Igen- mondja Terike, hogy inkább ne vegyék meg, mert az egy minta, bemutató darab marad.

–Írókázni nem is akartál soha?

–Akarni éppen akartam. Megvettem hozzá minden eszközt, ezek szépen álltak otthon, én a kezembe sem vettem őket, engem tulajdonképpen teljesen kisajátított a karcolás.

–Nekem meg sokáig nem igazán tetszettek az írott tojások – mondja Erika, aki mostanra díjazott és elismert tojásíró.

–Maradt nekem a karcolás, ebben mindig végtelen örömet leltem – mondja Terike-  Közben  a szaktekintélyek is noszogattak, hogy menjek és zsűriztessem a tojásaimat, és Ivanicsné Gitta  és Benedek Gizella  kitartó rábeszélésére adtam be először. A munkáim elismerést arattak, és hamarosan el is nyertem a Népi Iparművész címet. 2002óta foglalkozom karcolt tojás készítését, négy évvel később kezdtem el a  zsüriztetnia hímes tojásaimat a Hagyományok Háza szakértő zsűrije előtt. 2009-ben Hímestojás-festő Népi Iparművész címet szereztem. 2010-ben szerepeltek a tojásaim a Mesterségek Ünnepéhez kapcsolódó kiállításon is, a Magyar Nemzeti Galériában. 2012-ben „MAGYAR KÉZMŰVES REMEK” elismerő címet vehettem át. 2014-ben a Mesterségek Ünnepén megalakult Tojásdíszítők Egyesületének alapító tagja vagyok. Egy évvel később a Székesfehérvárott megrendezett „Országos tojás találkozó és pályázaton” való részvételemen díjazásban részesültem.Résztvettem a Duna Palota ’Hommage á Malonyai Dezső’ címmel és tematikával nyílt képző-, népi- és iparművészeti kiállításán, a Tojásdíszítők Egyesületének tagjaként. 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban is az „A Magyar Kézművességért Alapítvány” nyári kettős tematikájú kézműves kiállításain díjazásban részesültem.Tojásaim ott voltak  a XVI. Országos Népművészeti Kiállításon a magyar Néprajzi Múzeumban, majd a Műcsarnokban megrendezett Nemzeti Szalon kiállításon is.Két éve a Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége által meghirdetett KOMATÁL PROGRAM Kárpát-medencei alkotópályázatán. Tavaly sikerrel indultam  az „Élő Népművészet” XVII. Országos Népművészeti Kiállításon a Dél-Alföldi régió tárlatán.  Alkotás kialakult a saját stílusom is.

agoston_endrene_kez-mu-remek_2018_1.jpg

 Terike  és karcolt tojásai a KÉZ-MŰ- REMEK Kiállításon 2018-ban

–Mi jellemzi a  tojásaidat?

–Volt olyan eset, amikor egy vásáron, ahova Erika vitte el a tojásaimat, felismerték a munkámat.

–Mégis, miből?

–A tojásokat két részre osztja, így, szimmetrikusan alakítja ki az osztott tojásban a mintát. Ez jellegzetessége anyu tojásainak. De a madarai is egyediek szerintem. Valahogy megjelenik a lelke az alkotásaiban, jellemzőek rá – mondja Erika.

–A minta, a színezés mindenkinél más. A festőlé maga, hogy abban meddig fürdik a tojás, annak anyaga is befolyásolja az eredményt.

–Mennyi idő alatt készül el egy karcolt tojásod?

–Régen kicsikét gyorsabban haladtam. Most több az időm a tojásaimmal foglalkozni, ez nagyon változó, amíg elkészül egy. Ezt nem lehet siettetni. Meg kell adni a szükséges időt, és hogy a tojásból az legyen, ami szeretne. A mintát nem nagyon tervezem meg előre. Hogy a virágnak hegyes, hogy íves lesz a szirma, az például menet közben alakul ki.

