A népi kultúrában a  leányélet legszebb időszaka az eladó leány évek voltak, bár ha hosszúra nyúltak, megjelent az aggodalom: nehogy vénlány maradjon. Az egyetlen időszak, mikor kímélték ez volt, hiszen egy agyonstrapált lány értéke a munkabíráson kívül esztétikai fronton nem volt túl sok, és ez is számított. A nagy vagyonú családok ugyan igen körültekintően választották meg, hogy mely családdal kerüljenek rokoni kapcsolatba, az átlagos vagyoni helyzetben levők választhattak párt a szívük szerint. Ezt persze próbálták befolyásolni. Az édesanyák arra törekedtek, hogy mielőtt férjhez megy, legyen néhány szép, gond nélküli éve.

Lányok kalotaszegi viseletben

Igyekeztek minél szebben öltöztetni, hogy a legjobb formáját hozhassa, s kelendő legyen az a leány. A népviseletek legcifrább, legmutatósabb darabjai az eladó lányok viseletei.

Rimóci fiatalok viselete

 Fiatalok kalocsai viseletben

 Leány őrhalmi viseletben

 Nekik állították s állítják még ma is a májusfát, nekik regöltek a legények, őket locsolták húsvétkor, főként hozzájuk jártak aprószentek napján korbácsolni.  Láthatjuk, a lányok legjobb évei ezek voltak, mert a gond nélküli élet a férjhezmenetellel véget is ért. Erről számos népdalunk vall:

...Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom

De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom...

Palóc pár esküvői ruhában

Akárhogy is, férjhez menni igyekeztek a leányok, mert a pártában maradt vénlányok afféle társadalmon kívüli szerzetek voltak, kifejezetten alacsony státuszú személyek. Ezért a leányok mindent megtettek azért, hogy ezt elkerüljék. Iparkodtak szépek, csinosak lenni, de ennél többet is tettek!

Az élet minden valamire való eseményére igyekeztek hatással lenni, s azt nekik kedvezően befolyásolni. Ezek közül a legjelentősebbek talán éppen a szerelmi praktikák. Ezek egy része meghatározott napokhoz kapcsolható ( Szent Iván, Katalin, Luca vagy például András. )

András napján csaknem mindenütt böjtöltek a lányok, hogy megtudják, ki lesz a férjük. Rigmust is mondtak: Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakájá, s blogom kalendárium részében a jeles napokon nem is hagyom ezt szó nélkül. Más részük bármikor elvégezhető volt, ha a helyzet úgy kívánta meg.

Természetesen nem mindenkinek volt tehetsége a régi falusi társadalmakban sem a varázsláshoz, boszorkánykodáshoz, mégis a maiaknál sokkal több praktikával éltek a hajdani fiatalok, ( főként a lányok) azért, hogy megszerezzék és megőrizzék szerelmüket.

Íme, egy csokor a szerelmi praktikákból:

Olyan almára kell szert tenni amelyiknek kilenc magja van ( addig kell enni az almákat, míg ilyenre nem akad az ember). Azt a kilenc magot egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe kell csempészni. Ez biztosítja, hogy beleszeressen a lányba.

Népszerű ifjaknak egész halom mag lehetett a zsebében…

Segíthet egy szál gyufa meggyújtása is. Türelemmel ki kell várni, amíg elég, aztán amerre dől, abból az irányból  várható a lány jövendőbelije.

A következő igen elszántaknak való: kilenc kútról kell vizet hozni, azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatni, akkor az illető mindig szeretni fogja.

 Szokás volt cicát "uszítani" a lányos házhoz érkező legényre, mert ha  a macska a fiú lábához dörgölőzik, akkor ő abból a házból fog nősülni.

Madárral álmodni férjhezmenetelt jelent.

Aki eltör egy tükröt, az 9 évig nem „ kel el.”.

Akik azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, azoknak ezt javasolták: egy-egy hajszálukat süssék tésztába, és közösen egyék meg.  Ez biztosítja, hogy sose hagyják el egymást.

Naplemente után nem szabad sepregetni a lánynak, mert akkor megy nem férjhez.

 Némelyek vakondok véréből cseppentettek valamilyen ételbe ( a vakond védett állat, ne csináljunk vele semmit!). Az ételt aztán megetették a kiszemelt ifjúval, aki az állat vérétől szerelemre lobbant.

Jó étvágyat!

Azokat, akiknek összekulcsolt kezüket anya és anyós szentelt vízzel lemosta, a vizet pedig a fejükre öntötte, nem lehetett semmilyen módszerrel elválasztani egymástól. E pár ellen nem használt semmiféle szemverés, igézés, vagy rontás. Nyilván segített, hogy mindkét anya támogatta a kapcsolatot.

 Néhol a  lányok sóba tettek néhány vöröshagymát. Minden hagymának férfinevet adtak, s megjelölték, melyik hagyma melyik nevű. Olyan nevű lett a leány vőlegénye, amilyen a legkorábban nedvet eresztő hagyma neve volt. András napján volt ez szokásban, s ha megböjtölte a leány, reggel, délben és este csupán egy-egy szem búzát evett egy pohár vízzel leöblítve, álmában megjelent majdani férje.Másutt az eladó sorban lévő lány  sok-sok legény nevét felírta cédulákra, éjjel a feje alá tette. Ébredés után találomra kihúzott egy cédulát, az lett a férje, akinek a nevét olvasta.

Hétféle fűből teát főzött a kíváncsi lány ( Sajnos a receptet nem találtam sehol, aki tudja, ossza meg velem). A teát az ágya alá tette hűlni, de közben hétszer megforgatta. Amikor kihűlt, megitta, akivel álmodott, az lett a férje.

" Ő volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, míg elvette a Sinkóék cifra lányát, a Terát .." - dokumentálja Arany János Vörös Rébék  szerelmi varázslását.

Jeles napokon volt szokásban, hogy  a lányok rossz kanálban ólmot olvasztottak és egy régi kulcs fülén át a vízbe öntötték. A vízben meghűlt ólom, különféle figurákat mutatott, amiből leendő férjük mesterségére következtettek.

Tánczos Erzsébet

 Forrás:

http://mek.niif.hu/02700/02789/html/174.html

http://palocprovence.blogspot.hu/2009/06/paloc-lakodalmi-menu-1.html

http://www.harmonet.hu/ezoteria/262-bocskorfozes,-megetetes,-szerelmes-megkotes.html