Kezdjük egy kedves történettel: Egyszer régen ... Ambrus bölcsője egyszer kint ringott a ház udvarán. Egyszer csak egy méhraj zúgta körül, s rátelepedett a bölcsőre. A méhek teljesen ellepték a gyermeket, még a szájába is bemásztak, mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből a méhek nektárt szívnak. Anyja rémülten kiáltott föl: ,,Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz belőle!'' De a kicsi Ambrust egyetlen méhecske sem szúrta meg és semmi baja sem esett.
Amúgy Ambrus, ambrózia --- adja magát a megfelelés...
KI VOLT AMBRUS?
Milánói püspök...
KEDVES TÖRTÉNET, hogy HOGYAN LETT PÜSPÖK:
A városban nagy volt a feszültség a püspökválasztás napján. Ambrus, a város kormányzója, személyesen jelent meg a templomban, hogy féken tartsa az indulatokat, bár a választáshoz semmi köze nem volt. Ám egy gyermek fölkiáltott: ,,Ambrus a püspök!'' Erre a jelenlévők egy szempillantás alatt elfogadták a ,,választást''.
Ambrus tiltakozott, de hiába. Azzal érvelt, hogy még nem is keresztény, de ez sem érdekelt már akkor senkit. s neki meg kellett hajolnia a nép kívánsága előtt.
Gyorsított eljárásban megkeresztelkedett, és egy hét múlva, december 7-én már püspökké is szentelték.
Ágoston egyszer azt mondta róla, hogy ,,a szegények serege vette körül, annyira, hogy csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett hozzáférkőzni''.
Tánczos Erzsébet
