Netfolk: népművészet, hagyományok

Gajdos Zsuzsanna Népművészet Ifjú Mestere: a tojásírás az életünk fontos része.

2020. július 23. - netfolk

 

 img-4257.PNG

- Hogyan ismerkedtél meg a tojásírással? Gyermekként sajátítottad el a fortélyait?

–Nem gyerekként, bár a családom minden tagja ügyes. . Édesapám több mint 40 éve esztergályosként dolgozik, mindig is a kétkezi becsületes munka híve volt, amivel az én életemre is nagy hatást gyakorolt. Édesanyám óvodapedagógus, neki köszönhetem a hagyományok és az ünnepek szeretetét, ugyanis fantasztikus mesevilágot és élményt alakított ki minden köré gyermekkoromban. A  nagymamám volt azonban az,  aki elmagyarázta, hogy hogy kell hagymahéjjal tojást festetni,, megmutatta az eszközöket. Így vártuk a húsvétot.  Ez falun történt, és olyan ügyességeket  találtak ott ki, minthogy bicikligumi belsőt kivágták, s azt mintaként  a  tojásra applikálták. Ez nem tartozik az autentikus népművészet területére, de valahol a hagyomány fennmaradását szolgálja ez is. Persze én nem így alkotok.

imgp2417.JPG

-Mit tudhatunk Kárpátalja hímeseiről?

-Én 1987 – ben születtem Kárpátalján, Munkácson. A tojásírás ott akkor nem volt a köztudatban.  Kárpátalja  ebben a tekintetben máig felderítetlen terület, nincsenek a hímesek  dokumentálva.

-Kárpátalján nem festettetek tojást?

- De, természetesen festenek Kárpátalján is tojást, hiszen a nagymamám hagymahéjas hímesei is ezt mutatják vagy a dobronyban elterjed színes virágmotívumok is jelentősen elterjedtek vagy a salánki viaszos technika, de az átlag házasszony általában egy színű hímeseket készít, esetleg matricával díszítettik őket, nincs kimondottan elterjedt hagyománya a dolognak.

Én a Kárpátalja  című hetilapban láttam először nyomtatásban  hímes  motívumokat. Ez nagyon megfogott engem, utánamentem, kerestem, kutattam. Egy helyről találtam dokumentált mintákat,  melyek Salánkról származnak.

- Volt-e olyan meghatározó pillanat, élmény, ami a tojásírással kapcsolatos, és meghatározza az alkotói pályádat?

 

- Igen. Munkácson 2010 táján indult újra a cserkészmozgalom, aminek a keretein belül több karácsonyi, húsvéti kézműves foglalkozás szervezésében és lebonyolításában voltam aktív résztvevő cserkész segédtisztként. Az egyik ilyen foglalkozást megelőző, ötletgyűjtő megbeszélésen bukkantam rá egy kézműves hetilap oldalain, Mosonyi Éva tojásfestővel készített interjúra. Ennek a cikknek a hatására beszereztünk  öt írókát, majd elkezdtem elsajátítani, megtanulni  ezt a számomra addig ismeretlen technikát. Az első vonalaim hihetetlenül görbékre sikerültek, de nagyon jó érzéssel töltött el az alkotás folyamata. Bemutattam a cserkészeknek,   amit megtanultam,  és nagy sikere lett. A következő években tovább folytattam a munkát a cserkészekkel és a tojásírással is egyre többet foglalkoztam. Fontosnak éreztem ezt a hagyományt megismertetni, hiszen más nem írt tojásokat a környezetünkben, s így a kiscserkészekkel is  megszerettettem ezt az látványos magyar hagyományt. Ott elkezdődött egy szerelem, és ez a mai napig tart.  Az alkotás  a valóságból kiemel, felemel,   teljesen beleéli magát az alkotó,és ez nem művészi szint kérdése, ezt a kézműves foglalkozásokon rendre megtapasztalom. A tojásírás elvarázsol, kérdés, hogy a foglalkozáson alkotók aztán otthon is átélik-e ezt a flow élményt. 

 img_0543.JPG

- Őrzöd a legelső alkotásod?

