Elvégeztük az aratást.
Készülj, gazda, jó áldomást!
Gazdasszonyunk jó vacsorát!
Adjon isten jó éjszakát!

A kenyérgabona betakarításának sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani. A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték

A munkát fohászkodással, imádság­gal, kalapemeléssel kezdték. A föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az eszközöket a templom falához tették, a pap megszentelte.

Az arató a derekára kötötte, hogy ne fájjon majd a munkában.

Igen nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének. Egészség- és termékenységvarázsló céllal a baromfinak adtak belőle a baromfinak. Betegségelhárító szerepe is volt.

Az aratókat elsőként meglátogató gazdát vagy családtagját a learatott gabona szalmájával jelképesen megkötözték, s csak akkor engedték szabadon, kiváltotta magát. Ezt borral vagy pénz­zel tehette meg.  Ahol sokan dolgoztak együtt, az aratás szüneteiben maszkos játékokkal szóra­koztatták egymást. Ilyen volt az álesküvő, halottas jelenet, a marokszedők búcsúja, med­vetáncoltatás

Ugyan itt más is van az aratáson kívül, azért  megéri meghallgatni. Csodálatos, az ember lelkét érinti meg. Szvorák Kati :

A legtöbb hagyomány  érthető okokból az aratás végéhez köthető. 

Nemcsak a gabona betakarításának kezdetét, hanem a munka befejezését is megünnepelték: lakomát és táncmulatságot tartottak, aratókoszorút fontak az utolsó learatott kévéből.

Egy  apróka darabon  nem arattákle a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Úgy mondták, hogy ezt a madaraknak és a szegényeknek hagyják.

Az utolsó kévéhez is számos hiedelem fűződött, s ebből készült az aratókoszorú, amit  a földesúrnak készítették, de az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt és az őszi vetőmag közé elegyítette. Göcsejben például az aratók egy kisebb kévét kötöttek, amit a házigaz­da áldomással váltott ki, s a  kévét másnap a tyúkoknak adta, hogy jól tojjanak Másutt az első kévét a pap számára vették le, a másodikat a gazdaasszony vitte haza. Ez került azután a karácsonyi asztal alá.

Az aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: csigaszerű, korona formájú, koszorú alakú. Kalotaszegen, amikor az utolsó tábla búzába értek, el is kezdték kötni a koszorút, ezt búzakoszorúnak nevezték. A koszorút a legszebb búzakalászokból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették. Általában harang alakú favázra erősítették fel A koszorút  meg a vízzel öntözték meg, hogy a következő év­ben elegendő eső legyen.

A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú vitele, átadása ünnepélyesen ment végbe. Egy 19. századi leírás szerint az Alföldön az aratóünnep így zaj lott: "Erre megindul a nagy sereg tarkázva párosan, ének s néha zeneszóval a mezőföldről, bemennek a faluba az uraság házához vagy gazdatisztje lakához, ott átnyújtják a kalászkoszorút, s jót kívánnak. Erre kezdődik a vacsora, ivás, táncz, mely néha estétől reggelig tart. Ha a gabona jól fizetett, jó dolga van az aratóknak, ha nem, akkor még koszorút sem kötnek"

Ahol aratási ünnepélyt rendeztek, az aratók énekszó­val érkeztek meg. Aratással, búzával kapcsolatos dalokat énekeltek:

Készítsd, gazda, készítsd, gazda, jó áldomást, jó áldomást,

A gazdasszony, a gazdasszony jó vacsorát, jó vacsorát!

Vagy:

Valamennyit ugrik éltében a szarka,
Valahányat billent annak tarka farka,
Valahány szarkának farka tolla tarka,
Oly sokáig tartson a szerencse marka!
Isten éltessen sokáig!

Az aratókoszorút általában a mestergerendára akasztották, és vetéskor a ko­szorúból kimorzsolt szemeket keverték a vetőmag közé. A magának arató család nem rendezett különösebb ünnepséget. A gazda megvendégelte munkásait, nagy aratóbálokat az uradalmakban rendeztek.

Az aratás mellett nyáron a kapásnövények (kukorica, burgonya, szőlő, dohány), a kender nyűvése, áztatása, a szénakaszálás temérdek tennivalót adott a gazdáknak. Az őszi szüretig, a betakarításig, a kukoricatörésig a temérdek munka mellett nem maradt idő, erő a szórakozásra, mulatságra, a vasárnap délutáni szabadtéri táncolást leszámítva, ahol az eladó sorban lévő leányok és a fölserdült legények ismerkedhettek, vigadozhattak.

Forrás:

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

Magyar néprajzi lexikon

GUZSALYAS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

 http://kony.network.hu/kepek/regi_targyak/aratokoszoru_kony

Tánczos Erzsébet írása