Függ a végeredmény a tojástól, hiszen mi tojásosok tudjuk, hogy nincsen két egyforma tojás. Az anyaga, a tojáshéj öregsége is más és más. De a forma sem ugyanaz, ha odafigyelünk, meglátjuk. Aztán én a minták javarészét kézzel viszem a tojásra, de a kézi munka jellemzője, hogy nincs két egyforma darab.  A tojás színe függ attól, hogy mennyire szívta be a festéket, és ez sok mindentől függ. A minta meg a kezem fáradtságától, a hangulatomtól, hogy mennyire satírozom be a mintát – ez mind meghatározza a végeredményt. Az én kezem sem képes két egyformát létrehozni, meg kedvem sincs másolni. A minta a kezem alatt alakul. Ért már az a vád, hogy ezek számítógéppel megtervezett matricák a tojáson. Erre azt tudom mondani, hogy meg kell nézni, hogy hogyan csinálom. Erre is jók a mesterségbemutatók. Szeretem a rendezvényeket, vásárokat, bár most be vagyunk zárva. A kedvencem a Mesterségek Ünnepe, amikor nincs túl nagy tömeg, - mert akkor kevésbé látják az asztalokat - hiszen sok érdeklődő jön, szép a környezet, inspiráló a sok kézműves társasága, remek, felemelő dolog ott lenni.

–Erika hogyan került ebbe a közegbe?

– Anyutól indul minden – avat be a lány, Erika –Gyakorlatilag folyamatosan benne voltam. Segítettem a munkákban, mert sokáig én a tojástisztítást, majd a tojásokkal a vásározást is munkának éltem meg. 2006-tól jártam piacra anyuval.  A tojásírást is egy ilyen alkalommal próbáltam ki.  Megmutatta a mellettem levő asztalnál ülő Báling Miriam, aztán a kezembe nyomta, hogy na, csináld.  Engem, aki előtte nem voltam elragadtatva az írott tojásoktól, teljesen magával ragadott a dolog.  Tudtam, hogy anyunak vannak tojásíró eszközei, hát alig vártam, hogy kipróbálhassam őket.  Nagy szerencsém, hogy anyu révén sokakat ismertem már a hazai tojásosok közül. Úgyhogy nappal dolgoztam, este meg messengeren faggattam őket a technikáról. Minden elérhető internetes oldalt elolvastam, videót megnéztem, szakirodalmat beszereztem. Így, leginkább éjszakánként képeztem magam. Nem végeztem tojásos képzést. Amit tudok, azt 90 % ban saját magam kísérleteztem ki. Mert kell a sok szakirodalom, és szükséges a szaktársak segítsége, de végső soron mindenkinek magának kell rátalálnia a módszerére, stílusár

– Neked sikerült, hiszen számos alkalommal sikerrel mutatkoztál meg a tojásaiddal.

agoston_erika_magyar_kezmuves_remek-dij_2019_1.jpg

Ágoston Erika Magyar Kézműves Remek díjas tojásai

–Igen, kaptam lehetőségeket, például  a Duna Palota ’Hommage á Malonyai Dezső’ című kiállításán én is a kiállítók között voltam. 2017-ben Hímestojás-festő Népi Iparművész címet szereztem. 2017-től kezdve vről évre bemutatkozhattam A Magyar Kézművességért Alapítvány kiállításain. 2019-ben a Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége által meghirdetett KOMATÁL PROGRAM -on anyu mellett én is jelen voltam. Egy évre rá „MAGYAR KÉZMŰVES REMEK” elismerő címet  nyertem el, a következő évben, tavaly pedig díjazásban részesültem az „Élő Népművészet” XVII. Országos Népművészeti Kiállításon a Dél-Alföldi régió tárlatán.

 

agoston_erika_komatal_palyazat.jpg

Eika tojásai a KOMATÁL PROGRAM -ban

–Neked van kedvenc tájegységed, mintád?

–A tojáskarcolással ellentétben az írott tojások mintái tájegységekre jellemzőek. Ahol mi élünk, Bács-Kiskun megyében, ott a tojásírás nem jellemző. Itt a kalocsai hatás elég meghatározó, de a viaszolt tojás nem. A kezdetektől a kedvenceim a gyimesi tojások. Antalné Tankó Mária Gyimesi Írott tojások könyve volt az alapmű a számomra, és őszintén szólva, a mai napig a gyimesi minták állnak a legközelebb a szívemhez. Kísérletezek más tájegységek tojásaival is, de van, amihez még idő kell. Hiába van a kezemben a technika, lelkileg is oda kell érni.

–Noszogatott édesanyád valaha, hogy próbáld ki a tojásírást?

–Nem, soha. Tudtam, hogy vannak eszközök, de nem siettetett, és ezért is nagyon hálás vagyok neki. Magamtól szerettem bele a tojásírásba, 46 évesen értem meg rá. Azóta is folyamatosan képezem magam. Ennek így kellett lennie.

–A kézművesség azért jelen volt előtte az életedben?

–Nem mondhatnám. Kézimunkában sosem voltam ügyes. Úgyhogy mindenkinek van remény, hogy megtalálja azt, ami neki való.

–Édesanyáddal tudjátok-e egymást segíteni például a tojásfestésben vagy más technikai dologban?

–Nem igazán. A karcolás és az írókázás más munkafázisokból áll- mondja Erika.- Különben, ha lehetne, én nem bánnám, mert az írókázáshoz végtelen türelmem van, de ami utána jön, festés, maratás, hát azt már alig bírom kivárni. Már siettetném, amit nem lehet, mert nagyon izgulok, hogy milyen lesz a tojás.

–Mi, karcolók először meleg festőlébe tesszük a tojást, majd a héjába, festés után karcolunk. A viasz azonnal leolvadna a forró festőlében, Erika hidegbe teszi a tojásait. Ebből az is következik, hogy más a festőleveink összetétele. Ami nekem szépen és tartósan fest melegen, az hidegen Erikának nem fog működni. Úgyhogy vannak különbségek.

–Közben persze tanácsokat adunk egymásnak, hogy mi tetszik, melyik a szép. Ez főleg anyunál működik-, neveti el magát Erika, - mert ő „kikukázza” a szerintem elrontott tojásaimat. Olyan is volt, hogy egy foltosra sikeresett tojásomat továbbgondolta, és a vevőknek tetszett. Úgyhogy ha meg akarok szabadulni egy tojástól, akkor azt apró darabokra kell törnöm.

–Ami megmenthető, azt én megmentem – mondja Terike. Ma már lassabban haladok, nem is szívesen adom el a tojásaimat, szeretem, ha mind a közelemben marad. Mindegyikükhöz kötődöm.

–A párod hogyan kapcsolódik a tojásozáshoz?

–A tojáshéj forgalmazásban kezdetek óta ott volt, együtt dolgoztunk mind. A karcolást az első pillanattól támogatta, mert nagyon szereti a kézművességet. Ügyes ember, építész különben, de méhészkedett is.

–Erika, akkor adott a jó minőségű méhviasz.

–Igen, apu amúgy is örült, hogy találtam magamnak kézműves mesterséget. A családi csapatunk nagyon jól tud együtt alkotni, dolgozni, ez már fél siker. Nagyon fontos dolog.

–Különben nem is lehetne, eredményesen dolgozni- teszi hozzá Terike.

agoston_endre_es_agoston_endrene_2014.JPG

Ágoston Endre és Endréné 2014-ben

 

–Ugyanabban a kézműves egyesületben vagytok tagok.

–Igen, a Bajai Kézműves Egyesületnek, és a Tojásdíszítők Egyesületének is tagjai vagyunk. Mindketten Magyar Kézműves Remek díjas alkotók vagyunk, én 2012-ben, Erika 2019-ben nyerte el a kitüntető díjat. Népi iparművészek vagyunk, folyamatosan alkotunk, agyalunk. Én most már több szabadidővel rendelkezem, Erika a munka mellett, de megszépíti az ember életét egy ilyen tevékenység, s fontos a vele járó közösség is.

–Közös kiállítást nem terveztek?

–Felmerült már, de mindig elhessegettem a felvetést- mondja Erika- De mindent ki kell várni, talán most jött el az ideje, hogy gondolkozzam erről, kitaláljuk közösen, hogy hogyan lenne jó.

Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

Tánczos Erzsébe beszélgetése

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr8016485692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása