Az ajtón belépve – mintha a paradicsomba pillantanék. A tágas, napfényes szobákban babák és babák néznek rám a vitrinekből, a polcokról. Nincs két egyforma közöttük, s korhű viseletben pompáznak.

 A képen Kolumban Zsuzsa a Népművészet Mestere látható

-Mióta foglalkozik babákkal? – adja magát a kérdés.

- Gyerekkorom óta, de a 80-as évek közepén határoztam el, hogy megpróbálom a kenyeremet a babakészítésből biztosítani – árulja el Kolumbán Zsuzsa babakészítő népi iparművész, a Népművészet Mestere. - Kozmetikusként dolgoztam mindaddig, amíg meg nem született a fiam. A gyes idején szembesültem azzal, hogy kozmetikusi időbeosztásom és egy örökmozgó kisfiú nevelése nem egyeztethető össze az én igényeimnek megfelelően. Ekkor váltottam.

- Ekkor már készített babákat?

- Igen, és népviseletes babákat is, de fontosabb talán, hogy a népművészet, a népi kultúra kezdetektől fogva ott volt az életemben. Pesti lány létemre igen erősen kötődöm a népművészethez.

-Miben nyilvánul ez meg?

-A magyar népművészetben és kézművességben élő családba születtem. Székely édesapám a mindent megoldani tudó kézügyességével máig hat rám. Mesterem és egyben édesanyám: Kolumbán Béláné Szappanos Vilma iparművész csodálatosan kézimunkázik, a letisztult szín- és formavilág harmóniáját is tőle tanultam. Anyai nagyapám testvére volt Szappanos Lukács táncos-gyűjtő, a Népművészet Mestere, akinek érdeme, hogy a Kiskunság táncöröksége megőrződött. Alapító tagja volt a Kunszentmiklósi Gyöngyösbokréta csoportjának, ebben az időben édesanyám is találkozott Tüdős Klárával. Édesanyám Kecskeméten, az Angolkisasszonyoknál tanult. Érdekes és fontos tudnunk, hogy ott egész Magyarország népművészetét megismerték a növendékek. Egy magára valamit adó leánynak értenie kellett a kézimunkához, és azt szépen művelni. Édesanyámtól azt láttam, hogy nagyon szépen kézimunkázik, én is hamar beletanultam, mivel textiltechnikumban érettségiztem szövő szakon, az anyagok ismerete sem idegen számomra.

- Ön főként népviseletbe öltöztetett díszbabákat készít. Művei mennyire pontosan mutatják be egy-egy vidék öltözetét?

- Amennyire csak lehet, maximalista vagyok ebben. Munkáimmal a magyar népcsoportok és a Magyarországon élő nemzetiségek viseletét igyekszem bemutatni. Egy – egy öltözet elkészítését aprólékos kutatómunka, könyvtárazás előzi meg, szakmai mentorom Dr. Boross Marietta néprajzkutató. Az öltözetek darabjait méretarányosan le kell kicsinyíteni. A ruhákon a hímzés is teljesen autentikus és méretarányos.

- Ez nagyon aprólékos munkának tűnik.

- Az is. Kell hozzá a jó szem, türelem, meg hogy az ember élvezettel művelje, ne munkának érezze. A pici hímzésekhez először az eredeti mintát lekicsinyítem, aztán a kicsiny minta rákerül a ruhadarabra, apró öltésekkel varrom ki. De a babák lábbelije, a náluk levő eszközök is mind méretarányosak. A babák is a felnőtt ember arányait követik, anatómiailag pontosak.

- Mind szépek, mosolygósak.

- Mindegyikük arca idealizált, mert én nem a munkában megtört embereket, hanem a tiszta lelküket, nehézségekkel dacoló életörömüket igyekszem ábrázolni.

- Hogyan jut a babákhoz, melyeket felöltöztet?

- Saját öntőformáim vannak. A szobrok 15-50cm magasak, testük drótvázra épül. Babáim feje papírmasszából vagy kétszer égetett, anyagában színezett porcelánból készülnek, kézi festéssel. Érdekes, hogy minden babakészítőre hasonlítanak a babái, ez nagy babakiállításokon jól megfigyelhető. Az ember valahol magát mintázza meg.

- Meg tud válni az elkészült alkotásaitól?

- Egy-egy baba elkészítése úgy 30-40 munkaóra, és ebben a gyűjtés, kutatás még nincs is benne. Mostanra megtanultam megválni a babáimtól, de mindtől elbúcsúzok. Kérem, hogy szerezzen örömet új helyén, s vigye jó hírét a hazánknak, ha messzi földre kerül. Vannak azért olyanok, amelyektől nem válnék meg semmiképpen. Ilyen az idős pilisborosjenői idős pár.

 Az első babáim közül való ez az alkotás. Valami bensőséges kapcsolatom van ezzel a kedves öreg párral, űrt hagymának maguk után, ha meg kellene válnom tőlük. A népművészettől különben néha elkalandozom, ilyenkor születnek fantáziababáim, illetve a XIX-XX. század polgári hangulatát idéző díszbabáim. A Balatonfüredi Városi Múzeumban volt egy kiállításom, s arra az alkalomra készítettem a reformkort idéző babáimat. Az egyikük egy bécsi divat szerint öltözött kék ruhás hölgy - ő volt a sorozatban az első -, s talán éppen ezért igen hosszan foglalkoztam vele.. Négyszer is szétszedtem, mert nem voltam elégedett a munkámmal. No, tőle sem tudnék megválni, igen értékes a számomra, talán a tanulópénz miatt.

- Említette, hogy gyűjtés előzi meg egy - egy baba létrejöttét. Lehet ma még néprajzi gyűjtést végezni?

- Hogyne! Jómagam Dr. Boros Marietta etnográfussal mentem először gyűjtésre. Ennek már több mint 20 éve. A német viseleteket kutattuk. Pusztavámon, Szulokon, Hartán, jártunk, és a Pest környéki németek között. Megtanultam, hogy két helyre mindenképpen el kell mennie a néprajzi gyűjtőnek egy számára új terepen: a paphoz meg a kocsmába, itt meg fogja tudni, hogy kihez érdemes bekéredzkednie, kérdezősködni.

- Kerülnek még elő értékes dolgok?

- Igen, akár a szekrény aljából vagy az ágyneműtartóból is. Egyik legkedvesebb helyem Szulok, mely dohánytermeléssel foglakozott anno. Ez a német ajkú zsákfalú, helyzetének köszönhetően megőrizte hagyományait. Szuloki karácsonyi szertartás a Christkindl -” bölcsőcskejáték”. Ebben gyerekek énekelve játsszák el a Szent Család karácsonyi történetét. Szerepel benne Szűz Mária, Szent József, a kis Jézust egy játék baba jeleníti meg. Vannak pásztorok, angyalok, és szuloki viseletben az előénekesek. Házról házra járnak a faluban, s végül, Szent Este a templomhoz érve az oltár elé helyezik a bölcsőt a Kis Jézussal, s kezdődhet az éjféli mise. Kicsit más mint a Magyar falvak Betlehemezése, de a lényeg ugyan az: megismertetni a Karácsonyi ünnepkör történeteit. A bölcsőcskejáték ma is él, Szulok lakói értékelik és ragaszkodnak hozzá. A tíz figurából álló szuloki bölcsőcskejáték jelenetem a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe került.

Részletek a 'Szuloki karácsonyi köszöntő, Christkindl' babákkal ábrázolt jelenetéből:

- Szívesen alkot jeleneteket?

Szili legények

-Igen, ilyen például a táncoló matyó pár, a favágók, a vajköpülő asszony, a Rábaközi legények, a kazári aratómenet.

Egyik kedvencem a karádi viseletet bemutató vicces jelenet is. Mindenki ismeri az éneket: A karádi faluvégen saj, haj lululululárom…. Innen jött az ötlet, hogy egy öregasszony trágyahordó tragacson tolja haza az illuminált legényt – a friss szerzeményét a legényvásárból. A jelenet méretarányos- még a fiatalember kezében a boros flaska is – és autentikus karádi viseletben vannak a szereplők. Örültem, hogy „A” minősítést kapott a zsűrizés

A karádi faluvégen...

