Torockó és a festett bútorok

2013. április 16. - netfolk

„Nincs egy tája Erdélynek, melyről többet írtak s a festészek több képet alkottak volna, mint ez” – írta Torockóról Kőváry László már 1854-ben.

Torockó község az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre. A Székelykő hármas csúcsa alatt található település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.

A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le. Az 1130 méteres szikla sajátos alakjának köszönhetően Torockón kétszer kel fel a nap. Erről a jelenségről Jókai Mór így írt Egy az Isten című regényében: “Torockón a nap korán reggel megjelenik az égbolton, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik olyan magasra, hogy bevilágítsa az egész falut.”

Torockó, a magyarlakta erdélyi falu 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott 138 hagyományos házból álló, egyedi népi építészeti együttes helyreállításáért. Torockót híressé teszik jellegzetes házai és népviselete, valamint a Székelykő. Van rá esély, hogy Torockó a világörökség része legyen, méghozzá úgy, hogy Torockó Hollókő társított partnereként szerepelne az UNESCO listáján.

Története

Torockó valaha nevezetes bányászváros volt. Már a rómaiak korában bányatelep volt, ahol vasat s némi aranyat is kitermeltek. Nevét is a "tarack", azaz a "vassalak" szóból eredeztetik a helybéliek.

Torockó lakói valószínűleg a XII-XIII. században osztrák területekről települtek be. Tehát német eredetűek a torockói unitárius bányászok. A történet szerint elsőként az Eckhart (ma Ekkárt), Vernes, Botár és Zsakó családok érkeztek Torockóra.

Az egykori módos bányászváros lakóinak viselete, bútorai, használati tárgyai legmívesebb tárgyi emlékeink közé tartoznak. Jó hír, hogy a torockói bútorfestés hagyománya újra virágzik.

Torockói festett bútor

A torockói festett bútor rokonságot mutat a kalotaszegi bútorral. A kalotaszegi bútorok alapszíne általában zöld, esetleg kék vagy fehér. A díszítmény rendszerint egy szimmetrikusan komponált virágcsokor, mely egy kancsóból nő ki. A torockói bútor alapja is általában zöld színű vagy barna , esetleg kék. Az alap sötétzöld levélszövevénnyel, fehér, piros, narancssárga, vagy kék virágokkal tarkított.

Torockó--26010.jpg

Leggyakoribb a festett kelengyés láda, fogas, asztal, falitéka, de találunk festett ágyat, széket és szekrényt is.

A kelengyeajándéknak szánt bútorokra felírták a tulajdonosa nevét, és a készítés évszámát. A fennmaradt bútorok főként a XX. század fordulóján készültek, de akad néhány 1870 körüli darab is. Néhány házban festett bútorokkal, hímzett terítőkkel, magasra vetett ággyal berendezett szobát is talál a látogató.

A hagyományos torockói szoba így néz ki:

Belső sarkában áll a magasra vetett ágy az ágyfőtől valóval (az ágy fej felőli része, melyet magasabb deszkából készítettek) és a párnákkal. Az ágy mellett egy nagy festett láda, van. amellett padláda fekszik támdeszkával és fedéllel.

Az ablak előtt helyezkedik el a talpas lábon áll asztal, mögötte a karos pad .A falon a „falravalók”. Fölöttük a fogas és tálas, melyre kancsók vannak aggatva. A fogas folytatása a plafonhoz erősített rúd kihímzett, varrott rúdravalókkal. A falba virágokkal kifestett szekrény,: a téka van beépítve. Vele szemben áll a kályha. Áll néhány támlás, „kontyos” szék. Ha békesség volt a házastársak között, akkor a székeket úgy tették, hogy a kontyok összenézzenek, ha meg nem, akkor úgy tették, hogy a kontyok ne nézzenek össze.

Nézzünk most egy szép képes összeállítást a sok szó után: