A gyimesközéploki Tankó Anna évtizedek óta Magyarországon él, a szívét mégsem hagyta otthon: küldetésének tartja, hogy tudását továbbadja a fiatal generációnak. Az Iharos Egyesület oszlopos tagja bundakészítéssel, tojásírással, hímzéssel foglalkozik, s többek között tojásírásra, tanítja az érdeklődőket. Több kitüntetéssel - többek között Hagyományőrző díjjal- jutalmazták már a tevékenységét.

- Kiket tanít népi mesterségekre?

-Bárki jöhet hozzám tanulni. Szóljon, s segítek mindenkinek, akit érdekel a hagyományőrzés. Legfontosabbnak azt tartom, hogy a gyerekek megtanulják, elődeik hogyan éltek, hogy megismerjék a gyökereiket. A gyerekekben van a jövőnk. Nagyon sok tudás elkótyavetyélődött az utóbbi évtizedekben. Gondoljunk csak bele, hogy milyen kiszolgáltatottá válunk, ha rövid időre megszűnik az áramszolgáltatás, és önmagunkra számíthatunk csak. Újra meg kell tanulnunk, hogy a magunk erejéből hogyan boldogulhatunk.

-Hogyan lehetséges ez ma?

- Nagy kihívás ez a társadalomban, hiszen könnyen a számítógép rabjaivá válhatnak a gyerekek. De hiszek abban, hogy újra szükség lehet mindarra - kézművességre, szellemi örökségre, természetesen anyagok ismeretére -, amelyet szüleinktől kaptunk, s a tudásomat átadni kötelességem. Közben azt is látom, ha az ember éli a hagyományainkat, s kapcsolatban van az érdeklődőkkel, akkor meglátja, hogy ezek az ősi dolgok ma is hatnak. Minden korosztály számára működnek! Aki ráérez az alkotás ízére, az kiteljesedhet ezekben a tevékenységekben. A kézművesség nem a virtuális térben zajlik, sokaknak euforikus érzés megtapasztalni a saját alkotás élményét. Ezt én tapasztalom a műhelyek, játszóházak során.

Csuhéangyal készül a kézműves foglalkozáson

-Emlékszik-e mióta része életének a népművészet?

-Nem, hogyan is emlékezhetnék a kezdetekre, mikor én ebbe beleszülettem. Én nagyon szerencsés vagyok, mert hagyományőrző családban születtem és a régi dolgok nagyon belém rögződtek, és a mai napig meghatározzák az életemet. Ebben a szellemiségben neveltem fel a gyermekeimet. Az emberek életét átjárta a hit. Minden nap, s minden tevékenység előtt Isten segítségét kérték. A munka végeztével hálát adtak a szerencsés befejezésért. Nagy hiba, hogy ez mára elveszett. Én nagyon fontosnak tartom.

-Milyen volt Gyimesben gyereknek lenni?

- Nagyon korán bevontak minket a szülők, nagyszülők a munkába. Minden munkában, tevékenységben részt vettünk, persze a képességeinknek, életkorunknak megfelelően. Elsajátítottam a hímzés, horgolás, faragás, szalaghímzés, tojásírás csínját-bínját. De megtanultunk főzni, ránk bízhatták akár az egész háztartást, ha úgy hozta a szükség, mert mi megálltuk a helyünket. Nagymamám szavajárása volt, hogy: fiam egy fehérnépnek szégyen munka nélkül élni! Ez a mondás meghatározta az életemet.

-Hímeseket is gyerekként festett először?

-Igen, nagymamám a díszítések jelentését is elmesélte nekünk. Ez az ősi tudás nagyon nagy érték a számomra. Nem is gondolnánk, hogy a piros tojásra írt motívumok milyen mély, hitünkhöz kapcsolódó jelentéssel bírnak. A piros tojás Jézus szenvedését szimbolizálja. Régen a tojásírás szent dolognak számított. Nagypéntek volt az ideje, s úgy tartották, hogy Jézus péntek délután három órakor halt meg. Ez az úgynevezett irgalmasság órája, melyben az ima és a kérés sokszorosan meghallgattatik. Ezért, miközben tojást írunk, imádkozunk, azért akinek készítjük.

Tankó Anna írókái

-Milyen motívumok jelentését ismerjük?

-Minden tojásra írt motívumnak van jelentése, ami legtöbbször védelmet jelent. A növényi, állati vagy emberábrázolás is védelmi célt szolgált.

Kupa mintás hímes

Régen a lányok a hímes tojással üzentek a fiúknak. Ha egy lány sarlót, gereblyét vagy bármilyen más munkaeszközt rajzolt a tojásra, azt jelentette, hogy ha a fiút őt elveszi feleségül, akkor ő dolgos asszonya lesz.

A vétettutas minta finom célzás volt annak a viselkedésére, aki kapta

-A bundavarrás művészetét is gyerekként tanulta meg?

-Nem, azzal jóval később, már felnőtt fejjel kezdtem el foglalkozni- meséli Tankó Anna, akinek munkáit a Népi Iparművészetek Tanácsa a legmagasabb „A” minősítéssel díjazta, s a Magyar Kézműves Remek díjat is kiérdemelte.

-Mikor fogott bele a bundavarrásba?

-2005-ben vettem részt először Budapesten a Táncháztalálkozón, s azt tapasztaltam, hogy sokan csángó bundát szerettek volna. Ekkor elhatároztam, hogy kitanulom a bundakészítést. Még abban az évben Nyika Gábor Imre bácsi tanítványául szegődtem, egy évre rá Tankó András Jáni tanított. A két alaptípust: a berszánzsinórost és a sulyokvirágost is megismertem.

-Mi a berszánzsinóros hím?

-A berszán vagy más néven huszárzsinór balról jobbra és lentről felfelé hímzett vonalak, mintegy keret a bunda díszítésén. Ahogy a zsinórmérték alapján rakják a falat is az építkezésnél, ez a minta vigyázza viselője életét. Mértéket mutat.

-Nehéz kitanulni a bundavarró mesterséget?

-Hogy másnak nehéz-e, azt én nem tudhatom. Nekem nagy előnyöm volt, hogy szabó családba születtem, s ezért nálunk folyton varrtak. A bundakészítés technikája ilyen előzménnyel nem jelentett különösebb nehézséget. Az alapok elsajátítása után a szenvedélyem lett a csángóbundák világa, azóta is mindent akarok tudni a mesterségről, a szimbólumokról. Kerestem a mestereket és múzeumokban kutattam, és teszem ezt ma is Budapesten, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, ahol csak érdemes. Négy mester munkáját be tudom azonosítani, de van egy, akinek jellegzetes a munkája, de a nevét még nem leltem meg.

- Hogyan lehet a munkája alapján azonosítani egy bundakészítőt?

-Egy mester egy típusú bundát szokott varrni. A minták azonban mind ősi jelképek, bár soknak a jelentése mára végleg elveszett. Éppen úgy, mint a hímes tojásoknál. Vannak beszédes nevű minták, mint hogy ördögtérgye, lidércfarka, tyúkszem, tyúkláb. Egyszer mikor otthon voltam Gyimesben, csak figyeltem magam körül az életet. Akkor tudatosult bennem, hogy a kotló, a tyúk szeme lankadatlanul figyel, így óvja a kicsinyeit. Ez a minta a bundán is óvó-védő szerepű lehet. Aztán a tyúkláb mit csinál? Kikaparja a szerencsét. Azért hímezzük a bundára, hogy szerencsét hozzon a viselőjének. Régen ezeket tudatosan varrták, minden hímzésnek, motívumnak jelentése volt, most már nem ismerik annyira a jelentésüket. Én is kutatómunka eredményeképpen tudom, amit tudok róluk.

Tankó Anna bundái

-Milyen egyéb jellegzetes motívumok, jellegzetességek vannak?

-Régen úgy varrták a bundákat, hogy viselője életét megkönnyítse a minták jelentése által is. Jellemző a szárnyas nap minta: a nap a szárnyaival körülöleli az embert, tehát védelmet nyújt. Az egyik legjellemzőbb a rózsa. Ez az életrózsa energiát és isten szeretetét is jelenti. A két rózsa istent és az embert jelképezi. Szép és gyakori a fenyőfa, mely a fény fája, s ugyancsak Isten jelképe. Letisztult, szép motívum a zsinór mellett a vízfolyás hím. A víz mindig a tisztaság jelképe. A lüdércfarka célja, hogy haragot, rosszat levezesse. A virág a férfi életében a nőt jelenti, tehát a párját is ráhímezték a bundára.

A tyúkszem azért, hogy őrködjön viselője felett, mint kotló a csibéi felett. A sulyokvirág a munka tiszteletét jelenti. Fontos tudni, hogy a díszes sulykolófa becses jegyajándék volt, az volt a cél, hogy a nőt a munkájában segítse. Nem virágot adtak a legények, hanem munkaeszközt, ez egy egész más szemlélet, mint ami ma van. A tyúklábat a zsebre hímezték, hogy szerencsét, pénzt hozzon.

Csángó bunda részlete

-Mikor hordták ezeket a bundákat?

-Csakis ünnepnapokon. Meg is lehet örökölni egymástól, de a bundák mindig személyre szabottan készülnek. Én magam is megismerem azt a személyt, akinek bundát varrok. Így tudok megfelelőt készíteni.

Mivel a népművészet egy rendszer, nem lehet csak úgy a feje tetejére állítani vagy önkényesen változtatni! Olyat is látni, hogy a szűcs hímez ugyan, de okkal ok nélkül újít, gyakorlatilag a hagyományok beható ismerete nélkül hímez valamit, ami neki tetszik. Azt gondolom, hogy az eredmény úgy is lehet szép, de nem hiteles. A hímeknek jelentése volt, ezek, hitem szerint máig hatnak. Egy ilyen nagyszerű és teljes rendszert nem szabad az egyéni ízlés vagy tudatlanság következtében veszni, hagyni. Egy nép csak úgy tudja megtartani a hagyományait, ha minden generáció továbbadja. Ez nem kis feladat századunkban, de igen szép. Isten áldását kérem erre a munkára.

 Tánczos Erzsébet írása