-Ez mit jelent?

-Három szintje létezik a zsűrizett népművészeti tárgyaknak. Az A fokozat a legmagasabb,.

-Mit kell ahhoz teljesíteni?

- Elég, ha azt mondom, hogy ha egy kiállítás vagy egy fénykép alapján elkészítek egy babát mely az eredetinek pontos mása, az „B” fokozatot jelent, ami persze jó minősítés. Az „ A” akkor jár, ha a puszta másoláson túl valami többletet is hozzáadott az alkotó. Ilyen például a kárádi „pár”, vagy a farsangoló legények. Létezik még a „ajándéktárgy”kategória, ez a turisztikai célú, tehát nagyobb példányszámban kicsit egyszerűbb kivitelben készülő, de minőségi tárgyakra vonatkozik. Büszke vagyok rá, hogy bár vannak „B” és „Ajándéktárgy” fokozatú babáim is, a legtöbb zsűrizett termékem „A” kategóriás. Több mint 60 „A” kategóriás zsűrizett modellem van.

- Mi inspirálja? Hogyan jönnek az ötletek?

- Szeretem a pályázatokat, mert gyakran azok indítanak el bennem egy ötletet, amit aztán sok munkával, de igen nagy örömmel valósítok meg. A díjaimra, címeimre büszke vagyok, de nem törekszem folyton újabb és újabb megmérettetésekre, maradjon hely és lehetőség a fiatalabbaknak is. A Magyar Bababarát Egyesület által Győrben évente megrendezésre kerülő Babakészítési Versenyen például 8 alkalommal I. helyezést, két alkalommal II. helyezést értem el, ez is magáért beszél.
Műveimmel számos hazai és külföldi kiállításon vettem részt. Mint a Népművészet Mestere / állami kitüntetés/ Szerepelek az Unesco Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékén, a 466. sorszámon. Díjaim, műveim a http://www.suzikolumban.hu/ oldalon részletesen megtekinthetőek.
A kiállítások is nagy ünnepek. Több mint tíz önálló, legalább húsz csoportos kiállításom volt. Van az alkotásaim közül magángyűjteményben, de nem egy múzeumban is. Mégis a legnagyobb öröm, hogy kis apró követekként számos hazánkban járt turista otthonát díszítik. Folyamatosan kísérletezek, a turisztikai célra készített babáimmal is mindig valami újat találok ki. Legújabb kedvenceim között vannak a teababák.

- Mi az, hogy teababa?

- Régen a lakások hidegek voltak. Ezért készítettek vatelinnel bélelt, bő abroncsos szoknyával alsótest nélküli babákat. Tea időben ezeket a harangtestű babákat ráhelyezték a teáskannára, ami így nem hűlt ki olyan gyorsan. Amikor a teázás véget ért, a kandalló párkányán vagy a zongorán volt a helyük ezeknek az igen díszes babáknak. Magára valamit is adó polgári vagy főúri lakásban mindenhol a szalont díszítették ezek a „hölgyek”.

teababa

-A sok míves kelléket honnan szerzi be?

- Valóságos gyűjteményem, szinte „raktáram” van apró gyöngyökből, gombokból, pici csipkékből. Előbb utóbb mind megtalálja a helyét egy baba öltözékén. Édesanyámnak igazi varróműhelye van otthon, én fogadkoztam, hogy az én otthonomban nem lesz műhely, de hát az élet úgy hozta, hogy mégis lett, s lám, nem is bánom.

- Emlékszik az első babájára?

Az első baba

- Igen, azt még édesanyámmal közösen készítettük, ezért is emlék a kalocsai kislány.  A kalotaszegi és a kalocsai babák különben a legnépszerűbbek, a legtöbbet azokat keresik.

- Mik a tervei?

- Konkrét babakészítési terveim jelenleg nincsenek, de ha meglátok egy inspiráló pályázatot, biztos sorjáznak az ötletek is. Szeretnék még legalább húsz évig babákat készíteni, s bár fiam született, és egyelőre egy kisfiú unokám van, bízom benne, hogy idővel lesz kinek átadni a tudásomat és a babáimat.

 Tánczos Erzsébet írása