- Az sajnos  összetört, az a helyzet, hogy nálam  néha törnek a tojások.,előfordul ilyen baleset, de nem érint vészesen, hiszen képes vagyok újra megcsinálni. Van olyan törött tojás, amit ki is teszek magam elé, hogy  újra megírjam.  De az egyik első azért élénken megmaradt az emlékezetemben, mert  érdekes volt - egy sötétkék piros sárga hímes volt. Számomra nagy siker. Ez a többszínű technika, a batikolás   teljesen a hímesek felé fordított. Egyszerűen rákattantam, azóta mindnet szeretnék megtanulni a hímesekről, és meg is írni. És meg is tanítani, hiszen végzettségemet tekintve tanító vagyok. A Munkácsi Tanítóképző Tanítói szakát végeztem el, majd a Munkácsi Állami Egyetemen, ahol 2009-ben Tanítói diplomát szereztem. Még ebben az évben a Kárpátaljai Művészeti Főiskola diákja lettem, ahol festészetet tanultam, majd 2014-ben sikeresen lediplomáztam. 2009-ben kezdtem el Munkácson tanítani, hat évig oktattam az alsós nebulókat. Mindig élmény volt számomra az alkotás és a rajzolás. Már akkor foglalkoztunk a hímesekkel, a  gyerekek nagyon szeretik. 2014-ben férjhez mentem, és az életünk úgy alakult, hogy Magyarországra, Szombathelyre költöztünk.

 elso_tobbszinu_himesem.JPG

Az első többszínű tojás

- Most hol tanítasz?

- Jelenleg nem tanítóként, hanem egy építész irodában dolgozom.  A kollégáim  nyitottak, érdekes nekik a tojásírás.

img_5148.JPG

-Megrendelésre is dolgozol?

-Nem, nálam nincs megrendelés. Számomra az alkotás varázslat, énidő, nem szeretném, ha ez megváltozna. Nekem a tojásírás nem a munkám, de nem is szeretném, hogy az legyen. Megmarad ünnepnek, mely minden egyes nap az enyém.

- Kiket tekintesz a mestereidnek?

- Sokan vannak, és senkit sem szeretnék kihagyni a felsorolásból. A tojásírók ugyanis egy nagyszerű csapat, a Tojásdíszítők Egyesületében például egy segítő, inspiráló, felkaroló közösségre leltem.

 Mosonyi Éva, az egyesület elnöke, akinek a hímeseit a Praktika magazinban megláttam és beleszerettem a tojásírásba, azóta is segít, támogat engem és minden fiatalt.  Tamásné Geröly Mária is mesterem,  elmentem hozzá,  és megtanított sok-sok fortélyra, a tudását nem zárta el előlem, hanem szinte tálcán kínálta.  Bereczné Lázár Nóri, aki lendületes, támogató, ő volt az, aki, elvitt Csákányi Zoltánhoz, s beszélt rá a zsűriztetésre, s hogy pályázzak. Ágoston Erika technikai tudása, Bakó Ildikó zseniális alkotásai, s hogy mindent megosztott velem, Kovács Zoltánné Gizike is szívesen mesélte el tapasztalatai, amikor megkerestem a kérdéseimmel vagy Noé Kornélia, aki egy székesfehévári alkalommal ültetett maga mellé és magyarázta el, mit, és hogy csináljak. Mérhetetlen hála és szeretet van a szívemben ezért, mert vadidegenként kerestem meg őket és úgy fogadtak, mint egy régi barátot.

tamogatommal.jpg

2017-ben csatlakoztam a Zala Megyei Népművészeti Egyesülethez, és az itt kapott sok biztatás is bátorított,  s   így elkezdtem zsűriztetni a hímeseimet.

 Ez a tudás nagy kincs, ez a közös hagyományunk-örökségünk.   Kérdés azonban, hogy be tudjuk-e fogadni az újat, képesek vagyunk-e a hagyomány innovatív megőrzésére. Erre  egy példa a számomra Salamon Éva, aki  karácsonyi díszeket alkotott  tojásmintákkal. Az, hogy a Tojásírás felkerült a Szellemi és Kulturális Örökség listára azt bizonyítja, hogy ennek a hagyománynak a hatalmas múltja mellett jelene, jövője is van- ez feltétele is a listára kerülésnek. Ezen dolgozunk mi mind.

img_4400.JPG

- A Népművészet Ifjú Mestere  állami kitüntetés elnyerése nagyon nagy szó, mi változott a pályádon ettől?

imgp2499.JPG- Az eltökéltségem és a maximalizmusom megmaradt, sőt!  A pályázatra húsz kárpátaljai mintával írt  hímest adtam be, a kárpátaljai a cikk írójával beszéltem, kutattam a pályázathoz szükséges dolgozathoz.  A  díjat 2019 –ben nyertem el, második próbálkozásomra.  Őszintén szólva meg is lepett, mert rettenetes nagy a „ verseny” , hihetetlen sok színvonalas alkotással pályáznak, s évről évre egyre többen, míg a kiosztható díjak  száma változatlan. Úgyhogy az sem szegte volna kedvem, ha még nem nyerem el, még volt újabb ötletem,  mikor nyertem – persze ezeket folyamatosan valósítom meg más pályázatokon.

Az igazság azonban az, hogy alkotni jobban szeretek, mint a dolgozatot írni.

-Hogyan szerzed be a sok tojást?

-A család nőtagjai gyűjtik és fújják, úgyhogy én már alkotásra készín kapom meg őket. Pár éve mindegyikük kapott tőlem egy tojáskifújó szerkezetet, így már könnyebb dolguk van. Mivel a családom Kárpátalján él, onnan szoktuk áthozni a sok tojást. Egyszer egy fiatal határőr csodálkozott ránk, amikor 350 kifújt tojással a csomagtartóban jelentünk meg  a határon. Élelmiszert ugye, nem szabad áthozni. Azért sikerült megmagyarázni, hogy miért kell nekünk a furcsa szállítmány.

 

- Vannak-e kedvenc motívumaid?

- Az, hogy mi a kedvencem, folyton változik. Sokat írtam a  gyimesi nyúlfülest meg egy kicsi virág  minta visszatér mindig.  Folyamatosan jönnek új ötletek, nagyon változik, hogy éppen min jár az eszem.

Jelenleg 45 db. Hagyományok Háza által zsűrizett tojással rendelkezem, melynek nagy része kárpátaljai tojásminták alapján kerültek kidolgozásra, most  ezek a minták a kedvenceim.

 

-Van – e kedvenc tájegységed?

-Még nincs, de sokat írok gyimesit például. Szeretek a hagyományon belül kísérletezni. Különféle motívumokkal  nyitni szeretnék más irányokba is. A Hagyományok Háza karantén pályázatra hucul tojásokat küldtem  be – elsőre túl gazdag és bonyolult a hucul mintakincs és színvilág, de gyönyörű, szinte bódító. És technikailag is nagy kihívás.

-Vannak pályázatok?

-Ó, bőven, Gyakorlatilag a bőség zavara van ezen a téren. Ezeket a Hagyományok Háza hirdeti meg. Ki kell választanom azt a kettőt vagy hármat, amin indulok, mert bár ötlet lenne jóval többre, a színvonalas megvalósításhoz sok-sok idő kell.

 

-Ma a reneszánszát éli a tojásírás, mi adja a népszerűségét?

meste.jpg-  A tojásíráshoz minden háztartásban elérhető eszközök kellenek, tojás, ecet mindig van, s a többi sem ördöngösség vagy bonyolult eszköz vagy alapanyag. S   a közös alkotás közben be lehet vinni a népszokást. A tojás a kapcsolódás. Nem mindennapos, hiszen hagyományosan az év egy szakára jellemző, de nem is idegen, s a húsvéti asztal ékessége lehet az elkészült tojás.  Nekem otthon szinte minden nap van a kezembe íróka, sokan keresnek meg, hogy mutassam meg a tudásomat műhelymunkákon, bemutatókon is. Ezeknek a felkéréseknek szívesen teszek eleget,  mert fontos, hogy minél több ember megismerje ezt a hagyományt. Így tanítottam a munkácsi Zrínyi Ilona könyvtárban, a szombathelyi Brenner János Általános Iskolában és a zalagerszegi Kézművesek Házában, részt vettem a Mesterségek Ünnepén is a Párhuzamok „Továbbszőtt hagyományaink” 40 év alatti fiatalok bemutatóján. A tojásírás gyakorlata mellett az elméleti tudásomat  fejlesztem.

Élő hagyomány a tojásírás, ez nagyon fontos. Nem régi korok távoli emléke, hanem az életünk fontos része.

 

 

A Mesterségek Ünnepén 2018-ban

 

 

Tánczos Erzsébet beszélgetése

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr2516045750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.