Netfolk: népművészet, hagyományok

Az őszi napéjegyenlőség és a köré csoportosuló hiedelmek és szokások

2013. szeptember 21. - netfolk

Az őszi napforduló, napéjegyenlőség 

2018. szeptember 23-án hajnalban lesz.

 

2014/09/23 2:29:4

 

2014/09/23 2:29:4
2014/09/23 2:29:47

napfor_1.jpg

 

A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki.

A napéjegyenlőség egy időpont, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A tavaszi napéjegyenlőség időpontja március 21. A tavaszi napforduló osztotta ketté a napból kiinduló évkört. Szent Iván-naptól - június 24.- kezdtek rövidülni a nappalok. Ősi időktől fogva a nap ünnep is volt egyben.

Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. A nyári napforduló az északi féltekén június 21-én van (esetenként 22-én), a déli féltekén pedig december 21-én (esetenként 22-én). A nyári napforduló az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik hozzá, megünneplésének ismét reneszánsza van.

Az őszi napforduló, napéjegyenlőség napja idén 09.23-án hajnal2 óra 23 percre esik.

A mérleg havának igazán jeles képviselője, a hónap névadója Szent Mihály, neve napja 29-én van. Szent Mihály főangyal a "Mennyei seregek" vezére a zsidó nemzet őrangyala volt. Szent Mihály napja az őszi napéjegyenlőség idejére esik, ott áll a sötét tél kapujában.

Régen ezen az éjszakán ünnepet ültek, méghozzá a Földanyáét, az aratást és az utána következő pihenést helyezve előtérbe.  Ez a beérett termés, a betakarítás ünnepe.

 A régi kelták és a kínaiak nem vártak a napfordulóra, ők már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk az őszi napéjegyenlőség napja az évszak zenitje volt. A kínai naptárban az ősz augusztus 7-én kezdődik és november 6-ig tart s az őszpont az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46 illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantém-ünnepek jellemzik. Ez a virág a japánok és kínaiak „őszi rózsája”, nyílásának ideje miatt lett a krizantém őszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk – hiszen azidőtájt nem sok virág bont szirmot. 

 

krizantém.jpg

 

A görög mitológia szerint e napon Perszephoné az alvilágba, Hádész birodalma indul, ahová az istenek egyezsége szerint. Démétér, Perszephoné anyja a föld termését biztosítja, ő a gabonaistennő.

Perszephone.jpg

De kicsoda Perrszefoné? Mai szemmel igen érdekes nő: kétarcú istennő.

Egyrészt engedelmes gyermek, az anyja leánya, másrészt az alvilág istennője ( nem épp gyermeki szerepkör).
Hádész, ugyanis  megpillantotta Perszephonét és kész: beleszeretett.  Zeusz hozzá is adta feleségül a leányt, de sem Démétert, sem  a leányt nem kérdezte meg, hogy tetszik-e nekik a frigy ötlete.

Hádész azonban élt a felhatalmazással, amit Zeusztól kapott:Perszephoné barátnőivel sétikált a mezőn, és egy csodálatos virágot pillantott meg. Amikor lehajolt, hogy leszakítsa, meghasadt a föld, és Hádész magával ragadta a leányt.


Déméter meghallotta a lánya kétségbeesett sivalkodását, és keresni kezdte, hiába... Az anya gyásza nyomán terméketlen, kietlen pusztasággá változott a föld. Zeusz végül engedni kényszerült, és Hermészt küldte az alvilágba a leányért. Hermész egy kétségbeesett, boldogtalan asszonyt talált Hádész oldalán, aki elrablása óta nem evett, nem ivott, csak sírdogált. Visszatérésének lehetősége olyan boldoggá tette, hogy elfogadott és megevett egy gránátalmamagot, amit Hádész nyújtott neki.

preview.jpg Ez azonban megint egy csel volt: lenyelésével érvényesítette a házasságot.  ( A gránátalma a termékenység szimbóluma - ezt azért a kis feleség  is tudhatta...)

Végül erre jutott a tanács: csak az év kétharmadát tölthette anyjával az Olimposzon, az év egyharmadát Hádész mellett kellett töltenie az alvilágban.  Így aztán minden tavasszal visszatér  a földre, s a földek virágba borulnak, a termés szárba szökken, télen pedig  férjével tölti el az időt alvilági birodalmukban. ( Távházasság ókori módra)

Szép magyarázat, nem?

A kelták is  megemlékeztek a napfordulókról.

keltaevkerek.gif

Kelta évkerék
A druidák, a kelta vallás papjai ekkor tartották a Mabon-t, ami a gazdag aratás utáni hálaadó szertartás:hálát adtak a bő termésért a Földanyának.

Máglyát gyújtottak, a termést meg gondosan eltették télire. Elégették egy férfi bábuját, vagy képmását a szántóföldön vagy a mezőn, ezzel szimbolizálták a gabonaisten testének rituális megsemmisítését. Oltárt emeltek, s gyümölcsökkel, falevelekkel, virágokkal díszítettek és gyertyát gyújtottak az ünnep tiszteletére. Nagy-Britanniában és Írországban ekkor zarándokoltak el a temetőkbe, és ott tüzet gyújtva elijesztették az ártó szellemeket. Hitük szerint ilyenkor, az éjszaka és a nappal egyensúlyi helyzete miatt biztonságban végezhették el ezt a szertartásukat.

keltadruidafopap.pngDruida pap

Kelta druida főpap szent tölgyfaággal. Hitük szerint az őszi napéjegyenlőség és a leghosszabb téli nap között az élők és a holtak világa közti korlát megszűnik.

A keltáknál Mabon ünnepe:
Mabon ünnepének jellemzői a gabonafélék, a sütemények, a dió, mogyoró, zöldségek, alma, répa, burgonya, szőlő. Az ünnep színe a barna, sárga, narancsszínek.

Mabon szertartások: az erdőkben, mezőkön és összegyűjtötték a magokat, gyümölcsöket, és száraz növényeket. Ezekkel díszítették az otthonaikat és az ünnepre felállított oltárt.

Ősi praktika e napon a nyakvágás: ez  csak nevében ijesztő, ugyanis az utolsó kévét nevezték nyaknak, mely a hiedelmek szerint az Aratás szellemét tartalmazta.

Mivel senki sem akarta vállalni a „gyilkosságért” a felelősséget, ezért az aratók kellő távolságból rádobálták a sarlóikat és úgy vágták le az utolsó kévét, így közösen fejezték be az aratást. Később a levágott nyakat vízbe mártották, ezzel esőt kívántak a következő évre. Csutkababát  is készítettek: lányt formáltak belőle, ha bő volt a termés, ezzel ellentétben fiút, ha gyérnek bizonyult a betakarított termés. Ezt a babát az emberek otthonukban őrizték és a gabona szelleme miatt a következő évig, vagyis aratásig őrizték. Természetesen elmaradhatatlan volt a tánc és éneklés, amivel megáldották a termést, és kérté,k hogy a jövendő termés is hasonlóan bőséges legyen.

A Földanya ünnepe, a beérett termés, a gyümölcsök, a szüret ünnepe. Ilyenkor olyan földi javakkal ajándékoz meg minket a természet, melyekhez nem juthatunk hozzá az év többi részében – friss dió, mogyoró ropog a fogunk alatt, friss mustot iszunk, lédús szőlőt, körtét eszünk. 
Az ősi kelták Mabonnak - aki a Földanya Istene - nevezték a nyári termés és a kemény munka befejezésének ünnepét. Miután levágták az utolsó kévét, áldozatokat mutattak be az istenségnek, máglyákat gyújtottak, mézsört ittak és elraktározták a termést télire. 
szellemvilággal, és így tudtak nyugodtan visszavonulni a téli időszakra.

mabon_2010_by_madameguinevere-d2zdrhx.jpg

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://www.valloagnes.hu/content/view/page:Perszephone-engedelmes-gyermek-asszony/p:22-23-31

http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_mitol%C3%B3gia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Perszephon%C3%A9

http://szavakkal.hupont.hu/26/a-keltak-mitologiaja

http://antalvali.com/granatalma-hatasa.html

http://madameguinevere.deviantart.com/art/Mabon-2010-180361077

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr205526863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.